Cicaparádé a Lánchídnál

Kora este volt. A hídfőn az oroszlánok mint mindig, most is a park túloldalán halványan derengő, mind a négy évszakhoz illő fénydíszekben gyönyörködtek. A téli köd és a szokásos szmog miatti szórt fényben alig volt látható, ahogy egy fiatal vasmacska lassan kimászik a vén Dunából, lerázza magáról a jeges vizet, és komótosan elsétál a hídfő felé. Meglátván a távoli rokont a két kőoroszlán barátságosan dorombolni kezdett. Mintha csak erre vártak volna, gyorsan gyülekezni kezdtek a környéken köröző porcicák. A parkban a platánokon fázósan összebújtak a futómacskák, a terebélyes fák ágain bőven jutott hely a népes falkáknak, amik télen mindig megtűrik egymás közelségét. Csak nehezen csendesedtek el, inkább előtte civakodtak kicsit a kényelmesebb faágakért, miközben össze-összecsörrentek láncaik.

Az úttesten békésen heverő zebrákra ügyet sem vetve hirtelen egy jaguár vontatta lakókocsi bukkant fel a körforgalomban és leparkolt a híd előtt. A tetejére eszkábált színpompás neondíszek Üvegtigris felirattal hirdették a tavalyi nyár dicsőségét, de ez a teljesen időszerűtlen volt januárban, rádásul sem az italválasztékot, sem az árlistát nem igazították a belvárosi igényekhez. A hír hallatán a kaszinóból sokan kisétáltak megcsodálni a ritkaságot, közben nagy összegű fogadásokat tettek arra, hogy ez a furcsa szerzet nem sokat lesz a fővárosban, hamarosan visszamenekül majd vidékre. Miután a bámészkodók elszívták szivarjaikat, fázósan visszaszivárogtak a kaszinó otthonos melegébe a kártyaasztal és a rulettkerék meghitt anonimitása mögé, mert ott legalább működik a kauzalitás alaptörvénye, vagyis aki nem játszik, az nem veszít, továbbá a híd előtti csődületben végképp nem hiányzott a kaszinóvendégek többségének, hogy pont egy ilyen cicaparádé alkalmával kerüljön bele véletlenül valaki szelfijébe. Távozz tőlem, Bulvársajtó!

Ekkor lassan elkezdtek szállingózni az első hópelyhek és egy hópárduc bukkant fel a hídon. Budáról jött, ki tudja mit keresett a Vadnyugaton, de most megpillantott egy népes afrikai aranymacskasereget és majd elolvadt a boldogságtól. Mint a hópárducok többsége, ez a példány is rettegett a globális felmelegedéstől és a februárt félve várta. Ez veszélyes! – jutott eszébe a fapumák láttán (amik szintén nagyon elszaporodtak Magyarországon a XXI. századi fauna egyre változatosabb az erősödő zoo- és szómigrációs nyomása miatt), ugyanakkor a jaguárnak nagyon örült, hiszen távoli rokona. Hirtelen szagot fogott és az eltűnt idő nyomában a jaguáron és a februáron eltűnődve az a vicc jutott eszébe, amiben Debil Dani az iskolában sziporkázik:

– Gyerekek, ki tud mondani egy ritka autót? Dani, te jelentkeztél elsőnek. Halljunk!
– Jaguár!
– Okos vagy, Dani! Ráadásul a Jaguar nem csak egy autótípus, hanem egy nagymacska neve is. Tudsz mondani esetleg egy ritka állatot is?
– Február!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2020-10-12 17:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezért a viccért ennyit? Kár volt ezzel befejezni. (És ne politizálj, kérlek - veszélyes. :P Apolitikus terep vagyunk.)
A cicaparádéhoz egy kellemes deixis: a doroboló macskával az ölemben olvastam.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2020-10-14 09:29 bombahoppa

Az egyszeri elnézést köszönöm, hozzátéve, hogy ennél jobban sosem karcoltam a politikát, illetve ennyire se. Nem is fogom. :)

Általában politikamentesen csaponganak a gondolataim, aztán az egyszeri macskaléten tűnődve (fajtát, tipust összekavarva) ilyen írás lesz belőle.