Éjjeli vendég

 

Jason Roxton különös zajra ébredt a fülledt nyári éjszakában. Mintha valaki kiáltozott volna az ablaka alatt. Kábán felkelt, és kikönyökölt a párkányra. Az első emeleten lakott, így elég volt egy picit kihajolnia, hogy lássa, ki áll a társasház kapujában. A fehér ruhás lány sziluettje sápatagon derengett a holdfényben. A férfi alig hitt a szemének.

 – Joanna?

Hogy milyen régen látta, az idejét sem tudta már. Sőt, igazából azt sem, mikor volt utoljára ideje.

 – Jason, végre! – a fiatal nő hangja fátyolos volt és távoli, mintha mérföldekről hallatszana. – Bocsáss meg, hogy ilyenkor zavarlak, de nem találtam mást…

 – Semmi baj, gyere fel! Mindjárt nyitom a kaput.

Roxton felkapcsolta az éjjeli lámpát, és rögtön rájött, hogy hiba volt behívni Joannát. Előző éjjel ünnepelte meg kollégáival a rendőrfőhadnagyi előléptetését, és még nem tűntette el teljesen a buli nyomait: a kicsiny lakásban mindenütt üres poharak éktelenkedtek, a sörszag a konyhában tornyosuló mosatlan edények aromájával keveredett. Az asztalon megcsendültek a borosüvegek, ahogy elhúzott egy vonat a ház mögött. Mellettük egy flakon fegyverolaj, rongy, és a szétszedett Smith & Wesson darabjai hevertek. A férfi ki akarta tisztítani a szolgálati fegyverét hétvégén, de ez is félbe maradt.

Most szívesen eltüntette volna ezt a rendetlenséget, de Joanna már az ajtónál állt, nem várakoztathatta. Be kellett érnie annyival, hogy az előszobában félrerugdossa az útból a sörös dobozokat. Azért még gyorsan magára kapott egy pólót, hiszen mégse illendő hölgyet egy szál gatyában fogadni, aztán a falitükörnél megpróbálta elrendezni szerteálló hajtincseit, kevés sikerrel. Legyintett, és azt gondolta, végül is jól áll ez a kétnapos borostájához.

Így amikor ajtót nyitott, nem gondolta, hogy a lány rosszabbul fest majd, mint ő.

Joanna leszegett fejjel állt, a vállát mintha dühében húzta volna fel úgy, hogy a nyaka nem is látszott. Falfehér, beesett arcán könyörgő kifejezés ült, a szeme vörös volt, az ajka kék.

 – Senki sem figyel rám – panaszolta. – Az emberek egyszerűen keresztülnéznek rajtam.

 – Nyugodj meg, és meséld el, mi történt!

 – A Fawn-tónál jártam ma este – kezdte Joanna, és hagyta magát beterelni az apró nappaliba.

 – És? – huppant le Roxton az egyik kopott fotelbe.

 – Találtam egy holttestet, Jason!

A férfi megkönnyebbülten mosolyodott el.

 – Ezért vagy így feldúlva, te lány? Hiszen láttál már hullát. Jóval többet, mint én.

Roxton tudta ezt, mert régen egy utcában laktak. A nő szülei temetkezési vállalkozást üzemeltettek az otthonukban, és Joanna már kislány korától besegített a kegyeleti szolgáltatásba. Később pedig – ezt a férfi már másoktól tudta meg – hivatalos alkalmazottként kezdett dolgozni a családi cégben.

 – De ez a holttest annyira hasonlított rám! – folytatta Joanna. – Szinte ugyanúgy nézett ki, mint én, érted? Ez ijesztett meg, semmi más.

Megcsörrent a telefon. Jason elnézést kért a vendégétől, és felvette. Döbbenten hallgatta az ügyeletes tisztet: gyilkosság történt, és neki azonnal ki kell mennie a helyszínre. Megfojtottak egy fiatal nőt a Fawn-tónál.

Roxton lassan Joannára sandított. A lány épp a holdat leste az ablaknál, kissé felemelte a fejét, és ekkor látszott a nyakán körbefutó véres-cafatos csík: egy durva drót nyoma.

A férfi fölpattant a fotelból, mintha az hirtelen kigyulladt volna alatta. A szíve a torkában dobogott, alig hallotta tőle a saját szavait.

– Joanna, te halott vagy! El kell menned innen!

A lány még egy percig némán állt a kerek égi arc előtt, mintha meg sem hallotta volna, aztán velőtrázó sikolyban tört ki.

 – Hol vannak a szárnyaim? – zokogta, majd vádlón Roxtonra szegezte bevérzett szemeit. – Hol vannak a szárnyaim?

A férfi úgy érezte, forogni kezd vele a szoba. Hirtelen minden tótágast állt körülötte, mintha a tér kifordult volna önmagából. A hátára perdült, erre valami rá akart csavarodni. Csapkodni kezdte, aztán a régi ágyrugók nyögéseire felébredt. Ezúttal valóban. A teste csupa tajték volt; most látta csak, hogy a lepedőbe gabalyodott bele. Vett néhány mély lélegzetet, aztán kiment a mosdóba, hogy egy kis vízzel leöblítse az arcát, ahogy rémálom után szokás.

Megcsörrent a telefon, és Roxtont kirázta a hideg. Újra rázúdult a kísértethistória hangulata. Nehezére esett felemelni a kagylót. Az ügyeletes tiszt hívta. Azt mondta, meggyilkoltak egy nőt a Fawn-tónál. Igen, Jason ezt már hallotta. Nem sokat gondolkozott. Fél percet adott magának az öltözködésre, és ugyanennyi idő alatt összerakta a revolverét. Mennie kellett. Ha elég ügyes, a gyilkos talán meglesz, de félő, hogy szegény Joanna angyalszárnyai már sohasem kerülnek elő.

 

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-07-01 19:36 Blade

Blade képe

A végére nagyobb meglepit vártam, de nem rossz.

Mondjuk, h a férfi is halott vagy vmi ilyesmi.

p, 2011-07-01 21:13 Esvy

Esvy képe

Ilyen mértékű meglepetések okozására nincs képesítésem, de azért majd igyekszem. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

p, 2011-07-01 20:31 gareth

gareth képe

 Kell az az utolsó két bekezdés? Az ötlet ismerős, de olvasmányosan van megírva, nekem bejött.

-------------------------------

"A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni." (Groucho Marx)

 

p, 2011-07-01 21:18 Esvy

Esvy képe

Örülök, hogy tetszett! Az utolsó bekezdések nélkül? Értem, mi lenne benne a poén, de szerintem úgy lezáratlannak hatna, és azt gondolom, ez sok olvasót zavarna.

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-07-02 08:41 lehel

lehel képe

Tetszett, és szerintem az utolsó bekezdések is kellenek. Sőt, ha nem lennének, akkor nagyon hiányolnám. Hát ez van, kinek mi tetszik:)

szo, 2011-07-02 12:34 Esvy

Esvy képe

Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-07-02 08:55 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nekem is tetszett.  :)  Szépen, olvasmányosan van megírva, nincsenek benne logikai és helyesírási hibák, a központozás is jó. Hangulatos, szívesen olvastam.

Hogy jobb lenne-e az utolsó két bekezdés nélkül? Ezt most nem tudom. A végén ez a két bekezdés kicsit kiszámítható, ahogy Blade is írta, nagyobb meglepit vártam, és kicsit leülteti a sztorit. Nélküle viszont kicsit értelmetlen lenne, és másfajta befejezést lennél kénytelen írni. A szárnyak hiánya érdekes irányba vihetné el a sztorit, illetve a végkifejletet. De ott levágni a végét szintén hiba lenne. Szerintem érdemes lenne gondolkodnod még a befejezésen. Simán kihozhatnál belőle egy meghökkentő fordulatot.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-07-02 12:38 Esvy

Esvy képe

Örülök, hogy neked is tetszett, köszönöm a véleményedet!

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-07-02 16:49 Mickey Long

Mickey Long képe

Tetszett. De a vége… Így, hogy már szinte az elején lehet tudni a végét, meg kellett volna csavarni egy kicsit. Szerintem jó az a két bekezdés, csak még utána is kellett volna legalább annyi. Egy új lezárás, egy meghökkentő vég.

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

szo, 2011-07-02 18:03 Esvy

Esvy képe

Köszönöm, hogy olvastad. Úgy látszik, itt mindenki nagyon szereti a meghökkentő lezárásokat. :) Nos, igen, végződhetne pl. úgy, hogy a rendőr kimegy a helyszínre, de ott már két hulla van, az egyik az övé. Helyszínelnek a kollégái, és csóválják a fejüket, hogy a fojtogatós gyilkos nagyon gyors lehetett, szegény Jasonnek esélye sem volt használni a fegyverét.

Igen, be lehetne így is fejezni, de ez nem az én stílusom.

 

A korlátok is korlátoltak.

v, 2011-07-03 20:08 Chris Cage

4

Ügyes, szép, jól van. :)

h, 2011-07-04 16:55 Esvy

Esvy képe

Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm a csillagokat!

 

A korlátok is korlátoltak.