A pók

Lajos egyedül van megint, mint minden este.
A makulátlan konyhában, néhány ránézésre teljesen tiszta edényt súrol makacsul a mosogató fölé görnyedve, és egyáltalán nem törődik vele, hogy a másoknak pár perces műveletet már órák óta végzi. Halk sípolás jelzi, hogy itt az ideje a következő napirendi pontnak, a tévézésnek.
Kényelmesen elhelyezkedik a kanapéján, bekapcsolja kedvenc horrorját, és rezzenéstelen arccal nézi.
A pók nem tudja, hogy itt hiába szövi meg hálóját, nem talál egy bogarat sem, ő csak a dolgát végzi; mint ahogy azt sem tudja, ha a tévé képernyőjére mászik, a férfi fölsikít, és takarójába kapaszkodva nem mer majd moccanni sem.
Lajos nem tud szabadulni az érzéstől, hogy a pók őt nézi nyolc pontszemével, csáprágóit marásra nyitogatva. Pontosan emlékszik az égető, éles fájdalomra, amit egy pók csípése okozott, egyszer még gyerekkorában. Annak a póknak is éppen ilyen kereszt díszelgett a méretes potrohán. Hogy a csudában juthatott be a tökéletesen szigetelt lakásba, a negyedik emeletre? Ráadásul az ablakokra szúnyoghálót rakatott, mert tavaly egy darázs repült be. Akkor egy rovarirtót is vett, csak ki kellene mennie érte, aztán jól lefújná a pontszemeit még mindig rá szegező, kis gyilkosra. Mintha ádáz csillogást is látna azokban a fénylő pontocskákban, így mozdulni sem mer. Lajos markolja a takarót, és arra gondol, hogy ez teljes képtelenség, valamit mégis kellene tenni.
Dermedten nézi, ahogy a pók komótosan végigmászik a tévé bal sarkán, a tévétartó szekrényen továbbmasírozik bal felé, majd felmászik a táncoló, sokkezű Siva szoborra, azt is alaposan körbe vizsgálja, majd visszatér a tévé bal felső sarkába.
Ekkor a pók fénylő, kis ezüstszálakat enged ki a szobor felé. A pókszál kissé lengedezik a légkondi hűs szellőjétől, majd megállapodik Siva lábán. A pók elindul a szálon a szobor felé, valahol félúton kicsit toporog, majd továbbmegy a legfelső kézhez, potrohából maga után húzva egy vékonyka fonalat ipszilont formázva, és Lajos nem hisz a szemének, hogy ez a pók pókhálót sző! Az ő tökéletesen tiszta lakásában!
A filmnek már régen vége, ki kellene kapcsolni, de levegőt kapkodva, megdöbbenve figyeli, ahogyan a pók több új fonalat ide-oda hurcolkodva megépíti a keretet.
Az ipszilon szétváló szárai a középpont, ahonnan még több szálat húz. Lajos felnevet, olyan kárörvendően, mert a háló nem a mérnöki precizitás mintapéldánya. A fonalak kissé görbék, egyáltalán nem szabályosak, és reménytelennek tűnik, hogy hogyan lesz ebből egy pókháló?
A pók mintha csak kitalálta volna figyelője gondolatát, korrigálja a nem elég feszes szálakat, plusz szálakkal teszi még szorosabbá, javít, majd amikor már tökéletesnek ítéli, középre megy, és elindul spirál irányba, egyre nagyobb körökben. Amikor ezzel is készen van, fejjel lefelé elhelyezkedik a pókháló közepén.
Lajosnak nem fér a fejébe, hogy annak ellenére, hogy a pók az elején szabálytalanul húzza a fonalát, mintha terve sem lenne, a végére mégis működőképes hálót hoz össze.
Ezzel szemben Lajos mindent előre megtervez. Az életét is. Nem bíz semmit a véletlenre.
Elmélázva a tál rágcsáért nyúl, amit a filmnézéshez készített be a dohányzóasztalra, betöm a szájába egy marék magot, és amikor visszanéz a pókhálóra, nem látja sehol a pókot.
Felugrik, a tál és a tartalma szétszóródik a kanapéra és a földre, csapkodja a lábát, majd ugrálva, szökkenve, úgy hogy a legkevesebbszer érintkezzen a talajjal, kifut az előszobába, feltépi a szekrényt, és a rovarirtóval a kezében diadalittasan visszatér a nappaliba, ahol az egész flakont kifújja, már fuldokol, az orrát a könyökhajlatába temeti.
Aztán bemenekül a hálószobájába, ahol megállapítja, hogy hajnali öt óra. Még fél óra, és kelnie kell, hogy elérje a céges buszt.
Végigdől az ágyon, csak úgy ruhástól, fáradtnak érzi magát, aludni akar, de hát nem lehet, kelni kell, olyan még sohasem volt, hogy hiányzott volna a munkából.
Most mégis elhatározza, hogy beteget jelent. Talán még a Margitszigetre is kisétál…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-07-17 20:30 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Margit-sziget (vagy Margitsziget, ha városrész). De az bizros, hogy nem két szó. Ezenfelül vannak még furcsa vesszőhibák, amiket egy kényszeres írásban nagyon csúnya dolog bent hagyni, mert a főszereplődet az őrületbe kergetnéd vele. Milyen jó, hogy annyira nem modern metairodalom, hogy ezt lássa.

Már épp mondtam volna, hogy ritka gyors egy pók, de aztán a hajnali öt óra sejtette, hogy Lajos kissé belemerült a pókháló készülésébe. Mondjuk miért van kedvenc horrorja valakinek, aki fél a pókoktól? És vajon mi? (Arachnophobia?) Meg amúgy is, miért pont keresztespók? Egy sima kaszáspók (ami nem tud harapni, de ettől még lehet tőle félni, nézd azokat a lábakat) sokkal gyakoribb.

De tudod mit, azt hiszem, nekem Lajos a lélekállatom ezentúl.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2019-07-18 08:17 Angi

Angi képe

Szia! Köszi, hogy kikerült.
Margitszigetet javítom, bocsánat, nem figyeltem :(
Miért van valakinek kedvenc horrorja, ha fél a pókoktól? Pont ez az ellentét tetszett, hogy bírja a vér látványát, szereti a félelmetes dolgokat, de egy kis állattól megijed. Ismerek ilyen embert...

cs, 2019-07-18 09:57 mandarin

mandarin képe

Jelen! :D

"És veled mi van?"

cs, 2019-07-18 17:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem t'om, nekem valahogy furának tűnik ez így együtt... Kényszerestől azt várná az ember, hogy a Szomszédokat nézi. :)
Viccet félretéve, nekem úgy tűnt, Lajos mindent előre megtervez az életében. A kedvenc horrorja sem azért nem vált ki belőle reakciót, mert bírja, hanem mert minden este azt nézi (pont ugyanakkor, pont ugyanolyan pózban stb.). Annyira komfortzónán kívülinek tűnt, hogy valamikor volt egy horror, amire spontán odakapcsolt és megszerette.
De mondjuk a te karaktered, te ismered jobban.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2019-07-19 09:23 Angi

Angi képe

Szerintem ízlés kérdése, hogy valaki Szomszédokat, vagy horror filmeket néz, akár egy bizonyosodat minden este. Úgy képzelem, hogy Lajos egyszer véletlenül találkozott egy horror filmmel, és rájött, hogy jobban szórakoztatja, mint más filmek. Azóta horrorokat néz, és a szekrényében ABC sorrendben sorakoznak a horror filmek, gondosan sorba rakva, úgy hogy még véletlenül se lógjon ki egyik széle sem.

p, 2019-07-19 21:48 Bloody Dora

Bloody Dora képe

:D Bitang egy lázadó kamaszkora lehetett Lajosnak, úgy érzem. (Simán olvasnék még róla, jöhetnek a klasszikus poénok az anyukával és a többi.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2019-07-18 09:55 mandarin

mandarin képe

Lám, mennyit lehet tanulni akár egy póktól is! :)
Ötletes novella, egész más lezárásra számítottam.

"És veled mi van?"

p, 2019-07-19 09:22 Angi

Angi képe

Köszi! :)

v, 2019-07-21 08:27 Roah

Roah képe

A pók - fenszi. :)))
A faj csodálója vagyok. :)))

Kurta, rövidke és egész tetszetős lett a pókra zummolás, csak épp olvasás közben kérdéseket tettem fel.
Nézd csak:

"A makulátlan konyhában, néhány ránézésre teljesen tiszta edényt súrol makacsul a mosogató fölé görnyedve, és egyáltalán nem törődik vele, hogy a másoknak pár perces műveletet már órák óta végzi."

Vízpazarlás? Vízdíj mennyi lesz? Miért teszi? Szórend? Vagy csak a rekkenő hőségtől furcsa nekem ez a 'ránézésre teljesen tiszta edényt súrol makacsul a mosogató fölé görnyedve'? Tiszta= tiszta, szerintem nem kell a 'teljesen', mert emiatt a mondat beleszalad a 'nedves víz' effeketbe. Makacsul görnyed? Vagy makacsul súrol? Mi a makacs: a súrolás vagy a görnyedés?

"Halk sípolás jelzi, hogy itt az ideje a következő napirendi pontnak, a tévézésnek"

Milyen sípolás? Miért? Minek?

Szóval sok a kérdésem.

Első benyomásom szerint az írás rövidségéhez képest sokat hogyozol, majdozol - nem vagyok hogy/majd ellenes, csak a választékos fogalmazás mellett állok, mint mindig.
Húzz ki néhány hogy-ot, és nézd meg, működik-e nélkülük a mondat - ahol felesleges, oda általában nem is kell, szerintem nyugodt szívvel ki is húzhatod.
Ilyesmikre gondolok:

"A fonalak kissé görbék, egyáltalán nem szabályosak, és reménytelennek tűnik, hogy hogyan lesz ebből egy pókháló?"

Javaslat:

A fonalak kissé görbék, egyáltalán nem szabályosak, és reménytelennek tűnik, miként lesz ebből egy pókháló?

Még tovább gondolom ezt a tanácsot:

A fonalak kissé görbék, szabálytalanok, reménytelennek tűnik, miként lesz ebből egy pókháló?

Hogyanozás, majdozás helyett amint, miként, vagy egész egyszerűen egy vessző is elég, vagy az sem mindig kell, nincs is szükség ezekre a szavakra - tégy egy próbát. ;)

Ha ilyen rövidke az írás, és nem szól belőle irodalmi napalm, akkor azt szoktam tanácsolni, hogy érdemes rámenni az írástechnikára, a történetírás eszköztára jó barát, lojális társ, nagy szolgája a szerzőnek, kiváló terepgyakorlattá is válhat ugyanis tapasztalat-szerzés számára. Hatásvadász képek helyett, vagy mellett az írástechnika sok dés mentális élményt adhat az olvasónak. ;)

Lenne még javaslatom, de hagyok munkát másnak is. :)))

A pókokról...

Szerencsét hoznak! :))) Innen üzenem a karakternek, hogy a pók szerencsét hoz. :))) Nyolc láb, nyolc szem. Mi kell még? :))))

Itthon örökké ki kell a pókokat mentenem, ha betévednek, mielőtt a három raptorom likvidálja mindet, vagyis felfalják őket - a mentőakció pohárral történik, meg valami papírlappal, aztán ablakon ki, és pápá. De legalább túlélik a ragadozók etekjét.
A családom rezidenciáján, a kertben, sokáig lakott Úrnő, a telt-keblű, hosszú lábú, karcsú derekú, kétszázforintos termetű szépség, amire nem kellett zummolni, messziről, szabad szemmel is kiválóan látni lehetett a hátán egy gigászi keresztet. Két kisház közé költözött be, díszes palotájában lakmározott, csakúgy köpködte a szebbnél szebb hálókat ide-oda, faltól-falig, amin klifhengerezett néha, vagy csak hintaágyában ejtőzött vacsora után.
Idén nem találkoztunk még; eltűnt a csodaszép palotája is. Még a tuják között sem láttam. Naná, hogy Anyát kérdeztem, nem látta-e másutt az Úrnőt, mire kiderült, hogy fenséges nyolclábú Istennő már nincs az élők sorában. :( Az Úrnő gyönyörű teremtés volt! Tényleg az volt. És nemes. Igazi birtokőrző.)
Szóval maradtak a tuja alatti boszorkánykörök (nem tudtam ám, hogy azok, csak a tuják alatt brutál mennyiségű gomba nőtt, körkörösen, szabályos körben, lefényképeztem, mert még soha sem láttam ilyesmit, és ennyit, egy helyen, minden tuja alatt, terebélyes és soványabb alatt is óriási körökben nőtt a kismini gomba, és megsúgták, hogy azokat boszorkánykörnek hívják.
Úrnő helyett maradt az óriás-nyest, vakond, rigók, kóbor raptorok és legújabb cimborám, egy süni, aki úgy tesz, mintha kiskutya lenne, láthatóan nem tudja, hogy nem az.

A pók dél-előtt (nap delelő előtt) különösen nagy szerencsét hoz! Este is, csak kophat addigra az ereje - felénk ezt mondták.:)))

Nekem pont beleáll a horrorfilm néző arachnofóbiás az írásba - néha...szerintem néha nem is tudják az effélét nézők, hogy a félelem miatt nézik, szembe akarnak nézni vele, legyőzni, látni, vagy a másik véglet, fent akarják tartani az ijedtséget, ez a norma lelki-állapot, amit ha nem kap meg, az adagját (sokszor szerintem csak egy dózis-hiányt, vagy hiányt éreznek (!)) hát mesterségesen pótolják.
Félelem-drogosnak tartom az efféle karaktert, mint a tiéd.

Jean Reno a Bíborfolyókban legyakott egy genetikai kísérletező egyetemet, közben meg rettegett a kutyáktól. A macska évek óta a Világ Legádázabb Gyilkosa, nem lehet elmozdítani az állatvilág gyilkos-ranglétrájának legfelsőbb fokáról, mégis, a legijedősebb teremtmények egyike (és vicces is közben :D), az elefánt a legendák szerint fél a kisegértől, akárcsak az ökrök, szóval a félelem egy érdekes jelenség.
Mindenkinek van belőle, szerintem.

Érdekességként még annyit, hogy akadt arra példa, hogy budapesti hipermarket zöldségraktárába a katasztrófavédőket hívták, mert egy import doboz áruval egy szép (teniszlabda nagyságú) és daliás Lord érkezett, valószínűleg hajóval. Konkrétan birtokba vette a raktár felét a hálójával. Háló? Inkább húr. Húr vastagságúnak látszott a lakájos átmeneti hoteljának fala. Ha engem kérdezel, szerintem sokáig nem húzta volna a Lord, a Pók Nemzetség Marco Polója, mert az európai klíma nem kedvez az életfeltételeinek.
Izgalmas pillanatok lehettek ottan, he? :D

A tematikát lehetne még boncolgatni, szóval ha így nézem, hogy mit akart az írás elmondani, és min keresztül szemléltette, az tetszett, viszont el kell mondanom, hogy sok a kérdésem is, olyasmik, amiket fentebb már említettem. Számomra ellentmondásos, hogy egy melós, akiért melós busz érkezik, nyilván nincs anyagilag eleresztve, miként engedheti meg magának a vízpazarlást. Oké, minden lehetséges, lehet, hogy a fóbiája erősebb, mint az esze, de akkor elférne erről valami info az írásban. ;)

Amúgy rég jelentkeztél írással. :)))
Noha nem ez lesz a Karcon a beszt tőled, a többi írásodhoz képest ez tetszik eddig a legjobban. :)))

Les Rivieres Pourpres? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=TFHDdOPeOQ8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2019-07-22 11:18 Angi

Angi képe

Először is köszi, hogy jöttél :)
Ennek az írásnak az elejét még jó öt éve írtam (addig, hogy : ... takarójába kapaszkodva nem mer majd moccanni sem.) , vagyis ekkor nyitottam meg utoljára, szóval lehet régebbi is. Aztán valahogy be kellett fejezni, Lajos kapott nevet, és a pókocska is mostanra nyert formát.
Már nem tudom, hogy a sípolás miért volt annyira fontos, de kinézem Lajosból, hogy pontosan két percig mosogatja makacsul például a tányért, hogy tökéletesen tiszta legyen.
A hogyra, majdra, be fogok állítani egy ctr F-et, köszi az észrevételt :)

Én is a bogármentők/pókmentők (pohár/papír) körébe tartozom. Bár amióta fiam rajong a bogárevő növényekért, és pár már kipusztult, mert nem kaptak vízen kívül mást, a bogármentésem átalakult kajaként felszolgálássá. Nem nagyon értem ezek a növények miként élnek meg a természetben, mert nálunk még egy pók sem mászott be önként a növény "szájába"...

h, 2019-07-22 20:36 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mer' nem éltek mocsárban. :) Ott könnyebb egy eltévedt bogárnak belemásznia egy színes, jó szagú virág belsejébe, ami úgy néz ki, mintha remek lakomát jelentene. (Azt is jelenti, csak nem neki. Ő lesz felszolgálva.) Plusz valahogy úgy sejtem, nincs tele a lakás kancsókákkal és harmatfüvekkel, hogy ne legyen egyszerű menekülnie a rovaroknak, de ha tényleg egy kancsóka-dzsungelben éltek, visszavontam. :D Viszont akkor küldjél képet, azt látnom kell.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2019-07-21 11:08 Tim

Legalább három nézőpontot használtál - szerintem indokolatlanul -, a váltásokat pedig nem jelezted.
Amúgy a hálószövögető, apró élőlények valóban félelmetesek tudnak lenni. Ott van példának okán Maggoth…

v, 2019-07-21 11:31 Roah

Roah képe

Maggoth?
Az Úrnő csinosabb volt, szebb. Nem? Kentáéknak is megmutatta magát, sőt, Kenta be is ment a területére, amikor az Úrnő épp vacsizott. Hogy szedte az Úrnő a kis szőrös lábacskáit, amikor megrezzent a palotája? Tutira féltette a flamóját. Pedig nem akartuk megzavarni, csak asszem nyársat kerestünk, vagy gyújtóst.
Meseszép Őrző Úrnő már a Pók Valhallában építkezik.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-07-21 11:55 Tim

Azért azt nem merném kijelenteni, hogy Maggoth nem szép vagy csinos. :O
Mondom: az apró lények is tudnak félelmetesek lenni...

h, 2019-07-22 10:53 Angi

Angi képe

Szándékosan csak két nézőpontot használtam..., igyekeztem mindegyiket külön bekezdésbe rakni.
Erre a váltásra gondoltál?
" A pók elindul a szálon a szobor felé, valahol félúton kicsit toporog, majd továbbmegy a legfelső kézhez, potrohából maga után húzva egy vékonyka fonalat ipszilont formázva, és Lajos nem hisz a szemének, hogy ez a pók pókhálót sző! Az ő tökéletesen tiszta lakásában!"

szo, 2019-08-03 11:13 Tim

Nem. Nem csak arra.

A történetet távoli E/3-ban indítod, kívülről bemutatva Lajost és a szobát.
Aztán közeli E/3-ra váltasz, amikor arról írsz, mit tud, pontosabban mit NEM tud a pók.
Majd jön a másik közeli E/3, Lajos gondolatai.
Utána többé-kevésbé ennél a nézőpontnál maradsz, néhol ismét távoli E/3-ra váltva.
A megoldásod igazából nem hiba, csak feleslegesnek tűnik a sok váltás, mert egy ilyen rövid storyt simán el lehet mesélni egy szemszögből is. Az indokolatlan váltások pedig minden esetben megnehezítik az olvasónak, hogy mélyebbre merülhessen a történetben.
A kamaradarabokat emiatt célszerű egy nézőpontból megmutatni, és - szerintem - elegánsabb is.