Ünnepi ebéd

- Még egy csodás nap – szólt a verandán állva miközben megropogtatta csontjait. – Legalább ünnep van.
Pár percig még nézte a tájat, a kihalt házakat és a távoli erőmű maradványait. A csendet csak a szél süvítése törte meg. Sehol semmi mozgás. Pár hónapja látott egy madarat azóta semmi. A gyepre tekintve elszomorodott, egy élő fűszál se maradt. Lassan sárgás fény borította be a környéket ahogy a nap legerősebb sugarai áttörtek a sűrű felhőelegyen. Michael megfordult és unott léptekkel elindult a házba. Valamikor szép ház volt és valamikor ő is szép volt. Valamikor. Ám mint oly sok minden, a vágyak és elvárások is odalettek. Ma már csak az elsejéket várja.
Nyikorogva kinyílt a konyhába vezető ajtó. Megszokott ház, a konyha egybe a nappalival, mellette folyosó ahonnan az emeletre és a pincébe lehetett jutni. Michael végigfutatta tekintetét a konyhapulton majd elvett egy rongyot. Rutinosan letörülte a port a pultról és az asztalról, gondolatai más fele jártak. A munka végeztével lerogyott az egyik székre, hogy kifújja magát. Egyre könnyebben elfáradt. A falakat nézte; kopottak voltak, a sárga festék felpattogzott és savanyú szagot árasztott. Már nem nagyon idegeskedett a ház fokozatos leépülésén; „Mit számít?”
Miután megszusszant felment a hálószobájába, hogy előkeresse kedvenc ruháját. Ez fontos volt számára. Legalább ünnepnapon nézzen ki jól ha már minden más ronda.
Az utcán egy alak közeledett lassan. Léptei kimértek voltak, tekintete a szomszédságot kémlelte. Fekete öltönyt viselt, kisárgult fehér inggel. Két kezében egy faládikát tartott akár valamilyen ereklyét. Michael háza előtt megállt. Felmérte az épületet mintha először járna ott, közben a háta mögött babrált. Végül csak megindult és a verandán át ő is bement a konyhába.
- Michael – kiáltott rekedten, - megjöttem! Itthon vagy?
- Egy pillanat – jött a válasz fentről. – Ülj le valahova.
Michael épp magát nézte a tükörben. Lefogyott, szemei beestek. És a kelések, azok se javultak. Egyedül a ruhája nyugtatta. Az erős gyapjúból készült nadrágja és rózsaszín mellénye. Szép emlékei fűződtek eme ruhához. Viszont cipő ügyben gondban volt: vegye a kopott régit vagy a nemrég szerzett, ám betöretlen újat? Végül az újat választotta. „ Lesz ami lesz.” gondolta. Azzal lesietett a vendéghez.
Steve az asztalnál ült. Kissé mérgesen tekintett a vidáman érkező Michaelre, közben a lábán dobolt.
- Elnézést – lépett közelebb Michael, - épp öltöztem. - Kezet nyújtott.
- Szerbusz – fogadta a parolát Steve, megvillantva hiányos fogsorát. – Semmi baj. A felszerelés megvan?
- Meg. – Odalépett az ajtó melletti szekrényhez. – Máris hozom.
A szekrényben egy rongy, pár nagy tál és kés pihent szépen elrendezve. Michael kirakta őket az asztal közelebb eső oldalára. Ezután egy fiókot húzott ki és ormótlan, gázos szegbelövőt vett elő. A kések elé tette.
Steve figyelte a pakolást majd, ahogy a szegbelövő előkerült, izgatottan kihúzta magát és elvette a fadobozt.
- Mikor is kezdtük? – Kérdezte Michael miközben leült a vendéggel szembe.
- Tizennégy vagy tizenöt embere. – Válaszolt Steve és felpattintotta a doboz tetejét. – Több mint egy éve.
- Igen, igen – helyeselt Michael. – Nagy B volt az első, miután a konzervek is elfogytak. – a vendég feléje nyújtotta a karját. - Oh, kezdjél csak – intette vissza.
Steve visszahúzta a markát és tartalmát, a dobozban lapuló ereklyéket, az asztalra dobta. A két piros dobókocka négyet és kettőt adott.
- Nem túl bíztató – kommentálta Steve savanyú fejjel.
Michael szó nélkül elvette a két kockát, megrázta és útjukra eresztette őket. Egy kettest és egy hatost dobott. Mosolyogva dőlt hátra.
- Győztes lettem, egy ideig nem éhezek. – Mondta ünnepélyesen. – Legalább többé te sem.
Steve csak bólintott és figyelt. Michael pár pillanatig még nézte utolsó barátját, majd a szögbelövőért nyúlt. Ahogy hozzáért, Steve felugrott a székről, háta mögül előrántott egy pisztolyt és három szó kíséretében fejbe lőtte az egykori szabót:
- Csak ebéd lehetsz.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-10-08 13:37 Sren

Sren képe

Szia!

Nosnoss… Azt kell mondjam, szerencséd, hogy a jó öreg világvége-hangulat nyomokban felfedezhető, és úgy-ahogy elviszi a hátán a sztorit.

Egyebekben sajnos hemzseg a vesszőhibáktól és a csúnya, magyartalan kifejezésektől.
Mindig azt mondom: az ember nézzen meg külön minden mondatot! Szövegkörnyezet ide vagy oda, sokra mész vele, ha egy-egy félresikerült, kancsal mondat csak úgy kiabál!

„Valamikor szép ház volt és valamikor ő is szép volt, valamikor.” – Ez bizonyára így akart kinézni: Valamikor szép ház volt, és valamikor ő is szép volt. Valamikor.
„Miután megszusszant felment a hálószobájába,…” – Megszusszant? Legyen inkább „szusszant egyet”… Általános prózában lehetőség szerint kerüljük a szűkebb körökben, tájegységeken elfogadott és megszokott kifejezéseket.
„Végül az újra döntött „” – Az újra esett a választása, mondjuk. És valahogy lemaradt a pont is a végéről…
„- Nem túl bíztató – kommentálta Steve savanyú fejjel.” – Ez a „savanyú fej” sem ász éppen. Lehetőség szerint a szlenget is kerüljük, de legalábbis ne eresszük össze más stílussal, annak sosincs jó vége.

A csattanót kicsit erőltetettnek érzem, a lezárást valamelyest logikátlannak. Hiszen nem volna muszáj rögtön az egész embert C-vágányra tenni. Vannak amputálható végtagok… Több kiló hús, napokig elég. :D
De a kockázás, az jó, az tetszett.

Nagyon sok apró hiba van még, remélem, a többiek kiszedik Neked, azt pedig főleg, hogy tanulsz is belőlük. Kérlek, máskor alaposan átnézett, javított írást küldj be, mert ilyen állapotban nem fogom nyilvánosságra hozni. Köszi előre is, fel a fejjel, és kitartás!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2018-10-08 14:03 Erisz

Erisz képe

Köszönöm, hogy átnézted.
Az észrevételeid alapján pár dolgot átjavítottam és figyelembe veszem az elkövetkezőkben.
A befejezésről szólva, ha csak amputáltak volna pár
végtagot , akkor az áldozatot utánna ezzel-azzal csak el kellett volna látni. Továbbá megtörténhetne a szökés vagy bosszú lehetősége is.

sze, 2018-10-10 07:19 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Tetszik a komor hangulat, amiben az ember arra számít, hogy az ünnepnap mondjuk a nyugdíj vagy egy unoka érkezése, erre egy oroszdobokozását kapunk a végére. Ezzel a sötét végkimenetellel nekem nagyon átjött a történet.
Egy korábbi novelládnál ígértem egy részletes hibalistát, de akkor lusta voltam, ezt pedig egy rövidebb írás, így kapok az alkalmon:
A vesszőkkel nem vagy jóban, főleg ott van gond, amikor meg kell különböztetni a felsorolást és a tagmondatot. Olvasd át a Gyíkot, és totál egyértelmű lesz, addig is kiszedegettem, ami szembe tűnt.
A párbeszédek központozása szintén zenész.
Nézzük a hibalistát:

Pár hónapja látott egy madarat – kell vessző
Lassan sárgás fény borította be a környéket - ,
Michael megfordult - ,
Valamikor szép ház volt - ,
Valamikor szép ház volt és valamikor ő is szép volt. – szóismétlés, mit szólsz pl.: Valamikor a ház szép volt, ahogy ő is.
mellette folyosó - ,
Rutinosan letörülte – a tájszólás kiütközik a szövegből, mert eddig csak ez az egy volt benne
a sárga festék felpattogzott - ,
Már nem nagyon idegeskedett – pongyola megfogalmazás.
Miután megszusszant – ,
Legalább ünnepnapon nézzen ki jól - ,
Az utcán egy alak közeledett lassan – semmi bajon nincs a mondattal, csak az előbb a hálószobába mentünk, jó lenne tudni, hogy az ablakon keresztül látja az érkezőt vagy hasonló. Miután tovább olvastam, kiderült, hogy sima nézőpontváltásról van szó, ez sem jobb.
Léptei kimértek voltak – olcsón ki tudnád cserélni a létigét. Pl kimért léptekkel haladt.
Két kezében egy faládikát tartott - ,
Felmérte az épületet - ,
Végül csak megindult - ,
- Elnézést – lépett közelebb Michael, - épp öltöztem. - Kezet nyújtott. – ha úgy fogja feltörni a cipő Michael lábát, mint ahogy te tördeled szét ezt a mondatot, akkor a fickó soha többet nem fog járni.
izgatottan kihúzta magát - ,
- Mikor is kezdtük? – Kérdezte – kérdezte
- Tizennégy vagy tizenöt embere. – Válaszolt – válaszolt
a vendég feléje nyújtotta a karját – A vendég…
háta mögül előrántott egy pisztolyt - ,
három szó kíséretében fejbe lőtte az egykori szabót: - fontos, hogy szabó volt? A végéhez szerintem nem ad hozzá. Ha csak szinonimára volt szükséged, akkor meg érdemes lett volna hamarabb kifejezni a foglalkozását.

sze, 2018-10-10 14:04 Erisz

Erisz képe

Köszönöm Dom Wolf, hogy megnézted és leírtad a hibákat.
Átnéztem, és kicseréltem ezt-azt. Majd szeretném kibővíteni és ha meglesz frissítem.

k, 2018-10-09 19:46 Sednol

Sednol képe

Mindig vevő vagyok a poszt-apokaliptikus történetekre.

Ritkán írok ilyet, de kevésnek éreztem az elejét a kockázás tétjéhez képest, ami amúgy zseniális húzás. Szóval húzhattad volna még a világ pusztulásának a bemutatását, akkor talán még jobban súlyt kap a kockázás. Persze lehet, hogy ez csak az én megérzésem, de szerintem nem lenne zavaró egy hosszabb, pontosabb bevezető.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2018-10-10 14:13 Erisz

Erisz képe

Örülök, hogy tetszik a kockás rész.
A világot azért nem mutattam be jobban, mert nem akartam túl sok távpontot adni az olvasónak, csak sugallni a világ pusztulását, az olvasó képzeletére bízva, hogy mi történhetett. Továbbá, így még kevésbé lehet következtetni a befejezésre.
Meglátom, amint lesz rá egy kis időm, kibővítem.

sze, 2018-10-10 17:31 Roah

Roah képe

Kockulás? ;)
Ez sem egy vega novi.

Elképesztő, mekkora ragadozó a karakter - beugrott az Életben maradtak, és Pi élete is.
Láttam egy alkotást, baromi régen, amiben egy pár maradt hó alatt kocsiban, és hogy legalább az egyikük egyen és segítségért tudjon menni, a másik levágott a karjából - asszem onnan -, egy darabot, szivargyújtóval...hát sütötte, és ezután flamózta meg a húst.
Meg van Kelvinnek is egy novija, asszem a Dögölj meg, Babilon! amiben a karakter saját magát eszi meg...

Szép ez a Karcolat! :D

Meg ne egyél, ha? :D

Mielőtt bármit is mondanék még, engedd meg, hogy ajánljak a Karcolatról egy novellát:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kovacs_gabor/dieselphetamine

A trafóerdők hangulatáról, a kidolgozásról, szerintem az egyik legjobb címmel, ami valaha a portálon megjelent (a szerző novelláinak címeit ezen felül is ajánlom, annyira ráérez, hogy szabályosan elkábítja vele az olvasókat, bummm) hátha tetszeni fog a história neked is.
Inspirálhat.

Azt gondolom, hogy amiből nem kellene a sztoriban, abból van, amiből meg kellene, abból meg nincs. Oké, ez egy novella, terjedelmi korlátokkal, netes felületen, szóval megértem, ha nem mertél előzményekbe menni, főleg addig nem, amíg nem tudod, meddig mehetsz el.
Eleinte hazardírozás, jah, aztán javítási munkálatoknál sok mindent ki lehet húzni a szövegből, ami nem a cselekményt szolgálja, lényegi mondatokra, információkra fókuszálni - ez tanulással és rutinnal fejleszthető.

"A csendet csak a szél süvítése törte meg."

Három radikálisan eltérő szó egy mondatban:

csend, sűvít, törés.

Harmónia.

Próbálj meg harmóniában maradni - tudom, tudom, írás közben túl gyors minden, de javításnál érdemes odafigyelni a harmóniára. Vagy a szél süvít. Vagy csend van. Vagy törés.
Három egyben nemigen működik, szerintem, amíg nem tudsz fogalmazni a jelenleginél jobban, addig biztosan nem.

A "törte meg" megfogalmazás amúgy felesleges.

Gondolkodj! ;)

"Sehol semmi mozgás."

Blazírt.
Élő szóban még elmegy, de az ilyen mondatoknak az a sorsuk szerintem egy irodalmi műben, hogy jól kihúzzák őket, egytől-egyig.

"Pár hónapja látott egy madarat azóta semmi."

A vessző mindenképpen kellene - nyelvtanilag -, a mondatba, de maga a mondat hanyag.
Tessék többet olvasni!

Ez fogalmazási gyengeség és szókincs hiány.

Az összekötő mondataid mind el vannak szerintem baltázva.

Tessék olvasni, izibe.

Vesszőkből legszívesebben bevésnék egy nagy karót így, nesze - ilyen jó kis ötletet eltolni ilyen nyelvtannal...?

Van a sztorinak mindene, fej-tor-potroh, de a szavak hiánya és a választékos fogalmazás mellőzése elront itten sok mindent.

Felénk is életekkel kockáznak - azt mondják, innen a szó: kockázatos, kockáztatás.
Életet dobáltak ki, kockákkal.
Hány év. Milyen év. Lehet legszebb éveket kidobni, és lehet boldogtalanokat. Lehet cserélni; ismerek valakit, aki látta az unokatestvére borzalmas éveit, a kockákból, az összeset, és átadta neki a saját legszebb éveit. Elcserélte a legszebb éveit. Aztán olyan is megesett, hogy ellopták a legszebb éveit - tulajdonképpen hipertré évei lettek volna. És ellopta másét a kockákkal. Csak akkor volt vadnyugati nagy nézések ideje, amikor rádöbbent, hogy ezt észrevette valaki, és a kocka-karma azonnal visszacsapott. Nem élvezte és mondhatni, rohadt sokáig tartott neki.
Kocka-varázs.

Szóval tessék olvasni!

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=4HSFeaXd7-s

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2018-10-11 08:13 Blade

Blade képe

Túl sok a helyesírási hiba. Fogalmazás: "Miután megszusszant " - ez szleng? Persze értem, mit akarsz mondani, de ha szépen, magyarul mondod, az jobb. Sokkal.
Habár egyperces, a történet még így is túl egyszerű, világvége, éheznek, egyik megeszi a másikat. Hasonló szituációt hány filmben / könyvben láttunk, olvastunk? Próbálj újat modani, vagy új módon a régit. Legyél egyedi.

cs, 2018-10-11 08:52 Kick Azyro

Leginkább a párbeszéd üti agyon a hangulatot. A hátteret a párbeszédből ismerjük meg, ami lehetne erős is, de nekem túl direkt: így olyan, mintha a szereplők kibeszélnének a műből, hogy az olvasó tudja, mi a szitu.

A két szereplő túl udvarias (leszámítva a legvégét, haha). Egy ilyen lepusztult világban, magányosan élve inkább szűkszavú, megkeményedett "cowboyokat" várnék, akik csak úgy odavetnek valamit a másiknak, az egy-két szavas megszólalásokat néhány gondolattal, rövid belső monológgal lehetne megtoldani.

A technikai részen túl pedig elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen mi értelme a kockázásnak, hiszen nem a vesztes hal meg a végén. Az eltelt egy évben nem volt még példa arra, hogy a vesztes küzdött az életéért? Tényleg nem? Michael az utolsó előtti túlélőként nem lehet ennyire naiv. Akárhogy nézem, pisztolypárbajra kellene kifutnia a dolognak. :)

"Győztes lettem..."; "Csak ebéd lehetsz." - Egyébként nem fogalmazol rosszul, de ez a dialóg olyan, mintha gyerek írta volna.

Messze nem a legjobb, de furcsa módon, még így is tetszett. Talán nem úgy, ahogy tervezted, de majd legközelebb.