Az utolsó egyenlet

Harminc tizedikes diák, és egy hatvan körüli, zavart tekintetű tanárnő. Harminc fiatal, erős és tetszetős test, jóképű, szakállasodó fiúk, érett, szép ruhás lányok. És egy ráncos, majdnem teljesen ősz, molett nő. Harminc kifeszített húr. Már csak egy apró lökés, és az összes torokból kirobban a percek óta visszafolytott nevetés. A tanárnő pedig csak tanácstalanul álldogál a teleírt tábla előtt. Érzi a hátába fúródó gúnyos vagy sajnálkozó tekinteteket. Lassan a táblához érinti a krétát, reméli, hogy keze - harmincöt évnyi tanítás után - magától felírja a helyes eredményt. De az eres jobbkéz cserben hagyja. Zavaros szemekkel nézi a táblát, de nem jutnak eszébe a - pár perce - pedáns írással feljegyzett fehér számok és szimbólumok közti összefüggések. Ott egy gyökjel, de miért van alatta minusz? Kijavítsa? Vagy most pont a komplex számok fejezetnél vannak? Mégegyszer megpróbálja, hátha kisegíti a kéz, a kéz, ami annyi feladatot oldott, felmérőt javított, hiányzót írt és gyermekfejet simogatott meg. Mégegyszer odanyomja a krétát a táblához, de az hangos roppanással kettétörik, és a földre hull.
Itt is ott is felhangzik egy folytott nevetés. A tanárnő leengedi a karját, de nem fordul meg. Csöndesen morzsolgatja a kezéven maradt kréta csonkot, ami fehér foltot hagy sötét szoknyáján. Valaki észreveszi ezt, és már többen kuncognak. A tanárnő arcán nincs nyoma haragnak, csak a szívét szorító fájdalom ül ki világos kék szemeibe, két könnycsepp formájában. Harmincöt év, többtucat nemzetközi versenyen nyert díj, többezer óra tanítás, rengeteg osztálykirándulás, érdeklődő, unatkozó vagy értetlenkedő diákok felejthetetlen arckifejezései... De most gúnyos vigyorba torzult arcok nézik őt. Megfordul.
Harminc fiatal próbál csendben maradni, és közönyösnek mutatkozni, de szemükben sajnálat vagy elfolytott derültség bújkál. Velük szemben pedig a Tanárnő áll. Csüggedten és fáradtan, égő szemekkel és sápadt arccal.

Pár percig állgodállt előttünk. Emlékszem, rám emelte a tekintetét, de én félre néztem. A táblát néztem, a pofon egyszerű egyenletet. Tudtam a megoldást, és a körmömet mélyen a tenyerembe nyomtam, nehogy elnevessem magam. Aztán megszólalt a csengő. A tanárnő, úgy, ahogy volt kiment az osztályból. Minden könyvet, a tolltartóját, sőt a naplót is a katedrán hagyta. Csak egy kis krétát forgatott a kezében, amikor kilépett az ajtón, amikor utoljára láttam.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-05-26 15:35 Kelvin

Kelvin képe

"kezében"
Ezért jó a gyógyszeripar. Az ember még azelőtt megdöglik rákban, hogy megöregedne.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2017-05-26 17:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Egybe- és különírás terén mutatkoznak hibák ("kréta csonk", "pofon egyszerű"), a visszafojtott pontos j, mert a fojt igéből képezzük. Az érett, szép ruhás szókapcsolatnál megcserélném a szórendet, mert valaki szőrözésként még beleköthet, hogy így a ruhára vonatkozik az érett jelző.
Ez itt kissé következetlen: "A tanárnő leengedi a karját, de nem fordul meg. Csöndesen morzsolgatja a kezéven maradt kréta csonkot, ami fehér foltot hagy sötét szoknyáján. Valaki észreveszi ezt" - ha arccal a táblának áll és nem fordul meg, hogy veszik észre a mögötte ülő diákok, hogy összekrétázta magát?

Ja, nem értek egyet Kelvin kollégával, a chemtrail, a HAARP és a gyíkemberek miatt fogunk meghalni.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2017-05-26 19:01 Gitáros

Gitáros képe

"visszafolytott nevetés" - visszafojtott
"folytott nevetés" - fojtott
"elfolytott derültség" - elfojtott

Az, hogy háromszor is előfordul az írásodban ez a szarvashiba, azt jelenti - legalábbis a számomra -, hogy gyakorlatilag elölről kellene kezdened a helyesírással való foglalkozást, az olvasást - mert, ha valaki ilyen súlyos hibát vét, az azt jelenti, hogy "nem égett bele az agyába" a helyes szóalak, tehát nem olvasott eleget ahhoz, hogy magabiztosan és kevés hibával tudjon írni.
Egy novellában előfordulhatnak kis, jelentéktelen hibák, amelyek figyelmetlenségből, sietségből adódnak, az ember véletlenül elüt egy betűt, vagy külön ír két szót, amiket egybe kellene írni, és vannak súlyos, az író tudását, (nem)olvasottságát leleplező hibák, amiknek a kigyomlálása hosszú, keserves folyamat, mert rengeteg minden kell hozzá.
Kitartás, figyelmesség, nagy mennyiségű olvasás, stb.

Tudod, ha egy írásban az olvasó ilyen kaliberű helyesírási hibára bukkan - méghozzá többször egymás után -, akkor nagyrészt már el is megy a kedve az egésztől.

Miki

szo, 2017-05-27 13:17 Anne

Anne képe

Köszönöm. Meg fogok próbálni javítani a helyesírásomon.

"Blood makes you related, but loyality makes you family." - How I feel / UC Brigante

szo, 2017-05-27 18:19 Gitáros

Gitáros képe

Szia, kedves Anne!

Azt tudom neked tanácsolni, hogy ne görcsölj rá, ne akard egy nap alatt megjavítani a helyesírásodat, mert nem fog sikerülni - nem is kell.
Inkább olvass, mindent, ne kapkodva és ne felületesen, hanem nyugodtan, figyelmesen, lazán.
Hogy mást ne mondjak, itt van mindjárt a Karc, ahol annyi kitűnő színvonalú novella van, hogy száz év alatt sem lehetne elolvasni az összest.
Ajánlok néhány "karcos" szerzőt, akiktől mindenképpen olvass el, amit csak tudsz, mert tőlük lehet a legtöbbet tanulni, észrevétlenül, könnyedén, kiélvezve a novelláik fantáziadússágát, az írásaik elképesztően magas színvonalát, és mintegy magadba szívva a központozás, a helyesírás, a dramaturgia, a folyamatos feszültség fenntartásának trükkjeit, módszereit.

Sren, Para Celsus, Smilezolika...

Vannak persze még mások is, de ha az ő novelláikat elolvasgatod, az éppen elég programot fog neked adni elég hosszú ideig.
És még egy, nem elhanyagolható szempont, ami nagyon sokat segíthet neked:

Az ő írásaikban NAGYÍTÓVAL SEM TALÁLNI HELYESÍRÁSI HIBÁT!

Üdvözöllek!

Miki