Álomlány

Álmomban már láttalak.

És a neved sem tudtam... nem is maradt semmi emlékem, csak az a ködös, fura képek, amik egy ócska, rongyos filmből is lehetnének...
Nem tudom, ki vagy... csak egy szemvillanás, egy félmosoly maradt utánad. És az az érzés, hogy szeretlek, ezer éve és három napja.
Nem tudom felidézni az arcod. Nincs arcod, csak a szemed villan, csak a kacér, édes mosolyod. Szőke vagy? Barna? Fekete? Selyemhajú vagy göndör ? Nem tudom...
Nincs arcod, csak a mosolyod. És az a mozdulat, ahogy szinte táncolva fordulsz, és kecsesen szökellő lépteid nyomán arany szikrát vet a nyár.
Nem emlékszem, karcsú vagy-e... de lehet, hogy dundi... Csak a bokád villan a poros úton, és én boldogan lebegve követlek. Csípőd ringását átveszi a búzamező, a pipacsok a napra nevetve pirulnak, és áldott lesz a föld, melyre lépsz.

A kezed... az a drága, párnás, simogató kéz. Valamit adsz nekem, kezed a kezembe simul, érzem a hűs érintést, látom kecses ujjaidat, és a villanó szemed, a mosolyod, igen, már megint a szemed... Zöld, mint a tó tükre, zöld, mint a tavaszi szerelem sarjadó rügye...

És az illatod, ó! De milyen? Milyen illatú a boldogság? Napsütötte, kakukkfüves, nyári hegyi rét... Édes és mézes és fűszeres, mert a csókodban méz volt és öröklét.
Eső illatod van! A fellélegző friss föld, a magány sívó perzselése után, az enyhet adó, élő zápor, könnyeink zápora a megtalálásban...
És álom-illatod is van, a szerelmes éjek utáni, egymás karjában alvós, mosolyban ébredős reggeleké.
Hajad óvatosan seprem ki arcodból, lágy ívű ajkaid kacéran hívnak csókcsatára. Végigsiklok nyakad völgyén, apró csók-falatokkal falva fel téged, és gömbölyű válladat beragyogó napfényt eszek, belebújok kebleid völgyébe...

Kerregve szól az ébresztő, fáj a hajnali sötét, mert valahol benne lebeg az álmom...

Finoman ébresztelek, hajad kiseprem arcodból, álomittasan a karomba kuckózol, csak egy percre még... És beterít az illatod, ami álom, és friss eső, és napsütés, és rét, és boldogság... Csókom ébreszt, mesebeli hercegnőt a hős lovagja, s mikor belém bújsz, a csókok eltévedve borítják nyakadat és gömbölyű vállad. Mikor a vágyak völgyébe érnék, te felpattansz és kacéran visszapillantva, táncolva fordulsz, szökellve lépsz ki az ágyból. Csípőd ringása viszi magával vágyaimat, az ajtóból még kapok egy nevető pillantást, és egy messziről dobott csókot.

Én pedig fekszem az ágyon, lámpafény jege tölti be az álomillatú szobát, és már nem tudom, mi az álom és mi a való.
Lassan huszadik éve....

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-03-29 04:54 Dana

Dana képe

Üdv nálunk! Van egy-két hiba, ami szúrja a szemem, ezeket emelném ki.

"Álmomban már láttalak." -- Muszáj rögtön az elején elmondanod, hogy utána álomképeket fogunk látni? Szerintem felesleges. Ennek megfelelően a címmel is játszanék kicsit. (Extra soknak érzem a címet és az első mondatot egymás után.)

És a neved sem tudtam... --> Nem mondom, hogy éssel nem kezdünk mondatot, mert kezdünk, de az "álmomban már láttalak" "és a neved sem tudtam" ebben a formában szerintem esetlen, nem "és-kapcsolat".

...csak az a ködös, fura képek --> csak azok a ködös, fura képek

...rongyos filmből --> Inkább a könyvre szoktuk mondani, hogy rongyos.

Szóismétlések: villan, villan, szemvillanás, illat... Túl sok. Látszik, hogy elég verset és leírást olvastál ahhoz, hogy képekben fejezd ki magad -- de ez nem vers, hanem próza, és szerintem ilyenkor már illik kerülni a szóismétlést, főleg, ha rövidke az írás, és nem valami speciális műfajban alkotsz, ahol az ilyesmi kötelező elem.

Selyemhajú vagy göndör ? --> Itt van egy felesleges szóköz, amit azért szeretnék kiemelni, mert ha minden igaz, máshol ilyet nem csináltál, tehát inkább véletlen, mint szándékos -- bízom benne.

Valószínűleg ez inkább egyéb, mint egyperces, de ezt a jobban hozzáértőkre bízom.

Összbenyomás? Az utolsó mondat rendben van, kicsit üthetnél nagyobbat vele, és persze addig is el kell jutnia az olvasónak, tehát tartsd fenn az érdeklődést. Helyesírás és központozás nagyjából rendben van, aminek örülök.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-03-29 06:33 Sednol

Sednol képe

Üdv errefelé!

Nem szenvedtem olvasás közben, viszont sokszor megakasztottál. Danával ellentétben engem nem zavart a kezdőmondat, de más igen. Mutatok példát.

„És a neved sem tudtam... nem is maradt semmi emlékem, csak az a ködös, fura képek, amik egy ócska, rongyos filmből is lehetnének...”

Szerintem több hiba is van ebben a mondatban. Kezdjük az elsővel.

„És a nevedet sem tudtam…” – mást igen? Az és feltételez egy korábbi tagot, ami itt nincs, és még csak kitalálni sem tudjuk, mert semmilyen ráutalás nincs. Ennek ellenére ez egy befejezett mondat, nem látom a három pont értemét. (A többiét sem mindig.)

„nem is maradt semmi emlékem” – Biztos? Akkor hogy írsz róla? Esetleg pár emlékem maradt.

„fura képek” – nem tudom elképzelni, hogy jelen esetben milyenek azok a fura képek. Ködösek, oké, legyen. Elmosódottak, el tudnám képzelni, de a fura esetében mindenki másra fog gondolni.

„amik egy ócska, rongyos filmből is lehetnének.” – Az ócska, rongyos filmet sem tudom elképzelni. Gondolom, a régit akartad elkerülni.

„csak egy szemvillanás, egy félmosoly maradt utánad.” – mármint pillantás, mert arra szoktak emlékezni az emberek. A szemvillanás inkább negatív hangzású nekem, de majd megköveznek a többiek, ha nem így látják. Ez a többi mondatban is zavart. Kivéve a „bokád villan…”, itt a helyén van.

Annak ellenére, hogy szinte semmire sem emlékszel, egész pontos képet festesz. Sok a fölös szóismétlés, az és-sel kezdődő mondat, és pár kép nekem nem áll össze.

„És az a mozdulat, ahogy szinte táncolva fordulsz, és kecsesen szökellő lépteid nyomán arany szikrát vet a nyár.” – Azt hiszem itt sikerült megfognom a legnagyobb gondomat, amivel többször is megakasztottál olvasás közben.
„ahogy szinte táncolva fordulsz…” a szinte elgyengíti a közlendőt. Sajnos egy képet akarsz vele megmutatni, amire van szavunk. A fordulsz fapados ide. Nem azt fejezi ki, amit szeretnél. Ezért is raktad elé a szinte szót, hogy áthidald a problémát. De mit szólnál egy ilyenhez: ahogy táncolva perdülsz. A perdül szóban van kecsesség, a megfordul nyers, nem szép.

Ha az ilyeneket kigyomlálod, akkor egy szépen folyó, ábrándképet kapsz. Kecseset, éterit, amilyet szeretnél. Ami megdobogtatná az olvasó szívét, és eszébe juttatná a sajátjait. Amik homályosak, elmosódottak, akár a régi filmek, mégis vonzzák a tekintetet.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2018-03-29 07:58 Dana

Dana képe

Tényleg, ezt még akartam írni, amit Te is, hogy ahhoz képest, hogy nem emlékszik, sok mindenre emlékszik.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-03-29 10:56 Bjursta

Bjursta képe

Nekem tetszett. Inkább vers, sajátos ritmusú dolog. Kivéve az utolsó sort. Addig olyan mintha táncolni is lehetne rá, lassú, tangó?
Viszont biztos nem "egyperces", de az nem baj.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

cs, 2018-03-29 16:55 Roah

Roah képe

Karcos vagyok és nem félek használni! :D

"És a neved sem tudtam... nem is maradt semmi emlékem, csak az a ködös, fura képek, amik egy ócska, rongyos filmből is lehetnének..."

És ez a többes rumli micsoda ott? "...csak azOK a ködös, fura képek..." ha már többes, legyen is az.

"Nem emlékszem,..."

Ha úgy írod, 'nem mindenre emlékszem'? Talán úgy jobban tudod hozni bizonytalanságot, mert így ellentmondásos ám, érted, most akkor emlékszik vagy sem.

"Napsütötte, kakukkfüves, nyári hegyi rét... Édes és mézes és fűszeres, mert a csókodban méz volt és öröklét."

A 'kakukkfű' stílidegen számomra, mondhatni, retinán könyökölt a mondatban a látványa.

"...a magány sívó perzselése után..."

'Sívó'. :)))) Szerintem gyönyörű szó.
Micsoda dallama van. Ez tetszik benne a legjobban, ez a szó. :)))

Esővel érkezik idén a tavaszi zsongás a Karcolatra?

Noha a tánc az egyik szenvedélyem, a célközönség biztosan nem én vagyok, de aki Coelhot bírja, azoknak ez is tetszeni fog, szerintem.

Egy ilyet azért leteszek ide, jó? ;)

"...when i want you in my arms
when i want you and all your charms
whenever i want you
all i have to do is
dream dream dream
dream dream..."

https://www.youtube.com/watch?v=tbU3zdAgiX8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-03-30 14:14 Para Celsus

Para Celsus képe

Ízlés kérdése, de tőlem távol áll egyrészt az "álombeli lány, aki sosem pukizik, sosem nyűgös és mindig tökéletes"-tematika, másrészt az "ah, csak álom volt!" vagy "nem tudom, mi valóság, mi álom" mint megoldás.

Szóval nekem nem jön be ez a felszínes fantáziálás... mert hát ugye neve nincs, haja színe nincs, testalkata ismeretlen, arca nincs a vágy titokzatos vagy inkább üres tárgyának. (Én speciel megijednék egy arcnélküli, táncoló, bizonytalan testalkatú nőtől.) Mert személyisége sincs, minden tulajdonsága, ami definiálja, az az, hogy gerjed rá a narrátor, illetve ő a narrátorra. Ezek alapján inkább tűnik az elbeszélő hozzáállása "hú, de kéne VALAKI"-attitűdnek, mint "hú, de kellesz TE" vágynak.


"The Rainmakeeeer!"