Álmatlan

Találjátok ki, hogy ki az alábbi írás szerzője!

 

Álmatlan

Álmatlan csendben vár, olykor megdörgöli örökké éber szemeit.
Hosszan néz a távolba, ahol tüneményes fekete, fehér és szivárványos gátugró báránykák tűnnek fel ütemesen a sövény felett. Már-már annyira abszurd az egész, mintha álmodna – gondolja, és lemondón sóhajt.
Nem volt könnyű dolog az álmok előszobájába eljutnia. Lassan második éve gyötri a folytonos éberség, nincs rá magyarázat miért. Miután potyára végigjárta az összes orvost és természetgyógyászt, maga kezdett nyomozni. S lám, most itt van. Minden titkát tudja ennek a világnak.
Ekkor egy félig puma, félig ember kreatúra jelenik meg az ösvény szélén, és begörbített ujjával hívogatja. Álmatlan mindenféle ellenvetés nélkül követi. A rendhagyó kentaur a közeli kis erdő szélén álló hivatali bódéhoz vezeti a lányt, majd elindul aranyhalat fogni a fák árnyékában húzódó, csinos kis dísztóhoz.
Álmatlan a résnyire nyitott ajtóhoz lép, és illendően, csendben várakozik.
- Huszas! - károgja valaki bentről.
A lány belép, és egy hosszú, ajtókkal tűzdelt folyosón találja magát. Szemközt, a recepciónál egy varjúhölgy ül.
- Neve?
- Florel.
- Ötös ajtó!
Csak így, katonásan. Álmatlan arra gondol, hogy még a fogorvosa morc asszisztense is merő kedvesség Varjú kisasszonyhoz képest.
Az ötös ajtó ekkor kinyílik, és egy hivatalnok betessékeli a lányt.
- Ön egy kérvényt küldött nekünk, nemde bár? - kérdezi a szürke, szemüveges figura, miközben asztala mögé lép, és akkurátusan rendezgetni kezdi élére vasalt iratkupacait.
- Igen, szeretnék újra álmodni.
- Az aktájában az áll, hogy már többször folyamodott hozzánk ezzel a kéréssel, ám mindannyiszor elutasító választ kapott. Miből gondolja, hogy ezúttal másképp történik? - kérdezi a hivatalnok, szájzugában egy lesajnáló mosoly árnyékával, és már emeli is a piros stemplit.
Florel nagy levegőt vesz, és dacosan kivágja:
- Nincs más választásuk.
Álmatlan jobb kezét a zsebébe süllyeszti, majd egy köteg papírt hullajt az asztalra, mintha csak tarka, őszi falevelek volnának. A hivatalnoknak azonban elég rájuk csak egy pillantást vetnie ahhoz, hogy az ellenszenves stempli a padló kövén koppanjon.
Egy óra múlva az egész Előteret bejárja a hír, hogy az égvilágon minden veszélybe került. Még a szabadságukat töltő álomlények is seregestül tódulnak mindenfelől a kis tisztásra. A vezetőség tehetetlen, fejetlenség mindenhol, a gépezet egyszerűen megbénult.
A valóságban most hajnali négy körül lehet. Az álmokból hirtelen eltűnnek a figurák, csak puszta, üres helyszíneken barangol minden alvó.
Az órák mint mindig, ilyenkor háromszor lassabban járnak, és a macskák olyan dolgokat művelnek az utcán, amit józan ember el sem tudna képzelni. Ebben a pillanatban például fejvesztve rohangálnak egyik hálószobaablaktól a másikig, hogy az alvók fel ne ébredjenek. Ők is az álom-gépezet részei. Mert nem álommanók hintik szerteszét kis bugyellárisukból az álomport, nem ám...
Sok ilyen és ehhez hasonló holdvilágos titok van, amit valójában senkinek nem szabadna tudni, ám Florel ezzel most nem törődik. Álmatlan éjszakáin jóformán minden talányt megfejtett, és ezernyi történetet írt már belőlük. Asztalfiókja - és mesékkel teli képzelete - olyan az Előtér számára, akár egy robbanásra kész bomba.
A tárgyalás immár elkerülhetetlen. Álmatlan elszántságtól égő arccal követi az ötös ajtó hivatalnokát a tisztásra, ahol Varjú kisasszony már helyet is foglalt írógépével egy tölgyfa alatt. Körülöttük szabályos félkörökbe rendeződnek az álomlények egy domb oldalán, mely az imént még dísztó volt. Jut ülőhely mindenkinek, s a tömeg el is csendesedik, ahogy megérkezik és elfoglalja bírói székét Gyöngy, az irizáló tollú hóbagoly.
- Kezdjük hát – sóhajtja, s hangja olyan puha, mint az egymásnak koccanó tollpihék. - Ötös hivatalnok, miért gyűltünk össze? - kérdezi a hagyománynak megfelelően, ám ez nyilvánvalóan költői kérdés, hiszen mostanra szenzációvá nőtte ki magát az ügy.
- Florel, az Álmatlan leleplező erejű történeteivel zsarolja az Álomügyi Hivatalt.
- Láthatnám ezeket a történeteket?
Florel maga adja át vékonyka papírkötegét a bírónak. Gyöngy sokáig hümmög és bólogat miközben minden oldalba bele-beleolvas, majd visszaadja a bizonyítékot Álmatlannak:
- Feltételezem, van ott még, ahonnan ez jött.
- Az egyik példány éppen a kiadóhoz tart - így Florel.
- Lássuk akkor, mit szeretnél ezekért és a többiért cserébe?
- Újra álmodni - Álmatlan hangja alig hallhatóan megbicsaklik, ahogy kimondja leghőbb vágyát.
- Ötös hivatalnok - fordul az Álomügy felkent papja felé Gyöngy – miért nem álmodhat Florel?
- Nos, az egy zárolt akta. Felsőbb utasítás nélkül nem nézhetek bele...
- Akkor most megkapja a felsőbb utasítást. Kérem, vessen rá egy pillantást, és ossza meg velünk, mi áll benne.
Varjú kisasszony már nyújtja is a fekete mappát, melyen a nemkívánatosok vörös pecsétje díszeleg. Ötös hivatalnok idegesen orrnyergére tolja szemüvegét majd vissza. Úgy nyitja ki az aktát, mintha az pöfeteg módjára valami borzalmas kórságot köphetne rá bármelyik pillanatban.
- Itt az áll, hogy a veszélyes kategóriába sorolták. Mert... - Ötös hivatalnok érdeklődésében egészen a lapok közé merül – egy alkalommal tömegesen sebesített meg álomlényeket! - kiáltja elborzadva.
Körös-körül felmorajlik a tömeg. Szinte majdnem mindenkinek volt már dolga egy kicsit is tudatos álmodóval, és rémes históriák szóltak azokról, akik nem éltek túl egy-egy ilyen találkát.
Florel semmit sem értett. Alig pár éve szűnt meg álmodni, minden előzetes jel nélkül. Nem emlékezett rá, hogy ilyet tett volna és nem érkezett levél a Hivatal pecsétjével - mint az szokás ilyen esetekben.
- Ez nem lehet! - kiáltja túl a tömeget. - Még tájékoztatást sem kaptam arról, hogy a nemkívánatosok közé kerültem! Soha nem sebesítettem meg álomlényt!
A zűrzavar erre pusmogássá szelídül, és mindenki merőn Ötös hivatalnokot nézi.
- Itt... itt van a levél másolata – mutat fel amaz egy régi, a hajtások mentén szakadozó papírt, majd megkönnyebbülésében meg is törli vele verejtékező homlokát.
Gyöngy csendre inti a felzúgó tömeget és így szól: - A dátumot legyen kedves felolvasni Ötös hivatalnok. Mikori keltezésű ez a levél?
- Nos, ahogy látom.... tizenhét éve, január tizennegyedikén... - szavai elhalnak az általános hangzavarban.
Álmatlan értetlenül áll, és úgy érzi, mintha kívülről szemlélné a jelenetet. Fiatal nő, egy nemlétező bíróság előtt - mely szakasztott olyan rossz bürokratikus rendszert tudhat magáénak, mint a valóságos ítélőszékek. Abszurdum a köbön.
Csak tévedésről lehet szó, hiszen ő egészen két évvel ezelőttig még gyönyörűeket álmodott.
Gyöngy kiterjeszti hófehér szárnyait, jelezve, hogy szólni kíván, mire az álomlények szinte egyszerre hallgatnak el.
- Hány éves volt ekkor Álmatlan?
- Négy – válaszolja halkan Florel a megkukult hivatalnok helyett.
Teljes a csend, a levegő szinte megfagy.
Ilyen fiatalon senkit nem ítélhetnek álmatlanságra, csak ha ésszel alig felfogható kárt okozott. Meg aztán miért csak pár éve kezdett el álmatlanságra panaszkodni a vádlott, mikor ezzel együtt kellett volna felnőnie?
- Mi történt pontosan? - teszi fel Gyöngy a mindenkit foglalkoztató kérdést.
Erre az álomlények soraiból kiválik egy megtépázott fülű játékmaci:
- Én elmesélhetem – mondja rekedtes hangján –, mert ott voltam.
Bicegve a tisztás közepére ballag, és leül a székre, melyet a döbbenetéből ocsúdott Ötös hivatalnok kínál fel neki. Szinte hallani a veterán álomlény nehézkes légvételeit a várakozásteljes csendben, mielőtt hozzáfog története meséléséhez.
- Egyike vagyok Florel álomlényeinek, az én feladatom volt évekig, hogy vigyázzak az álmára. Azon az estén, mikor átadtam volna a tisztet egy másik álomlénynek, kis időre sajnos őrizetlenül hagytam a rám bízott álmot... - a játékmaci mélyet sóhajt, bűnbánó tekintetével Álmatlanét keresi. - Akkoriban sokat komiszkodtál a húgoddal, és ugyan megkaptad érte a büntetést, a testvéred álomlényei nem voltak vele elégedettek. Bosszúra szomjaztak, alaposan móresre akartak tanítani. És az a kis idő, amíg magadra hagytalak, éppen elég volt nekik... annyira sajnálom! Olyan nagyon sajnálom, Kincsem... - egyik mancsát, melyből mindenütt eldolgozatlan cérnaszálak lógnak ki, szeme elé kapja.
- Tehát önbíráskodást követtek el – összegzi csendben a hallottakat Gyöngy. - Mi történt ezután? - kérdezi, és hangja jóleső, puha hűvösbe burkolja a körülötte állókat.
- Mivel nem kaptak az álomszövőktől forgatókönyvet erre az esetre – hogy is kaphattak volna –, egyszerűen felütötték a Grimm testvérek mesekönyvét – folytatja a foszlott medvebocs.
A tömegen ekkor enyhe borzongás fut végig a leghírhedtebb rémálom-szövő páros neve hallatán. A furfangos testvérek ugyanis túlságosan sokáig dolgoztak a Hivatalnak. Külön gyönyörűséget leltek abban, hogy válogatott lidérces körülményekkel ébredésre bírják az álmodót a nyúlfarknyi boldog befejezés előtt. Ezzel a módszerrel sajnálatosan évekig észrevétlenül megbújhattak a gyermekálmok készítői közt.
- A Piroska és a farkast választották – közli a tanú, s erre a tömegből többen elborzadva kiáltanak fel -, szerencsétlenségükre azonban Florelnek azon az estén a Csodálatos tűzszerszámot mesélték elalvás előtt.
- Jóságos Andersen... - sóhajtja Ötös hivatalnok.
- Így aztán, mikor a farkassá változott Tapsi leszaggatta magáról Nagymama főkötőjét, és hatalmasra tátotta száját, Florel elővette kicsiny zsebéből a tűzszerszámot, és megidézte a rézkutyát.
Mindenfelől elhűlt mormogás hallatszik és többen a fülükre tapasztják kezüket, de a játékmackó füstösen rekedt hangján tovább folytatja:
- Majd az ezüstkutyát.
Varjú kisasszony abbahagyja a gépelést.
- És végül az aranykutyát – mondja a reszkető szemtanú, és ő is elhallgat.
A távolban felsír egy öregecske tündér, szipogása sokáig visszhangzik a síri csendben.
Mindenki tisztában van vele, hogy a gyermekeket körülvevő álomlényeknek soha nem volt könnyű életük. Egyszerre kellett megvédeni valakit, és közben kikerülni önkéntelen támadásait. Szövet testtel azonban nehézkes a mozgás, sérülékeny a poliészter, jelentéktelen a termet. A gombszem pedig már egy hónap után tele van karcolásokkal, és bármikor elengedhet valamelyik ragasztás. A kockázat minden percben hatalmas, kevesen érik meg közülük a nyugdíjat.
- Milyen mértékű kárt okozott ezzel a kislány? - kérdezi aztán kis idő elteltével fátyol-finom hangján Gyöngy.
- Az álomlények többsége megsebesült, egyikük pedig hosszú időre elveszett – a játékmaci megtört tekintettel mered maga elé. - Lefordult az ablakpárkányról, ahol az ébrenlétben tartózkodott. Úgy sejtjük, hogy mikor a három kutya nekirontott, túl nagyot löktek rajta, és lendületük elérte az ébrenlétet. Lehetett azonban egy erősebb szellő is...
- Nem szellő volt – szólal meg ekkor egy hang, és a tömeg szétnyílik egy magas, kifogástalan öltönyt viselő nyúl előtt.
- Négyes hivatalnok, szeretne bekapcsolódni a tárgyalás menetébe? - kérdezi elhűlve Ötös hivatalnok.
- Igen – feleli minden érzelemtől mentes hangon a kérdezett.
A tisztáson összegyűlt álomlények egy pisszenés nélkül várják a folytatást, minden tekintet a bíróra szegeződik.
- Engedélyezem – int szikrázó szárnyait kitárva Gyöngy.
- Köszönöm – hajtja meg magát szertartásosan Négyes hivatalnok. - Azért jöttem, hogy választ adjak arra a kérdésre, miként álmodhatott Florel egészen két évvel ezelőttig. Úgy sejtem, ez mindenkit érdekel – mondja, és kissé gúnyosan a játékmackóra sandít.
A nap lassan lefelé száll, elvakítja a tisztással szemben állókat, és tüneményes ragyogással vonja be az ítélőszék tagjait. A hosszú árnyékok mozgása furcsa bábjátékra emlékezteti az események szemlélőit.
Négyes hivatalnok fel-alá sétál.
- Tizenöt év – kezd bele mondandójába némi drámai színnel az öltönyös nyúl. - Ennyi ideig álmodott zavartalanul az, akinek az anyagán ott a vörös pecsét. Nos, mint az álomporért felelős szerv feje, fontosnak tartottam, hogy alaposabban utánajárjak ennek az ügynek. Azt kell mondanom, hogy súlyos visszaélések történtek. Ez a játékmedve és barátai, éveken keresztül lopták a jóravaló álmodók álomporát!
- Nem hittem a bűnösségében, ezért tettem, amit tettem – dörmögi maga elé egykedvűen a gyanúsított.
Négyes hivatalnok ekkor hirtelen megáll, fülei az ég felé merednek:
- Ebben az esetben sajnos nem értek valamit... ki volt az, aki feljelentette a kis Florelt? - forgatja gombszemét a nyúl.
A játékmackó elkínzottan Álmatlanra néz, és egészen halkan azt feleli:
- Én. Én voltam az, Kincsem.
- Miért? - suttogja a lány.
- Meg kellett védjelek tőle – válaszolja az álomlény, és vádlón a nyúlra mutat.
- Ötös hivatalnok, milyen szerepe volt Négyes hivatalnoknak a történtekben? - teszi fel ismét a mindenkit foglalkoztató kérdést Gyöngy.
- Egy volt Florel testvérének álomlényei közül – mondja a hivatalnok, miközben egy újabb mappával zsonglőrködik. - A hivatalba lépés előtti neve Tapsi volt.
Többen felhördülnek, a kíváncsibbak egyre közelebb araszolnak, hogy jobban hallják, mi történik.
- Féltem attól a naptól, mikor visszatér – folytatja a medvebocs, és csak a lányhoz beszél. - Nem akartam, hogy hozzáférhessen az álmaidhoz, ezért hagytam, hogy elítéljenek. Két éve, hogy Tapsi belépett az Álomügy hivatalnokai közé, és szaglászni kezdett utánunk. Ne akarj újra álmodni, nem ismered őt! Grimm óta sok idő telt el...
- Grimm? - vág ekkor indulatosan szavába a mindeddig decens Négyes hivatalnok. - A legszörnyűbb mese is tündérkacaj ahhoz képest, amit Florel tett velem! - ordítja, és kibújik zakójából.
Testén durva, fekete cérnával megvarrt szakadásnyomok húzódnak, sok helyen kilóg a piszkos kóc az öltések közül.
- Miután leestem a párkányról, egy virágágyásba hullottam. És másnap reggel ki volt az első, aki megtalált? Egy kutya! Egy rühes kutya játékszere voltam heteken keresztül!
Azok közül az álomlények közül, akiknek már eddig is sok volt az izgalomból, most többen elájulnak. Ötös hivatalnok hol egyik, hol másik dossziéval legyezgeti az alélt Varjú kisasszonyt.
Csak Gyöngy szavára csitul a hangzavar.
- Mit javasol, Florel? Még mindig szeretne álmodni? - kérdezi a hóbagoly.
- Igen, szeretnék – feleli a lány.
- Tapsi meglakolt a korábbi túlkapásért, és nem zárhatjuk be azért, amit még nem követett el – mondja Gyöngy, s a szavai közé rejtett kérdést Florel megérti:
- Képes leszek illendőn fogadni, ha meglátogat egy álmomban – válaszolja Álmatlan, s már csupa izgatott öröm attól, hogy hamarosan újra csak Florel lehet.
- A történeteivel mi lesz? - firtatja Ötös hivatalnok.
- Elégetem őket egy kivételével.
- És melyik lesz az az egy? - lép közelebb a bicegő játékmedve.
- Ez a mostani – mosolyog Florel, és átkarolja a nyugdíjas álomlényt.

- Akkor hát a tárgyalást berekesztem – tárja szét szárnyait az aranyló alkonyati fényben Gyöngy.

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-10-30 09:01 Blade

Blade képe

Vajon ki lehet a szerző?

k, 2012-10-30 09:47 Nimretil

Nimretil képe

Na, végre. :D Erre kíváncsi leszek, még elolvasom a Hematithét, aztán jöhet ez.

k, 2012-10-30 11:20 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Egy férfiember, aki azt próbálja elhitetni magáról, hogy ő polgarveronika! :)

k, 2012-10-30 11:26 Kelvin

Kelvin képe

Engem nem emlékeztet Verára. Bori szokott ilyesmi fentezit írni, csak hozzá nagyon elrugaszkodott, vannak benne sö betűk, meg a kötőjel-gondolatjel sem mindig megoldott. Ettől függetlenül nekem tetszett. Talán Lili.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2012-10-30 11:54 Liliana

Liliana képe

Nem Lili (már ha rám gondoltál).

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2012-10-30 12:43 Kelvin

Kelvin képe

Biztos?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2012-10-30 15:16 Blade

Blade képe

Biztos. Hacsak át nem vág minket a palánkon...;)

sze, 2012-10-31 12:36 Liliana

Liliana képe

Gondolatjeleket használok, és nem "s"-zek.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2012-10-30 16:16 Borika

Borika képe

Nem én vótam. :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

sze, 2012-10-31 12:36 Liliana

Liliana képe

„olykor megdörgöli örökké éber szemeit” – páros szervek egyes számban, hacsak nem önállósulnak, vagy kifejezett hangsúlyt kapnak (pl.: három szemről beszélünk)
„nincs rá magyarázat miért.” – miért elő egy vessző kéne, ha nem tévedek
„Asztalfiókja - és mesékkel teli képzelete - olyan az Előtér számára, akár egy robbanásra kész bomba.” - kötőjel után nem kéne egy vessző?
„Kezdjük hát” – felszólítás
„- Újra álmodni - Álmatlan hangja alig hallhatóan megbicsaklik, ahogy kimondja leghőbb vágyát.” – központozási hiba, talán figyelmetlenség, talán nem, de irány a fürge GYIK
„Ötös hivatalnok - fordul az Álomügy felkent papja felé Gyöngy – miért nem álmodhat Florel?” – vessző a második gondolatjel után
„Kérem, vessen rá egy pillantást, és ossza meg velünk, mi áll benne.” – felszólítás
„ Nem emlékezett rá, hogy ilyet tett volna és nem érkezett levél a Hivatal pecsétjével - mint az szokás ilyen esetekben.” – és előtt vessző
„- szavai elhalnak az általános hangzavarban.” – központozási hiba
„a játékmaci mélyet sóhajt, bűnbánó tekintetével Álmatlanét keresi.” – itt is
„egyik mancsát, melyből mindenütt eldolgozatlan cérnaszálak lógnak ki, szeme elé kapja.” – dettó
„Mindenfelől elhűlt mormogás hallatszik és többen a fülükre tapasztják kezüket” - és elé vessző

Aranyos történet, az írója kilétére tippem sincs, mindenesetre szerintem semmiképp sem régebbi Karcolatos, vagy direkt régi írás tett közzé.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2012-10-31 18:41 Blade

Blade képe

Mivel holnap nem biztos, h sokan ráérnek olvasgatni, legyen a leleplezés időpontja péntek este (vagy szombat, ha nem jutok gép elé pénteken).

sze, 2012-10-31 19:10 Indi

Indi képe

Nőcis, ennél konkrétabb tippem nincs. Aranyos történet amúgy.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

cs, 2012-11-01 14:28 Liliana

Liliana képe

Van egy tippem: ÉdeN lenne az író?

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2012-11-01 14:32 édeN

édeN képe

Köszi a tippet, de még az is lehet, hogy nem biztos, hogy nem én vagyok! ;)

De egyébként biztosan nem. :)

h, 2012-11-05 21:20 Blade

Blade képe

Upsz, kicsit elfelejtődött ez az írás, még valakinek van esetleg tippje?

k, 2012-11-06 23:39 édeN

édeN képe

Nincs! Írd már le, hogy ki volt az elkövető! :D

sze, 2012-11-07 07:08 Blade

Blade képe

Hehe...szóval az elkövető: Viola!
Nemsokára átírom a nevére.