A rajtaütés

Hatalmas, dobhártya szaggató zajjal mállott szét a vékony válaszfal, amin a rendőrök berobbantak. Mintha egy másik világ átjárójából fekete kiéhezett vadállatok rohanták volna le meglepett áldozatukat. Vékony piros lézer sugarak pásztázták a szobát melyek a kibiztosított Heckler § Koch MP5 géppisztolyokból meredtek előre.
Nyolcszáz lövés percenként, ennyire képes a 60’-as évek NSZK-ban kifejlesztett 9mm-es. Ezek a fegyverek a hangtalan gyilkolásra készültek. A speciális SD változat, ami most alig várja, hogy lecsaphasson áldozatára, egy fixen beépített hangtompítóval van felszerelve. A cső a töltényűrtől több sugárirányú furattal van ellátva, amin a lőporgázok egy része már a lövés pillanatában kiáramlik, így segíti elő a hangtalan célba jutását a tölténynek.
De ma nem laknak jól a vadállatok.
A ház mögül szinte a fal a berobbantásának a pillanatában egy motor indult el csikorgó kerekkel. Az egyik kommandós a hátsó ablakon még látta a fehér sisakban gyorsan távoldó motorost.
A kanapén két ember ült. Az egyik elegáns öltönyben keresztbe tett lábbal, a másik terepszínű nadrágot és keki színű katonai zubbonyt viselt. Szorosan egymás mellett ültek, mert a kanapén nem volt elég hely a két jól megtermett embernek. Az elegánsnak hatalmas elhízott lábait külön művelet volt egymás tetejére préselni, de a fölényét ezzel a testtartással próbálta megőrizni. A mellette ülő, vastag bikanyakú izomkolosszusnak a nagyméretű ruhája sem tudta eltakarni feszülő izmait és harcedzett vonásait.
Arcuk kővé meredve, és tágra nyílt szemmel bámult a végtelenbe. A katonának egy hatalmas tőr állt ki a mellkasából - precízen áthaladva a szíven – ami nagyerővel odaszegezte a kanapéhoz. Mellette ülő társa mellén - mintha csak rossz nyakkendőt választott volna a selyeminghez - egy drótból készült hurok pihent a nyakában a nyakkendő helyén, ami csak néhány pillanattal korábban választotta el viselőjét e világtól.
A rajparancsnok kelletlenül megpróbálta kitapintani az áldozatok pulzusát – mindhiába -, de igazából azért lépett melléjük, hogy a kimeredt szemhéjukat letakarja. Megszokták már a halál jelenlétét, de ez az üres tekintet napokig belopja magát még a kommandósok edzett lelkébe is.
- Szólt már valaki a helyszínelőknek?- kérdezte egy mély hang, aki a kommandósok után elsőnek érkezett a helyszínre.
- Igen, úton vannak már hadnagy Úr!- jött a válasz az egyik rendőrtől, miközben a kordont próbált körbehúzni a szoba bejárata előtt. A hadnagy alacsony volt és görnyedt hátú, mintha állandó teher nyomná a vállát. Zsíros, fekete hajából áporodott cigaretta bűze áradt a szobába, ami most keveredik a frissen ontott vérnek a kesernyés szagával.
A kommandósok jól ismerték már ezt a szagot, ilyenkor lehetett végre a fegyvereket ellenőrzés után vállra akasztani és egy morbid viccel kiengedni az elmúlt óra feszültségét. Ez szinte felért egy imával a kommandósok nyelvén. Kimondatlanul is benne van minden ilyen akcióban, hogy valaki már nem megy többé haza a családjához.
- Sok sikert Doki! – köszöntek el a hadnagytól, és egy perc múlva már robogtak is vissza a laktanyába a rend éber őrei.

Az erdő szélén lassított a motoros, és egy keskeny földes útra kanyarodott. Lekapcsolta a világítást és így gurult az utca végén álló legutolsó házhoz. A ház háta mögül hangos kutya ugatás hallatszott. A magas deszkakerítés hangtalanul nyílt ki, majd pár perc múlva eltakarta a külvilág elől a motort és a motorost is.
A hatalmas hófehér argentin dog az izmos hátsó lábaival elrugaszkodott, és egy szökkenéssel a motort szuszogva toló gazdája mellett termett.
-Jól van, nyugi Argosz! – jött az utasítás a sisak alól. – Gyere biztos éhes vagy.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-03-18 16:22 Sren

Sren képe

Őszintén szólva, ha nem láttam volna, hogy már több mint négy éve tagunk vagy, azt hinném, most kezdesz.
Pokolian durva a helyesírás, nemrég simán visszadobtam egy hasonlót, hasonló okok miatt.:(
Hogy Téged most mégsem, ennek az az oka, hogy valamiért mintha látnám az igyekezetet. Annyira igyekszel már az elejétől mindent leírni, mindent visszaadni, hogy ez megérdemel egy esélyt.

Remélem, valaki lesz olyan kedves, és készít egy korrekt hibalistát Neked, mert az írásod igencsak bővelkedik vesszőhibákban, egybeír-különír-bakikban, fogalmazási gyengeségben – egek, mi az, hogy „a kimeredt szemhéjukat”? –, sőt igeidő-kavarással, a feltételezett csattanót pedig nem igazán értem… persze utóbbinak lehet az az oka, hogy fáradt vagyok.

Teljesen őszintén: ezt az írást nem szabadna kiengednem, ilyent „elrettentésül” szoktunk kitenni, ne haragudj. Remélem, megfogadod az esetleges jótanácsokat – jószívűek a Karcosok, szívesen segítenek, de ha legközelebbi műveden nem látják a fejlődni akarást, onnan kábé cipzár lesz a szájukon.
Kérlek, ami tanácsot kapsz, alkalmazd; hibáid MÉG nem típushibák, lehet rajtuk csiszolni, ha tényleg szeretnéd. (Szeresd, mert különben a kutya se fog végigolvasni, ezt most megmondom. Bocs.:() GyÍK, felső szalagmenü: kötelező olvasmány.

Kitartás, gyakorlás, sok-sok tudatos olvasás!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-03-18 20:05 Sednol

Sednol képe

Meg kell, mondjam, hogy régi önmagamra találtam ebben az írásban.
Ezekkel a hibákkal kezdtem, és némelyik még mostanság is kísért.
Kiemeltem pár dolgot.

„Hatalmas, dobhártya szaggató zajjal mállott szét a vékony válaszfal, amin a rendőrök berobbantak.”
Beletoltál jó pár hibát.
A hatalmas felesleges, mert a következő két szó – ami igazából egy (dobhártyaszaggató) – kifejezi mindazt, amit mondani akartál. A mállás egy lassú folyamat, amit nem igazán használunk a robbanás szemléltetésére. Aztán ott a második tagmondat, amiben a rendőrök berobbannak. Ha ez megtörténik, akkor halottak. A fal az, ami berobban, ők berohannak, beözönlenek, befutnak és még sorolhatnánk.
„Dobhártyaszaggató zajjal robbant szét a válaszfal, amin aztán beözönlöttek a rendőrök.”
Valami ilyesmire gondolhattál, bár még ezen is lehetne csiszolni.

A következő mondataidra is jellemző az értelmetlen jelzőhalmozás, amik közül lehagytad a vesszőket.

„fekete, kiéhezett” a feketének nincs létjogosultsága a hasonlatodban, mert te a benyomulás milyenségét akartad megmutatni, nem pedig a különleges alakulat ruhájának a színét.

„Vékony, piros” itt a vékonyt érzem feleslegesnek. Aztán a kibiztosított szó is felesleges, nem hinném, hogy egy bevetésen lévő csapatban van olyan öngyilkosjelölt, aki kibiztosítatlan fegyverrel rohan harcba. :D A meredtek szó is melléfogás ebben az esetben, ahogyan a géppisztolyból szó is, hiszen a géppisztolyról világítottak.

Az eddigiek alapján kijelenthetem, hogy félrefogalmazol, a vesszők helyét sem ismered, valamint túlírsz. A jó hír, hogy ezeket le lehet küzdeni.

Ajánlom, hogy pihentesd az írásaidat, majd egy-két héttel később vedd elő, és javítsd őket. Amikor úgy érzed, hogy kész van, akkor olvasd fel hangosan. Tutira a felét át fogod írni. :D

Aztán az is feltűnt, hogy csapongsz a mesélés idejében. Az eleje múlt idő, míg a közepe jelen.

„…egy motor indult el csikorgó kerekkel.” kerekekkel vagy kerékkel. Ha az utóbbi, akkor nem szóltam, ha az első, akkor baj van, mert nem hallottam még összkerék meghajtású motorról, bár nem mozgok túlságosan otthonosan a járművek világában.

„Az egyik kommandós a hátsó ablakon még látta a fehér sisakban gyorsan távoldó motorost.”
Értelmezzük ezt a mondatot. A kommandós látta a fehér sisakban gyorsan távolodó motorost az ablakon. Esetleg az ablakon keresztül és fehér sisakos.
Az egyik kommandós az ablakon keresztül még látta a távolodó fehér sisakos motorost.
Nem a legjobb megoldás, de így nem tűnik annyira körülményesnek, és minden benne van.

Azt már csak halkan említem meg, hogy a falon keresztül érkeztek a szobába, aztán az ajtó előtt készítenek kordont.

Az igazi probléma az, hogy minden egyes mondatodat ki lehetne emelni a hibák miatt.

A történet felületes. Nem kapunk semmit. Van egy robbanásunk, kommandósaink, akik találnak két hullát, majd egy hazatérő lehetséges gyilkosunk, akit legalább a kutyája szeret. Nem derül ki, hogy mi miért történik. Legalább egy levelet hagyna a motoros, ami magyarázatot adna az egészre.