Elme(pár)baj

A kagylófotel, amiben ül, kényelmes. Puha öle csábítja arra, hogy hátradőljön – de ellenáll. Látom, ahogy megfeszülnek az izmai, ahogy igyekszik egyenesen tartani magát. Teljes sötétség veszi körül, eltekintve egy fénysugártól, amely ráirányul.
Tudom, mire gondol: ilyen lehet a színpadon, a rivaldafényben. Szinte érzi, ahogy kíváncsi szempárok százai vizslatják minden porcikáját. Az jár a fejében, talán megpróbálkozhatna a színházzal. Neki való lenne, ezt biztosra veszi. Megköszörüli a torkát, száját szóra nyitja – de végül nem mond semmit.
Szemmagasságba emeli a kezét, megmozgatja az ujjait. Karcsú, hosszú ujjak, szépen manikűrözött körmökkel. Órákat képes minden nap foglalkozni magával: krémek, olajok, pakolások a hajára és az arcbőrére, személyi edző…
Finnországból hozatott ásványvizet iszik, tudják? Ezt annyiszor mondja el, ahányszor csak lehetősége nyílik rá. A múltkor megállt egy hajléktalan mellett az utcán, és kiselőadást tartott neki az egészséges táplálkozásról. Úgy az ötödik percben az ürge végighányta magát, és csak kis híja volt, hogy nem jutott belőle az ő méregdrága Testoni cipőjére is. Szerintem a pacáknak valamilyen rohama lehetett. Hogy hogyan reagálta le? Hátrált két lépést, hálátlan disznónak nevezte a szerencsétlent, majd távozott. Aznap vacsorára többek között kacsamájat evett szarvasgombával, és eszébe sem jutott a fickó, aki a saját hányadékától fulladt meg a sikátorban.
Az igazat megvallva, azóta egyszer sem gondolt rá. Egészen mostanáig legalábbis, mert az az alak, aki vele szemközt ül, a hajléktalanra emlékezteti. A vicces az, hogy nincs is igazi hasonlóság – legfeljebb az érzések, amik kavarognak benne: az undorral vegyes felsőbbrendűség, amely a hatalmába keríti… szinte minden embertársa láttán.
Nem akarja, mégis nézi azt a másikat. Roppant szánalomra méltónak találja: az inge gyűrött, a nadrágja kopottas, ódivatú, a haja fésületlen, a vonásai ziláltak. Látszik rajta, hogy nem használ krémeket és nincs személyi edzője. Megállás nélkül forgatja a fejét, mintha támadásra számítana, és közben motyog. Hadarva, maga elé. A hangja néha fel-felcsap; az öltönyös csak ilyenkor érti, mit mond a másik, akit magában már elkönyvelt bolondnak: vélt és valós sérelmeket sorol, a mindenhonnan rámeredő tekintetekről magyaráz.
A kagylófotel megnyisszan, ahogy emez kihúzza magát ültében. Latolgatja, mennyire lehet veszélyes a másik. Méregeti a távolságot, vajon elég messze van-e ahhoz, hogy menekülni tudjon, ha a bolond megmoccan. Ám az egyelőre nem tesz ilyesmit, csak a szemét meresztgeti a sötétbe.
Mindkettejük feszültsége szinte kézzel fogható. Magamban fogadást kötök, melyik ugrik fel hamarabb. Az elegáns fazon egy érzéketlen barom jeges vízzel az ereiben, így a másikra fogadok. Lelki szemeim előtt megelevenedik a kép, ahogy a rosszul öltözött ürge paranoid vádakat üvöltözve forgolódik, és egy törött széklábbal döfköd a sötétségbe.
Ám végül nem találom el, még csak a közelében sem járok. Egyszerre ugranak fel. Egy pillanatig egymásra merednek, aztán nyöszörögve hátrálnak egy lépést.
A csuklyás, karcsú alak úgy kúszik elő a sötétből, mint egy kígyó: nesztelenül, alattomban. Hallottam már errefelé motoszkálni, de eddig még egyszer sem mutatkozott.
Mire a férfi, aki Finnországból hozatott ásványvizet iszik és Testoni cipőt hord, feleszmél, a tetőtől talpig feketébe öltözött harmadik máris kettejük között áll.
A következő másodpercben a jobb keze a magasba emelkedik, majd lesújt.
Nagyobbacska követ szorongat benne.
A tükör, amibe az öltönyös eddig bámult, ezer szilánkra törve, csörömpölve hull a földre. A bolond képe még ott tükröződik a darabkákon. Eszelősen arra gondolok, mennyi időbe telhet kirakni ezt az emberi kirakót.
Az öltönyös is látja, amit én. Szája meglepett ó-ra nyílik, de megszólalni már nem tud.
Mielőtt megtenné, a csuklyás, akinek az arcára homály borul, fültől fülig átvágja a torkát egy nagyobbacska, éles szilánkkal, amelyben egyébként a bolond egyik kiguvadt szeme látszik.
A sebből spriccelő vér mindent beterít. Az elegáns fickónak az ötlik az eszébe, ha ő meghal, a világnak is vége.
Megnyugtathatnám, hogy nem így lesz – de nem számít.
Haldoklik.
Mondani próbál valamit, de a torkából csak vér bugyog fel, más semmi. Két kézzel, kétségbeesetten markolássza a tátongó sebet – mintha ugyan összefoghatná.
A tüdőmből sípolva préselődik ki a levegő.
A gyilkos felém kapja a fejét, hangosan felröhög.
Őrült fény lobban a szemében.
Isten irgalmazzon nekünk!
Isten irgalmazzon a világnak!

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-10-22 14:34 Sren

Sren képe
5

Nem tudom, miért, de ezt szeretem. Úgy elsőre. Ritka dolog nálam.

Pedig vannak benne felismerhető trükkök, akár tudatosak, akár nem – bevett módszer pld valós márkát használni fiktív műben (óhatatlan eszembe jutnak King Papa kedvenc L.L. Bean cuccai), nagyon közelivé, átélhetővé hozzák a művet.

Aztán van benne jó adag szürrealizmus, amivel engem kilóra megveszel – és amit egész ügyesen ellensúlyozol más, ütős realizmusokkal, a fotellel és az ő nyikordulásával, a tükörrel, a vérrel: ezek szinte kiemelkednek, részben a kontraszt miatt, részben mert tényleg jó.

Felmerült itt az „Amikor alszol” c. írásod, nézegettem alatta a kommenteket. Akkor a tagolás és a nyersebb, valósabb formák felé igyekeztelek terelni. Ahogy elnézem, csont nélkül vetted az akadályt, mert most meg már egy elvont műben is szépen hozod mind az egyiket, mind a másikat.
Ez nálam ötös, na.

A napokban – pontosabban ráérő idő híján éjszakánként – újra kiolvastam a Solarist. Olyan hatással volt rám, hogy még álmodtam is hasonlóról, és a mai napig nem tudom, álom volt-e, vagy valódi időhurok? Nem, nem őrültem meg, de a több hete tartó dögfáradtság bizony behozhat egy módosult tudatállapotot, melyben az ember sokkal fogékonyabb a valószínűtlenségre, szóval ez a novellád a legjobbkor jött, rátett egy lapáttal, de nem a rossz értelemben, na. Néha jó az, ha nem esik le a húszas, hanem ott lebeg és pörög és… érted, kénytelen vagy másképp gondolkodni – ez írói szinten a többedik hatványa a nem-szájbarágásnak, és nagyon, nagyon jól tud esni a magyarázatokkal, utalásokkal, elemzésekkel, levezetésekkel és minden mással zsezsegő, örök mókuskerékben vergődő agynak. Már ha jól meg van csinálva. Te jól megcsináltad. Szóval köszönöm.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-10-22 14:44 Dana

Dana képe

Köszönöm, erre nem számítottam. Úgy látszik, vörösbort kell innom íráshoz. :)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-10-22 15:34 bupber 81-Szomb...

Hogy hogyan reagálta le? – ??

szo, 2016-10-22 19:26 Dana

Dana képe

Ezt mondjuk nem értem.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-10-22 19:41 Sednol

Sednol képe

Akkor már ketten vagyunk zavarban. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-10-22 21:57 bupber 81-Szomb...

Csak azért tettem a kérdőjeleket, mert én sem értem a kiemelt kérdőmondatot.

v, 2016-10-23 01:41 Dana

Dana képe

Sajnos nem tudok segíteni Neked, ha nem érted a mondatot. :-(

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 14:17 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

"én sem értem" - ki nem érti még rajtad kívül, László? Szerintem semmi baj nincs a mondattal.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2016-10-24 15:32 bupber 81-Szomb...

Nem akartam folytatni, és a következő választ is ismerem: használjuk, berögződött.
Időnként mellbe csapnak, egyes, eddig nem hallott kifejezések: „ kiégett az autó” „reagálta le”.

szo, 2016-10-22 18:57 mészégető

mészégető képe

Kicsit kevesbé értettem. Mi a helyszin ahol ez történik? Úgy velem a jól öltözöttt őrült, úgy vélem a mesélő is az, talán ö a gyilkos is? Vannak kicsit kilógó szohasznalatok, pacák, ürge , ez elég szleng. És van amikor megtetszik egy egy szó, pl, a nagyobbacska. Hangulata tagadhatatlanul van neki. Az egesznek együtt.

szo, 2016-10-22 19:22 mészégető

mészégető képe

Mondjuk simán a készülékemben lehet a hiba, a misztikumra eleg kévéssé vagyok hangolva általában.De igyekszem.

szo, 2016-10-22 19:24 Dana

Dana képe

Köszi. :) Nem lövöm le a poént, mert akkor a többiekkel nem tudom tesztelni. :)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-10-23 16:46 Kyle

Én sem értem elsőre, úgyhogy majd újraolvasom.

De a lényeg, hogy ez a vonal nekem jobban bejön, mint a csupa-vér-hentelős történeteid. Ez egyszerűen sokkal intelligensebb és elegánsabb, gratulálok! ;)

v, 2016-10-23 16:49 Dana

Dana képe

Köszönöm szépen. Privátban adok egy tippet, de cask akkor nézd meg, ha magától nem jön össze. De ha nem all össze a kép, akkor valahol, valami félresiklott. Esetleg majd adhatnátok tanácsot később, hol. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 14:13 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

SPOILER-veszély, aki nem olvasta még az írást, ne az én hozzászólásommal kezdje! :)

Tetszett ez a kis kirakós, még úgy is, hogy a végére két tippem maradt. Az ugye már az elején egyértelmű, hogy a mesélő és az öltönyös fickó ugyanaz a személy, ezt a végén még meg is erősítetted azzal, hogy a mesélő - a másikhoz hasonlóan - fél, hogy vége a világnak.
Van még egy bolondunk és egy sötétből előbukkanó férfi, akik szintén ugyanazon ember személyiségei. "fültől fülig átvágja a torkát egy nagyobbacska, éles szilánkkal, amelyben egyébként a bolond egyik kiguvadt szeme látszik."

Ami megzavart, és nem tudok miatta dönteni, az ez: "A tükör, amibe az öltönyös eddig bámult, ezer szilánkra törve, csörömpölve hull a földre. A bolond képe még ott tükröződik a darabkákon." - Szerintem ez nem elég egyértelmű. Úgy érzem, ez a rész azt a célt szolgálta, hogy az olvasó egy személyként azonosítsa a jól öltözött férfit és a bolondot, így teljes lenne a kép, van egy azaz egyetlenegy karakterünk négy személyiséggel. Viszont az, hogy a darabkákban látható a bolond képe, még nem jelenti azt, hogy ő bámult előtte a tükörbe, mert ugye azok már a földön hevernek és ezer darabból állnak - így ez alapján még akár két, egymás mellett álló férfiről is beszélhetünk. Éppen ezért még az is benne van a pakliban, hogy az öltönyös és a mesélő személyiségek lakta test mellett van még egy, akiben a bolond és a "gyilkos" él. Tehát két beteg fazon, fejenként két-két személyiséggel. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, az első volt a szándékod, tehát négy személyiség egy testben, tehát gyakorlatilag egy öngyilkosságot írtál meg real time-ban, de ha kívánhatnék, akkor a másodikat szeretném, mert az sokkal jobban meglepne :) A jelen idejű mesélés is annak tudható be talán, hogy máshogy nem igazán lehet kinyírni a mesélőt (legalábbis ilyen történeteknél).
Csak hát, nem tudom eldönteni, nekem az említett rész miatt nem egyértelmű. Viszont tényleg jó volt ez a kis agytorna.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2016-10-24 15:18 Dana

Dana képe

Ajj, ez nagyon szép volt, köszönöm. :-) PM-ben írok, hogy mi a helyes.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 15:39 bupber 81-Szomb...

Elárulnád egy gyengébb felfogásúnak, mi az amitől egyértelmű a narrátor és szereplő személyének azonossága.

h, 2016-10-24 16:39 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Persze. Én a harmadik sor első mondatától végig erre gyanakodtam. "Tudom, mire gondol". E/1-es mesélésnél nem ismerheti a mesélő más karakterek gondolatait, tehát vagy az író használta rosszul, mert nincs ezzel tisztában vagy pedig valami oka van annak, hogy így írta. Persze magyarázatul szolgálhatna még, ha a mesélő karakter természetfeletti képességekkel rendelkezik, de ahogy haladtam az írással, számomra egyértelművé vált. Az egyszerre mozgó karakterek, az apró utalások, hogy épp ki cselekszik és ennek ellenére mégis mást látunk a szilánkdarabon. Egyszóval nekem talán túl hamar lejött, hogy hova akar kijukadni a novella, és végig bíztam valami csavarban, amire nem számítok. Végülis ez megvolt, mert nem egy szimpla személyiség-zavaros sztori ez.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2016-10-24 18:24 bupber 81-Szomb...

Köszi. Igen, ott én is megálltam egy pillanatra. Mondjuk a körülményeket tekintve adja magát az, amit te mondasz, mert hasonló kijelentéssel (tudom, mire gondol) még találkoztam E1-ben. De ott más szövegkörnyezet van, és múlt idő, a hasonlatom sántítana. pl. – „Szasa a fának támaszkodott és a völgy felé nézett. Tudom, mire gondol. Az jár a fejében…”

h, 2016-10-24 15:46 Erdélyi Csaba

Még délelőtt olvastam ezt az írást, és azt hiszem, hogy számomra meg is van, miért tetszett, és miért tetszenek a hasonlók.
Mostanra jutottam el oda, hogy már két verzióm is van a megoldásra, a magyarázatra, és ez az, amit szeretek. Egy történet, ami beindítja az agyamat, és válaszokat próbálok találni a feldobott kérdésekre.
Az, hogy ez az egész hol történik, számomra is zavaros volt először, pláne, hogy egy rövid ideig az utcára is kijutottunk, igaz, csak az öltönyös emlékeiben. De aztán rájöttem, hogy egy bomlott elmében pont az a jó (mármint témaválasztásban), hogy bármit bele tudunk tenni, még valószínűtlenségeket is.

h, 2016-10-24 16:02 Dana

Dana képe

Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 18:33 Sednol

Sednol képe

Napok óta rágódom rajta.

Elsőre nem tetszett – hozzáteszem, hulla fáradtan olvastam. Másodjára már éreztem valamit, de még mindig csak csóváltam a fejem, hogy mi az, amit Sren meglátott.
Harmadjára, a címből kiindulva sikerült megértenem. Persze amíg nem mondod azt, hogy jól gondolom, addig ez csak feltevés. Még kiderülhet, hogy rózsaszín vattacukor készítéséről írtál. :D

Remélem, a többiek is előlépnek a sötétből, és felveszik a harcot, különben Isten irgalmazzon nekünk.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-10-24 18:57 Dana

Dana képe

Lehet, hogy a Te megoldásod még az enyémnél is jobban tetszett nekem. :-)

De akkor SPOILER veszély (igazi) -- és most kivételesen hosszabban írok, bár előttem nyitva a céges laptop is, mert éppen még dolgozom, de kicsit félretolom, és köszönöm mindenkinek, hogy próbálja megfejteni. Úgy érzem, ez most nem a rossz értelemben való magyarázkodás, és továbbra is kíváncsi vagyok, hogy ha szerintetek elrontottam valahol a lenti leírás alapján az egészet, akkor melyik az a pont. (A c betűm és a space-em vacakol...)
Szóval... Nálam úgy mennek a dolgok, hogy beugrik egy kép. A másik felem c. írásnál például az, hogy mi van akkor, ha ráébredsz, nem valaki más kezét szorongatod, csak a saját magadét, de rohadtul kétségbeesetten. Ebben az esetben a kép a következő volt: valaki bámulja az ő tökéletes ellentétét -- valójában tükörképét, és ezek egymásról elmélkednek, miközben előkúszik egy alak, széttöri a tükröt, megöli a bal oldalon ülő faszit, aztán habzó szájjal és vértől csöpögő üvegszilánkkal a kezében körbenéz, kit ölthetne meg következőnek. A gond "csak az", hogy ez egyetlen, tulajdonképpen általunk nem is ismert ember elméjében játszódik, beleértve a narrátort (egy másik darabka), illetve akárki mást, aki még ott lapul. Gondolkodtam például még egy kisgyerek darabkán is, amelyet a narrátor védelmezőn magához húz vagy legalábbis gondol rá, de aztán elvetettem. Ami még fontos: a tükörben látszó csóró fickó a nárcisztikus faszfej elméjének egy hasadt darabkája (kép a képben funkció?). És a vége eredetileg csak annyi volt: Isten irgalmazzon nekünk (más daraboknak az elmén belül), de aztán rájöttem, hogy ha a gyilkos magára marad, akkor a "világnak" is, mivel akkor egy gyilkos kezd szabadon garázdálkodni.
Orvosilag biztosan sántít a történet, de muszáj volt megírnom úgy, ahogy adta magát... Még valami: a mű eredeti címe Töredékek volt. Feltöltöttem. Hozzáadtam az utolsó mondatot. A következő pillanatban pedig beugrott ez a szó vagy szójáték. Persze a "pár" lehet félrevezető jelen esetben.

Köszönöm.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 19:20 Sednol

Sednol képe

Akkor jól értettem.

Négy eltérő tulajdonsággal rendelkező szereplőd van egy azon tudatban. A racionális én, mint narrátor, a nárcisztikus, a Torrente típus, aki nem törődik sem magával, sem másokkal, és ott a gyilkos. Sikeresen leírtad, hogy az erősebb személyiségtípus miként nyomja el a gyengébbeket. Az utolsó két sor jelképezi a tudatos én segélykiáltását.

Jól sikerült, elgondolkodtatott.

Egy ötlet:nincs kedved megpróbálni úgy megírni, hogy minden "szereplő" E/1-ben adja át a saját gondolatait. Elképzelem a tudatos én felvezetését, ahogy rádöbben, nincs egyedül, aztán felbukkan a nárcisztikus a maga lenéző módján, hogy aztán őt lesajnálja az általa megvetett nemtörődöm. Köztük le lehetne írni a nyugtalanságukat, amit az ólálkodó gyilkos okoz, aki megjelenésével véget vet a rivalizálásnak. Ettől talán még zavarosabbá válna az egész.

Van egy könyv, amiben egy srác fejébe egy egész falu beleköltözött. Mindegyiknek megvolt a maga feladata, amivel segítették az útján.
https://moly.hu/konyvek/simon-hawke-kitaszitott

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-10-24 19:30 Dana

Dana képe

Az a vicces, hogy gondolkodtam a szemszögváltáson -- vagy hogy nevezik a nagyok, hogy mindenki a magáét mondja/gondolja, de amikor péntek este leültem egy fél üveg bor társaságában, akkor ezt dobta ki végül a gép. Aztán -- utólag visszagondolva -- volt egy olyan elgondolásom is, hogy ez az egész egy hálószobában zajlik, ahol a narrátor én lakik, és egyik este ott ül a fotelben egy öltönyös pasas, egy másik esete pluszban megjelenik a csóró, belehugyozik a virágtartóba -- szóval ilyenek. De aztán ez lett belőle. :-)
És köszönöm az ajánlást.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-10-24 19:36 Sednol

Sednol képe

Jó ez így, ahogy van.

Psszt! A bor egy igen segítőkész barát. :D

Közel húsz éve olvastam a történetet. Akkor érdekesnek találtam, ami megérdemli az olvasást.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2017-01-13 00:32 Györeizé

Györeizé képe

Néhány meglátás, kis szőrözés - konkrét javaslatok nélkül. Nem konkrét javaslatok előfordulhatnak.
"Puha öle csábítja arra, hogy hátradőljön – de ellenáll" - A fickó ülve ellenáll. Személy szerint tök örülnék, ha megengedett lenne olyat írnunk, hogy ellenül.
"Teljes sötétség veszi körül, eltekintve egy fénysugártól, amely ráirányul." - Látszik az a fénysugár, ahogy átvág a sötéten? Ha igen, jó így, bár kissé alanytévesztés-szagú. Ha nem látszik, akkor a fickót körülvevő sötétség nagyon is teljes, és nem jó az az "eltekintve".
"Szinte érzi, ahogy kíváncsi szempárok százai vizslatják" - Nem csak öt érzék létezik, nézz utána. Tudományosan elfogadott emberi érzék még a térérzék, időérzék, van vagy tizennégy, nem tudom pontosan. Rupert Sheldrake, egy baromi jó arc angol tudós-filozófus rendezett egy kísérletet, amiben azt vizsgálták, hogy hogyan érzik meg az emberek, ha nézik őket. Meglepően nagy arányban voltak azok, akik megérezték. Egy ilyen tudományos kísérletben két elfogadható kondíció van: vagy érzi az illető, hogy nézik, vagy nem. Ezekkel lehet dolgozni. Nincs olyan, hogy "azt hiszem, hogy érzem, hogy néznek", vagy "úgy érzem, hogy érzem, hogy néznek". Olyan sincs, hogy "szinte érzem, hogy néznek". Nyugodtan írhatnád, hogy "Érezte, (a)hogy nézték" mert tudományosan bizonyított, hogy ilyen van (és helytálló, nem úgy, mint a "szinte"), és ha beleköt valaki, te vissza tudsz kötni. Tudom, hogy az átlag olvasó számára szokatlanul hangozhat, de rengeteg dolog került már köztudatba úgy, hogy emberek fiktív művekben találkoztak azokkal először.
"Tudom, mire gondol: ilyen lehet a színpadon, a rivaldafényben. Szinte érzi, ahogy kíváncsi szempárok százai vizslatják minden porcikáját. Az jár a fejében, talán megpróbálkozhatna a színházzal. Neki való lenne, ezt biztosra veszi. Megköszörüli a torkát, száját szóra nyitja – de végül nem mond semmit." - A bajom ezzel a bekezdéssel: lehet, szinte, talán, -hatna, lenne. El akarsz mondani valamit, vagy sem? Pláne itt: "Neki való lenne, ezt biztosra veszi". Feltételezi, vagy biztosra veszi? Biztosra veszi, hogy feltételezi? Az illető csak szinte érzi, hogy nézik, de az bizonyos, hogy "minden" porcikáját. Honnan?
"Órákat képes minden nap foglalkozni magával:" - A "foglalkozni magával" nem szerencsés megfogalmazás. A kinézetével, az egészségével foglalkozott leginkább. A "magával foglalkozik" inkább önzésre utal: "Ne magaddal foglalkozz, hanem velem!", "Te csak magaddal foglalkozol!". Arról nem is beszélve, hogy egy piszkosabb fantáziájú olvasó kapásból valami másra asszociál, ha olyat olvas, hogy "foglalkozni magával". Hogy ezt honnan tudom? Titok.
"Finnországból hozatott ásványvizet iszik, tudják?" - Neee, ásványvíz... Nagyon elcsépelt. Volt idő, amikor az ásványvíz márkája presztízskérdésnek számított. Volt. Túl vagyunk rajta, hál' Isten. Teljesen biztos vagyok benne, hogy különösebb erőlködés nélkül tudsz kitalálni valami eredetit helyette.
"A múltkor megállt egy hajléktalan mellett az utcán, és kiselőadást tartott neki az egészséges táplálkozásról." - Hiteltelen. Nem tudsz meggyőzni, nem hiszem el. Indokolatlanul komikus, a "kiselőadást tart" mindig bagatellizál és ezt te is tudod. Szükségtelen, hacsak nem akarod nevetségessé tenni a fickót.
"Aznap vacsorára többek között kacsamájat evett szarvasgombával" - Teljesen fölösleges a "többek között". Kit érdekel, hogy evett még mást is, ha meg sem nevezed azokat? A kacsamáj számít meg a szarvasgomba, nekem meg az, amit az ásványvíz kapcsán már kifejtettem: uncsi. Használd a fantáziád, a világ tele van drága kajával.
"a fickó, aki a saját hányadékától fulladt meg a sikátorban" - Nem. A fickó végighányta magát, te mondtad. Utána visszatömte a szájába, hogy megfulladhasson? Fuj.
"amely a hatalmába keríti… szinte minden embertársa láttán" - Nem kell a hármaspont. Indokolatlan. Fölösleges. Vedd ki. Tüntesd el. Kill it! Kill it with fire! Mondtam már, hogy utálom az indokolatlan hármaspontot? Atomot rá.
"Roppant szánalomra méltónak találja" - Nem hiteles. Képes az illető szánalmat érezni? Eddig undort említettél, meg felsőbbrendűséget. Javaslok valami megfelelőbb szinonímát a "szánalomra méltó" helyett.
"Megállás nélkül forgatja a fejét, mintha támadásra számítana, és közben motyog. Hadarva, maga elé." - Nehéz elképzelnem, hogy maga elé motyog, ha megállás nélkül forgatja a fejét.
"ilyenkor érti, mit mond a másik, akit magában már elkönyvelt bolondnak: vélt és valós sérelmeket sorol," - Honnan tudjuk, hogy a pofának, akiről semmit, de semmit nem tudunk mi a valós és mi a vélt sérelem?
"A kagylófotel megnyisszan, ahogy emez kihúzza magát ültében" - Ne mondd, hogy neked tetszik az "emez". Ne mondd, hogy nem csak azért használtad, mert hirtelen nem tudtál jobbat.
"Lelki szemeim előtt megelevenedik a kép" - Nem, nem megelevenedik, hanem megjelenik. Nagyon nem ugyanaz.
"Mire a férfi (...) feleszmél, a tetőtől talpig feketébe öltözött harmadik máris kettejük között áll." - Mire-máris? Nem. Mire-már. Tudom, hosszú mondat és könnyű elfelejteni, mit is írtál az elején, mire a végére érsz. A máris azt jelenti, hogy azonnal, és te nem azt akarod mondani.
"Nagyobbacska követ szorongat benne." - Az ilyen szavakat, mint "nagyobbacska" meg kéne hagyni a népmeséknek. Olyan színnel akarsz hangulatot festeni, ami nem illik erre a palettára.
"Eszelősen arra gondolok, mennyi időbe telhet kirakni ezt az emberi kirakót." - Én ezt úgy értelmezem, hogy nem a gondolat volt eszelős, hanem az, ahogy gondoltad, vagy te magad. Biztos vagyok benne, hogy "eszelős gondolat"-ra gondoltál, mikor írtad. "Egy pillanatra megtébolyít a gondolat: vajon mennyi időbe telhet kirakni ezt az emberi kirakót?","Eszelős gondolat fészkeli magát agyamba / vág elmémbe/agyamba: ", mittudomén. Amúgy is kakás az egész, mert az emberi kirakó az, ami tébolyító, de ha elolvasod a mondatod, a hangsúly a "mennyi időbe telhet"-en van, mintha az lenne eszement dolog, hogy mennyi ideig tart kirakni. A tükör ezer darabra tört, az nem olyan rengeteg, nem tarthat őrülten sokáig kirakni. Utálom, hogy olvasóként nem tudom értelmezni rendesen, nem tudom, mit is akartál mondani pontosan.
"Mielőtt megtenné, a csuklyás, akinek az arcára homály borul," - Teljesen fölösleges az "akinek az arcára homály borul". Szana-szét töri a mondatot, ezenkívül felesleges. Mondtam már, hogy felesleges? Figyu. Ezt írod a csuklyásról, amikor először megjelenik: "A csuklyás, karcsú alak úgy kúszik elő a sötétből, mint egy kígyó: nesztelenül, alattomban", kicsit később: "a tetőtől talpig feketébe öltözött harmadik". Csuklya, sötét, nesztelen, alattom, kígyó, fekete. Az olvasók fele (mint én) egy kaszás-figurára asszociál, akinek általában nem látszik az arca, a másik fele meg egy bérgyilkosra á la Assassin's Creed, akinek szintén. Kevés olyan olvasó lehet, aki arra gondol: "De az arca! Az milyen lehet?". Túlírtad, ennyi. Biztosra veszem, hogy azért írtad bele, mert kötelességednek érezted. Ne tedd.
"fültől fülig átvágja a torkát egy nagyobbacska, éles szilánkkal" - Nem tudok komolyan venni egy torokátvágást, ha az egy "nagyobbacska" szilánkkal történik. Ez nem paródia. Akarod, hogy komolyan vegyem az írásod? Akkor ne komolytalankodj. Valakit éppen brutálisan kivégeznek. Több tiszteletet.
"A sebből spriccelő vér mindent beterít" - Mi mindent? Nem kötexem, próbálom magam elé képzelni a helyszínt. Mi az a minden, amit beterített a vér? A fotel? A padló? A fickó? Mi a minden? Mi kellene, hogy megjelenjen előttem?
"A sebből spriccelő vér mindent beterít. Az elegáns fickónak az ötlik az eszébe" - Épp most mondtad, hogy mindent beterített a vér. A fickó minden lehet, csak elegáns nem.

Én nem tudtam magam kötni semmihez a noviból, nem nekem íródott. Van egy piperkőc seggfej, akinek elvágják a torkát: nem érdekel. Miért kéne? Történik valami a fickóval azon kívül, hogy meghal? Jellemfejlődés? Katarzis? Semmi. Egy férget eltaposnak. Van a zilált külsejű, akiről kiderül, hogy csak egy mentális kép, és összetörik: na bumm, majd lesz másik, mentális képekkel amúgy is tele a padlás, a zilált fickó minden volt, csak érdekes nem, nem fog hiányozni. Van a csuklyás figura, aki az arctalan halál, és nagyjából ennyi: az arctalan halál. Nem csinál mást, mint véget vet, kivégez. Nem mérlegel, nem ítél, nem lehet győzködni, nem lehet harcolni ellene. Ez... nagyjából a halál, nem? Mint az életben, nem? A figura nem elég fiktív ahhoz, hogy érdekeljen. Nincs benne fantázia.
Aztán itt a mesélő, bárki is legyen az. Nem sikerült összeraknom - eleve nem is nekem kéne összeraknom. Nekiálltam összebogarászni részeket, amiket be akartam mutatni (például mikor hirtelen és teljesen indokolatlanul megtöri a negyedik falat: "Finnországból hozatott ásványvizet iszik, tudják?"), de túl nagy macera. Nem szimpi, ennyi. Nem tetszik, ahogy mesél, nem tetszik, hogy rengetegszer egybefolynak a mesélő és a piperkőc gondolatai, nem lehet tudni, ki is véleményez éppen:
"Hátrált két lépést, hálátlan disznónak nevezte a szerencsétlent" - ki szerint szerencsétlen?
"Az igazat megvallva, azóta egyszer sem gondolt rá" - ki vallja meg az igazat, a mesélő, vagy a fószer?
Mindegy, nem ragozom tovább.
Megértem, ha másoknak bejön, mert nem rossz. Nézek tőled mást, hátha.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.