A lét elviselhető feszültsége

Szívem kiugrott a helyéről, szemem elkerekedett midőn megláttam, hogy kedvenc újságom megjelent. Foci 2024! Pont ez kellett nekem!
Kinéztem az ablakon. Éjfél volt és esett. Az orkánkabát helyett bomberdzsekit vettem fel.
Megindultam a legközelebbi benzinkút felé, a fények megnyujtották az árnyékomat.
A kútnál, meglepetésemre, egy túl hosszú szemfogú és túl sápadt egyén szolgált ki, az adagolóknál egy jeti integetett. De az újságom sehol!
Utolsó pénzem után kotorásztam a zsebemben, majd felszálltam a 66-os buszra. Irány a gótikus stílusú Belváros, juhé!
Mellettem egy újságot olvasó vörös sárkány ült, aki rám mordult:
- Mi van?
Mire szólni akartam a sofőrnek, de az meg vámpír volt... Szintén.
Erre helyet adtam egy zombi néninek, amit rituális karibi átokkal köszönt meg.
Ezek a mai fiatalok!
Leugrottam. Balra! Egy szürke ogre böhöm nagy kockakövet hajigál egy barikádra.
A plakátokon meg hétköznapi embereket keresnek. Inkább halálra.
Futni kezdek, kimerülök, tüdőm ég. Egy falhoz támaszkodok jobbommal. Mérgemben félrerúgtam egy fekete macskát.

Ott a újságos trafik, túl a körforgalom beton-tengerén.
Pofaszakállas, húzentrógeres pofa fogad. Csak röhög a kérésemen
- Ha lelövi a riválisom, ott szemben az emeleten, magáé az utolsó utáni!
Felmutatja a trafik belsejét: Zsugorított fejek.
Lövök az ajándék íjjal, kövön csattan - mellé.
Második is.
Harmadjára a vérfarkas újságos, az agyarai buktatták le, túlságosan előrehajolt így könyököm orrát törte. Az orrcsont meg az agyig hatolt. Pech - neki.

Szerencsére holnap szombat 14-e, elfelejtem ezt az egészet.
Hétfőn irány a munkahelyem. Az ajtókeret rozsdás, a felirat lekopott de a régi:

HALHATATLAN SZÖRNYVADÁSZOK TÁRSULATA.

És megint egy átlagos hétköznap jön!