Adrenalin

Emlékszem, amikor először felkötöttem bokámra a gumikötelet, és kiléptem egy híd párkányára. Mindenki figyelmeztetett, hogy a bungee jumping veszélyes sport, és akár az életembe is kerülhet, ha nem rögzítenek megfelelően.
Amikor megismertem legutóbbi exemet, Elenat, nem tudtam, hogy milyen világot fogok felfedezni. Ő tanított mindenre, amit erről a sportról tudni érdemes. Talán az ő hibája, hogy most gumikötél nélkül álltam a korláton kívül.
Három évvel ezelőtt ugyanitt próbáltam ki először az ugrást. Még mindig fel tudom idézni, milyen érzés fogott el, amikor az adrenalin elöntötte a testemet, minden porcikámban remegtem, és csak ordítani tudtam, ahogy visszarántott a gumi. Túlzás azt állítani, hogy idővel hozzászoktam volna, és unalmassá vált ez a fajta bizsergés, de újabb izgalmakat kezdtem keresni. Kipróbáltam az ejtőernyőzést, bázisugrást, utóbbiért le is sitteltek a fakabátok. Mindig elmosolyodok, amikor visszagondolok rá.
Talán veszélyes irányba indultam, hiszen nem sok hülyének jutna eszébe leugrani egy kétszáz méteres szakadékba egy függőhídról, ráadásul kötél nélkül, pedig most pont erre készültem. Ha anyám látna, bizonyára zokogna, hogy gyere le, fiam!
Mik jutnak az ember eszébe, amikor itt áll? Istenem! Ha lenézek a feneketlen mélységbe, először kiszalad a vér a lábamból, erősebben markolom a korlátot, de tudom, ugranom kell.
És eljött a nagy pillanat, felteszem a védőszemüveget, és már ugrok is. Előrelépek mindenféle gumikötél, ernyő és bármi nélkül. Széttárom karomat, és repülök, mint egy madár. A szél süvít körülöttem, alig tudok levegőt venni, hang sem jön ki a torkomból, talán a gombóc miatt, amit benne érzek.
Sosem járt át még ekkora szabadság, nincs kötél, nincsenek béklyók. Hosszú másodperceknek érzem, mire a szakadék alja szinte karnyújtásnyira ér hozzám, én pedig nyúlok felé, mint újszülött az anyja után. Már majdnem elérem, ujjam hegye centikre áll meg tőle, miközben a legújabb technológiával készült antigravitációs bungee jumping háló megfogja zuhanásomat, és teljesen megfékez az alattam ragyogó, fátyolszerű kék fénnyel. Még mindig úgy érzem, lebegek, semmi nehézkedés, semmi súly, ahogy azt a termék leírásában hirdetik.
A háló visszaránt, feldob a levegőbe, én pedig úgy pattogok, mint kisgyerek a trambulinon. Hasonlóan sikongok és kacarászok, mint egy tíz éves. Leírhatatlan ez a szabadság!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-08-29 16:49 Kelvin

Kelvin képe

Ez szörnyű volt.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2019-08-29 18:04 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Egyet kell értenem, remélem azonban e felvetésből nem lesz amolyan Piszok Alfréd effektus.

Írástechnikailag nem láttam hibát a műben, de ahhoz nem értek, a sztori viszont átveri az embert, ami nem lenne baj, de az ötlet olyan lapos, még az is enyhébb iszonyatot okozna, ha a fickó térkaput nyit a barátnője hálójába. és ez még szójátéknak is iszonyatos lehetne.

szo, 2019-08-31 08:06 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Újabban ezt úgy mondják: lapos mint a Föld :DDD

_____________________

Cornelius

szo, 2019-08-31 10:18 gabesz890

Üdvözletem!

Próbálkoztam valami számomra újjal, de akkor ezen az úton inkább nem megyek tovább, mert még a végén leesek a lapos Földről. :) Azért köszönöm, hogy elolvastátok, és időt szakítottatok rá. :)

szo, 2019-08-31 12:28 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ilyen könnyen ne add fel. Annyira nem rossz ez. Gondold végig, mit kell elkerülnöd. Az írásodban szerint az a leggyengébb láncszem, hogy a hős csak azért filozofálgat, hogy átverje az olvasót. Ha tudja, hogy van egy kütyü, ami megfogja nem fog ilyen sejtelmes öngyilkosságra uraló monológ eszébe jutni, inkább a kütyü hatásáról eszénkedik bejön vagy nem. Ez is lehet érdekes. Feszültséget is kelthet, meg ilyesmi. Vagy lehetne tényleg öngyilkosjelölt és akkor a nője megmenti a kütyüvel, persze ez esetben korábban meg kell jelennie szegénynek, és ki kell derülnie, hogy képes ilyesmire. Ez mondjuk ennél a verziónál sem ártana, mert akkor érthetővé válna miért pont neki köszönhető az ugrás. Ahogy Yoda mester mondaná, nem próbálkozni, megtenni, aztán addig csiszolni, amíg tökéletes nem lesz. Hidd el, nem reménytelen.

szo, 2019-08-31 12:21 Roah

Roah képe

Sajnos nagyon gyorsnak kell lennem - már tegnap szerettem volna jelezni, de nem tudok most gépnél lenni (a változatosság kedvéért kinyiffant a bal lábfejem :D) szóval szerintem az a baj, hogy sekélyes, hogy steril, hogy üres, ráadásul, lévén, adrenalin függőktől származom (lovasok és motorosok), ez az írás minden, csak nem adrenalinos. (Bázisugráskor miért is vitték el a fakabátok? He? Az nem olyan ám, mintha tilosban parkolna, érted, nem egy kerékbilincs, vontatás és hasonlók. Ott van ám miből (!) kiugrani, tudod, engedélyek, meg a hova (!), és hasonlók, illetve ha mégis illben csapatja, akkor nem viszik el, mert érted, szóval nem áll ez nekem össze, ne haragudj.) Meg az írás mondatai, a hasonlat sem működik, az az újszülött és az utánanyúlás, kajak stíl idegen ebben a képben, meg ilyenek.
Ez az írás olyan így nekem, olyan...FrostleresNyolcadikFelixAlastoros (négy avatárja, illetve hát több avatárja volt anno a Karcolaton) olyan, mintha be lenne lidocainozva, érzelem-mentes, száraz.
Szóval az adrenalin, az extrém sportok, azok nem ilyenek...a zuhanás, száguldás, a szabadság, tempó-tempó, gyorsabban-gyorsabban, gyerüüüüünk, ez csak... mellékhatás szerintem...na jó..(kapkodok állatira! :D), kölcsön veszem James Hunt gondolatát, az talán tömören megfogalmazza, mi is ez, mi közelít ehhez az érzéshez a legjobban, miként is lehet ezt szavakkal kifejezni.

Pacsi! ;)

"Tudod, minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban érzed, hogy élsz."

(James Hunt)

https://www.youtube.com/watch?v=5O9q0NB2HL0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2019-09-02 07:46 gabesz890

Üdvözletem!

Az érzelmek leírása / megteremtése, valamint a hangulat átadása még nagyon nem megy nekem sajnos, próbálnék ráerősíteni. Ezzel kapcsolatban tudtok ajánlani valami tanácsot? :) Azért köszönöm, hogy rá szántátok az időt. :)

h, 2019-09-02 18:14 Roah

Roah képe

Az érzelmi, emóciós ábrázolás egy nehéz irodalmi varázslat - sok varázsigét igényel. Elsősorban őszinteséget, pőrén, mondhatni, nudista gondolatokat, amikor a szerző nem tököl, tényleg kimondja, amit ki kell (általában karakter/karakterek végzik el a piszkos munkát, az ő hátuk bármit elbír), és ami persze a mondanivalóját, cselekményét szolgálja. Aztán ebből az őszinteségből keletkezhet a közelre-hozás, vagyis amikor a szerző közel engedi az olvasót, nem rekeszti ki, hanem belülről vezeti körbe a történetben a közönségét. Belül, odabent, a karakter is hekkelt, sőt, az hekkelt csak igazán.
Mondok példát, másként is - szemléltetéséhez mindig a Titanicot használom. Nem tudom, hogy láttad-e a produkciót, de amikor a hajó haláltusáját követően ezerötszáz ember fuldoklik a jeges vízben, aztán elcsendesednek, egy csónak mégis visszamegy, visszafordul, túlélők után kutatva, és a feketeségben egy fagyott anya lebeg a vízben, a halott babáját szorosan magához ölelve...na, ez hatásvadász, tény, de közelre hozta a nézőt. Egy pillanat? Kettő? De megvan.
Ha így nem világos, szívesen mondok még más példákat is.

Az irodalom ennél (kép-világ) jóval több lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy közelre hozza az olvasóját - több?! A lehetőség gyakorlatilag végtelen. Bármit (!) megvalósíthat a szerző, egyszerűen a Gondolat Ereje, a Szavak Erejét semmi sem tudja gátolni.
Szerelmet, félelmet, örömet, bánatot, olyan dolgokat lehet ábrázolni, amit egy szuper vagy hiperdés mozi sem lesz képes soha megvalósítani - nem, még Cameron sem. ;)

Egyébként tök jó, hogy ez így kiderült, nem?
Ritka máknak tartom, ha egy szerző tudja, mik a gyenge pontjai, mire kell figyelnie, mi az ami fontos, ami számára fontos - szóval ha ez így kibukott, az szerintem egy nagyon jó dolog! :)))

Szóval őszinteség és közelség, ezen indulj el.
Szerintem. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2019-09-02 18:53 gabesz890

Megpróbálom hasznosítani a tanácsot, köszönöm szépen. :)

h, 2019-09-02 12:42 Mayer

Szia!
Nem a technikával, vagy a gondolatok átadásának a módjával van problémám, hanem a történettel. Ez nekem lapos.
Nem érzem benne, hogy átütően eredeti, de azt sem, hogy meghökkentene. Olyan érzésem van, hogy igazán magad sem tudtad, mit szeretnél elmondani, vagy csak én nem értettem meg.

h, 2019-09-02 18:55 gabesz890

Talán a lényegre tapintottál. :) Amikor olyanokra figyelek, mint mondjuk érzelmek ábrázolása, ami nem megy jól, akkor elfeledkezek a többi dologról, és figyelmen kívül hagyom őket. Ilyenkor esik áldozatul a sztori vagy a csattanó. Most azt a tanácsot igyekszem követni, miszerint ha megírok valamit, hagyjam pihenni egy-két hétig, hogy utána feltűnjenek a hasonló dolgok. Előbb-utóbb majd csak sikerült mindent egybekovácsolnom. :)

k, 2019-09-03 08:24 Roah

Roah képe

Dejavum van - egyre jobban.

A cselekmény és sztori? Hát, egyszer Kentaur az irodalmi munkálatokat egy ház építéséhez hasonlította, anno domini 2009-ben, vagy 2010-ben, mindegy is, a lényeg, hogy egy blogban. Szóval egy ház építéséhez hasonlította a novellaírást, és emlékszem, azt írta, miként akar valaki egy házat felhúzni, amikor egy szöget sem képes még beverni?
Tehát a cselekmény, szinte másodlagos, mert ötlete mindenkinek van, de irodalmi tudása...? Egyébként egy jó karakter, egy élő (!), egy kidolgozott, elviszi a hátán a legneogagyibb sztorit is. Csattanó? :D Á, az is csak akkor működik igazán, ha jól van megírva, szóval a tévhittel - gigászi tévhitnek tartom! -, ellentétben írni, jól (!) írni rohadt nehéz feladat.

Gyakorlással sok-sok minden (de nem minden!), fejleszthető, veszettül sok szakmai fogás ragadhat arra, aki sokat ír, illetve tudatosan is lehet az irodalmi eszközök alkalmazását elsajátítani, a szorgalom és a kitartás bitang nagy eredményeket hozhat. (Egyébként egymijom példát tudnék hozni az irodalomból, amikor egy botegyszerű sztori, egy tök átlagos kis semmi ötlet bitang nagyot szól(!), akár novella, akár regény formában. Vagy innen a Karcról; Menma Downja, ami lényegében egy beteg kislány szörnyeteg anyjának gondolatait mutatja be - a mű sokkolta a Karcolat közönségét, sőt, egyes felhasználók a Karcos szerző engedélyével fel is dolgozták itt a portálon a novellát -, vagy Chris Kelvin Angyalkája, ami egy kis incifinci novella egy gyerek aspektusában, vagy hangulati novellák, másoktól, amiket kifejezetten hangulat(ok) hálóz be, és népszerűek, holott még sztorija sincs, csattanója meg...hát max az olvasók homlokán csattogott a tenyér, vagyis szerintem nem (!) a sztori a lényeg, nem az, elsősorban, hanem az, mit akar elmondani, mit akar súgni az írás.

Nem a sztori van az írásért, hanem az írásért, a mondanivalóért van a sztori! Csak egy eszköz a cselekmény, amin keresztül prezentálja a szerző a mondanivalóját, vagy mások szórakoztatását.
Szerintem.

Egyébként meg egyet sose feledj el!
Örökké lesz-van és volt tanulnivalója annak, aki írásra adja a fejét. Egyrészt tapasztalatom szerint a tipik író lélek, művészlélek egyik legfőbb azonossága, jellegzetessége, sajátossága az, hogy soha nem bírnak nyugton maradni, soha. Állandóan újítanak, tanulnak, valamit örökké tanulniuk kell, vagy ők maguk érzik - sokszor szerintem feleslegesen, komolyan -, hogy ebben-abban-amabban még nem elég jók, folytonos kihívások elé állítják saját magukat, egyszerűen nem képesek arra, hogy elégedetten hátradőljenek, hogy 'Na, ezt de jól csináltam!'. Ha netán megtörténik ez a csoda, hogy nagy nehezen felfogják, hogy egy művük brutál sikeres, tényleg jó, azon kezdenek görcsölni, hogy miként tudják annak nívóját megtartani, vagy a kedvencem, még feljebb emelni.
A tehetségesek szívnak szerintem a legjobban - na, nekik szerintem annyi, egy nyugodt percük sincs soha, nem-nem, nem az ötletek miatt, az mindenkinek van, azok a bizonyos sztorik, hanem a hogyanok, szavak, mondatok piszkálják őket, és lényegesen többet kell tanulniuk, mint egy tisztes iparosnak.

Gyakorolj - ne engedd, hogy egy ötlet (amit majd' mindig a szerzője tart jónak, ugye, aztán jöhet a nagy nézések ideje, hogy a közönség mit is gondol) elkápráztasson.
Délibáb.

Mostanában egyébként azt tapasztalom, hogy rettenet sok olyan tematika van, amit az elkövetője nem is ismer. Az írás alapján a leghalványabb fogalma sincs arról, mit is írt. Olvasok pölö egy gitárosról, aki nem is tud gitározni. Tulajdonképpen 'csak' a címadó, és a szerző, ahelyett hogy okkulna belőle, elmagyarázza (?! :D) az olvasónak, hogy az úgy jó. He...?
Mi az, amit a net nem tud 2019-ben kiszolgálni, hm, mit?
Gyakorlatilag ültő helyben lehet utánanézni egy tonna dolognak, novellákhoz nem is kell sok alapinfo, csak egy kis utánajárás és nem ír eget rengető badarságokat a szerző.

A pihentetés hasznos - az utánajárás és a többi, ami hitelessé, hitelesebbé tehet egy karaktert, általa meg a sztorit, viszont nem hasznos, hanem elemi kellene legyen. Kis utánajárás, és a szerző karaktere lazán improvizálhat is.

Ha gondolod, mutatok a portálról novellákat, hogy lásd, mennyire számít a cselekmény, milyen is az érzelmi átadás - tulajdonképpen egy história szíve, az (!) keltheti életre -, apró fogásokkal, írástechnikával, ilyesmikkel.

Mondjuk az Angyalkát nem bírom ki. :D Ezt itt:

http://karcolat.hu/irasok/horror/kelvin/angyalka

Szerintem nem árt, ha előbb tényleg magabiztosan be tud verni valaki egy szöget, hogy aztán határozottan és biztonsággal építsen fel egy házat - amiben még élni is lehet. :)))

Hm? :)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-09-03 16:41 gabesz890

Ez igazán hasznos okfejtés volt, köszönöm. :) Az Angyalkát és a Down-t mindenképp elolvasom, de ha esetleg tudsz még általad megfelelőnek tartott novella linkeket küldeni, azt nagyon megköszönöm. :) Szorgos vagyok, a tanulás nem okoz gondot. Remélhetőleg sikerül fején találnom azt a szeget előbb-utóbb. :)

k, 2019-09-03 19:21 Roah

Roah képe

Kiváló hozzáállás! :))))

Hoztam neked valamit. ;)

A novit, a Down-t, amit fel is dolgoztak. Elsőnek azt hiszem Kelvin, aztán Obb is. Obb verzója már nincs fent az oldalon, de Kelviné igen, és persze itt az eredeti, orig verzsön, és menma írt egy javítottat, érettebb irodalmi felkészültséggel is, évekkel az eredeti után.
Sorrendben linkelem neked - az első verzió alatt egy hozzászólás dömping lett, a sztori ugyanis veszettül megosztó, a fél Karc kattogott rajta, szerintem egyfolytában, több héten át.

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/menma/down

Ez Kelvin adaptációja, menma engedélyével:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kelvin/down

Ez menma átírt Down kópiája, évekkel az eredeti után:
(nekem ez jött be a legjobban)

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/menma/down_ii

Ez alább minden idők legtöbbet kommentelt novellája a portálon, és talán a legtöbb ötössel is ez bír:

http://karcolat.hu/irasok/horror/kelvin/angyalka

Ez egy igazi ínyenc lesz:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/gyomorfereg/egy_eletem_egy_halalom

És még egy Kelvin novella, a végére, az érzelmi ív és a cselekmény összefonódása drámán át:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kelvin/a_nyar_utolso_napja

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."