Az öreg ház

Az öreg ház előtt állok. Remegek. Fázom. Meztelen felsőtestemről akadálytalanul csurognak le az esőcseppek. Felnézek a magasba, a fátyolos felhőkkel borított égre, s széttárt kezekkel várom a csapást. Most adj jelet! Adj jelet, a rohadt életbe is! Ha tényleg létezel, kérlek... adj jelet! De nem jön semmi. Leeresztem két karomat. Itt állok az öreg ház előtt, de nem merek bemenni. Félek. Ez már nem az a ház. Szépsége megkopott, kapuja berozsdásodott, ablakai szellőznek. Elsápadt már. Talán nem is él. Egykoron zöldre festett falak díszítették, ma fakó, s hullafehér.
Soha nem hittem volna, de húszévesen elhagyom. Nem. Ő hagy el engem. Egész életemet ismerte, én az övéből csak egy szeletnyit kaphattam. Az első lélegzetvételemkor is itt volt velem, hallotta kezdő beszédemet, gügyögéseimet. Együtt örült, s bánkódott velem. Segített az iskolakezdésben, majd megbüntetett, ha mégis rossz jegyet kaptam. Büszkélkedett, s szégyenkezett. Mind miattam. Én pedig észre sem vettem. Futottam a lányok után, a szeme láttára cseréltem egyiket a másikra, s csak annyit szólt, okos legyél, s védekezzél! Szépen lassan eltávolodtam tőle, de hétvégenként mégis hozzá tértem vissza. Tárt karokkal fogadott, puszit erőltetett arcomra, s én akaratosan is elhajoltam.
Már bánom. De késő. Figyelmetlen voltam. Idősödött, napról-napra változott. Cserepei megritkultak, elgyöngültek. Volt, amelyik el is tűnt, volt, amelyik csak színt váltott. A padlását keresztespókok hálózták be, kik könyörtelenül zsákmányoltak, egyre csak híztak és híztak. Légy nem maradt biztonságban. Kívülről még tudta álcázni magát, de belülről már réges-rég elfáradt. Előbb álomba merült, reggel egyre tovább aludt. Majd egyik pillanatról a másikra összeomlott. Jól vagyok, jól vagyok, mondotta ekkor. Nem hittem neki. Persze, hogy nem hittem. A falai repedezni kezdtek, az apró szépséghibák durvábbá váltak, a szobákat összekötő hálózat erei pedig kicsúcsosodtak.
Az öreg ház előtt állok. Remegek. Fázom. S félek. Rettenetesen félek. Eddig itt volt nekem, holnaptól már biztosan nem lesz. Kihez fordulok majd tanácsért? Hiszen Ő mindent tud rólam. Mindig is tudott mindent. Még akkor is, ha hazudtam. Ő nagyon jól tudta, hogy nem mondok igazat. Mégis szótlan maradt, hadd tanuljak magam. Elmélázok.
Jön Apám, átölel. Kézen fog, bevezet. Megtöröl, teával kínál, közben megszárítja hajamat. Csöndben ülünk egymással szemben. Nincs mit mondanunk, mindketten tudjuk. Ez a ház már öreg. Itt hagy bennünket. Eridj be hozzá, fiam, apám közli, látni szeretne. Lehúzom a maradék teámat, s nagyot sóhajtva elindulok. Odaérek az öreg ház legkedvesebb szobájához. Lenyomom a kilincset, az pedig halk zörejjel letörik. Az ajtó darabokra hullik. Én pedig tudom.

Egyedül maradtam. Egyedül maradtam.

3.166665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.2 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2014-09-22 12:01 Para Celsus

Para Celsus képe

"Haha-novella" akarna lenni - az még menti a dolgot. Szóval hogy az öreg házról beszélsz, haha, de nem is, mert a karakter anyjáról. Legalábbis nekem így jön le. Hm. A félrevezetősdi nem egyszerű játék, ha hibázol, szétesik az egész.
"Meztelen felsőtestemről akadálytalanul csurognak le az esőcseppek." - ez fontos? Miért áll félmeztelenül az esőben a főhős? (Mármint azon kívül, hogy az jól mutat filmen.)
"ma fakó, s hullafehér." - ma fakó és hullafehér. Mivel felsorolod a két állítmányt, nem kell közéjük vessző (mivel ott az "és" kötőszó).
"Ő mindent tud rólam. Mindig is tudott mindent. Még akkor is, ha hazudtam. Ő nagyon jól tudta," - mennyi tudás egy bekezdésben... szóismétlés.

Szóval úgy teszel, mintha a házról beszélnél, közben mégse! De ha mégis... hát, akkor inkább nem szóltam.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-22 13:28 Frostler (nem ellenőrzött)

3

Egészen jól fogalmaztál, hangzatosak a mondatok, csak egyszerűen nem értettem, mit akartál ezzel az egésszel kifejezni. Miért félmeztelen a főszereplő? Mit szimbolizál a végén az apja? Mit jelent az ajtó darabokra hullása?
Jó azonban, hogy a válaszok tényleg érdekelnek, tehát meg tudott fogni az írásod. Nem lett rossz, csak kicsit lehettél volna konkrétabb.

h, 2014-09-22 16:17 menma

menma képe

Hát, ez nekem olyan magas, mint a bábeli torony. Én nem érzem azt, amit Para, az anya lehetőségét. Itt kérem szépen egy házról van szó. De minek kellett így leírni? Attól valami még nem értékesebb, ha úgy írunk róla, mint egy személyről. Sőt. Egy otthon menedék, tele emlékekkel, aminek az elvesztése kiválthat bennünk bizonyos érzéseket, adott esetben még félelmet is, de ne az maradjon már meg bennünk, hogy milyen felvilágosult egy házzal van már dolgunk, aki óva int a védekezés nélküli szextől. Most, hogy ezt így leírom, eléggé viccesen is hangzik.. Sokkal jobban tetszett volna a novella, ha egy hétköznapi, néma, uncsi házról szólna, aki nem büntet, nem bánkódik velem, de kiváló a hétköznapi, házas feladatokban. Távol tartja a szelet és az esőt, megvéd a szemét osztálytársaktól, akik hazáig futva követnek, hogy elkalapálhassanak, tökéletes erőd egy bújócskához, vagy a rejtett zugai biztonságot jelentenek a részeges apa szíjától. Tényleg nagyon remélem, hogy nem az anyáról van szó. Egyenesen morbidba csapna át, ha kiderülne, hogy az ő kilincsét fogdossa. Tényleg, ha volna egy embernek kilincse, hol lenne?
És sajnos azt sem értem, hogy kihez fohászkodik a főhős. Istenhez? A házhoz? Az anyához? A nagynénihez?
Jaj, de megkutyultál! :) De egy tuti, ezt a novellát egyhamar nem fogom elfelejteni. :)))

h, 2014-09-22 19:22 Para Celsus

Para Celsus képe

Azért gondoltam, hogy anya-allegória, mert egy óvszert ajánlgató épület meredek lenne :)


"The Rainmakeeeer!"

k, 2014-09-23 00:14 fringemiki (nem ellenőrzött)

Valóban, anya-allegória szeretett volna lenni, de amint látom, nem voltam elég konkrét :)

k, 2014-09-23 06:47 Para Celsus

Para Celsus képe

Allegóriánál végig vigyázni kell, hogy életszerű legyen a párhuzam a megszemélyesítő és megszemélyesített között. (Ugyan sokan úgy definiálják, hogy az allegória mindig valami elvontat személyesít meg, de tágabb értelemben vehetjük úgy, hogy az allegória egy részletesen taglalt, hosszan kifejtett metafora - ebbe belefér a te példád is.)
Életszerű - gondolok itt ilyenekre: "ablakai szellőznek." - ezt egy ház esetében értelmezni tudjuk, de egy anyánál? Ha a szokásos "ablak=szem" képet használnád, az érthető lenne, mert a háznak van ablaka, az anyának van szeme :D
Az, hogy ablakai szellőznek, csak a ház kontextusában értelmezhető, mivel az anya nem szellőzik :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-22 16:34 Howel

Howel képe

Hali!

" Leeresztem két karomat." - fontos, hogy kettőt? Miért, mennyi van? A négyből eresztettél le kettőt? Mert ha mind a kettőt (azaz kettő van, mint az átlagnak), akkor nem kell a két.
Sok az s használata és helyett.
"Felnézek a magasba, a fátyolos felhőkkel borított égre, s széttárt kezekkel várom a csapást." - itt meglepett, de el tudom fogadni, mert nem rossz, egy picit kizökkent, ennek több oka is van, de nem rossz, ugyanis éppen a kis kizökkentés ad nyomatékot az utána következő szavaknak.
A következőkben azonban már erőltetett az s-ezésed, nyugodtan használj és-t helyettük. Az összesnél. Vagy hagyd el az s-eket, pl itt: "okos legyél, s védekezzél!"
"Eridj be hozzá, fiam, apám közli, látni szeretne." - közli apám.

Az s-ezés rettenetesen elvitte az egészet, egyébiránt én beleláttam bizonyos dolgokat. Főleg ennél a résznél:
"Idősödött, napról-napra változott. Cserepei megritkultak, elgyöngültek. Volt, amelyik el is tűnt, volt, amelyik csak színt váltott. A padlását keresztespókok hálózták be, kik könyörtelenül zsákmányoltak, egyre csak híztak és híztak. Légy nem maradt biztonságban. Kívülről még tudta álcázni magát, de belülről már réges-rég elfáradt. Előbb álomba merült, reggel egyre tovább aludt. Majd egyik pillanatról a másikra összeomlott. Jól vagyok, jól vagyok, mondotta ekkor. Nem hittem neki. Persze, hogy nem hittem. A falai repedezni kezdtek, az apró szépséghibák durvábbá váltak, a szobákat összekötő hálózat erei pedig kicsúcsosodtak."
Az anya?

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-09-22 19:15 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe
2

Szia!
Az a szerencse(?), hogy egyperces, mert ha hosszabb lenne már az első pár mondat után abbahagytam volna az olvasását.
Ez egy erőltetett allegória, következetlen, hibákkal teli kifejtése, giccsbe mártva.

Miért félmeztelen?
De ha már az, akkor pld. a nadrág miért nem akadály a lecsurgó vízcseppeknek?

„Szépsége megkopott, kapuja berozsdásodott,”
Egy háznak ajtaja van. Kapuja a kerítésnek van.

„ablakai szellőznek” - ?! Az ablak nem szellőzik, legfeljebb a helyiség, amire az ablak nyílik.

„Soha nem hittem volna, de húszévesen elhagyom.” – Mi van?!

„Cserepei megritkultak, elgyöngültek.” – Egy cserép hogyan tud „elgyöngülni”? Erőltetett metafora.
„Eridj be hozzá, fiam, apám közli, látni szeretne.” – Sete-suta, értelmetlen mondat.
„Egyedül maradtam. Egyedül maradtam.” – Minek a duplázás? Hogy maradt egyedül, ha az apja még ott van?

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-09-22 21:40 pillango

5

Nekem nagyon tetszik az írás. Csak így tovább!

h, 2014-09-22 21:43 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, hat perces regisztráció... Csak nem a szerző egyik kedves ismerőse? ;)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-22 21:47 Kelvin

Kelvin képe

Mert akkor igen nagyon utálhatja. :)
Ja, én sem értem, de nem hiszem, hogy az érthetőség szempont volt írás közben.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-09-22 21:49 pillango

Bárcsak az lehetnék ;)

k, 2014-09-23 00:19 fringemiki (nem ellenőrzött)

Köszönöm a hozzászólásokat, megfogadom a tanácsokat, legközelebb nem leszek ilyen ködös (vagy mégis? :) ) és figyelek az s-ezésre is. Annak viszont örülök, hogy egyeseket megfogott ez az egyperces.

k, 2014-09-23 20:09 Dokesz

Dokesz képe

"a szobákat összekötő hálózat erei pedig kicsúcsosodtak."

Ez biztos? Kicsúcsosodtak az erek? Számomra ez rém zavaró.

"A padlását keresztespókok hálózták be, kik könyörtelenül zsákmányoltak, egyre csak híztak és híztak. Légy nem maradt biztonságban. "

Agydaganat?

"Cserepei megritkultak, elgyöngültek. Volt, amelyik el is tűnt, volt, amelyik csak színt váltott."

Vettem már részt többször is régi cseréptető bontásában. Meglepő, de a régi cserepek hajlanak, vetemednek, porlanak majd törnek.

Túl sok az allegória, felködlik valami mélabú is, de nem tudott magával ragadni.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2014-09-27 13:25 hajnalköd

Nekem az s-ekkel nincs semmi bajom. Lehet azért sincs baj vele, mert én is nem egyszer s-t használok "és" helyett.
Számomra ez nem az anyát jelenti. Hanem egy házat, amit a főszereplő otthagyott réges rég.
"Soha nem hittem volna, de húszévesen elhagyom.": nekem is megakadt itt a szemem. A "de" helyett a "hogy" szót használtam volna.
Igaz, mégse csak a házról van szó,mert a ház hogy erőltet puszit az arcra? (Hagyjuk a meséket, a varázslatokat. :D)

v, 2019-10-20 19:54 Andrew_D

Andrew_D képe
5

Szép esti olvasmány volt :)