Út a mosdóba

Már majdnem félórája ültek a váróteremben. A férfi átlagos külsejű ember volt: Száznyolcvan centi magas, átlagos testalkatú és átlagos ábrázatú. Egy volt a sok közül. Ám ami mégis távol tartotta őt az átlagemberek csoportjától, az az öltözködése volt. Egy több mint ezer dollárba került olasz stílusú karcsúsított, fekete színű öltönyt viselt, alatta dupla mandzsettás fehér inget felül kigombolva, nyakkendő nélkül, alul elegáns fekete öltönynadrágot hordott fehér öltönyövvel, lábán pedig egyik kedvenc cipőjét viselte: egy külön számára készíttetett fehér bőr félcipőt. Egészében körülbelül három-négy ezer dollárt viselt magán, és ez csak egy átlagmegjelenés volt a számára. Gálákra, díjkiosztókra, vagy éppen ha el akart csábítani egy gyönyörű, elcsábíthatatlan nőt, a legelegánsabb és egyben a legdrágább ruhakölteményeibe bújt.
Derekába karolva, finom és impozáns léptekkel kísérte be feleségét a váróba, nem azt a látszatot keltve, hogy ez a gyönyörű, szexi nő csakis az övé, hanem inkább azt, hogy ezt a nőt akármikor megkaphatja, akármikor és akárhol a magáévá teheti. Legalábbis ez a gondolat járt a fejében. Hogy miért itt és miért most? Mert a legkülönfélébb helyzetekben és legfurcsább helyszíneken is képes volt fellobbantani a vágyat benne valami, amit az emberek csak úgy ismernek: szexfüggőség. Legtöbbször pedig akkor tört rá, amikor unatkozott. Ez a mostani helyzet viszont még annál is csábítóbb volt gyengesége felülkerekedésének.
Hogy megmentse magát a saját vágya által okozott kínok fájdalmától, miután helyet foglaltak egy kényelmes, több személyes bőrkanapén, elvett egy ismertető jellegű olvasmányt a kanapé melletti asztalkáról és belemerült az olvasásba. Majd csapdába esett, mivel a kezelésről szóló brosúra tele volt illusztrált képekkel, amely még jobban beindította vágyakozó és szexéhes fantáziáját.
Eltelt öt perc, próbált valami másra gondolni, felsorolta magában nagyjából a Nemzeti Football Liga jelenlegi állását. Hiába. Eltelt tíz perc, felsorolta magában idősorrendben az eddigi filmjeit, szerepeit és a gázsikat, amiket kapott értük. Hiába. Eltelt tizenöt perc, felsorolta magában gyerekei születési dátumát, felidézte minden egyes alkalom pillanatát, amikor felhívták, hogy megszületett a gyereke, átélte újra azokat a csodás érzéseket. Hiába. Ezután már engedett a vágyainak.
Közelebb húzódott feleségéhez, egyik karjával finoman magához húzva a fülébe suttogott:
- Én is tudok egy kezelési módszert. Sőt, az én érintéseimtől olyan örömben lesz részed, hogy sikítani fogsz.
- Danny! - szólt férjére Susan kissé túl hangosan, mivel a szemközt ülő idősödő nő hirtelen felkapta a fejét.
- Itt és most. Gyere ki a WC-be. Izgalmas lesz. - unszolta tovább Daniel suttogva feleségét pajzán mosollyal mutatva szándékait.
Susan tekintete egy pillanatra felcsillant, majd ráncolva szemöldökét komoly és határozott visszautasítást tükrözött.
- Susie. - amikor így szólította feleségét, az mindig tudta, csak hízeleg, hogy rávehesse egy kis játékra - Tudom, hogy tudod, de én akkor is elmondom, ahányszor csak megkívánlak. - hatásszünet. - Szeretlek. Még mindig úgy ég bennem a vágy irántad, hogy nem tartok elégnek egy egész életet sem ahhoz, hogy kiélvezhessem a tested gyönyöreit. Legalább ezerkétszázszor feküdtem le veled, de még kétszer végtelen alkalommal akarok. - mindeközben Daniel olyan komoly és kissé ijedt arckifejezést mutatott, mint amikor először megvallotta szerelmét feleségének tíz évvel ezelőtt. Nemhiába, színész volt, méghozzá nem is az átlagos fajtából, hanem a sikeres, túlfizetett sztárok közül való.
Felesége persze mindvégig tudta, hogy ez csak duma, színjáték, ugyanakkor élvezte, mert szerette férjét, szerelemmel és szenvedéllyel még négy gyerek után is.
- Csak a te... - felesége füléhez oly közel hajolva suttogta a következő szót, hogy ajkai megérintették fülcimpáját, amit persze szándékosan csinált, ezzel is megpróbálva felkelteni benne a vágyat. - puncidat élvezem immár tíz éve, két hónapja, tizennyolc napja, öt órája és huszonhét perce. Csak a tiedet. Pedig tudod jól, hogy ezzel a külsővel - itt tenyerei hegyével maga felé mutogat. - és a pénzemmel a zsebemben nincs az a nő, akit ne kaphatnék meg. Én mégis mindvégig kitartottam melletted, hű maradtam hozzád és mindig megadtam neked az esélyt, hogy szerethess, mindezt azért, mert őszintén és őrülten szeretlek. Imádlak. Hát nem érdemlek annyit, hogy itt és most örömet okozz azzal, hogy - ismét hozzáérintette ajkait a fülcimpájához. - legalább kinyalhassalak a mosdóban? - kérdő, komoly és megsemmisítő ártatlansággal tekintett a nő szemeibe, de tudta, sejtette a választ.
- Majd ha hazamegyünk, Danny.
Ez volt az utolsó csepp az eddig türelmes férj poharában, aki most könnyen átadta az uralmat maga felett az elvonási tünetek vad és kegyetlen kirobbanásainak.
- Azt akarod, hogy egyedül menjek ki a mosdóba?! Tudod, hogy megteszem! - kiabálta suttogva, őszinte felháborodottsággal az arcán.
Felesége szerette volna, ha együtt mennek be a reiki kezelésre, de úgy gondolta, erre most szétfoszlóban az esély. Némi gondolkodás után a kezelés mellett döntött és tudta, férjének egy másfajta kezelésre lenne szüksége, ezért már azt sem bánta volna, ha akár hazafutva otthagyja őt. Mosolyogva válaszolt:
- Nem akarom, csak azt, hogy megértsd: most nem mehetek veled, mert nem dugni jöttünk ide.
Daniel válaszul elfordította a fejét, nem dühösen, csak lassan, csalódottan. Aztán azon törte a fejét, mit válasszon: a mosdót vagy az unalmas, számára értelmetlennek tűnő kezelést. Ő csak a felesége kedvéért jött el. Örömet akart szerezni azzal, hogy ott lesz mellette, majd utána megoszthatják egymással a kezelés hatásait. Úgy gondolta, apró öröm ez. Majd elviszi valahova helyette, kitalál valamit, amivel sokkal nagyobb örömet okoz majd neki. Elvégre ez csak egy jelentéktelen masszázs-szerű tipi-tapi, nem is gyógykezelés, még ha annak is van feltüntetve.
- Mr. és Mrs. Gladman. - őket szólították.
Daniel két tenyerébe temette felesége egyik kezét és újra elővette megsemmisítően ártatlan tekintetét, ezúttal viszont őszintén.
- Megharagudnál rám, ha most ezt kihagynám?
Felesége kissé sajnálkozva, de mégis felkészülve fogadta a kérdést:
- Amikor igent mondtál a meghívásomra, csak reményt adtál vele, hitet már kevésbé. - majd kihúzta kezét férje tenyerei közül, erőltetett mosollyal felállt és bement a kezelésre.
Néhány percig még maga elé bámulva maradt a kanapén. Megbánás és gyengesége iránti harag kezdte elkedvetleníteni. Majd vigaszt adott a szabadság a kéjvágya iránt és elindult a mosdóba.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2020-02-15 13:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A központozásnak nézz utána, lényegében minden hibát elkövettél, amit lehetett. Azért a mondatközi ponton elgközelebb gondolkodj el, kérlek, az ilyesmi gyanús, nem?

Maga a sztori... nézd, én képes vagyok mindent elhinni. De hogy valaki szexfüggő, miközben ilyen teljes nyugalommal kezeli ezt, és hűségesen kitart egyetlen drága felesége mellett (mert még a főszereplőd gondolataiban sem utalsz rá, hogy ne tette volna, van az elején egy elejtett félmondat, de utána behozod a feleséget), aki szült négy gyereket, tehát voltak kemény hónapok, amikor nem volt épp kéjképes állapotban, az valahol azért sok.
Értem én, hogy Ellis után szabadon, erősen Amerikai psycho beütése van (karakterek, a helyzet, az irreális leírások és az, hogy az írás nyolcada effektíve a ruhák leírásáról szól), de ez egyelőre csak egy epigon. Viszont valahol el kell indulni, meglátjuk van-e más.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2020-02-17 18:38 Fugorits Ervin

,

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

h, 2020-02-17 14:36 CJohnson

Köszönöm a véleményeket. Segítettek: a központozás valóban pocsék és egyéb kifejezésbeli hibák is vannak, igen. Dórának: tulajdonképpen ez egy részlet egy sokkal kerekebb, nagyobb történetből, amiben már szerepel, hogy a főszereplő fűvel-fával megcsalja hőn szeretett feleségét, az én hibám, hogy különálló műként próbálkoztam vele. Belátom, így semmi mondanivalója nincsen. Viszont hamarosan megírom nektek a "Doriant"...

h, 2020-02-17 23:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Így is kerek lehetett volna, ha nem félsz belenyúlni és kiegészíteni. Pl. négy-öt mondat, nem sok, és kapunk egy koherens karaktert. Persze ez a nehéz a részletekkel, te nem feltétlenül látod, mi hibádzik, hiszen a fejedben/papíron van a többi. Az olvasó meg hülyén érzi magát, hogy ez most mi volt.
(Azért túl hosszú műben ne gondolkodj, maximum 35.000 karaktert fogadunk az Elbeszélések között.)

"Dorian" - mit ne mondjak, Wilde volt az utolsó, ami eszembe jutott volna az írás kapcsán. Már ha erre szerettél volna utalni, és most lebuktam, hogy valami tök egyértelmű, totál más utalást nem értek.

_____________________
Dr. Bloody Dora