Go west!

 Az utolsó ember is elhagyni készült Magyarországot. Ott állt Bucsunál a határon és merengve szemlélte a messzeséget. Nem tudta mit is néz valójában; hisz a poros, melegtől vibráló nyári levegő fátylat vont elé. A táj látványa remegett a szemei elött ami olyan érzést keltett benne, mintha ébredés után, kotyagos fejjel próbálna felidézni egy álmot. Érezte a hatását, de csak halványan tudott egy-egy részletetle pontosan emlékezni. Mintha egy egyre jobban felgyorsított filmet nézne, ami egyszer csak egy színes, suhannó csíkká olvad össze. 

Ekkor feleszmélt a pillananyi transzból. Megrázta a fejét és a kezében lévő listára nézett amin pontokban szedve ott sorakoztak a tennivalói. Csupa műszaki dolog. De hát ő mérnök volt. Ezért esett rá a választás a jelentkezők közül. Ilyen műszaki dolgokat mégiscsak jobb szakemberre bízni.

- Ide precizítás kell! - mondta ki hangossan. Talán csak azért, hogy visszazökkentse magáta jelenbe. Furcsálta, hogy a saját hangj is valahogy gúnyosnak hangzott ebben a csendben.

- Vízrendszer lezárva, gáz szintúgy ­- vette végig a rábízott fontos dolgokat.

A listáján márcsak egy tétel szerepel. Sóhajtott, és meghúzta az elektromos rendszer főkapcsolójának fogantyúját.

- Na! Most már az áram is rendben. Mehetünk!

Felnézett az óriási táblára, amit a határnál állítottak fel: „Szépen berendezett ország igényeseknek, hosszú távra kiadó!”­- olvasta a feliratot.

-­ Igényeseknek mi? Hmmm. Talán a Hollandok. Úgyis jön a globális felmelegedés és elönti őket a tenger. Biztos tetszene nekik. Sok meleg víz. Építhetnének üvegházakat, termelhetnének zöldségeket, talán a tulipán is jól bírja itt... Igen! Talán ők tudnának vigyázni rá. Nem laknák le. Hátha még visszaköltözünk.

Szája keserű félmosolyra szaladt, majd szembefordult a lenyugvó nappal és elindult nyugatnak. Bele a lemenő napba. Hátrahagyta a régi vágyakat, álmokat és újak keresésére indult. Reménnyel telve, bár kissé keserűn.