Idő-varázs III

Mint minden péntek esete a Heszperidák kertje most is kezd megtelni. Zárás után gyülekezik a teaház színe-java!
Hamarosan megkezdődnek az éjszakába nyúló biliárdozások és a pipafüstös beszélgetések.
A jelenlevők ismertetését a pultnál keresztrejtvényt fejtő tulajjal, Atlasszal érdemes kezdeni, ő a társaság atyja, vállán és szívén viseli mindenki sorsát. Mellette ül a rend megtestesülése, Ladón. Nem létezik olyan elvetemült, aki ne viselkedne szépen, ha ő arra kéri. Atlasz atyánk javaslatára nevét a Heszperidák kertjét őrző, szemét soha be nem hunyó, iszonyú erejű sárkányról kapta (akivel még Héraklész sem mert megküzdeni)!
A Heszperidák kertjében ugyanis az a szép szokás élt, hogy a tagok mitológiai neveket viseltek. Így ha valakit befogadott a társaság, rögtön mindenki azon kezdte törni a fejét, hogy vajh’ görög és -kis engedménnyel- római mitológia szerte melyik hérosszal lehet őt összefüggésbe hozni.
Így keresztelték Atlasz feleségét Heszperisz-re -hogy neveikkel is egy párt alkothassanak. Legifjabb leánykájuk, aki épp kritikus kamaszkorát éli, a Nüx-nevet kapta, tekintettel arra, hogy csupa feketében mutatkozik télen, nyáron. Nővére, a harcos, Atalanta, ki Ladón után a legmeggyőzőbb. E hajadon kebelbéli barátja a békés, és csupa-zseni Daidalosz.
A hiányos seregszemle végeztével a pulthoz lépek, és egy gémes-székre telepszem Atlasz mellé.
- Szervusz Ariadné!- mondja épp csak felpillantva.- Mi jót csináltál ma?
- Semmi jót, Atlasz, semmi jót…- mondom sóhajtva - Kaphatnék egy csésze menta teát?
Atlasz rám néz, és bátorítólag vállon vereget.
- Ez nem jó jel, nagyon fáradt lehetsz, ha rögtön így kezded. Ne kókadj tovább, megkapod a teádat, sőt, akár még dalra is fakadhatsz örömödben, mert süti is jár mellé!
- Csak nem??
- De! Drága Heszperiszem, sokak örömére ma este is megcsillogtatja kitűnő pogácsa- és pitesütő tudományát!
- Helyes!- mondom, és a teámra várva a pult felé fordulok. Kihúzom a ceruzát kontyomból, mire Atlasz, ismerve engem, egy papírdarabkát tol elém.
Rajzolgatok, ezenközben ő folytatja félbe maradt rejtvényfejtését.
- Konyhai üveges szekrény, 7 betű?
- Kredenc. Elmentem ma Laokónhoz.
- És, öreg barátunk ma tiszteletét teszi nálunk? Láz latinul, hat betű?
- Azt mondta, holnap benéz. Febris.
- Kár, hogy csak holnap. Kislányom, legyél olyan szíves, betűzd el apádnak a rágógumidat gyártó cég nevét!- kiált oda a biliárdasztalt támasztó Nüx-nek.
- Duplavé… R… I… G… L… E… I… S. Van egy aposztróf is!
- Köszönöm, szívem!- majd újra felém fordul- És, most mit találtál nála?
- Egy csodaszép rézkilincset!- vágom rá.- Hazamegyek, és ha még lesz erőm, fel is szerelem!
- Értesz te ahhoz?- kérdezi felsandítva az újságból, félárbocos szemöldökkel.
- Persze, hogy értek! Miért van az, hogy Laokón is ugyanezt kérdezte?!
- Talán mert férfi-mód gondolkodunk. Az ember megszokta, hogy családja női tagjai folytonfolyvást ehhez hasonló apróságokkal rohangálnak hozzá.
- Értem, viszont ha az ember lánya egyedül lakik, és a szomszédja egy hetven éves öregasszony, akkor azt kell megszoknia, hogy kénytelen az ilyen dolgokat egyedül megoldani.
- Nem is tudtam, hogy egy deli hajadonra ilyen jó hatással lehet a jó szomszédság! Mesélj még néhány ehhez hasonló előnyről, és ha a néni háza esetleg megüresedik, odaköltöztetem melléd Nüx-öt, nevelési célzattal!- mondja, miközben elém teszi a teát, és egy meggyes pitét.
A süti fenséges, ezt tudtára is adom a terem másik végében tartózkodó mindenki-anyja Heszperisznek, véleményemen a többiek is osztoznak.
A teába kortyolok, majd a bögrét letéve nyújtózkodom egyet.
- Reméljük hamarosan itt lesz.- mondja Atlasz.
- Ki?- kérdezem.
- Hát ő.- mutat az általam szórakozottan rajzolt szempárra. - Hallottam, tegnap találkoztatok.
- Épp csak néhány percre. De ez nekem bőven elég volt arra, hogy eltörjem a szemüvegét.
- Erről rád ismerek.- somolygott- Nem is te lennél, ha máshogy ismerkednél!
- A helyemre ült!
- Duplán jó az ízlése!
- Duplán?
- Utólagos engedelmeddel kitárgyaltunk téged.
- Kitárgyaltatok??
- Ki. Részben férfilag, úgyhogy köt a titoktartás.
- Nálam leamortizálóbb témát nem találtatok?
Atlasz tölt magának egy gyömbérteát, és visszaül mellém.
- Kisszívem, úgy látom te még mindig nem gyógyultál ki teljesen a kamaszkor minden nyűgéből. Kezet foghatsz Nüx-szel, ugyanis le merném fogadni, hogy reggelente te is azon sápítozol a tükör előtt, hogy ugyan miért áldott meg ilyen fejjel az ég?! Pedig nekem elhiheted, a fejecskéddel, pofikáddal semmi gond. Ha szeretnéd, le is betűzöm az utóbbiakat.
- Ezt a lányodnak is így szoktad előadni?
- Igen, neki is. És láss csodát, ma kerek öt perccel kevesebbet szörnyülködött a fürdőben. Mértem. Persze az a gyanúm, hogy hiába adnám elő ezt a világ minden nőneműjének, akkor is létezne a feminin kishitűség, amit korunk butasága még táplál is. Na, ebbe most nem szeretnék belebonyolódni. A festmény kapcsán kerültél szóba.
Mindketten a pult fölött díszlő alkotásra nézünk.
Életem első általam is elfogadhatónak minősített olajfesték-munkájára, amely a Heszperiszek kertje-címet viseli.
- A huszonéves legényke családjának férfiúi ága generációk óta fest, rajzol. Nem csoda hát, hogy egyik művészt érdekli a másik.
- Leendő tag?
- Törd azt az okos buksid, Ariadné! Milyen nevet adjunk a fiúnak?
- Ki ajánlotta be?
- Én. Nővérem pici fia.
Miközben Atlasszal csevegek, megérkezik Orpheusz, és rögvest a zongora mögé veti magát.
Amint ujjai a billentyűkhöz érnek, és a fájdalmasan szép tangó dallama betölti a termet, pillanatok alatt csend lesz, miközben a tekintetek néhány percre egyként megigézve a semmibe révednek.
Lehunyt szemmel is látom a körülöttem csendben kígyózó pipafüstöt, és Orpheusz varázslatát, aminek már-már teste van, annyira élő.
Véget ér a dal, néhány pillanatig még élvezzük az előző percek báját, majd kitör a taps, és a füttykoncert, mikor Orpheusz feláll, és meghajol.
- Ilyen kezdéssel már csak jó esténk lehet.- sóhajtom, majd egy újabb papírlapot kérve ismét rajzolgatásba kezdek. Előző alkotásomat Atlasz beteszi az egyik fiókba a többi közé.
- Miért teszed el őket?- érdeklődöm.
- Ki tudja, -von vállat- lehet, hogy pár év múlva híres leszel, és akkor ezekből fogok meggazdagodni.
- Csak úgy kívánj nekem hírnevet, mintha púpot kívánnál.
- Ez esetben csak házon belüli kiállítást rendezek belőlük. Feltéve, hogy áldásod adod rá. Adod?
- Adom.
- A jogi résszel ezennel végeztünk, művésznő. Ha nem bánod, most itt hagylak, mert ahogy látom, ifjabb leányom sürgős atyai tanácsokra szorul, nehogy csúfosan kikapjon.
Ezzel a társaság atyja a biliárdasztal felé libben, hogy ivadékát istápolja.
Rövidesen megérkezik Héliosz, Kirké és Pügmalion is.
Utóbbi, miután megvált kabátjától, leül mellém.
- Hogy s mint báránykám?- kérdezi a szobrász a pultra könyökölve.
- Biza elég kókadtan, asszonykám.
A férfi csitris hangon nyafogni kezd:
- Ne asszonykám-ozz engem, még fejemen a párta!
- Ha így folytatod, asszonykám akkor végleg ott is marad! Amint Orpheusz belelendül, és a társaság ropni kezd, kérd fel Elissát!
- Keríts nekem egy ír rumos teát, akkor megoldom. Egyébként, mondd csak, báránykám, rászántad már magad arra az üres vászonra, a nappalidban, vagy még mindig agonizálsz.
- Még agonizálok. Láttad a tegnapi híradót?
- Láttam, és kár a becses alkotásért, ami amatőr műtárgyszarkák kezére kerül. Drágább lesz a restaurálási költség, mint a tárgy eszmei értéke, mire visszakerül a múzeumhoz!
- Tudod, tegnap láttam ott valami érdekeset. Amikor a kamera a többi kiállított darabot mutatta, átpanorámázott egy furcsa képen is. Ha festenél, azt mondanám, a te képed volt. A téma megdöbbentett.
- Mi volt a téma, báránykám? Regélj nagyanyónak!
- Az én nappalim! Ott volt az állvány, a könyves polc, a fotel, minden kisebb-nagyobb mütyűr, és én is!
- Ejnye báránykám, mondd, mit ettél? Ilyen mértékű hallucinálás a tiédet még csak megközelítő fantáziával is végzetes lehet!
Erre kézháttal megérinti a homlokomat, és égetést mímelve szisszen egyet.
- Figyelj ide nagyanyó! Nekem is eszembe jutott, hogy rosszul láttam, de egy ideig még nem tudok a dolog végére járni, mivel a lopás miatt zárva van a múzeum.
- Hát ez igazán sajnálatos, báránykám, de ne aggódj, a nagyanyó majd beveti bájait, és ripsz-ropsz bent találod magad!
- Jaj nagyanyó, ez aranyos tőled, csak aztán nehogy tömeges haláleset legyen abból, ha te beveted a bájaidat!
- A gyapjas mindenedet, báránykám! Pimaszkodsz?
- Ááááá, beeeehogy, nagyanyó!
- Meg kell, hogy fegyelmezzelek báránykám! Most rögtön példát statuálok neked! Ha nem viselkedsz okosan, akkor te is úgy jársz, mint Elissa!
Ezzel feláll, átvág a táncoló kavalkádon, és felkéri a lányt.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2006-10-27 11:56 Blade

Blade képe

Ebben a részben nem sok minden történt, a nők nem csak a tükör előtt töltenek el sok időt, de a csacsogással is... :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2006-10-30 08:24 Viola

Viola képe

Bezony, elragadott a teaházi hangulat... :red:

sze, 2006-11-08 20:27 Nimdraug

Nimdraug képe

Tényleg kicsit el van húzva.
Abban viszont tetszik,hogy fogalmam sincs,hogy mit akarsz kihozni belőle.
Főleg a második részben,hogy minek jött a képbe a zöldséges meg az ócskás.
Várom a folytatást!:)
________________________

Vagyok ami vagyok,de kell egy ilyen is!