Idő-varázs II

- Papa, egy kígyóuborkát a kisasszonynak! – kiáltja a pirospozsgás zöldségárus néni káposztahegyek mögött sürgő-forgó férjének.
A mindenki nagypapáját idéző öregúr pillanatok alatt mellettem terem az uborkával.
- Parancsol még valamit?- kérdezi.
- Bizony, még nem is látta a szőlőt! – csapja össze kezeit a néni- Múltkor magácsa kérdezte, hogy van-e, ugye!
Válaszolni is alig van időm, máris a kezemben tartok egy szép fürt szőlőt. Engedek a csábításnak, a gyümölcs a mérlegre kerül.
- Alma és szilva is van!
- Nem bánom, tessék azokból is adni egy-egy kilót
Búcsúzóul még kapok ajándékba egy marék diót a bácsitól. Megköszönöm, és a reggeli piaci forgatagon keresztül az ócskás bódéja felé indulok.

Ahogy belépek, rögtön megérint a tárgyakból sugárzó varázsos ódonság. Biccentek a pult mögött ülő általam Laokónnak becézett bolttulajdonos felé, majd beveszem magam a polcok közé.
Elsőként a régi gramofonon akad meg a szemem, amely már régóta hever itt, jó ismerősöm. Mellette az örökifjú terrakotta női szobor áll. Haja egészen a földig ér, kezében törött bőségszarut tart. Ahogy így nézelődöm, a fakult bársonyú gyermekkarosszék mellett elmenve, most sem tudom megállni, hogy végig ne simítsak a karfa oldalát díszítő ékes faragáson, amely ravasz manókról, szépséges tündérekről, és hatalmas erejű, gonosz óriásokról mesél.
Minden alkalommal, mikor betértem ide, azért jöttem, mert kerestem valamit. Nem tudtam válaszolni Laokón kérdésére, hogy tulajdonképpen mit is, csak nézelődtem, várva, hogy rabul ejtsenek.
Kacatgyűjtői szenvedélyemnek hála, már volt egy horpadásos vekkerem, és egy nagy becsben tartott tajtékpipám is. Ezt időnként elővettem, amikor valamely ünnepélyes alkalom után, a vendégsereg hazatért, és egyedül maradtam. Nem dohányzom ugyan, de ilyenkor, nő létemre szívesen pöfékeltem egyet-kettőt.
Úgy véltem, a régi könyvekben is van valami sajátos bűbájosság, akárcsak a többi tárgyban. Megkapó volt, amikor egyes könyvek az előző tulajdonos által legtöbbször olvasott résznél kinyíltak. Úgy véltem, egy vénséges kötet lapjaiból, gerincéből régi idők ottfelejtett levegője szabadul fel minden alaklommal, akárhányszor csak valaki fellapozza! Idő-varázs!
Épp a legfelső polcon álló hajdanvolt idők mesekönyveit szemlélgetem, amikor Laokón kerül elő a polcok közül, és egy cipődobozt tart elém.
- Még nem tettem ki, megvártam, amíg jössz, hátha itt van, amit keresel.- mondja, és kezembe adja.
Mintha egy fél építkezés tégláját kaptam volna marokra, olyan nehéz ez a valami.
Laokón egy pillanatra eltűnik, majd újra előkerül egy foltozott abrosszal. Leteríti a földre, én pedig kiborítom rá a doboz tartalmát.
Felsóhajtok gyönyörűségemben.
Legalább négy-öt tucat különféle kilincs és zár hever előttem egy kupacban.
Van közöttük finom ablakzár, robusztus bejárati ajtó kilincse, ékszeres ládikó míves lakatja, durván öntött szekrényzár… minden, mit bogaras ember csak kívánhat!
- Laokón, ezek… és ilyen sok! Gyönyörűek!
- Gondoltam, hogy tetszeni fognak. És nézd, csak- mondja, miközben kötényzsebébe nyúl- szerintem ez lesz az, ami téged keres.
Egy kék kendőbe csavart valamit ad a kezembe. Lassan takargatom ki, hogy még tovább érezhessem a varázst… és egyszer csak előttem van!
Csodaszép mívű, ódon rézkilincs. Szépen letisztogatva. -Ez utóbbi öreg barátom műve.
- Ráhibáztál- lehelem meglepődöttségemben.
- Dehogy hibáztam! Mikor elém tették a többivel, már akkor tudtam, hogy ma ellátogatsz hozzám!- mondja, és olyképp felnevet, mintha rozsdás szélkakas nyikorogna.
- Amint hazamegyek, azonmelegében fel is fogom szerelni a bejárati ajtóra, a nyomasztóan új kilincsem helyére!- lelkesedem.
- Tégy úgy.- mondja ő, ezután csípőre tett kézzel mintha fél pillanatig habozna, felvonja a szemöldökét, ezt kérdezi:- És a csavarozáshoz ért-e a kisasszony?
Felháborodottságot játszom, és én is csípőre teszem mindkét kezemet.
- Na de mit feltételez rólam, uram? Kiskoromban szerszámos dobozba csomagolva kaptam a Barbie-t!
Nevetünk. És a biztonság kedvéért azért kapok néhány megfelelő méretű csavart és egy alkalmas csavarhúzót.

A nap végén utam a múzeumba vezet.
A szalagkordont látva rájövök, hogy még jónéhány napig szüneteltetve lesz a bejárás egyszerű, földi halandók számára. Kíváncsiságomnak engedve azért elmegyek egészen a kőoroszlánokig, hogy bepillanthassak a kertbe. Néhány rendőrségi és civil kocsin, valamint egy fának támasztott robogón kívül azonban semmi érdekeset sem látok. Visszafordulok, és felszállok az első buszra, hogy mielőbb egy kellemes menta teához juthassak.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2006-10-26 11:56 Blade

Blade képe

Lássuk a következőt, de csak holnap. ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.