Fikusz a hatodikon

Lifttel mentem a tizenkettedikre. Beszálltam, nem volt más utas, megérintettem a gombot a kezelő konzolon, az ajtó becsukódott, elindult a lift. Arra gondoltam, beugorhatnék a büfébe a hatodikon, nem annyira fontos, de hátha találkozom ismerőssel. Megnyomtam a hatodik emelet gombját, a fény kigyulladt. Amíg a lift felfelé haladt, eszembe jutott, tegnap úgy néztem a kedvenc filmem a tévében, hogy levettem a hangot. Már annyiszor láttam, kívülről tudom, ki mit mond, nem is fontos, de azt a filmet szeretem megnézni olykor, újra és újra. Nagy hatással van rám. Szól a filmben egy dal, amikor az következett felhangosítottam, majd ismét lehalkítottam, úgy néztem tovább. Azon gondolkodtam, vajon más furcsának találná-e ezt a néma filmezést. Úgy vélem, ez egy másik dimenzió a megértésben.
Egy háborús film, amit néztem tegnap, de nem hadmozdulatok vagy a csaták vannak ábrázolva, hanem emberi érzések, kit, mivé tesz a háború, hogyan torzul el a személyiség szélsőséges helyzetben. Kíváncsi lennék, vajon én hogyan bírnám a halál közelségét, az embertelenséget és a feszültséget. Nem tudom hogyan viselném, talán rosszul.
Már oda kellett volna érnem a hatodikra, de még nem állt meg a lift. A mozgást sem éreztem, az indulás után már semmiféle mozgást nem éreztem. Lehet, hogy áll a lift, de az is lehet, hogy halad. Ez egy zárt doboz, nem tudtam meggyőződni arról, hogy valóban halad-e, vagy áll. Hosszasan nem történt semmi. Lehet, hogy amíg elgondolkodtam a filmen, felértem a tizenkettedikre, csak nem nyílt ki az ajtó. Vagy a hatodikra. Vagy felért a legfelső emeletre, de valamiért elromlott a szerkezet, és most zuhanok, csak nem észleltem a film miatt, illetve a gondolataim miatt. Igen, ez lehet, elég sok idő telt el.
Mintha éreztem volna, ahogy zuhanok, ahogyan egyre gyorsulva közeledem a földszinthez, illetve ahhoz a vastömbhöz, ami a lift alatt van, már a pincében. Tudom, hogy van ott egy vastömb, már láttam ilyet.
Mennyi idő telhetett el azóta, hogy nem érzékeltem a lift mozgását? Egy perc, de becsaphat az időérzékem. Ha egy perc volt, és zuhanok a tizenkettedikről, akkor, lássuk csak, mennyi is lehet még a becsapódásig, talán tíz, vagy csak öt másodperc.
Elöntött a veríték, a szám kiszáradt, már csak három másodperc lehet, és vége. Végem. Nem jött ki hang a torkomon, kezemmel a lift falához támaszkodtam, körülnéztem, kerestem valamit, egy kis peremet, amire ráállhatok. Nem is tudom miért jutott éppen ez eszembe, hiszen mindegy, a becsapódásnál nem segít. Már csak egy pillanat.
Döccent a lift. Nem vettem már levegőt.
Az ajtó kinyílt, elsőre nem tudtam hol lehetek, de hamar megismertem azt a növényt, ami az ajtó mellett volt, ilyen csak a hatodikon van. Fikusz.
– Kiszáll, vagy megy tovább? – kérdezte egy férfi, aki az ajtó előtt állt. Bólintottam nem tudom miért, hiszen eredetileg ki akartam szállni, most mégis maradtam.
– Meleg van itt, nem megy a légkondi – mondtam, és megtöröltem a homlokom egy papírzsebkendővel. Biztosan maradt a bőrömön egy kis darabka papír, mindig marad, majd meg kell néznem a tükörben.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-01-13 18:02 Dana

Dana képe

Részletes kivesézés.

Lifttel mentem a tizenkettedikre. --> Egy nagyon picit feleslegesnek tartom ezt a megjegyzést -- a tizenkettedikre, ha van, többnyire lifttel megyünk. Jó lenne valahogy másképp kezdeni ezt a történetet, még gondolkodom, hogyan.

Egy nagyon picit megtrimmelheted a szöveget azzal, hogy kiveszel felesleges részeket. Például, hogy nem volt másik utas, hiszen azáltal, hogy nem teszel említést róla, nem is feltételezi az olvasó, hogy van. Ha volna, biztos mondanád.

Esetleg:
"Jó napot! Kérem, a billentyűzet segítségével adja meg az emeletet!" -- búgta a lágy, női géphang. Engedelmesen megnyomtam a tizenkettes számot a konzolon, mire a liftajtó hangtalanul becsukódott, és lift emelkedni kezdett. A második emelet környékén eszembe jutott Klárika, aki ilyenkor szokott kávézni a büfében, a hatodikon. "Szép asszony, jól esik ránézni, ráadásul mindenkihez van egy jó szava" -- gondoltam, és már nyomtam is a hatos gombot."

A filmes rész... Szerintem itt az "eszembe jutott" helyett inkább: Ahogy suhantam tovább felfelé, a kedvenc filmem járt a fejemben.

Mivel egyes szám első személyben vagy, nem kell kiírnod mindent, ami a gondolkodással, elmélkedéssel kapcsolatos, egyszerűen csak írd le: Vajon más furcsának találná ezt a néma filmezést?

Egyszer írtad, hogy halad a lift, tehát szerintem kicsit hibás, hogy írod, hogy nem érzed a mozgást. Ezért is javasoltam én is olyan megoldásokat, amiben szerepel a lift mozgása.

Ez egy zárt doboz, nem tudtam meggyőződni arról, hogy valóban halad-e, vagy áll. --> Szerintem ilyen nincs, szerintem mindig érzed, hogy mozog-e a lift vagy sem.

Kialakítasz egy pánikhelyzetet... Hát, nem tudom. Mind a zuhanást, mind a felfelé haladást lehet észlelni. Mi volna akkor, ha a szereplőd lehunyná a szemét, ahogy elképzeli, felidézi a kedvenc filmjét, látja a képkockákat, viszont amikor kinyitja a szemét, a liftben sötét van. Na, ezen már be lehet pánikolni, és innen elképzelheti a zuhanást, meg hogy nem is tudja, mióta megy felfelé -- vagy már lehet, hogy lefelé?! Ha pedig ragaszkodsz ehhez, akkor ...tegyél bele egy kis érzelmet, hogy féljünk. Mit mutat a kijelző? Meghibásodott? Teremts egy kis feszültséget! Próbálod elhitetni, hogy a férfi pánikba esik, de ez kevés. Beleélted magad? Hunyd le a szemed, és képzeld magad az ő helyébe. Jobban! Még jobban!

Amúgy jó. Ha felhasználod Klárikát -- szerintem konkrétan valakit akarjon látni a hatodikon --, akkor a papírzsepis cucc után még odateheted azt is, hogy nem akarod magad lejáratni Klárika előtt, persze amolyan mészégetős humorral.

Szóval... kis feszültséget, kérlek! Mert így, ebben a formában, most nincs -- pedig az ötlet jó. Attól, hogy a kivitelezés jó legyen, némi feszültség választ el, vagyis egy helyzet, egy jobban megformált helyzet, ami kiváltja ezt a pánikot, feszültséget.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-01-13 18:25 Bjursta

Bjursta képe

Köszónöm a reszletes elemzést. Nem is tudom védjem e vagy javitsam :) Az kell, hogy ne legyen másik utas, mert akkor nem veszhetne el a pasival teljesen a tér meg az ido, viszont egy irodahazban várhatóan van utas, ez ezért van. A föhös egy magabaforduló alak, kevés érzelemmel, vagy ha van is kevéssé tudja kimutatni. Egy fád alak, aki gondolkodni is tematikusan gondolkodik, és fogalmaz magaban.A film amit néz az azert kell, hogy az erzelmeit tegye valahogyan próbára, mesterséges módon. Ebbe éli bele magat annyira masnap is, hogy elvesziti a kapcsolatot a valósággal. Csak képzeletben zuhan, mert csak kepzeletben él. Mondjuk. A liftén velem volt már, hogy menetben nem érzekeltem a mozgást, az iranyt. Kivancsi volnek mással ez nincsen igy? Ha nincs akkor a tórtenet rólam szól. Az elég baj. Köszi megegyszer, es atnezem. ( klaviaturam ma fura )

szo, 2018-01-13 18:27 Dana

Dana képe

A klaviatúrád mindig fura :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-01-13 18:31 Bjursta

Bjursta képe

Látnád min irok :) az, hogy mit, hát, az a másik kérdés.

szo, 2018-01-13 19:50 bupber 81-Szomb...

Szerintem is az első dolog, ami sántán áll a lábán, az a lift mozgásának észlelése. Valami halk súrlódás vagy bugás, meg az emeletkijelzőn kigyúlnak a számok.

v, 2018-01-14 08:25 Bjursta

Bjursta képe

Gondolom, ki lenne próbálni, olyan szituációban amikor nem a liftre figyel az ember, mondjuk kórhazban vagy a rendőrségen, amikor nem ismerős a kornyezet, es egyebkent is feszült, persze ilyenkor nyilvan nem fog a lifttel játszani. Az ember irracionalis helyzetben - meg ha maga teremtette irracionalitas - nem cselekszik racionalisan. Elvegez valamiféle ellenőrzést, ami eszebe jut, és kész. Kicsit olyan mint bukfenc a vizben, nem tudod biztosan mindig, merre van a le meg a fel.