Vasárnap

Csecsenföld.
Az a hely, ahol egy hangya sem tud békességben élni az állandóan ropogó fegyverek zajától. Ez az a hely, ahol a tudósok még mindig kutatják annak a furcsa anomáliának a kiváltó okát, ami miatt a téli napforduló állandósult, ami miatt lerövidültek a napok, így egy hét itt hat napból áll, ezért hatoknak nevezik őket. A kaklandi lajhárokat a kihalás fenyegeti, hisz folytonosan elmarad a vasárnapi szunyókálás az entek lombkoronájának puha összevisszaságában. Cékla sincs már, az is csak vasárnap termett. A kormány nagy erőkkel küzd a járvány megállítása érdekében, hiszen a répaevő krokodilok madárevő vírusokat terjesztenek. A Hesztia-szekta megdöntötte a katolikus egyház hatalmát, ami törvénybe foglalta a gyermekek intimszféranélküliségét. Ilyen, és ehhez hasonló nagy horderejű változások mentek végbe az én drága szülőföldemen az elmúlt néhány évben.
Tizenhat éves voltam, mikor elvesztettem a...

...nevem. Ugyanis ekkor törlődtek el a vasárnapok, és ősi csecsen szokás szerint az én névnapom minden esetben vasárnapra esett. Pedig hogy szerettem a Yusuf nevet.
Még gyerek voltam, amikor megírtam első karcolatomat a Feszty körképről, amit áttelepítettek a Mátyás-templomba, mert csak ez az épület tart zárva vasárnap. Ezt a művemet használtam fel későbbiekben diplomamunkámhoz, ennek hatására váltam diplomás beglerbéggé a Csecsenföldi Töröktiszti Főiskolán. És hogy mi következett ezután? A legnagyobb tragédia, ami alapjaiban rengette meg a világot. A Feszty körkép eltűnt, ellopták. És a legijesztőbb, legocsmányabb, legembertelenebb dolog benne, hogy vasárnap tették. Ez átformálta az egész világrendet. Két nagyhatalom emelkedett fel a ködös ismeretlen homályából: a Kommunamozgalom és a Templomgyújtogatók. Véget nem érő háborúba kezdtek egymással Csecsenföld uralmáért. Az otthonom pokollá vált, haderő híján teljesen kiszolgáltatottakká váltunk a földünkön dúló háborúnak. Egyetlen dologra tettük fel az életünket, hogy megtaláljuk az oly nagy becsben tartott képet, de ahhoz meg kellett szegnünk a társadalmunkat összekötő törvényt, hogy nem tartunk vasárnapot.
Ezt a felfedezést egy kacsafüttyös meleg őszi estén tettem. Azt a bizonyos festménylopást tíz év vasárnapmentes időszak előzte meg. Elgondolkoztam, hogy ha tartanánk egy újabb vasárnapot tíz év elteltével, akkor talán visszakerülne a kép teljes valójában a Mátyás-templomba. Azonban egy vasárnapot nem volt ám könnyű akkoriban tartani. Kapcsolatba léptem Csecsenföld legnagyobb vállalkozásának vezetőjével, a Kaiser-szalámi feltalálójával, aki igencsak befolyásos ember hírében állt. Tudnivaló, hogy én ebben az időben egy zselatingolyó készítő pékséget vezettem, és az sem volt utolsó szempont, hogy ennek az embernek a zselatin volt a gyengéje. Hosszas diskurálás és véget nem érő káromkodások közepette a nap végére dűlőre jutottunk. Egy vasárnapot kapunk, se többet se kevesebbet, mindezt 7 tonna zselatin fejében.
Hétfőn elkezdtük terjeszteni a közelgő vasárnap hírét. A szélrózsa minden irányából zarándokoltak szerény kis földünkre, hogy tanúi lehessenek eme szent eseménynek. A kaklandi lajhárok csoportokba gyűltek egy utolsó pihenésre, a céklaföldeken dolgozó munkások újra munkát kaptak egy napra, a répakrém öntő vállalat limitált kiadású vasárnap feliratokat dobott piacra, azonban a két nagyhatalom zúgolódni kezdett. Az ő berendezkedésüket fenyegette ez a megmozdulás, így ezt nem is hagyhatták annyiban.
Kedden a Kaiser szalámi feltalálójának szétmarcangolt feje gurult le a Mátyástemplom lépcsőiről.
Szerdán a házak falait beterítették a félfamentes rajzlapokra írt propaganda szövegek, amit céklalével írtak a hatás kedvéért. Szinte meghasadt a tudatküszöböm, mikor megláttam a fürdőszobatükrömre céklalével írt szöveget: VASÁRNAP BALLAGÁS! A templomgyújtogatók hírhedt címere díszelgett alatta. Nem tudtam vajon mit jelenthet. A cukrozott nyelvem és a számtalan problémám miatt zebrákat kezdtem el tenyészteni a pincémben. Egy Veloka nevű moszkvai zebramágnásnak tíz jó kancámat adtam el, összesen négyezer dollárért. Az üzletkötés után egy pohár abszint mellett kezdtünk beszélgetni, és meginvitált engem a szombaton tartandó Homérosz-felolvasóestre. Mint hatalmas rajongó természetesen lelkesen beleegyeztem a dologba.
Csütörtökön egy fura álmot láttam. A céklaföldeken dollárjelek szállingóztak és zebrák örömteli nyerítése töltötte meg az éjszakát. Ezután azonnal felvásároltam az összes céklaföldet Csecsenföldön a megmaradt pénzemből, amiért mindenki őrültnek nézett.
Pénteken elszámoltam az aznapi váliumadagomat, így erre a napra alig emlékszem. Csupán a nyávogó gömblombikok szivárványszínű szuszogása maradt meg, azonban ezek azóta is minden álmomban kísértenek.
Szombat van. Eljött a nagy nap, végre találkozhatok kedvenc írómmal. Velokával még megittunk előtte egy abszintot a közeli bárban, majd kissé illuminátus... akarom mondani illuminált állapotban estünk be a felolvasóestre. Mivel Homérosszal sikerült nagyszerűen összebarátkozni, így az esemény után még megittuk a maradék céklapálinkámat. Micsoda évjárat volt az. Tizennyolc éves voltam, mikor azt kaptam a ballagásomra. Érdekes módon ez is vasárnap történt. Érdekes módon vasárnap történt minden meghatározó esemény az életemben. Vasárnap születtem, vasárnap tanultam meg biciklizni, vasárnap ettem először céklát, vasárnap láttam először zebrát, vasárnap kaptam először ötöst, vasárnap csókolóztam először, vasárnap vesztettem el a... nos... ez egy igen kényes téma. Szóval összességében a vasárnap mindig is fontos volt számomra. Mire feleszméltem a gondolatmenetből, Homérosz már lakókocsijának zárjával küzdött. A karórám 23:59-et mutatott. Egy perc múlva vasárnap. Annyi év után először. Egy perc múlva újra ünnepelhetem a névnapomat. Talán egy perc múlva újra megszületek. Egy perc múlva újra megtanulok biciklizni. Egy perc múlva újra ehetek céklát. Egy perc múlva újra láthatok zebrákat. Egy perc múlva újra ötöst kapok. Egy perc múlva újra elballaghatok. Egy perc múlva újra csókolózni fogok. Egy perc múlva másodszorra is elvesztem a...nos...tudjátok.
Homérosz végre kinyitotta az ajtót. Még eltartott néhány másodpercig, míg megtalálta a villanykapcsolót. Eközben kifelé bámultam az ablakon. Nem hittem a szememnek. Céklák nőttek ki a szomszédos földekből. Ebből tudtam, hogy tíz év után újra eljött a vasárnap. Ekkor felkapcsolódott a villany, és akkor megláttam...
...A Feszty-körkép teljes valójában ott pompázott előttem. Mögöttem. Mellettem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2014-12-03 19:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Eltekintek az ötletszerű helyesírási hibáktól, itt a tartalom az, ami fejfájást okoz. (Tényleg. Fáj a fejem. Bár három napja, feltételezem, ehhez neked semmi közöd.)
Egyébként nem az van, hogy tizenhat éves volt, mikor törlődtek a vasárnapok? Később tizennolycévesen vasárnapokat emleget. (Pici átírás kell az elején, semmiség.)
Akinek ez tetszett, javaslom, olvassa el a szerző egyik korábbi művét, nem fog csalódni. Bár ebben több a logika, meg is lepődtem rajta, ritka összeszedett történet ez tőled.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2015-06-12 22:27 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Szóval dadaizmus mi? Képtelen körforgás egy ablakkeret szálkái közt, halomba rakott radírtetemek felett, ahol hamiskás téglafesték ont ki magából barackízű akkordokat. :-)
Poisson soluble forever!

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen