Pech

A telefoncsörgés kegyetlen gyorsasággal rántotta vissza a férfit az álmok birodalmából a valóságba.
Az egyik pillanatban még kedvenc sportkocsija vezetőülésében terpeszkedve száguldott valami hosszan elnyúló, tengerparti országúton, élvezve, ahogy a hajába túr a szél – a következőben meg lihegve bámulta belvárosi lakásuk hálószobájának diszkréten megvilágított, stukkós álmennyezetét. A falra vetített számok szerint hajnali fél egyre járt az idő.
Baljával először önkéntelenül is átkotort a felesége, Beth oldalára, aztán eszébe jutott: az asszony a lányukkal elugrott New Yorkba „egy kicsit vásárolgatni”. Előző nap délelőtt kapott is két üzenetet kártyahasználatról, mintegy ezerhatszáz dollár értékben. Csodálkozott is, hogy csak ennyi.
A telefon megállás nélkül sivalkodott.
– Jól van már… – motyogta, miközben kitapogatta az éjjeli szekrényen a tenyérnyi, lapos készüléket.
„Ismeretlen szám” – villogott a kijelzőn a felirat.
A heréje kényelmetlenül összezsugorodott, és a kellemes, húsz fokos hőmérséklet ellenére is megborzongott. A homlokán kövér, hűvös verejtékcseppek ütköztek elő. Mutatóujja enyhén reszketett, miközben végighúzta az érintőképernyőn, hogy fogadja a hívást.
– H-halló?! – krákogta.
A rossz előérzet a lélegzetvételnyi időben, míg várta, hogy kéretlen, éjszakai hívója feleljen, úgy borította el, mint dagály idején a víz a fövenyt.
– Végre, azt hittem, már sosem veszi fel!
A beszélő hangja izgatottságról árulkodott – és, akárcsak a szám, ismeretlen volt a számára. Biztosra vette, még sosem váltott szót vele. Balsejtelme ellenére is kíváncsian várta a folytatást: imádott eljátszani az ügynökökkel, telefonbetyárokkal és hasonlókkal, ha valahogy megszerezték a számát.
Ám amikor a férfi a vonal túloldalán megszólalt, már azt is bánta, hogy egyáltalán van mobilja – hát még, hogy felvette.
– Nálunk van a felesége és a gyereke! – közölte az idegen.
A férfi arcából kifutott a vér, a tarkóján égnek meredtek az apró szőrszálak.
– M-mi… – A hangja cserben hagyta; ilyesmire nem készült fel.
– Ne izguljon, visszakaphatja őket – folytatta hívója, mit sem törődve az ő hebegésével –, ha akarja. Akarja?!
A háttérből fojtott mormolás hallatszott, majd sírás, jajkiáltások. Valaki ott nagyon félt. Akárcsak ő: olyan erővel szorongatta a mobilját, hogy az ujjpercei egészen elfehéredtek, és immáron egész testében reszketett.
– Persze, Jézusom, még kérdi?! Hogy vannak?
Kérdésére az ismeretlen gúnyos röhögéssel felelt.
– Nem mondom, az asszonykája megizzasztott, mire bepakoltuk a kocsiba! Micsoda tűz! Meg kellett rendszabályoznunk, hogy észre…
– Mit csinált vele, maga állat?! M-mit… Jézusom!
– Ne izguljon már, hapsikám! Miután leperkálta értük a lóvét, bőven marad még pénze plasztikáztatni a cicuskát, hogy újra a régi legyen!
Bethre gondolt, a nőre, akivel húsz éve osztozott különböző ágyakon, és Lydiára, szemük fényére, aki idén kezdi a középiskolát. Egyre az járt a fejében, mi lesz, ha az emberrablóknak kedvük támad eljátszani vele.
Bármit kérjenek is, bármit…
– Hadd beszéljek velük! Tudnom kell, hogy jól vannak!
– Hogy lássa, milyen jó szándékúak vagyunk… – Zörgést hallott, mint amikor valaki széket tol hátra, majd léptek csosszantak.
Szipogás, fojtott mormolás.
– Eddie! Eddie! – Sírástól kásás, végtelenül elgyötört hang. – B-bántottak minket, b-bántottak! A-azt mondták, ha nem fizetsz… A-azt m-mondták…
A férfin, miközben hallgatta a nőt, furcsa nyugalom uralkodott el. Majd megszakadt a szíve érte, mégis úgy érezte, jeges víz folyik az ereiben.
Az emberrabló visszavette a kétségbeesetten sivalkodó nőtől a telefont.
– Ha nem akarja, hogy végezzünk velük, fél órán belül utaljon át nekünk húszmillió dollárt! További…
– Uram … – próbált a férfi közbeszólni. Tisztán gondolkodott, tudta, mit kell tennie.
De amaz nem hagyta szóhoz jutni.
– Kuss legyen, ha élve akarja őket visszakapni! – rivallt rá. Úgy tűnt, szívesen túl lenne már a híváson: kapkodva, lélegzetvételnyi szünet nélkül beszélt. – További utasításokat üzenetben küldünk! Még csak meg se forduljon a fejében, hogy szól a zsaruknak!
Bip-bip-bip-bip…
Ült az ágyon, meredten bámulva a süket készüléket. Az ujjai zsibbadtan bizseregtek, a fejében kergetőztek a gondolatok. Ezek lerakták, miközben ő megpróbálta elmagyarázni…
A mobilja pittyent egyet.
Elküldték a számlaszámot, és még valamit.
Egy fotót.
A nő ajka felrepedt és megduzzadt, a pofacsontján egy mély vágásból vér szivárgott. Sírástól megfolyt szemfestéke feketére csíkozta sápadt arcát. Egy gyereket próbált magához szorítani megkötözött kezével.
A férfi gondolkodás nélkül nyomta le a számokat: 9-1-1.
Kellemes, mély női hang jelentkezett be:
– Kilenc-tizenegy, miben segíthetek?
Próbálta kiverni a fejéből a gyerek képét. A kisfiú karját csúnyán liluló horzsolásnyomok és véraláfutások tarkították, a bal szeme pedig, valószínűleg egy ütés nyomán, annyira bedagadt, hogy képtelen volt kinyitni.
Meg kellett köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon szólalni.
– Jó reggelt! A nevem James Smith. Az előbb volt egy téves hívásom…

4.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-05-09 18:26 Sren

Sren képe

Istenem, most akartam beírni SEFbe, hogy mennyire elhavaztam, de ezt nem tudom megállni, hogy ne tegyem ki.

Teljesen jó lett!

Az ember azt gondolná, csak afféle kis intermezzo. Aztán elgondolkodik. Túl a hivatalos dolgokon – a rendőrség mennyire férhet hozzá privát számhoz, plusz üzenetküldés és a tény, hogy bármilyen elektronikus adat perdöntő lehet bíróság előtt, és így tovább, de ezeket hagyjuk is…, hanem a végére a következtetés: mennyire állat a fószer, végül is?

Egy felfuvalkodott, gazdag majomról beszélünk, aki, ha egyszer meglátja, hogy --- SPOILER --- marhára nem az ő családtagjai vannak kvászban, simán napirendre térhetne. Pont lesz*rhatná. De nem, ő felhívja a 911-et.

Aztán függővég, igen jó érzékkel, hogy legyen min tűnődni: mennyire állat vagy nem állat valaki, akinek réges-rég eszét vette a jólét?

Örülök, hogy James Smith végül is nem annyira állat. Legalább felemelte a telefont. Hányan NEM emelnék fel?

Komolyan mondom, csöppnyi társadalomkritika is figyel – jó lett, Dana!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2016-05-09 18:48 Dana

Dana képe

Nagyon köszönöm.

Az eldobható mobil az amerikai elrablós filmek állandó "szereplője". Ezért is gondolom, hogy simán belefér, hogy arról telefonáljanak, üzenetet küldjenek.

Tudod, sokféle befejezés járt a fejemben:
- mi van, ha ez a testvér családja, és úgy csinál, mintha "nem kapott volna hívást"
- mi van, ha egy tök hétköznapi paliról és egy téves kapcsolásról beszélünk, akit egyszerűen csak nem hagynak szóhoz jutni, és a végén csak annyit tud benyögni, mikor már lerakták, hogy téves számot hívtak
- mi van, ha nem hívja a rendőröket, egyszerűen onnan derül ki, hogy téves volt a hívás, hogy felhívja a feleségét
- stb. stb.

De végül ez így alakult. Remélem, másnak is elnyeri a tetszését.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-05-09 19:38 Sednol

Sednol képe

Tetszett, ahogy halálraítélted a végén Smith urat. :D

Megoldhatatlan dilemma elé állítottad. Ha nem telefonál megöli a lelkiismerete. Ha telefonál, és ennek következtében az anya meg a fia meghal, akkor is. :D
Azért hagytál egy kis egérutat neki. Ha a hírekből úgy értesül, hogy megúszták, megnyugszik.

Felmerül a kérdés: mit tennél hasonló helyzetben?

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-05-09 19:40 Dana

Dana képe

Végül is a férjnek tiltották meg, hogy telefonáljon, ő pedig nem a férj :-)!

Köszi az olvasást! Végső soron szinte természetesnek tűnt, hogy telefonált -- legalább azért, hogy valaki meghallgassa, valakinek elmondhassa, hogy a hívás téves volt. Vagy ezzel leteszi a felelősséget?! Még az is lehet.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-05-09 19:47 Sednol

Sednol képe

Olvasatomban a felelősséget nem adta tovább, csak megosztotta valakivel. Így könnyebb elviselni a lehetséges bukást. Kudarc esetén a lelkiismerete megenné.
Ez a dilemma koronázta meg az egészet.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-05-09 19:46 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

nagyon jó felütés, lehet rajta agyalni. Szerintem James sokkot kapott a történtektől, valamint a megkönnyebbüléstől, hogy nem az ő szeretteit rabolták el, hogy önkéntelenül telefonált a rendőrségre.
Sendolnak: ilyen helyzetben én is azonnal hívnám a rendőröket. Ők majd szépen elintézik a dolgot. Aztán meg rohannék a családért! :) Aztán kérnék egy új mobilszámot a szolgáltatótól. :)

Még több ilyet kérek, Dana!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-05-09 19:48 Sednol

Sednol képe

Szerintem jóérzésű ember telefonálna, de ezzel csak megosztaná a felelősséget.
Ha tudomást szereznél a halálukról, hogy éreznéd magad? :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-05-09 19:50 Dana

Dana képe

Ez messzire vezet... Melyik hajó süllyedjen el: a csupa jó emberekkel teli ne... de tényleg kimondanád, hogy a bűnözőkkel teli igen? :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-05-09 19:58 Sednol

Sednol képe

Erre szoktam mondani, hogy nincs rossz választás, csak kevésbé jó. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-05-09 19:52 A. Dixon

A. Dixon képe

Természetesen nagyon rosszul. De ott a tudat, hogy megtettem mindent, amit tudtam (ez esetben, hogy telefonáltam a rendőrségnek). Hisz nem vagyok én Chuck Norris.
Vagy utalnia is kellene párhuzamosan a pénzt, erre gondolsz? De ettől még megölhetik az elrabolt nőt és kisfiút.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-05-09 19:49 Dana

Dana képe

Köszönöm, igyekszem! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-05-09 22:17 Forsaken

Forsaken képe
4

A mínusz egy csillag csak azért jár, mert jóval előbb rájöttem a poénra, mint ahogy ezt te szeretted volna (bár ehhez erősen hozzásegített a címválasztás is). Amúgy jól összerakott, példás tempójú darab, és külön dícséretet érdemel a főhős idegességének a leírása (bár a hereösszehúzódást kissé képzavarnak éreztem. Én legalábbis már voltam párszor életveszélyben vagy fokozott idegi terhelés alatt, de ez a tünet nálam még sosem jelentkezett).

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2016-05-10 03:33 Dana

Dana képe

Tudod, a címválasztás volt a legnehezebb -- az evidens címek rögtön kiestek, mert árulkodtak volna. Esetleg nincs ötleted, hogyan lehetett volna jobban elnevezni? Szívesen fogadom az ötleteket :-)!!!

Köszönöm a csillagokat, az olvasást.

Nincs zacsim, így élesben nem tudtam tesztelni, de igazából nem is a félelem vagy a helyzet, hanem az érzékei csalódása -- hidegérzet -- az, amit ábrázolni próbáltam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-05-10 05:23 Forsaken

Forsaken képe

Jó kérdés. Ha én írtam volna, én talán a "Mások élete" címet adtam volna. Legalábbis jobb nem jut most az eszembe.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2016-05-10 06:22 Gitáros

Gitáros képe
4

Tetszett.
Jó, szellemes, poénos, és még a végére is hagytál egy csavart.
(Másokkal ellentétben, én nem jöttem rá a vége előtt a csattanóra...:)

Egy apró észrevétel:
"A heréje kényelmetlenül összezsugorodott, és a kellemes, húsz fokos hőmérséklet ellenére is megborzongott." - A heréje borzongott meg? (Bocsánat a kissé frivol kérdésért...) Itt szerintem nem egyértelmű az alany.
Esetleg így?
"A heréje kényelmetlenül összezsugorodott, ő pedig a kellemes, húsz fokos hőmérséklet ellenére is megborzongott."

Jó sztori, jó megvalósítás..:D

Miki

k, 2016-05-10 18:59 Dana

Dana képe

Köszi, nézem majd! A borzongó zacskót s.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-05-10 09:24 Blade

Blade képe

"mintegy ezerhatszáz dollár értékben. Csodálkozott is…hogy ezúttal csak ennyi". Ezt még hozzáírtam volna. ;)

Jó kis két perces volt!

k, 2016-05-10 15:52 Dana

Dana képe

Javítom, és köszönöm :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-05-10 10:03 Kraken

4

Szia! Nagyon jó történet. Én is csak azt tudom mondani, mint a többiek, hogy előre lehetett sejteni a dolgot a végén, hogy nem jó emberrel beszélnek. Mindig is érdekelt, hogy hogyan jönnének rá, hogy szól a rendőröknek? Minden filmben, könyvben ez kikötés. Talán van beépített ember, vagy poloska? Ezen mindig elgondolkodtam.

k, 2016-05-10 15:51 Dana

Dana képe

Szia!

Köszönöm. Neked hol az a pont, ahol sejtetted, hogy nem a jó emberrel beszélnek? Igyekeztem elterelni a figyelmet erről a lehetőségről, ugyanis tényleg az a lehetőség foglalkoztatott, hogy akárki/bárki mit tenne, ha felhívnák, hogy elrabolták a családját -- és mondjuk nincs is családja vagy biztosan nem az ő családjáról van szó.

A rendőrséges kérdésre "egyszerű a válasz" -- ha megjelenik a rendőrség, bármilyen okból kifolyólag (akár szóltál, akár nem), az emberrablók úgy veszik: szóltál. Ez nem jelenti persze azt, hogy automatikusan le is gyilkolnak mindenkit -- legalábbis a filmek szerint nem.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-05-10 18:58 Kraken

Talán ott, amikor nem erőlködött, hogy meghallgassák. Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor nem hagytam volna, hogy rám tegyék a telefont. Ott egy pillanatra megálltam, és megnéztem újra a címet.

k, 2016-05-10 10:44 Newschool

Newschool képe
5

Dobtam rá egy ötöst, mert felháborítónak tartom négyest adni rá. :D

k, 2016-05-10 15:48 Dana

Dana képe

Erre most nem igazán tudok okosabbat mondani, mint: köszi :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-05-10 16:32 Roah

Roah képe

Hideglelés?

Háhá, hogy én ebbe a játékba hányszor beleestem már?! :D Mármint SPOILER * téves hívásokba. SPOILER VÉGE.*Egyszer, Anya hívott még, vonalas telefonon, és amikor felvettem a kagylót, belehadartam az akkori, időszámításunk előtti munkahelyi zsargont, miszerint iksz-ipszilon számú bolt, jó napot, háló, tessék. Erre a vonal megszakadt. Újra csörgött, ekkor már kissé határozottabb hangon vettem fel a telót, bemutatkoztam, mire Anya így szólt: "Jaj, kislányom, az előbb véletlenül a boltot hívtam..." (Lapítottam. :D)
Vagy az is megesett, hogy hosszan beszélgettem egy rokonommal telefonon, tudod, hogy vagy, ezer éve nem hallottam felőled semmit, bla-bla-bla, aztán egyszer csak megkérdezte, hogy mi újság a tűzoltóságnál. oO? Néztem magam elé, nagy, kupak szemmel, hogy he?! :D Milyen tűzoltósággal? Kérdeztem. Hát ahol a telefonáló szerint dolgoztam. Aham. Majd de. Kiderült, hogy mindketten másiknak hittük a másikat. :D De a keresztneveink legalább megegyeztek. :D

Na, hát én speciel az ilyes emlékeim miatt sejtettem, hogy itt valami kulimász lesz a telefonáló körül. ;)

Egyik-másik "miközben"-t lecserélném mialatt-ra, vagy legalább az egyiket. Hogyozások, például ez:

"Ám amikor a férfi a vonal túloldalán megszólalt, már azt is bánta, hogy egyáltalán van mobilja – hát még, hogy felvette."

Aztán őfelsége, a "míg" helyett itt, ebben a mondatban, hogy "A rossz előérzet a lélegzetvételnyi időben, míg várta, hogy kéretlen..." az elegánsabb "amíg"-ot használnám. Ezzel a mondattal egyébként is az a gondom, hogy stílusidegen a hasonlat (!) az egész sztoriba, sehogyan sem illik nekem az összképbe.
Ez:
"A rossz előérzet a lélegzetvételnyi időben, míg várta, hogy kéretlen, éjszakai hívója feleljen, úgy borította el, mint dagály idején a víz a fövenyt."

Ezt pedig bagatell nekem:

"Valaki ott nagyon félt."

Nálam elvette a helyzet komolyságát.

És végül ez:

"Balsejtelme ellenére is kíváncsian várta a folytatást: imádott eljátszani az ügynökökkel, telefonbetyárokkal és hasonlókkal, ha valahogy megszerezték a számát."

Miért? Miért van ez a mondat? Csak tipp: hogy megindokold, a karakter miért nem nyomta ki a hívó felet? Mert ha igen, ez számomra (!) mesterkélten hangzik, furán, nem tudom.

Egyébként egy laza, könnyen olvasható sztori, ebédszünethez, rövid távú tömegközlekedéshez, kvázi üres, szabad percekhez kiváló társaságú novella lett. :))))

Tetszett! :)))

Gondoltam valami fleshre, mondjuk hogy itt hagyom a Taken zenéjét, de inkább távolabbra nyúltam vissza...
...oda, amikor Apának elrabolják a szemefénye kislányát, és talpig militáriba megy a gyerekért. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=REb3vFSkQEg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."