Dobj fel, ha tudsz!

Trish meglátta, hogy a kisfiú az óvoda lépcsője szélén ücsörög, tenyerébe temetett arccal. Leült mellé, és mosolyogva várta, hogy az ötéves David tudomást vegyen róla.

 

– Szerintem depressziós vagyok – kezdte azonnal a közepébe vágva a gyerek, amint észrevette az óvónőt.

– Ezt miből gondolod?

– Nincs kedvem semmihez, és zavarnak a többiek.

– Na ne butáskodj már. Ugye a dömper miatt van? Még mindig ennyire bánt?

– Nem, azt már letudtam. Ez most más.

– Akkor az, hogy az előbb kicsúfoltak?

– Nem tudom, talán.

– Lássuk, mi lehet még a baj?

– Nincs nálad keksz?

– Szerencsés napod van! Odabent a fiókban van még egy csomag HIT. Szereted?

– Csokis vagy mogyorós?

– Melyiket szereted jobban?

– Hát talán… Hé! Azt mondtad, egy csomaggal van!

– Nahát, hogy a te eszeden nem lehet túljárni!

– Na persze, ezt csak úgy mondod, mint a mami az orvososat, meg az iskolát.

– Mit mondott az anyukád, David?

– Szerinte a tévé nem túl jó dolog, csak buta leszek tőle. A papa szerint meg jót tesz, és én már tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek…

– Mondd tovább, hátha tudok segíteni!

– Este együtt szoktuk nézni a Hatos kórtermet. Dr. Sommerset nagyon okos, és mindig mindent tud, pedig ő is a TV-ben van. Én már megmondtam a mamiéknak, hogy orvos leszek, mint ő.

– És mit szóltak hozzá?

– A papa mosolygott, a mami meg olyasmiket mondott, hogy ahhoz sokat kell tanulni, meg ne tévézzek annyit… Az egészben az bánt, hogy a szemem miatt úgy sem fogok soha doktor lenni…

– Emiatt ne aggódj! Egy kicsit gyenge a látásod, de tudd meg, a legokosabbak a szemüvegesek!

– Ezt is hallottam már. Mindegy... Talán mélyebb a depresszióm, mint először gondoltam.

– Na gyere! Bemegyünk azért a kekszért és meglásd, utána szebb lesz a világ!

– Ma is hoztál csokis tejet az uzsonnához?

– Úgy vélem Dr. Adams, megtaláltuk a depressziója okozóját. Ön uram súlyos csokoládémegvonásban szenved. Gyógymódnak három HIT keksz tallért és egy jó pohár csokis tejet javasolnék.

– És egy rágót!

– Természetesen doktor úr!

– Rendben van Dr. Trish. A pacienst délután hazaengedheti, komoly traumának nyoma sincs már – majd elsőként indult el az épületbe, hiszen a főorvosnak kijár a tisztelet, hogy elől menjen.

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-01-10 14:37 Blade

Blade képe

Zavaros a vége.

v, 2010-01-10 14:45 Sren

Sren képe

Tényleg nagy a kontraszt. (Jaj már, Blade, két szóval levágod a lényeget, mit fűzzön hozzá az ember? :)) A végén vesszőhibák, nem vészes. Ön, uram, súlyos csokoládémegvonásban... és: Természetesen, doktor úr!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-01-10 15:17 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Hát, ja, segítene a történeten, ha valahogy éreztetnéd a váltást... plusz az elején leírtad, hogy a gyerek öt éves, és mivel azt nem a gyerek szemével mondtad, az úgy is van. Hacsak nem volt Dr. Trish is becsavarodva, de erről nem volt szó. Bár nem rossz ötlet... Mindegy, inkább hallgasd el az infót az életkoráról, mert így nem smakkol.

v, 2010-01-10 16:50 Urbatorium

Urbatorium képe

Hmm... szerintem itt nem volt senki becsavarodva. Ez a történet nem arról szól, hogy egy mai óvodás hétköznapi problémáit ügyesen lekezelő óvónéni miként tereli végül vissza az elkámpicsorodott gyerkőcöt a neki való fantáziavilágba?

Vagy csak én vagyok túl felszínes, és nem vettem észre valahol egy csavart? Na, nem mintha hiányoltam volna, nekem ez így tetszett.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-01-10 19:15 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Jaaa... mekkora egy tökfej vagyok. Na mindegy.

v, 2010-01-10 18:44 Indi

Indi képe

Maga a folyamat, ahogy a nő kiszedi a kisgyerekből mi bántja, szerintem el lett találva.

De ezt: – Rendben van Dr. Trish. A pacienst délután hazaengedheti, komoly traumának nyoma sincs már – majd elsőként indult el az épületbe, hiszen a főorvosnak kijár a tisztelet, hogy elől menjen. - szerintem egy az egyben újra kellene gondolnod. Egyrészt nem hiszem, hogy egy ötéves mond ilyet, bár van szövegük, az tény :D másrészt az a főorvosos rész szerencsétlenül lóg a levegőben. Valahogy nem érzem odaillőnek.

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-01-10 19:04 Urbatorium

Urbatorium képe

Ne haragudj, hogy beleszólok. A gyerekek szerintem simán majmolják az ilyen sablon szövegeket. Mert ez az, bármelyik B kategóriás orvosos sorozatban előfordul.

Nem lehet, hogy csak azt a részt kellett volna inkább jobban kiemelni, ahol arról a sorozatról ír, ami a gyerek kedvence? Vagy csak én érzem úgy, hogy az a gyerek, aki ha rosszkedvű, azt úgy fejezi, ki, hogy "depressziós vagyok" (és nem depis - ezt használná, ha a köznyelvből venné át), az simán lehet olyan nagydumás, hogy ilyeneket tudjuk mondani, mint a zárómondat?

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-01-10 19:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egyszerre! :D Én is ezt írtam. Nem kell semmit kiemelni, ezt pl. pont jól eltalálta. Indi azonban másképp gondolkodott, ennyi az egész.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-01-10 19:29 Indi

Indi képe

Nem haragszom. Ami eddig nem tetszett, továbbra sem tetszik, de ízlések és pofonok ;)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-01-10 19:05 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Vesszők, drága, vesszők. Megszólítás elé-mögé. Az elöl-elől páros értelmének nézz utána (tipp: rosszul használod). A paciens az páciens, bár nem nézek kórházi sorozatokat, de szerintem a nyolcvanas évek óta nem szórakoznak ezzel az álidegens hangzással, hanem az értelmesebbik fajta magyar nyelvet használják.

Nekem a végével csak helyesírásilag volt bajom, alapvetően szerintem egy ötévesnek van akkora memóriája, hogy ha doktoros sorozatokat néz, akkor megjegyez ilyen szakszövegeket, főleg egy ócskább sorozat esetén, ahol minden esetet így zárnak le. :) Ha a legutóbbi rész meg a depresszióról szólt, hát értelemszerű mind a gyerek "problémája", mind a "megoldás" - azaz ama utolsó mondata. (Abban egyetértek Indivel, hogy magától nem lenne ilyen szövege, de ez bizton lopott, tehát nincs gond.)

Azonban az eleje...
"Trish meglátta, hogy a kisfiú az óvoda lépcsője szélén ücsörög, tenyerébe temetett arccal." - A Trish túl hmm...  sci-fis. Oké, ezt hagyjuk. Szóval eléggé kortalan megszólítása a szereplőnek, ami pl. a science fictionben jól jön ki, hiszen ott vagy tényleg kortalan, vagy minél fiatalabbnak akarja a szerző bemutatni (értelemszerűen, hiszen elég mozgalmas események főszereplője lesz). Ám itt hangsúlyozhatnád, hogy idősebb. Én azt hittem, ő is ovis. Ezek után tényleges csalódást okozott, hogy nem az. Továbbá szórendileg is vaiálhatnád a mondatot, pl. így: "Trish meglátta, hogy a kisfiú tenyerébe temetett arccal ücsörög az óvoda lépcsője szélén." - Habár még ezt is erősen túlírtnak érzem. Első mondathoz képest nagyon is sokat akarsz mondani. Értem, hogy minden szónak helye van, mert mutatja, hogy az a szegény gyerek "jajdeelhagyott", de simán meghúzhatod. Ehhez a verzióhoz mit szólsz?

"A kisfiú tenyérbe temetett arccal ücsörgött az óvoda lépcsőjén. Ms. Trish [ez csak egy ötlet, szerintem így ronda] leült mellé, és mosolyogva várta, hogy az ötéves David tudomást vegyen róla."

Hm? Még így sem az igazi, de valamivel erősebb.

 

Amúgy nem rossz, az ötlet szerintem egy erős közepes, a kidolgozás hozzá illő (vagyis nem gyengébb, de nem is annyira erős, hogy lejátssza). Egy aranyos kis semmiség, nem több. Viszont a címe nem tetszik. Az felszólítást feltételez, kihívást, ám ilyesmi nem nagyon van benne. A gyerek nem hívja ki az óvónőt... (most, hogy ezt ilyen jól leírtam, persze belezavarodtam a saját gondolataimba, mert épp önmagamat cáfolom olyan részletességgel, hogy itt abba is hagyom...) Szóval nem tetszik, nem illik a szöveghez. Mároedig egypercesnl ilyen nincs. A cím elidegeníthetetlen része a műnek (ez minden műre igaz, de egypercesnél különösen fontos), ha az rossz, rontja az egészet. Azzal még csinálj valamit.

Összegezve: én három csillagot adnék, de ennél jóval rosszabbra is adtam már ötöt, sőt, így illene legalább egy négyest dobnom. Ha elfogadod a hármast, akkor adok annyit, egyébként nem csillagoznám, csak így, szóban.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-01-10 19:22 Liliana

Liliana képe

A címválasztást én sem tartom a legjobbnak, viszont a tartalom annál inkább.

Egy öt éves gyerkőc agya pedig olyan, mint egy szivacs, mindent felszív, amit hall vagy lát és ha sokszor "érzékeli" akkor bizony megjegyzi. Nekem három és fél éves unokahúgom  odajön hozzám, ha látja, hogy valami bánt és megkérdezi, a maga kis gyermeki akcentusával, hogy "Mi a baj?". Rettentően édes, mert addig nyaggat, amíg nem mondom el neki az igazat, mert észreveszi, ha másra terelem a szót...

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-01-10 20:53 Grom

Kedves mindenki!

 

Köszönöm szépen az összes hozzászólást és véleményt! Most sajnos nincs időm mindenkire egyesével kitérni, legyetek szívesek válogatni a válaszok között. :)

Azoknak van igaza, akik arra tippeltek, hogy egy igazi (vérbeli TV-függő) ovis és egy szintén igazi óvónő között zajlott a beszélgetés.

A Trish lehet, hogy sci-fis, nem tudom. Nagyon keveset tudok az írásról, sőt, igazából semmit. A sci-firől meg még kevesebbet. Olvastam és láttam párat, de soha nem ástam bele magam. Számomra a Trish egy sima becenév, ha jól tudom, akkor a Patricia-é. Úgy gondoltam, mivel nem sokkal később ott van, hogy óvónő, nem kell többet magyarázkodnom miatta.

Azt továbbra is tudom, hogy helyesírás és szórend témában van mit javulnom. Nem akarom ezzel lerázni a felém irányított effajta hozzászólásokat, csak jelzem, hogy tudomásul vettem őket.

Azon a gépen, ahol írtam, a "páciens"-t a Word kegyetlenül aláhúzta. Most itthon is megnéztem, és semmi. Se a "paciens"-re, se a "páciens"-re. Úgy kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb bajom. :)

A gyerkőc, mint főorvos: Patricica megtiszteli a gyereket azzal, hogy orvosként ("játszásiból" :D) kikéri a véleményét, hogy ezzel átadva neki az irányítást, feldobja a gyereket. Ez teszi a fiúcskát magasabb rangúvá, akár főorvossá. Még így is "lóg"? Szerintem egy kicsit még a címet is alátámasztja.

Depresszió-depi: A sorozatból tanulta ezt is. A TV-ben azt látta, hogy valaki nagyon szomorú volt, de nem tudta, hogy mitől, és erre depresszióval kezelték. Hát ő most éppen éhes, és a többiek is zavarják, úgyhogy minden bizonnyal súlyos depresszióban szenved. :)

"simán lehet olyan nagydumás, hogy ilyeneket tudjuk mondani": Bizony, David igazi nagydumás. Magában még az óvónő is elcsodálkozik rajta az "Úgy vélem Dr. Adams..." kezdetű mondata előtt.

A hosszú első sor: igazából akárhányszor olvasom újra, nem érzem túl soknak az infót. Szerintem, ha a "tenyerébe temetett arccal" máshova kerülne a mondatban, máris jobban fogyasztható lenne.

"Egy aranyos kis semmiség, nem több. Viszont a címe nem tetszik." Őszintén szólva (és erre a Word azt mondja, hogy sablonos kifejezés :D) teljesen egyetértek. Semmi több nem akart lenni, csak egy aranyos (és kötelezően szó szerint veendő) történet, ami az éjszaka közepén jutott eszembe. A karácsonyfa fényénél vaklálva vetettem egy munkahelyi jegyzetlap hátuljára. Egyébként másnap véletlenül majdnem le is ment a "papírhami" torkán. :D A cím a sötétben még jónak tűnt, reggel már nem annyira, de úgy voltam vele, hogy a leírás utáni álmom miatt lehet, vagy ilyesmi.

A módszerről: A célom az volt, hogy rövid szövegben, magyarázat nélkül, sima párbeszéddel érzelmeket és hangulatot közöljek. Szerintem jól sikerült.

Az egyetlen félelmemről :D: Van az a rész, hogy "a szemem miatt úgy sem fogok soha doktor lenni". Tutira vettem, hogy valaki kötekedik majd miatta, de sehol senki... Hát most mi van? :D De komolyan: szóval ez már eléggé egyértelművé teszi, hogy gyerek az illető, nem? Na meg a legelején, hogy ötéves... :)

Mégegyszer köszönöm a hozzászólásokat, és akárki akármilyen pontozást gondol helyesnek, ne várjon, dobja a csillagot! Nem az fog zavarni, ha pl. 1.6 jön ki egy novellámra, hanem ha nincs ott az egy meg két csillag, mert valaki nem akarta lehúzni. Ha az a véleményed, nyomd oda keményen! :) Úgyis főként a kommentek érdekelnek.

v, 2010-01-10 20:57 Grom

Ja igen! OFF

Ha egyperces sci-fit ír(na) az ember, akkor az hova kerüljön? Egypercesek vagy sci-fi kategóriába? Én a sci-fibe raknám... Amikor megnyitom az írást, a műfaj jobban érdekel, mint a terjedelem, az előbbi ugyanis elengedhetetlen a helyes értelmezéshez. Szerintem...

v, 2010-01-10 21:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az egyperces még mindig műfaji meghatározás, nézz utána, akár a neten is. Nem a hosszra vonatkozik. Én ezért harapok nagyon. Tessék végre tudomásul venni, hogy az angol short story az nem a magyar egyperces történet! Az más, több. (Épp ezért kifogásoltam nagyon a címét.) Szóval "egyperces sci-fi" az mehet bárhová, de ha "rövid terjedelmű sci-fi", akkor sci-fi.

Igen, ezért mérges vagyok. Tudom, hogy nem tudod, meg semmi gond, de mindenkinek vannak mániái. Nekem (többek között) ez.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-01-10 21:14 Grom

Köszi a felvilágosítást! :)

h, 2010-01-11 20:48 Obb_régi

2

"úgy sem fogok soha doktor lenni…" - úgysem, ha a végén tud nagymonológot, akkor miért nem beszél rendesen magyarul? - úgysem lehetek doktor soha/sohasem

Nem hiszem, hogy az óvónők csokival tömnék a gyerekeket meg rágóval, segbebillentenék őket. Az egész párbeszéd nekem nem jött be.

A koraérettség, amit helytelenül és nem jó irányba terel a média viszont nem rossz téma, erre hegyeztem volna ki a témát jobban. :(