Éjfélig tartó varázs - Hamupipőke másképp

 

 

- A varázs éjfélig tart! Használd ki ezt a lehetőséget! - szólalt meg a gyönyörűséges tündér és, hogy nyomatékosítsa mondandóját, felemelte apró mutatóujját.

Hamupipőke csodálkozva nézett végig magán. Egy gyönyörű, halványkék fodros-csipkés báli ruha volt rajta, s bárhogy forgott benne, még mindig nem bírta elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

 

-         Amint az óra tizenkettőt üt, el kell hagynod a bált! - ismételte a tündér, ki alig volt nagyobb, mint a lány hüvelykujja.

-         Köszönöm! Köszönöm! - szöktek boldogságkönnyek a leány szemébe, majd beült a hintóba, mely pár perccel ezelőtt még csak egy rothadó tök volt. A hintó elindult a bálba, Hamupipőke szíve pedig őrülten dörömbölt a mellkasán. Görcsösen nézte hófehér ujjait, melyekkel körkörös mozdulatokat írt le, hogy levezesse a feszültségét. Felpillantott az ablaküvegre, melyen viszontlátta hullámos, mézszínű fürtjeit, melyek gondosan a vállára omlottak. Kék szemei csak úgy tündököltek a boldogságtól. Hamupipőke végre, egyszer életében, igazán gyönyörűnek érezte magát.

A hintó zötykölődött, megugrott néha, de Hamupipőke szinte észre sem vette. Túlságosan boldog volt, hogy bármi is észrevegyen a külvilágból. Azt sem akarta tudomásul venni, mikor a hintó megállt, s az ajtó kivágódott.

- Megérkeztünk. Kérlek, ne feledd, amit mondtam! – szólalt meg újra a tündér, majd szomorúan mosolygott és eltűnt.

Hamupipőkének sem kellett több. Elindult felfelé a lépcsőn, bár legszívesebben szaladt volna, ahogyan a tűsarkúja bírja. De az nem egy úrihölgyhöz való viselkedés.

Amint a lány felért a lépcsőn, szeme világát a sok nagy kaliberű kalap és az emberek sokasága töltötte be. Nem bírta visszafogni magát, szélesen elmosolyodott és az emberek forgatagába vetette magát.

Mindenki szinte tátott szájjal figyelte a leányzót, ahogyan léptei nyomán szőke és fodros tincsei meg-megugranak.

-         Kisasszony! – szólította meg valaki, mire Hamupipőke mosolyogva hátrafordult.

-         Szabad egy táncra? – az előtte álló férfi valószínűleg egy ötvenes éveiben járó kisebb nemesi családból származó gróf lehetett. Öltözéke előkelő volt, ahogyan magatartása és testtartása is.

Mielőtt Hamupipőke válaszolni tudott volna, egy ismeretlen kéz nehezedett a vállára.

-         Sajnálom, Alfréd! Azt hiszem, ma estére ő az enyém!

A lány átnézett válla felett, ahol a fiatal és jóképű házigazdát pillantotta meg, nem mást, mint a Herceget.

- Igen, persze! – sóhajtott a férfi, majd kereket oldott.

Hamupipőke megfordult, hogy a Hercegre tudjon nézni. A fiú sárma és mosolya teljesen elvarázsolta a leányt.

-         Szóval, kisasszony? Szabad egy táncra? – mosolygott a Herceg.

-         Megtiszteltetés lenne – hebegte Hamupipőke. Annyira boldognak érezte magát, hogy azt hitte, mindez csak álom.

A Herceg felemelte a kezét, a lány pedig megszorította. Bőre meleg volt és kellemes. A fiú magához szorította Hamupipőkét, aki egy kicsit meglepődött, de egy cseppet sem bánta. Egymás szemeibe nézve, lassan táncolni kezdtek a muzsika ritmusára. A fiú szőke haját megvilágította a plafonról lelógó csillár erős fénye, melyben zöld szemei úgy csillogtak, akár a smaragd. Mindketten belefeledkeztek a táncba és egymás tekintetébe, észre sem vették, hogy idővel a terem lassan kiürült, s már csak ők ketten koptatták a táncparkettet.

- Gyönyörű vagy! – szólalt meg hosszú idő után a fiú.

- Köszönöm, Hercegem! – mosolygott teljes szívéből Hamupipőke. Annyira boldog volt, hogy majdnem elsírta magát.

Hirtelen megszólalt az óra kakukkja.

„Jaj, istenem! „– gondolta a lány – „Tizenkét óra van. Mennem kell! Mennem kell! „

De Hamupipőke nem akart menni Úgy érezte, örökre a Herceg karjaiban akar maradni.

-         Nagyon buta egy lány vagy – kezdett nevetgélni a herceg, egy öreg és túlvilági hangon. Behunyta szemeit és csak gunyorosan kacagott, melyből hangos vihogás lett.

Hamupipőke megrémült. Végignézett magán, de még mindig a gyönyörű fodros ruhában volt. Nem értett semmit.

A Herceg kinyitotta szemeit, melyek vörösen tündököltek, mint a vér. Szőke tincsei feketébe fordultak, szája kiszélesedett, s az összes foga tűhegyes lett.

Hamupipőke félelmében felsikoltott és szaladni próbált. De akkor már mind hiába volt.

- Megmontam annak az buta lánynak, hogy a varázs csak éjfélig tart - rázta rósszalóan fejét a tündér - a fiamnak már megint sikerült megkaparintania egy lelket. Legközelebb okosabb lányzót választok!

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2013-10-05 23:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mi ez a mese-dömping? Hófehérke után Hamupipőke átírva. Mi lesz a következő, maradunk Disney-vonalon, és a Szépség férfiakat csábít a kastélyba, hogy velük etesse a Szörnyeteget? Aladdinnal házassági szerződést íratnak? Ariel gyermekein kiüt a hableány-vér, és az ifjú anya szégyenében az újszülöttet megeszi (jó, jó, nem Loreley, de majdnem)? Vannak még ötleteim... :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2013-10-06 09:51 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

A sztori közepén még azt hittem, Pipő nem teljesíti a határidőt - ez esetben a rajzfilm harmadik részére hivatkoztam volna, ahol a gonosz mostoha átírja a múltat -, de a novella vége kellemesen meglepett. Az átváltozott herceg Durzát juttatta eszembe, ne kérdezd, miért, egyszerűen csak ő ugrott be. :D

Maga a megfogalmazás azért hagy maga után egy-két kivetnivalót, akad jó néhány szóismétlés és furcsa mondat, amiket egy alapos átnézés után ki/át lehetne operálni.
Mentsd meg a jó történeteket, kíméld meg őket a hibáktól! :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-10-06 19:13 Dokesz

Dokesz képe

Görcsösen nézte hófehér ujjait, melyekkel körkörös mozdulatokat írt le, hogy levezesse a feszültségét. - idegesen malmozott az ujjaival.
Hirtelen megszólalt az óra kakukkja. - mit mondott? : )
Egymás szemeibe nézve, - szemébe!

Ezeket nem ártana javítani, egyébként jópofa sztori olyan kis naív stílusban megírva. Persze a naivitás teljesen passzol a történethez, azt hiszem.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

h, 2013-10-07 15:11 Roah

Roah képe

Ártatlanság. A gyerekkort idézi? Vagy Disneyék hangulatát? ("Gufti-Gufti"! :) Guszti. Imádom azt a dagadt egeret.) Nem tudom. Valahogy mégis bejön a mese. Kíváncsi voltam, mit hozol ki belőle. Javítsd ki, amit a többiek tanácsoltak, szerintem megéri.

" Görcsösen nézte hófehér ujjait, melyekkel körkörös mozdulatokat írt le, hogy levezesse a feszültségét. Felpillantott az ablaküvegre, melyen viszontlátta hullámos, mézszínű fürtjeit, melyek gondosan a vállára omlottak." Nagyon melyelsz. ;)

Ne tessék bántani, de ezt most kell:

http://www.youtube.com/watch?v=GgaJvk2oseg

Akár egy zenei tehetségkutató showműsor vágása is lehetne.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2013-10-10 22:58 Dorothy Large

Dorothy Large képe

Köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvasta és időt szánt arra, hogy véleményezze. Igazatok van, hálás vagyok, amiért leírtátok a hibáimat, legközelebb figyelni fogok erre is :)
Én ezt a történetet egy pályázatra írtam, ahol meg volt adva a meséket, amiket át lehetett írni! :)

" Van, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk."- Elfen Lied