Az ajándék

 Kurjantások, kiáltások vegyültek az erdő hangjaival. A fokosok fejének összekoccanása messzire visszhangzott a fák között. Két vadász feszült egymásnak. Két ember, kik végsőkig elszánták magukat. Ez már nem holmi erőpróba volt a zsákmány fölött, hanem életre-halálra vívott harc egy lány szerelméért.

Káta hirtelen balra fordította fokosát, fülében sokáig csengett, ahogy Fondor fokosa csikorogva taszított egyet rajta. A két férfi egy-egy lépésnyit hátraugrott. Néhány szívdobbanásnyi ideig kerülgették egymást, gyilkos tekintettel méricskélve a másikat. Most Fondor lendült támadásba, ám mielőtt Káta előtt termett volna, váratlanul a földre vetette magát és elgurult ellenfele lába között. Káta fordulva csapott, de Fondor elkerülte a végzetes csapást.

Kisvártatva ismét ott álltak egymással szemben, mint két dühödt bika. Légzésük zihált, szívük már-már a fülükben dobogott, akár egy révült sámán dobja. Fedetlen felsőtestükről patakokban folyt a verejték, varkocsba font hajuk kibomlott. Mindkettejük testét több helyütt vágások, zúzódások tarkították. Ebben a pillanatban ugyanarra gondoltak: nem fordulnak már vissza. Ma eldől, melyiküké lesz Délibáb szerelme.

Már két hónapja acsarkodott egyik a másikra. Az egész azzal kezdődött, hogy Fondor régóta kiszemelt szerelmét, Délibábot készült meglepni valami szép ajándékkal. Készítetett neki Várkonnyal, a törzs kovácsával egy míves aranygyűrűt. Akkor találkozott Kátával, akinek vidáman elmesélte, hogy hamarosan Délibábbal összeházasodik, s visz is neki ajándékot. Mikor elköszöntek egymástól, Káta fortyogott a dühtől, hiszen ő már mióta Délibábot nézi. Nem hagyhatta annyiban, hogy ez a jöttment Fondor elorozza előle szíve választottját. Tettre szánta el magát...

Másnap Fondor vidáman indult kedveséhez, mikor míves gyűrűt akarta elővenni tarsolyából, biz’ az szőrén-szálán eltűnt. Kereste mindenütt, kérdezgette a férfiakat, asszonyokat, még a gyerekeket is. Őrjöngve kutatta át az egész jurtafalut. Sehol semmi. Senki sem látta, senki sem tudta merre, s hol lehet a míves gyűrű, a gyönyörű ajándék.

Estefelé Fondor elkeseredetten sétált az erdőszélen, mikor megpillantott a legelő mellett két ismerős alakot. Közelebb lopakodott, s akkor tátva maradt a szája. Káta és Délibáb állt ott, csendesen beszélgettek, majd Káta egy nemezbe csomagolt tárgyat adott át a lánynak. Mikor az kibontotta, elővette tartalmát, Fondor nem hitt a szemének. Az ő szépséges gyűrűje volt és annak a gaz, vigyorgó Kátának hálásan adott csókot Délibáb.

A lány a lenyugvó nap vöröses fényében szebbnek látszott, mint valaha. Hosszú aranyhaja egészen a derekáig ért, karcsú, törékenynek látszó testével odabújt Kátához, mint valami pajkos kölyökmacska. Átölelte a férfit, látszott rajta, hogy boldog, s nem is lehetne boldogabb.

Fondor iszonyatos haragra gerjedt. Másnap, pirkadatkor megkereste Kátát és akasztani hívta. Néhány vonás múlva már az erdőben tapodták a talajt. Egy alkalmas helyre érkezve, pedig levették ingjüket és egyik kezükben fokost markolva araszoltak egymással szemben egy képzeletbeli kört rajzolva.

   Fondor megint támadott. Ordítva rohant neki ellenfelének. Káta védekezni próbált, ám a felbőszült férfit nem tudta megállítani. Fondor leteperte és a porban fetrengve viaskodtak egymással. Hol Káta, hol Fondor kerekedett felül. Mindketten érezték, hogy erejük lassan a végét járja. Vajon ki bírja tovább? Káta megmakacsolta magát és hatalmas erővel rúgta hasba ellenfelét. Fondor szinte fel sem fogta fájdalmat, csakis Délibáb arca lebegett szeme előtt. Kátának közben sikerült felülkerekednie és fojtogatni kezdte Fondort. A férfi megragadta Káta karjait, de nem tudta lefejteni a nyakáról. Érezte, hogy lassan elfogy minden levegője. Könnyek szöktek a szemébe. Részint a számtalan sebéből nyilalló fájdalomtól – ami most hirtelen felerősödött –, részint pedig szerelmét siratta. És ekkor váratlan dolog történt...

Fondor hirtelen szörnyű erővel szinte letépte Káta kezét magáról és a súlyos testet odább hajította. A következő pillanatban már talpon volt, s a birkózás közben elejtett fokosát elmarta a földről. Őrjöngve készült halálos csapást mérni a porban fekvő Káta fejére, amikor az füttyentett egyet, mire Fondor testébe bénító fájdalom nyilallt.

A férfi a földre rogyott, jókora nyílvessző állt ki a hátából. Percei voltak hátra az életből. Káta rögvest talpon termett, aztán füttyentett még egyet. A bokorból szép, karcsú alak bújt elő. Hosszú aranyhaja egészen derekáig ért...

Fondor a földön fekve még ránézett a gyilkosára. Lassan elhomályosult előtte minden, csak egy valamit látott: a gyilkos ujján megcsillanó míves aranygyűrűt...

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2013-01-02 15:45 craz

craz képe

Azt hiszem értem az írás lényegét: pénzéhes szőke ribancok mindig voltak és lesznek. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-01-02 18:43 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Köszi, hogy kitetted. Mondasz valamit... :) Honfoglalás kori szőke nő esete :D

sze, 2013-01-02 19:16 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

A töténet jó, elmenne fantasynak, de az adott korba nem illik. Azt hiszem túlságosan nagyvonalúan kezeled a történelmi hátteret.

sze, 2013-01-02 19:21 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Igen, ami azt illeti lehetett volna részletesebben kidolgozni a történelmi hátteret; nem tagadom. A célom egy hangulatos történet megírása volt, meglepő fordulattal. Köszönöm, hogy olvastad! :)

sze, 2013-01-02 20:24 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Sejtettem, mi volt a célod. Törtem is rajta a fejem, hogy szóljak-e avagy sem, mert sikerült hangulatos, és persze fordulatos történetet írnod. Csendben is maradtam volna Káta név ellenére, ha nem jegyzed meg, hogy egy honfoglaláskori szőke nőről van szó. Ennek a történetnek abban a korban nincs helye. Amit leírtál annyira nem illik az akkori életmódba, mintha azt írtad volna, hogy Délibáb singliként egyedül lakott fényűző jurtájában, és időnként át-átruccant bulizni a szomszédos törzsekhez.

Kérdés persze, hogy ez hiba avagy sem. Ezt nem is tudom eldönteni, de engem zavar, mert ha ebben az összefüggésben tálalod a történetet, a múltunkról írsz, miért is a téma kötelez. Nem arra, hogy felvázold a hátteret, hanem arra, hogy ismerd, és hogy az adott körülményeknek megfelelő történet mesélj el.

sze, 2013-01-02 23:10 A. G. Stone

A. G. Stone képe

A történet valóban nem egészen korhű, viszont azt sem mondhatjuk, hogy nem hiteles. Hiszen ha belegondolunk az akkori emberek miért ne kerülhettek hasonló szituációba? Ha van egy szép lány, akibe két ifjú vadász szerelmes és a lány szerelméért megtesznek bármit, nos véleményem szerint az ősmagyarok korában ez ugyanúgy elképzelhető.

Ha ilyen szemszögből nézzük szerintem nem hiba. Ellenben abban egyetértek, hogy az akkori emberek életéről az ismeret hiányos, lehetne korhűbb. Igazad van, legközelebb erre nagyobb hangsúlyt fogok fektetni.

sze, 2013-01-02 16:30 Vist

Vist képe

Szépen beérett a történet a végére, tetszett.

sze, 2013-01-02 18:44 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Örülök, hogy tetszett, Vist! Köszönöm az olvasást!

v, 2013-01-06 13:36 lehel

lehel képe

elgurult ellenfele lába között - Ilyet csak egy Dávid vs Góliát szerű összecsapásban tudnék elképzelni. Ez irreálissá teszi a küzdelmet. Amúgy hangulatos volt, magávalragadó, az egyik szereplővel együtt tudtam érezni, a másikat ki nem állhattam, egyszóval hatásos mű volt. Köszi az élményt.

k, 2013-01-08 12:10 Obb

1

"Két ember, kik végsőkig elszánták magukat." - szerintem a kik az egy áruház

"Ez már nem holmi erőpróba volt a zsákmány fölött" - mit takar a már szócska? gondolom azt, hogy eddig elejteni szerették volna egymást étkezési céllal

"Káta hirtelen balra fordította fokosát, fülében sokáig csengett, ahogy Fondor fokosa csikorogva taszított egyet rajta." - őrajta? mármint Kátán?

"Fondor lendült támadásba, ám mielőtt Káta előtt termett volna, váratlanul a földre vetette magát és elgurult ellenfele lába között." - mi van? mielőttt előtte termett volna, átgurult a lábai között? Tehát mögé került és hátulról gurult?

"szívük már-már a fülükben dobogott," - gondolom azért már-már, mert még várni kell a csapóra, mire kimondja, hogy felvétel indul

"Fedetlen felsőtestükről patakokban folyt a verejték" - sőt zuhatagként hullott alá

"varkocsba font hajuk kibomlott." - gondolom, azért bomlott ki, mert levágták egymás varkocsának a végéről a kötést

"Ma eldől, melyiküké lesz Délibáb szerelme." - halvány fogalmam sincs, hogy mikori szavunk a délibáb, de én az alföldi jelenséggel azonosítom, és ezért nekem nem fér bele a honfoglalás korába

"Már két hónapja acsarkodott egyik a másikra." - csak az egyik a másikra? nem egymásra?

"Az egész azzal kezdődött, hogy Fondor régóta kiszemelt szerelmét, Délibábot készült meglepni valami szép ajándékkal." - egy lányt kiszemelünk, a szerelmünket nem, nem valami szép ajándékkal, hanem egy konkrét tárggyal készült meglepni

"a törzs kovácsával egy míves aranygyűrűt." - tudtommal nem a kovácsok készítettek aranyékszereket, azok elkészítése az ötvösök reszortja vagy az aranymíveseké

"hogy hamarosan Délibábbal összeházasodik," - szórend

"Káta fortyogott a dühtől, hiszen ő már mióta Délibábot nézi" - van ennek a mondatnak értelme?

"Tettre szánta el magát..." - vicces ez a hatást keltünk pont, pont, pont

"mikor míves gyűrűt akarta elővenni tarsolyából, biz’ az szőrén-szálán eltűnt." - névelő! - a míves, ha meg biz', akkor a!

"Mikor az kibontotta, elővette tartalmát" - kötés! - és

"Az ő szépséges gyűrűje volt és annak a gaz, vigyorgó Kátának hálásan adott csókot Délibáb." - vessző, és még egy érte

"karcsú, törékenynek látszó testével odabújt Kátához" - rtl híradó jut az eszembe: fegyvernek látszó tárgy. talán nem volt karcsú és törékeny, csak annak látszott a fényben, amúgy kövér és törhetetlen volt?

"Másnap, pirkadatkor megkereste Kátát és akasztani hívta." - mit csinált?

"Néhány vonás múlva már az erdőben tapodták a talajt." - esetleg ecsetvonás után? vagy mit vontak? hajót? - könyörgöm, ezektől a szavaktól nem lesz egy szöveg korhű

"Egy alkalmas helyre érkezve, pedig levették ingjüket és egyik kezükben fokost markolva araszoltak egymással szemben egy képzeletbeli kört rajzolva." - nem keresünk ilyenkor alkalmas helyet
ingüket
vessző
nem araszolunk egymással szemben kört rajzolva

"porban fetrengve viaskodtak egymással." - erdőben ritka a por, meg amúgy is egész másra használjuk a porban fetrengve szóösszetételt

"Káta megmakacsolta magát és hatalmas erővel rúgta hasba ellenfelét." - megmakacsolva?

"És ekkor váratlan dolog történt..." - kár, hogy nincs zenei aláfestés, mert igazán csak az fokozná az izgalmat

"Fondor hirtelen szörnyű erővel szinte letépte Káta kezét magáról és a súlyos testet odább hajította." - mi a bánat ebben a váratlan, vessző, és ne hajigáljon nekem itt súlyos testeket, mert azon szúrom magamat

"s a birkózás közben elejtett fokosát elmarta a földről." - Piri nénit elmarjuk a feleségünk mellől, hogy ne keserítse az életünket, de a fokost vegyük csak vagy kapjuk csak fel a földről

" Őrjöngve készült halálos csapást mérni a porban fekvő Káta fejére, amikor az füttyentett egyet, mire Fondor testébe bénító fájdalom nyilallt." füttyenthetett volna hamarabb is

"Hosszú aranyhaja egészen derekáig ért..." - biztos azért ez a sejtelmesség a pontokkal, mert lehet, nem is csak a derekáig, hanem teljesen a bokáig ért a haja

Én kérek elnézést.

szo, 2014-08-09 17:08 Ajándék

Ajándék képe
1

Hogy miért gondolják a férfiak, hogy a nők szívét erőszakkal el lehet nyerni... Az meg, hogy megöljük azt, aki nem kell? Hát nem tudom... Vagy ez most megmentés volt? Annak is rossz szájíze van. De az, hogy egy összetört szívű férfi ezt leírja, hát ez van, ezt kell szeretni. Nem a nőiség ábrázolása miatt jár az egy csillag. A verekedés leírása egész tűrhető, de hogy miért kell mindig a történet közepén kezdeni? Ennek a történetnek kifejezetten ártott, úgy gondolom. És végül is volt valami tanulság, azon kívül, hogy életre- halálra küzdesz, meghalhatsz? Mert én nem láttam.