Rosszfiúkkal játszol

A klubban dübörög a zene. A szívem szinte egy ritmusra ver a dobbal, csípőm magától mozdul a következő ütemre. A pódiumon állok, nyálcsorgató fiatal srácok gyűrűjében, de mintha ott sem lennének, csak folytatom tovább a táncot, végigsimítva a mellkasomon.

Három hónap. Három hónapja minden éjjel ezt művelem, egy szemernyi szégyenérzet vagy lelkiismeret-furdalás nélkül. Jó pénzt kapok érte, csak ez számít. És élvezem.

A gitárszóló és az ének lágyabbra vált, lekuporodom, mint egy éhes párduc, szemem kitartóan fürkészi a közönséget alkalmas préda után. Nem messze a színpadtól, úgy a harmadik sorban áll egy fickó, hanyagul az asztaloknak dőlve. Semmi különleges nincs benne, de a szemében olyan tűz izzik, amitől egy pillanatra kiráz a hideg.

Kacéran megnyalom a szám szélét, majd mutatóujjamat görbítgetve hívom fel magamhoz. Meglepődik, de nem tétovázik. A lépcső előtt négykézlábra ereszkedik, az enyémhez hasonló pózban mászik hozzám, én pedig magamban újabb piros pontot adok neki: tudja, hogyan kell lenyűgözni a közönséget.

Feltérdelünk egymással szemben, combja az enyémnek feszül. A szemét bűvölöm állandóan, mert nem tudok elszakadni a pillantásától – vad és érzéki, olyan sötét, amilyet még nem láttam.

Incselkedve ragadom meg a pólóját, lassú mozdulattal húzom le róla. Kis híján kiesek a szerepből is, amikor látom, mennyire jól választottam: egyszerűen tökéletes, szépen kidolgozott, izmos mellkasa és lapos hasa van.

Közelebb hajolok a köldökéhez, úgy teszek, mintha belenyalnék, a srácok füttyögnek és őrjöngenek, mintha még sosem láttak volna ilyet. Egy-két ismerős arcot láttam ugyan, de a legtöbben újoncok. Mutassunk valami olyat, amit nem felejtenek el egy életre?

Csípőmet riszálva állok fel, őt is magammal húzom. A következő szám érzékisége szinte kézzel fogható, így nem tétovázok. Lassan ringatni kezdem magam, kezemmel irányítom őt is, tenyerem a fenekére tapad. Hozzásimulok, mint egy szeretetéhes kis cicus, alkalmi táncpartnerem pedig a hasamat simogatja. Már-már dorombolni támad kedvem.

Megfordulok, hogy szemben legyünk egymással. Összedörgölöm ágyékunkat, már érzem, hogy nem kis hatással voltam rá. Huncut kis vigyorral hajolok közelebb, kezem a hajába, tarkójába mar, egy apró csókot hagyok a száján, ahogy véget ér a show.

Egész füttykoncertet kapunk, ő vigyorogva köszöni meg a lehetőséget. Lesétál a színpadról, én meg eltűnök az öltözőben, hogy újabb negyedóra múlva már másvalakivel lejtsem el erotikus táncomat.

 

Nancy tipeg oda hozzám tízcentis magassarkúban, gyermekien bájos arcán apró pírfoltok jelzik, hogy ma is jó volt a műsor. Sóhajtva dörgölöm meg a homlokom.

− Valami baj van?

− Nem, semmi – mosolygok rá fáradtan. Gyorsan átvedlek hétköznapi ruhába, a flitteres kis ruhácskákat gondosan összehajtogatva teszem be a szekrénybe. Többé úgysem látom őket.

Pár szót váltok még a főnökkel, aztán végre kilépek az utcára. Már csak pár ember lézeng itt-ott. Későre jár, a bulizni vágyó fiatalok már biztos mind otthon vannak, a szigorú szülői előírásokat betartva, miszerint legkésőbb tizenegyre érjenek haza.

Szomorkás fintorral veszem az utam én is a személyi odúm felé. Merthogy lakásnak vagy háznak még véletlenül sem lehetne hívni. Kiráz a hideg, ahogy befordulok a sötét kis mellékutcába. Miért nincsenek itt lámpák?

− Szia, cicus – hallom meg a hangot. Bár két órája alig néhány szót váltottunk, felismerem. Megfordulnék, de két erős kar fonódik a derekamra, megmoccanni sem tudok. A nyakamon érzem forró leheletét, a következő pillanatban valami nedves csiklandozza meg a fülem.

− Mit akarsz? – kérdezem rendíthetetlen nyugalommal.

Semmi válasz, csak a keze csúszik lejjebb, egészen a farmerom sliccéig.

− Tudod te azt jól, cicus.

− Ne hívj így! – akarnék rákiáltani, de a mondat vége kéjes kis nyögésbe fullad. A testem elárul. Akarom. Azt akarom, hogy bántson, hogy akár itt helyben erőszakoljon meg.

A két műsor közti szünetben Sally a fejemhez vágta, hogy mindig ilyen romlott alakokkal kezdek. De nem érdekel. Nyugodt sötétség telepszik az agyamra, a józan eszem helyét ismét átveszi a vágy.

Mintha nem is én lennék, lassan lefejtem magamról a karját, csak hogy megfordulva tapadhassak hozzá. Kezem a mellkasán játszik, izmai megrándulnak a tenyerem alatt.

− Hozzám − súgom a szájára. Beleborzongok abba a sokat ígérő vigyorba...

 

Az óra hangja riaszt ki az édes semmiből. Elég egy pillantást vetnem az ágyra, hogy eszembe jusson minden.

Visszahanyatlom a párnákra. Elgondolkozom azon, miért kell ennek így lennie. Este megint táncolok majd, felhívok valakit a színpadra, közben tudom, hogy az ágyamban fogunk kikötni. Aztán lelép, mintha mi sem történt volna, talán nem is látjuk egymást többé.

Jó ez így, ahogy van. Nem vágyom bolondos, „örökké tartó” szerelemre, nem vagyok már álmodozó kislány. Felnőttem, élem az életem, nem szól bele senki, mert egyedül vagyok.

És nem akarom, hogy ez valaha is megváltozzon.

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2012-08-03 11:35 Kelvin

Kelvin képe

"mutatóujjamat görbítgetve" Elég szerencsétlen megfogalmazás. :)
"A lépcső előtt négykézlábra ereszkedik, az enyémhez hasonló pózban mászik hozzám, én pedig magamban újabb piros pontot adok neki: tudja, hogyan kell lenyűgözni a közönséget." Hát, én legfeljebb arra tudnék gondolni, hogy zselésre itta magát.
"Összedörgölöm ágyékunkat," Értem, de olyan, mintha nálad lett volna mindkettő.
"nem kis hatással voltam rá. Huncut kis vigyorral"
"gondosan összehajtogatva teszem be a szekrénybe. Többé úgysem látom őket." Lehet, hogy csak én érzek itt zavart az erőben?
"Pár szót váltok még a főnökkel, aztán végre kilépek az utcára. Már csak pár"
"Már csak pár ember lézeng itt-ott. Későre jár, a bulizni vágyó fiatalok már"
"valami nedves csiklandozza meg a fülem." Valami? Lehet, hogy volt nála egy csiga?
"Nyugodt sötétség telepszik az agyamra, a józan eszem helyét ismét átveszi a vágy." Nem áll ellentétben a nyugodt sötétség és a vágy?
Na, a vége nem szolgál túl nagy meglepetéssel, nehéz többet mondani annál, hogy akkorjólvan.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2012-08-03 11:52 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Meg sem merek igazán szólalni, úgyis mindenki leszexistázna. :P Szerintem egész jó volt, érzéki, bár tényleg nem keltett feljethetetlen hatást. Azért, amit kellett, azt közvetítette. Van benne néhány, kicsit zavaró ismétlés, nézd át.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2012-08-03 15:40 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Vettem, javítom!

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

p, 2012-08-03 12:59 polgarveronika

polgarveronika képe

Miért a mellkasodon simítsz végig az elején? Bátran írd ki: a melleimen.

A gondom a stílussal az, hogy mivel a csajnak ez a munkája ezért én a belső monológjait egy kicsit fásultabbá, kiégettebbé és egyúttal közönségesebbé is tettem volna. Nem tudom, hogy végül is szánjam-e lányt vagy örüljek, hogy legalább ő talált magának egy "testhezálló" munkát?

De lehet, hogy a rúdtácosnők nem így gondolkoznak...

 

 

_______Tertium non datur ______

p, 2012-08-03 15:39 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Nem igazán rúdtáncosnő, de valóban, lehetett volna fásultabb is... HA nem "szereti". A lány élvezi, legalábbis amíg színpadon van. Közönségesebb stílus? Az nem ártott volna, de én nem tudok olyat :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

p, 2012-08-03 13:48 Zora

Zora képe

A gitárszóló és az ének nem együtt hallható.

Az utcai jelenet lett volna a tetőpont? Akkor annak a jelenetnek valamit éppen változtatnia kellett volna a lány sorsán, nem folytatni a történetet, mintha mi se történt volna. Miért volt a lánynak ez az élmény különleges, ha ugyanúgy éli tovább az életet? Ha mondjuk ez lett volna az utolsó tánca... akkor ki lehetett volna hozni az írásból valamit. Amikor azt írtad, soha többé nem veszi fel a flitteres rucikat, amiket elrakott, akkor azt hittem ez lesz a fordulat. Így viszont nem értem mire akartál kilyukadni...

------------------------------------------

p, 2012-08-03 15:37 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

A flitteres rucikkal kapcsolatban: minden műsorhoz új ruha, sosem kétszer ugyanaz. Most már látom, hogy megint kapkodtam, nem minden érthető. Először azt akartam írni, hogy másnap bemegy és felmond, de túl egyszerű lett volna. Szerintem.

Nem számított neki sem az egész. Nem látta különlegesnek. Ez csak egy kiragadott részlet. A cél az volt, hogy érzékeltesse: egy-egy pillanatig minden dolog fontos, mikor csak az jár a fejedben. Nem érdekes, hogy tegnap, sőt holnap és holnap után is ez történik.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2012-08-05 18:32 teuthan

teuthan képe

 Az a tizenegyre hazaérés nekem nagyon szúrja a szememet. Egyrészt mert senki nem ér haza tizenegyre, inkább akkor megy be a klubba, vagy később. Vagy ez sztrippbár? Azokat nem vágom, nem szóltam. De oda meg ilyen lazán engedik be a tizenéveseket? ja igen, az a fiatalok szerintem nem találó, nálam még a huszonévesek is a fiatalok kategóriába esnek, az egyetemistákat meg csak nem kergeti már haza anyuci a vacsorára.

A vége viszont tetszett. Nekem ebből a nagy tagadósdiból az jött le, hogy igenis várja még a tündérmeséjét. Csak én látom ezt oda? Remélem, nem, mert akkor mégse tetszik :)

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

cs, 2012-08-09 16:50 2bro2b

2bro2b képe

Üdv!

 

Gyakorlatilag minden hibát leírtak már elöttem, így nem nagyon vesézném ki.

Elég annyi, hogy olvasmányos volt, és elég hiteles.

Nem akartál nagy igazságokat kimondani, furmányos sztorit köríteni, csak szórakoztatni. Az pedig sikerült, még ha utána az embernek eszébe is jutnak a már felsorolt hibák.

Van tehetséged, de a jövőben ne kapkodj!

Gratuláok!