Margaret és Felicia

A temetésig már csak pár nap volt hátra. Felicia hamvait hazaszállították, s immár semmilyen jogi teendő nem tarthatta vissza a gyászt Margarettől.
Ő azonban nem érzett semmi effélét. Testvére olyan volt számára, akárcsak egy kedves, nem túl közeli ismerős, s miután olyannyira különböző felnőttekké értek, immáron mit sem számítottak a gyermekkor közösen eltöltött évei.

Felicia imádott utazni, rajongta az embereket, és képes volt bármit megadni egy gyönyörű selyemruháért vagy szaténkalapért. Ezzel szemben húga, Margaret zárkózott nővé vált, megelégedett a könyvekkel, és azzal, hogy élethű porcelánfigurákat formál nap mint nap műhelye falai közt. Csupán a regények lapjain találkozott szerelemmel, kalanddal és veszéllyel, míg nővére mindezt százszor, ha nem ezerszer megtapasztalta a való életben. És most, Feliciát vasárnap temetik, napjai kiteltek. Húga koszorúján kívül egyetlen egy sem érkezett a parókiára.
Margaretnek a hátralévő pár napban sok ideje maradt gondolkodni. Így aztán rendre fel is tette magának azokat a kérdéseket, melyekkel Felicia halálának valóságát igyekezett lelke egyik-másik fiókjába hajtogatni.
Például sose tudta igazán, irigyli-e élménydús életéért testvérét. Azt biztosan érezte, hogy neki is jól esne egy férfi figyelme, ám az emberi kapcsolatokra jellemző taktikai huzavona fárasztotta, s végül mindig több örömöt lelt egy-egy élethű gyermekarc megformálásában.
Margaret ugyanis a porcelánbabák szerelmese volt. Arcvonások, grimaszok, közönyös tekintetbe bújt érzések között nem létezett, amit ne tudott volna örökké tenni műhelyében. Mindez természetesen büszkeséggel töltötte el. Alkotni olyan volt számára, mint megmerülni a kézzelfogható beteljesedés békéjében.
Babái híresek voltak és rendszerint jómódú családokhoz kerültek. Nagyszerűen megélt abból, hogy végletekig finomított technikájával aranyban mérhetővé tette a gyermeki bájat, noha rendszerint a koszos csatornákban játszadozó utcakölykökből merítette ötleteit.
E nyugalomnak vetett véget Felicia halála. Azóta, hogy a hírt megkapta, Margaret maga sem tudta miért, de képtelen volt visszatérni korábbi, csendes és nyugodt életéhez. Egyetlen babát sem készített azóta.
Mert még ha eddig is szinte minden nap egyedül volt, megelégedett azzal, ami az életből neki jutott. Ezt a folytonosságot csak nővére karácsonyi látogatásai törték meg. S bármennyire idegenek voltak egymásnak, Felicia jelentette Margaretnek azt a bántóan hangos és tarka valamit, ami az ő műhelyéből teljes egészében hiányzott. Felicia is talán épp ezért tért vissza újra meg újra a puritán, csendes házba. A nyugalom miatt, s mert ezzel valahol kiegészítették egymást.
Margaret töltött egy pohár vizet, és leült a szófára. Mennyi por – gondolta – azóta nem takarítottam a szalont, hogy Felicia utoljára itt járt – ezzel a szekrényhez lépett és mogyoróbarna, kopott kötényt vett fekete gyászruhája elé.
Az éjszaka aztán Margaret ismét felriadt. Nem először történt ez meg vele nővére halála óta. Tisztában volt vele, hogy innentől fogva - még ha sikerülne is visszaaludnia - álmában folyvást a mozdulatlan, viaszfehér Felicia arcát látná.
Kényszeredetten felnevetett a sötétben: lehet-e vajon egyszerűbb oka a halálnak, mint egy rozsdás melltű okozta apró seb, melytől a lázas test görcsösen rángatózik, s végül megfullad? Negyvenkét éve alatt Feliciának rengeteg alkalma volt arra, hogy különös kalandozásai alatt számos módon életét veszítse. Hajótörés, tolvajok, egzotikus tájak veszélyes világa... megannyi izgalmas, romantikus mód a halálra. Mégis egy régi melltűvel szúrta meg magát végül, melyet évekkel ezelőtt kapott húgától.
Margaret vállára terítette vastag kendőjét, és gyertyatartóval a kezében vacogva átvágott az üres házon.
Műhelye csendes volt, ám illata a megszokottnál kissé savanyúbb. A gyertya fényétől mintha csak táncra keltek volna a sarokba akasztott marionettek. Az állványon festésre várakozó, színtelen bábok és kócbabák is mind izgatottan izegni-mozogni látszottak a kormos kanócon billegő lángtól. Egyedül a porcelánbabák maradtak mozdulatlanok, és nézték okos üvegszemükkel várakozón a belépő Margaretet.
Ő pedig hozzálátott, hogy elkészítse Felicia arcmását. Először nyers, gyurmázható porcelánt vett elő, majd apró és gyors mozdulatokkal nekilátott a munkának. Fél óra múlva, míg a kemence kiégette a fejet és a végtagokat, Margaret leeresztette hosszú, kontyba fésült haját, és annyit vágott belőle, amennyiből el tudta készíteni Felicia-baba haját. Egy pár borostyánzöld üvegszem hátát viaszba mártotta, és a szokásosnál kicsit súlyosabb nehezéket öntött, hogy a bábu tekintete majd ugyanolyan élénknek tűnjön, és legalább annyira izgatottnak tessék, mint Feliciáé volt.
Végül könnyű esésű, hosszú, sötétvörös szalonruhába öltöztette az elkészült bábut, mely valóban úgy fedte halcsontokkal megerősített puha, karcsú testét, mintha számos forró tenyér érintéséből szabták volna. Utolsó lépésként a hátán összefogta pár öltéssel az anyagot, majd mikor megfordította, nővére kicsinyített mása tekintett vissza rá.
Margaret elégedett volt. Egy külön állványra helyezte Felicia-babát, és aludni tért.
Ezt követően, vasárnap reggel Clemens tiszteletes érkezett, hogy mindazt, ami még hátra volt a temetésig, elrendezzék. Margaret nemrég még tartott ettől a találkozótól, most azonban egyetlen keserű vagy kényelmetlen gondolat nélkül képes volt a csipketerítővel díszített karosszékben ülni, és sokkal inkább olyan dolgok foglalkoztatták a látogatás alatt, mint egy aprócska kofferhez rendelt bőr minősége, melyet holnapra várt.
Míg a tiszteletes kegyeletteljes szavakkal próbálta magára vonni a figyelmet, Margaret szórakozottságában felfedezett egy réges-rég pókhálóba akadt lepkét az ablak sarkában, majd ahogy odébb pillantott, megakadt a szeme Felicia szekrényén. Csak egyszer látta, milyen holmikat tart benne a nővére, és most annak dacára, hogy Clemens tiszteletes egyre zavartabban beszélt neki a testvéri szeretetről, a gyászról és arról, hogy az elhunyt milyen makulátlan, tiszta életű nő volt, Margaretnek eszébe jutottak azok a fekete csipkés harisnyák, melyeket Felicia hordott, és azon gondolkodott, vajon egyezik-e a fűzőméretük. Igazán szeretett volna valami olyat találni abban a szekrényben, amiben még nem volt része. Valami olyat, ami tökéletesen olyan, mint Felicia volt.
Babák - napok óta nem érzett már akkora kedvet a porcelánbabákhoz, mint tegnap este. Öntés, égetés, festés, öltöztetés és megint: öntés, égetés, festés - most csak az ő kedvéért.
- Nos – köszörülte meg a torkát Clemens tiszteletes – örülök, hogy vigaszt nyújthattam önnek ezekben a nehéz órákban, Margaret. Kérem szóljon, ha bármikor segítségére lehetek az elkövetkezendő napokban.
- Köszönöm, hogy itt volt, tiszteletes!
Ezzel az ajtó becsukódott, és Margaret egyedül maradt a mesebeli szekrénnyel.
Ajtaja nyikorogva nyílt és egy már-már testetlenné fáradt, régi parfüm illata szökött a szobába. Felicia nem sok ruhát tartott itt. Jobbára vitte és hozta bőröndje tartalmát, egy-két dolog azonban mégiscsak maradt.
Margaret lélegzete egészen elállt, mikor a vállfán megpillantott egy hosszú, égszínkék taftruhát. Egy percig csak állt, és a szekrény ajtajához támaszkodva azon tűnődött, illő-e halott testvérünk ruháját felpróbálni. Végül aztán elszánta magát, és nem csalódott, a ruha csakugyan tökéletesen illett rá. Az anyag színe, esése, a rávarrt gyöngyök olyan szivárványos fényt ragyogtattak rá, hogy mikor a tükörbe nézett, alig ismerte fel önmagát. Olyan volt, mintha Feliciát látná harmincas éveiben. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire hasonlítanak egymáshoz és hogy a legfőbb különbség köztük talán éppen a ruházat.
A szoba is egészen más volt. Kissé talán öregebb és színtelenebb, mint egyébkor. Margaret távolinak érezte most, hogy ebben a ruhában volt. Már tudta, milyennek látta őt, a házat, ezt az életet Felicia. Furcsa, hogy mi mindent mutat meg egy ruha, és mennyi gondolat szökik tőle az ember fejébe – dörzsölgette homlokát Margaret. Olyan érzés kerítette hatalmába, akárha részeg volna. Nem is tudta miért, de ez a ruha, és az az élet, melynek ízéből a parfüm módjára a szobába lopódzott egy kevés, egészen megszédítette. Olyasmit akart, amit eddig még soha sem: valami mást annál, mint amije már amúgy is megvolt.
A zongora melletti szekrénykének egészen a mélyén Margaret talált néhány alkalomhoz illő kottát. Maga se tudta, mikor játszott utoljára táncdalt - talán soha nem is játszotta őket. Az idő pedig csak múlt. Úgy csorgott keresztül a szobán, mint egy aranyló, sosem volt patak: bolondul teltek az órák, részegül peregtek a percek. Felicia halálával valami hiányozni kezdett Margaret világából, s ezt az űrt úgy tűnt, végül oly módon igyekszik betölteni, hogy lelke egy részét engedi Feliciává válni. Csordultig telt ezzel a szent őrülettel: így gyászolta testvérét.
A következő napot teljes egészében műhelyben töltötte. Kis kabátkát, divatos cipőt és utazókoffert készített Felicia-baba részére. Minden eddiginél tökéletesebb munkát végzett, megszállottan varrt szürkületig. Mikor aztán elkészült, megbontott egy üveg sheryt, és a kandalló mellett álló karosszékből nézte az útra kész babát. Így a legélethűbb - gondolta, és órákig csak emlékezett.
A tűz már majdnem elaludt, mikor gondolatai visszatértek a jelenhez. A shery is kis híján elfogyott, kint már pirkadt. S ekkor olyan nyugtalanság vett erőt rajta, mint még talán soha. Azon a napon érzett utoljára hasonlót, mikor visszautasította egyetlen kérőjét. Micsoda szörnyű nap volt! Az elvárások súlya alatt kis híján összeroppant, de Felicia bátorította. Aztán mikor a köpcös bíró csalódottan eloldalgott, Felicia csomagolni kezdett. Mielőtt azonban felszállt volna a vonatra, anyjuk kétségbeesett faggatózására azt felelte, nem várja meg, míg őt is erőnek erejével egyszer csak hozzáadják valami hivatali bugrishoz. Két év múlva látták legközelebb, és húgának soha többé nem kellett hívatlan kérőket fogadnia.
A temetés Margaretet annyiban nagyon is emlékeztette erre a napra, hogy Felicia és ő közte most még hatalmasabb űr lesz. A kilométerek helyett most mindössze egy vékony gránitfal fogja elválasztani őket, ez azonban visszavonhatatlanná tesz mindent: Felicia többé nem látogat haza.
Míg egészen ki nem világosodott, Margaret úgy döntött, takarékoskodik a gyertyával, és csak azt az egyet használja, amelyhez az átöltözéshez szüksége volt. Kényelmesen elkészülhetett, hisz a temetés csak nyolckor kezdődött.
A konflis aztán fél nyolckor érkezett meg, és Margaret Felicia-baba társaságában helyet foglalt a kocsis mögött. Ezt követően pontban nyolckor, mikor a szertartás elkezdődött, a fogat megállt a városka egyetlen vasútállomásánál.
Testvéreim! Az élők és holtak üdvösségéért hívjuk bizalommal segítségül a mindenható Atyaistent, aki szent Fiát, Krisztus Urunkat feltámasztotta a halálból.
Margaret a pénztárhoz sietett, és vett egy jegyet Milánóig.
Add kérünk, hogy amint a halálból feltámadt szent Fiadban hitünk megnövekedett, erősödjék meg reményünk is, amellyel Felicia testvérünk üdvösségében bízunk!
A vonat már a vágányon várakozott. Margaret megkereste az elsőosztályú kocsit, majd felszállt, és egy üres kabinban az ablakhoz ültette Felicia-babát. Gondosan mellé tette a kis koffert, elrendezte ruhájának fodrait, majd leszállt.
Adj uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!
Az állomásfőnök belefújt sípjába, és a kocsi elindult.
Nyugodjék békességben!
Ámen – sóhajtotta Margaret a távolodó vonatot nézve. 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2011-08-16 19:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Vesszőhibás, néhol zavaróan (ha bosszúsan összevonom a szemöldökömet, hogy "miért állítottál meg olvasás közben?", akkor zavaró), de bánja kánya, posztolom Facebook-on, mert rég olvastam ilyen varázslatos porcelánbaba-mesét.

Vannak itt gyöngyök, ez bíztat, ezért érdemes olvasni. Köszi az élményt. (A vesszőket meg fond kosárba, nem fogom hibakereséssel elrontani a hangulatot, amit adott.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-08-16 19:53 Sütiszörny

Sütiszörny képe
5

Rég láttalak már Viola, pedig mindig szerettem tőled olvasni.

Egyetlen bajom van ezzel a művel: nem elég rá az öt csillag. :) De sajnos többet nem tudtam adni, ennyivel kell beérned. Minden írásod olyan megnyugtató. Szeretem őket. Jól esik olvasni.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2011-08-16 19:55 Grimolf

Ezzel a Süti gyerekkel állandóan egyetértünk...:)

Grimolf

k, 2011-08-16 20:04 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nekem is kezd gyanús lenni a dolog! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2011-08-16 20:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ez a beszélgetés zseniális. Rég nevettem ennyit... ha még az is kiderül, hogy mindketten kék, szőrös szörnyetegek vagytok, akik szeretik (mit szeretik, imádják!) a sütit, megőrülök. (Kezdhetem?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-08-16 20:31 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Grimi, szereted a sütit? :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2011-08-16 22:25 Grimolf

Hát igen, nem akartam ezzel előhozakodni, hogy nem túlzottan...megeszem, de csak keveset szeretek és tudok. :(((

Háccö.....

Grimolf

sze, 2011-08-17 12:20 Sütiszörny

Sütiszörny képe

No, akkor ideje lesz rászoknod! Egy jó kis pörkölt után elengedhetetlen! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2011-08-16 19:53 Grimolf

5

Te hivatásos író vagy, csak még nem tudod..:) Vagy én nem tudom.:)

Na jó, nem gyanúsítgatlak, de nem gyakran jelenik meg ilyen írás műkedvelő tollából! Nekem a vesszőhibák sem tűntek fel... Írj még sokat!

Grimolf

k, 2011-08-16 21:39 Ndy

Ndy képe

Nem tetszett :( Távol áll tőlem, mint olvasótól a narráció. Nem személyes. Lehet, hogy írói fogás, de nekem így nem tetszik. Sokkal személyesebb téma, max hármast adnék rá, bár stilisztikailag szépen meg van írva :(

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2011-08-16 22:49 Kainen

Kainen képe
5

 Nekem csak egyetlen egy valami bántotta a szememet, még elolvastam. A fenti sorokban akadtam rá: gyermeki bájat - nem gyermeki bájt? Bár, még nem vagyok régi errefelé, én megakadtam rajta.
Egyébként andalító egy írás. Amolyan utaztató. Nem tengerpartra, nem mesebeli  színhelyekre, hanem emberekhez, s - ami legfontosabb - érzésekhez. 
Köszönöm a tökéletes esti mesét! Biztos, hogy mosolyogva alszom el.

________________________________________________________

sze, 2011-08-17 00:14 craz

craz képe

Egy-két dolog megakasztott a történet olvasásában.

Élethű porcelánfigurákat formál - egy porcelánbaba szerintem minden, csak nem élethű. Bár sokat nem láttam, de inkább élettelennek, és nagyon műnek hatottak, mintha olyan emberek készítették volna, akik nem láttak élő gyereket.

És az az élet, melynek ízéből a parfüm módjára a szobába lopódzott egy kevés, - az a módjára nagyon nem jó ott. Esetleg által talán.

Aki szent Fiát, - na jó ez az én hülyeségem lesz, de vártam a következő sorban egy szent Ferrarit. Nem mondhatnám magamról, hogy felesleges szabadidőmben régi kersztény pergameneket, avagy kódexeket bújok - bár a Nekronomicon újabb kiadásait se részesítem előnyben etéren. De nekem egy Szent fiát talán kevésbé szúrná a szemem.

Ami még összességében zavart, az a sok Felícia és Margaret volt. Egyértelmű, hogy mikor kiről van szó, ez valahogy csak felesleges magyarázásnak tűnt, és eltávolított magától a történettől.

A történettől, ami végülis jó volt.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2011-08-17 06:09 Indi

Indi képe

M. procelán babái élethűek. Láttad már őket? ;)

Leteszem a nagyesküt, hogy nem köteedni akarok (fentebb sem ez volt a cél), de a módjára és az által nem ugyanaz. Úgy szivárgot, mint a parfűm (módjára) és nem a parfűmtől történt (által). Vagyis mint az előbb a parfűm, most úgy az élet is beszivárgott a szobába egy kevés.

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-08-17 13:56 craz

craz képe

Nem is tudta miért, de ez a ruha, és az az élet, melynek ízéből a parfüm módjára a szobába lopódzott egy kevés,

De akkor szerintem az az a nem kell, mert visszautal a fenti valóságos parfümillatra.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2011-08-17 14:36 Indi

Indi képe

 Megegyeztünk :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-08-17 05:59 Indi

Indi képe
5

Tetszett, és tényleg csak pár apróság lenne itt:

Engem zavart az élethű ismétlődése, mindkét esetben a babák kapcsán fordul elő a szövegben, szerintem ha alapvetően ilyen jól fogalmazol, akkor megengedhetem magamnak, hogy ezért reklamáljak.

Az ismét felradtnál egy pillanatig letettem a történet fonalát, csak amíg utánagondoltam, hogy hol siklottam el egy felriadás fölött, ami biztos fontos volt, aztán győzött a kiváncsiság és tovább olvastam, amikor is kiderült, hogy sehol. Szerintem az ismét felesleges, utólagosan ott áll feketén-fehéren, hogy nem az első eset, viszont ahol szóba hozod, ott megakasztó is lehet (lehet, hogy csak a magam fajta sügér olvasónak, de üsse kő, azért csak lobbizok az eltüntetéséért).

 

"A temetés Margaretet annyiban nagyon is emlékeztetett erre a napra," - emlékeztette

 

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-08-17 17:02 Kelvin

Kelvin képe
5

Nem nagyon értem Ndyt, engem megint elvittél.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2011-08-17 18:00 Ndy

Ndy képe

Amikor megértesz, akkor már késő lesz.... személyesen fogod átélni a "narrációm" egy másfélszer másfeles, sötét kamrában :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2011-08-17 18:58 Kelvin

Kelvin képe

Nem megyünk közösen wc-re, felejtsd el.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2011-08-17 21:56 Ndy

Ndy képe

Bakker, azért hihetetlen, hogy horror rajongóként és - nem ucsó sorban - fenyegetett félként is, csak a rejtett homoszexualitásod indítja be a fantáziád :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2011-08-18 12:15 Viola

Viola képe

Köszönöm a dicséreteket és az észrevételeket is. :) Csak röviden válaszolok, mert sietnem kell - ezen a héten cserkész táborban vagyok, és térerő a legközelebbi falu szélén van, jó kilóméterekre.

Dóri, a posztolást köszönöm, egészen belepirultam. :)
Süti: írok majd többet is, amint rendeződnek soraim. Jelenleg zsenge kis egzisztenciámat alapozom. :)
Az "emlékeztetett"-et javítottam, a vesszőket majd otthon szemügyre veszem.

További szép napot nektek! :*

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald

cs, 2011-08-18 14:37 Borika

Borika képe
5

Szép és hatásos írás. Amikor a ruháit próbálgatta, eleinte azt hittem, Margaret lesz az új Felicia, hogy átveszi a testvére helyét és kiéli/megéli mindazt, ami elzárt élete során nem adatott meg neki. De nagyon tetszett, hogy a várakozásommal ellentétesen végződött, szép szimbólumát választottad a gyásznak. Amit hiányoltam belőle: több belemászást Margaret fejébe, érzelmeibe, gondolatvilágába. Valahogy érezni szerettem volna, hogy a baba elkészülésével párhuzamosan Margaret is változik ilyen vagy olyan irányba: azaz, hogy ezáltal jobban el tudja engedni a testvére emlékét, kidolgozza magából a fájdalmat. Munka közben bevillanhatott volna egy-két emlékkép az igazi Feliciáról. De ez csak apróság, ettől még ugyanolyan remekül sikerült megfognod a hangulatot, és gratulálok a remek, érzelmes történethez!

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

v, 2011-08-21 16:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Érdekes, nekem is ez jutott eszembe közben, pontosabban, hogy Margaret "meggárgyul", és átmegy Feliciába. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-08-19 07:34 Kentaur

Kentaur képe

 Nekem is nagyon tetszett, de egy logikai hiba sikolt belőle. Anno keramikusnak tanultam, de azt egy laikus is tudja, hogy a porcelánt nem lehet csak úgy fél óra alatt kiégetni vizesen, nem?

Csúnya dolog ilyen alapvető semmiségen elbuktatni a történetet. Ha már valamiről írok, amihez nem értek, azért kicsit legalább utána nézek... Bizonyára belemerültél az írásba, és szeretted volna, ha mielőbb kész az a baba. (Aminek előbb száradnia kell, méghozzá napokig, aztán ki kell égetni, ez egy fél napos folyamat, nem fél óra, aztán lehet festeni, és végül újra kiégetni, mintegy ráégetni a színt és a mázat. Horribili diktu: a kemence úgy 1000 fok felett van, megnézném, hogy kapja ki belőle a babát... - újabb fél nap, mire kihül.)

Látom, a többiek nem vették észre, de lesznek még, akiknek szúrná a szemét, nem csak keramikusok. Így ezen röhögtem vagy tíz percet, hogy milyen aranyos, hogy úgy képzeled el, mintha sütit sütnél: megcsinálom, bedobom a sütőbe fél rórára, kiveszem konyhai kesztyűvel, azt kész. :-)

 

Amúgy tényleg aranyos, andalító mese volt.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

v, 2011-08-21 16:25 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ebben bizony lehet igazság, sőt, tuti úgy van. Egyébként én sem tudtam. Fogalmam sincs hogyan működik ez a dolog. Nem csináltam soha ilyesmit.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2012-01-29 10:15 Crystalheart

5

Hát szia, mint újonnan megismert írópalánta, tőled is nézek valamit. :) (Eh, közben sokkal régebben töltötted föl a sokkal több online írásod közül az elsőt, mint én :DDD)

__________________

Amit elsőre észrevettem, hogy sok a "s" "és" helyett. Néha elmegy, de manapság más a gyakorlat. Ettől nem lesz illőbb a nyelvezet, csak pátoszos. Ami itt nem kell. De ez nem kifejezetten hiba, csak úgy megjegyeztem.

"egy-egy élethű gyermekarc" - Ha előzőleg írtad, akkor szerintem felesleges itt is jelezni az élethűséget, de ha ezt tartod fontosabbnak, akkor az elsőt volna célszerű kisatírozni, hogy legyen jelentése.

"Add kérünk, hogy" - Itt valami zavar támadt az erőben.

A baba formázása túl gyors volt, a kiégetésről, de úgy az egész munkafolyamatról nem is szólva. Látom, ezt már Kentaur is felhozta. Néhány problémát vet föl, hogyan lehetne átdolgozni több napos verzióra az egészet, mert pont a hirtelen elhatározás a kulcs, de azért megoldható volna. Szerintem csináld meg, mert ez a legnagyobb hiba.

__________________

 Egyébiránt és természetesen tetszett. A stílusáról és a felhasznált elemekről azonnal megmondható, hogy nő írta, de ezt nem hibaként mondom ám. :) Szép képeket használtál, meg is irigyeltem egyiket-másikat, én néha akaratlanul is nyersen írok. Ha jól sikerült belőnöm a kort, amiben játszódik, akkor még valamikor a penicillin előtti időkről lehet szó, ugye? Számítok rá, hogy javítod azt a keramikus-szakmai hibát, és megelőlegezem rá az 5 pontot. (Egyébként ezért a hbáért most kénytelen volnék lerontani az összátlagot  - úgyhogy szinte elvárom a korrekciót. ;] )

Ndy a narrációt kifogásolja, amit ebben a formában én sem nagyon alkalmazok, ez talán amolyan angolos (mi több, angol írónős :D) módi, bár az általam épp olvasott Zola könyvekben is olyan szinten van, hogy az utolsó mellékszereplő ügyes-bajos dolgait is végletes részletességgel tárgyalja a mindentudó narrátor, mégis jó a regény, és francia :) A tartalom személyes volta valóban megkövetelne némi érzelmi hullámzást, ez igaz - bár nem tudom, pontosan mire gondolt Ndy -, ellenben te konstans hangulattal kíséred végig Margaretet, egyenletesen elosztott jelzőkkel, képekkel... Ez azonban jellemezheti a nő különös viszonyulását is a világhoz, azt az egyedi életstílust, amit képviselt egész életében. De majd te megmondod, mit szerettél volna. :)

Ha filmbe kellene illeszteni, hatásos jelenetsort lehetne faragni belőle, de csak egy nagyobb történet részeként. Ez sem rossz, inkább azt jelenti, hogy van még potenciál az ötletben és a porcelánbaba motívumának ilyetén alkalmazásában. Lehet egy kezdés, de befejezés is. Lehet egy családi, de misztikus dráma is.