Félúton

    Akkoriban pár hétig busszal jártam Pestre. Tanyán laktunk, három-négy kilométerre a buszmegállótól. Öregecske Ladámmal mentem be a falu fehérebbik részéig, onnan már gyalogoltam. Sok volt a roma, észnél kellett lenni. Faluhelyen nem annyira könnyen nyúlnak a kocsikhoz, de ott bujkált bennem a félsz. Ha ellopják, vagy szétverik, járhatok gyalog. Emlékszem, esténként, amikor megjöttem, sokszor remegett a gyomrom, vajon mi vár rám: kocsi vagy egy hosszú séta.

    Ködös, zord novemberi reggelek voltak. Rátartással indultam mindig, mert az orosz csoda nem volt egy ugrómókus. Kellett egy kis idő, míg összeszedte magát. Ha olyanja volt, pöcc-röff indított, ha nem, szuszogott pár percig. Így gyakran maradt nyugodt tíz-tizenöt percem a buszmegállóban. Na és persze a buszmenetrend is sofőrfüggő vidéken. Az ideges sofőrök az első megállókban belehúztak, később negyvennel lődörögtek, hogy tartsák a menetidőt. Érdemes volt midig időben ott lenni.

    Általában nagy tömeg verődött össze. Ez volt a tisztviselőjárat, de ezt a buszt lepték el a diákok is. Remek gimnáziuma és néhány ipari sulija is volt a kis mezővárosnak. Meg is telt mindig álmos szemű diákokkal a megálló. A munkába menő felnőttek fásultan toporogtak, az etnikai rész harsogott egymás közt, és a kamaszok is feléledtek akkorra. Minden nap kihívást jelentett számukra, tombolt bennük az élet. A srácok nagyképűen húzódtak össze: meccsekről, verdákról dumáltak. Persze csak félszívvel, mert a szemük sarkából mindig a csajszikat lesték. Azok pedig tudván, hogy közönségnek játszanak, tették magukat. Trillázva kacagtak, hátrarázták hajukat, miközben feszültek a mellek, csábosan ringtak a csípők. Magyarán: ment az örök játék.  Látszott rajtuk, hogy élvezik az életet. Jólöltözöttek és ápoltak voltak, persze csak amolyan vidéki módon. Tudták, hogy bimbódzó nőiességük pótolja sutácska sminkjüket, és bíztak dezodoruk fedőrétegében. Ruhájukon is látszott, hogy faluhelyen azért nem olyan merev a divat. Egyikük lazára vette a figurát, mert teltebb volt az átlagnál, a másik bedobta a nagyvárosi díva-stílust és csili-vili cuccban hozta magát. Összeszokott társaságnak tűntek. Lehet, hogy nem egy suliba jártak, de ismerték egymást. Szomszédok, falubeliek, fiatalok; összetartoztak. Tudták, honnan jönnek és hová tartanak. Befejezik a sulit, levadásznak egy rendes srácot, gyerekük lesz és egyszer majd saját házuk. Szinte előre megírták életük könyvét.

     Volt ott egy lány. Mindig egyedül állt, a lányseregtől távol. Olyan tizenöt-tizenhat éves lehetett. Kislányosan fésült, hátközépig érő csigás, fekete hajú. Ruhája nem vallott gazdag szülőkre: szolid volt, enyhén kopott, de csikorgósan tiszta. Érződött rajta a rengeteg mosás. Vékonyka, de már nőies tini. Egzotikusan barna arca a klasszikus szépségeket idézte. Mindig merevnek tűnt, nem vihogott, nem kellette magát, ahogy az a lányoknál megszokott és a fiúk felé sem pillantott soha. Álmodozva, magányosan állt. Rendes, jól nevelt kislánynak látszott, amolyan jótanuló típusnak. Gimnazista lehetett, diákos hátizsákjában kirajzolódtak a könyvek, és mindig a sulinál szállt le.

Rendellenesnek tűnt ebben a kedélyes közegben a magánya. A fiatalokon kívül a felnőttek is laza csoportot alkottak, bár általában nem beszéltek sokat. Egy biccentéssel vagy halk dünnyögéssel jelezték: látlak ugyan, de még korán van. A romák kissé elhúzódva ugratták egymást, de ők is együtt voltak.

    A lány azonban szemlátomást nem tartozott sehová. Saját útja volt, melyen kevesen járnak.

Amikor megjött a busz, és a tömeg – élükön a túlzottan is élelmes romákkal – kedélyes közelharcban elfoglalta a helyeket, a lány szelíden kivárta a sorát.

Sohasem ült le.

Magány vette körül a tömeg közepén is, és az ablakon át nézte a tájat.

Hosszú évek óta nagyon sokszor láthatta… mégis csak a tájat nézte.

 

Cigány volt… világok közt félúton.

 

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

 

2001 ősze, Tatárszentgyörgy, Vörösmarty úti buszmegálló.

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-03-07 16:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Lassan, nagyon lassan, de csak leesnek bizonyos dolgok. Például az, hogy még mindig nincs se névmemóriám, se stílusmemóriám, se logikám.

Azért jó látni az egyik kedvenc írásomat. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-03-07 16:59 De Profundis Clamavi

Hát igen! Új név új ember. Egyszerűbb volt így, már nagyon porzott körülöttem a levegő.

Köszönöm szépen, hogy kitetted!

Egyébként jelentősen átírtam, bár a lényegen nem változtattam.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

v, 2010-03-07 17:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Miért ne tettem volna ki? A jelentős átírást nem érzékelem, csak pár ponton. (Mint említettem, a memóriám... szóval a  lényegre, az utolsó sorra emlékeztem, a többi kiesett.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-03-07 18:30 Mickey Long

Mickey Long képe

Én meg azt hittem már, hogy parafenomén vagyok, annnyira ismerős volt az írás... :D
(Most nem csillagozom, de jelzem nagyon tetszett.)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

v, 2010-03-07 18:57 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy elolvastad!

Ezt az egy írásomat sajnáltam volna feledni hagyni. Nem akarok álszerény lenni, de az ember ritkán kap el ilyen tisztán egy élethelyzetet. Újraolvastam, jócskán finomítottam is rajta. A karcnak óriási az olvasottsága, a novi aktualitása nagyobb, mint bármikor, jó újra itt látnom.

Örülök, hogy még mindig tetszik!

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-03-08 15:56 Obb_régi

5

Azt hiszem ez az írás hosszú hosszú ideig bennem marad, azért mert szinte mindenki magára tudja húzni ezt a ruhát, szerintem minden emberben él ez a gondolat, mert hiába társas lény, de mégis csak: világok közt félúton. - azaz magányosan tengeti életét.

Mindent félretéve, nem tudom, mikor olvastam hasonló erővel bíró mondatot egy elgondolkodtató történet végén.

h, 2010-03-08 17:50 LordDante

LordDante képe

Nagyon is természetesen előbb olvastam el az írást, majd a hozzászólásokat vettem szemügyre, ami igen jól jött. Tűnődtem hol olvashattam én ezt már, 100% hogy valahol láttam már, és tetszett is. Ha nem írták volna páran előttem, megbolondultam volna, és írtam volna egy levelet: nem olvashattam (véletlen) ezt valahol? Grat másodszor is. .D

h, 2010-03-08 19:41 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen!

Elnézést a nagy szavakért, de néha a téma túlnövi az embert. Láttam ott ezt a lányt, és ráéreztem valamire. Nem vagyok széplélek, és már voltam kirekesztett. Ki nem? Együtt kell élnie vele, mert nincs más útja a kitörésnek, de attól nagyon tud fájni. És ő csak egy gyerek.

Mi mondhatunk szépeket, sajnálhatjuk, de tegyük szívünkre kezünket: Egyikünk sem akar cigány lenni Magyarországon.

 

Ez egy nagyon nagy téma, talán nálam nagyobb képességű embernek kellett volna megírnia, de örülök, hogy én tehettem.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu