Én is sorra fogok kerülni

Számítottam rá, hogy látni foglak. Pár évvel ezelőtt még kétségek között fogadtam egy ilyen helyzetet, talán az is átfutott az agyamon, hogy szóljak miatta valakinek. Az elmúlt években úgy alakultak a dolgok, hogy a hasonló esetek gyakorisága miatt beletörődtem. Sőt, próbáltam a magam javára fordítani, esetenként élni a helyzettel.

Pontosan úgy történt, ahogy máskor is szokott. Már messziről kiszúrtalak, de mivel csak a számítógép előtt ülve hordok szemüveget, így kissé bizonytalan voltam. Közelebb érve már a nyakamat tettem volna rá, hogy mégis csak te vagy. Egy fiatal hapsival beszélgettél az utcán, kedélyesen. Amikor már egészen közel értem rám pillantottál és egy pici mosoly volt a szád szélén. Én nem köszöntem mert mindig is ti köszöntetek előre, de most te sem köszöntél. Ez az a fajta pillantás volt, amiből az ember biztosan tudja: örülnek, hogy látják, de most nem alkalmas és ígérik, hogy amint tudják, keresik/hívják. Pont, mint egy hónappal ezelőtt, amikor felszálltam a vonatra és rám köszöntél. Lassan 30 évesek leszünk de még mindig úgy nézel ki, mint amikor hetedikben megismertelek. Komolytalan, örök vidám fej, fülig érő mosoly és olyan gondtalan, harsány hang, mint amikor megkönnyebbülve jöttél ki magyarról, hogy nem téged szólítottak felelésre. Nem is nagyon tudom elképzelni, hogy már édesapa vagy. Jól esett, hogy észrevettél, de testtartásod arról árulkodott, hogy vársz valakit, akivel éppen ennél a megállónál beszéltetek meg egy találkozót. Szóval tovább mentem.

Haza felé sétálva végig ez a véletlen találka járt a fejemben. Biztosan sok emberrel kell most beszélned, hiszen én is láttam, hogy rengeteg kérdésük van hozzád. Gondolom, előbb azokkal kezded, akik közelebb álltak hozzád az utóbbi időben. Ennek ellenére fogadni mernék rá, hogy én is sorra fogok kerülni. Jobb lenne már túl lenni rajta. Furcsa, mert a mostani fejemmel nem mondanám, hogy barátok voltunk. De éppen akkor ismertelek meg, amikor a felületes kapcsolatok boldog pillanatai több kapaszkodót jelentettek, mint azok, melyekben titkokat osztottunk meg egymással azzal a mögöttes félelemmel, hogy egy váratlan, rajtunk kívülálló ok miatt ellenünk fordíthatják azt akár már a jövő héten. Bár rég nem beszéltünk, éppen ezekért a boldog pillanatokért gondolok rád mindig jó szívvel.

Van még pár ismerősöm, akik hasonlóan emlékeznek rád, ha ritkán szóba kerülsz. Biztosan ők is azon gondolkoznak, hogy is volt ez köztetek tulajdonképpen. Ha haza érek meg is kérdezem valamelyiküket, hogy lehet-e már tudni, mikor lesz a temetésed, és hogy elmegyünk-e együtt?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-01-20 18:13 Blade

Blade képe

Könnyed szombat esti fordulat.

h, 2018-01-22 17:46 Roah

Roah képe

Hm.

Csajos valahogy a megfogalmazása (hangulata?) - ez nem fontos, csak egy egyszerű észrevétel.

A szöveg nem irodalmi, nem is tudom, az élőbeszédre jobban hajaz, de miután az egész írást szerintem harmonikusan ez jellemzi, ergo nincs stílus-kavalkád, el is bírja, belefér a 'kiszúrtam', a 'hapsi' és ilyesmik.

Mi a közös az alábbi mondatokban? ;)

"Már messziről kiszúrtalak, de mivel csak a számítógép előtt ülve hordok szemüveget, így kissé bizonytalan voltam."

"Közelebb érve már a nyakamat tettem volna rá, hogy mégis csak te vagy."

"Amikor már egészen közel értem rám pillantottál és egy pici mosoly volt a szád szélén."

"Ez az a fajta pillantás volt, amiből az ember biztosan tudja: örülnek, hogy látják, de most nem alkalmas és ígérik, hogy amint tudják, keresik/hívják."

"Furcsa, mert a mostani fejemmel nem mondanám, hogy barátok voltunk."

"Biztosan ők is azon gondolkoznak, hogy is volt ez köztetek tulajdonképpen."

Nyugtatólövedéket a voltoknak! (Vicceltem.) Szóval szerintem kissé sok a volt. ;)

Ezeket kerüld irodalomban:

"keresik/hívják."

Vesszőhiány is van.
Mutassak rá példát? Vagy boldogulni fogsz? :)))

"Lassan 30 évesek leszünk de még mindig úgy nézel ki, ..."

Számokat betűvel, vagyis 'harminc'.

Az ötlet...hát, van benne olyan mondat, ami megvezeti az olvasót, szóval nem tartom jó megoldásnak. Vagy a megfogalmazását annak a mondatnak, vagy az információt a cselekmény szempontjából, amivel bír - történetesen a 'harminc évesek vagyunk' adat, ami elviheti az olvasót az erdőbe.

Egyébként különösebb nehézségek nélkül olvastam, van sajátos megfogalmazás, úgy értem, szerintem érzed a fogalmazást, tudod, hogy mit is szeretnél mondani, hangulata is van, szóval időzz el a portálon. :)))

Isten hozott a Karcolaton!

https://www.youtube.com/watch?v=JUII7DTACf4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."