A park

Mindig is csodáltam ezt a kis parkot. Mintha két világot választott volna szét: bal felől csendes családi házak bújtak meg a sötétben, jobb oldalon pedig szikár panelházak magasodtak, kitakarva a félhold sápatag fényét. És középen volt a park. Napközben jobbról és balról érkező kisgyerekek is hintáznak, homokoznak a játszótéren, miközben szüleik a kövérkés tacskókat sétáltatják, vagy az aranyló bundájú labradorokat futtatják a fák között, mialatt recepteket cserélnek, vagy épp harsányan politizálnak. Így talán mondhatom, hogy mégsem szétválasztja a két világot, hanem inkább összemossa a határokat.

Így éjféltájt persze már senki nincs itt, csak én sétálgatok a tavaszi szélviharban. A szembeszél beletúr a hajamba, miközben ifjú leveleket szakít le a környező tölgyfákról és hajítja el a fejem mellett, szétcipzárazott pulóveremet pedig úgy lobogtatja, akár egy szuperhős köpenyét.
Minden zajong, a levelek susognak, az ágak recsegnek, a játszótéri hinták nyikorognak, ahogyan a bivalyerős széllökések rájuk rontanak. Az egyik közeli fán egy mókus menekül az odújába. Talán ő sem tud aludni.
A park mégis békés. Gyakran járok ki ide az éjszaka közepén. Ilyenkor már nem jár itt senki, magam vagyok. Nem vágyom innen se a jobb, se a bal oldalra. Mindig azt mondják, az ember egy társas lény. Én viszont azt vallom, jobban megvagyok egyedül. Mintha a többi embert azért találta volna ki valami őrült tudós, hogy megzavarjon engem és a gondolataimat. És itt azt tehetek, amihez csak kedvem van. Arra a padra ülök, amelyikre csak szeretnék. És ha hintázni akarok a játszótéren? Azt is lehet. Na, és ha éppen szaltózni van kedvem? Azt is lehetne. Milyen kár, hogy olyat nem tudok. De a gondolat, hogy megtehetném, elégedettséggel tölt el. Imádom ezt a parkot!
A múlt héten kihoztam ide a kedvenc könyvemet. Olvasni ugyan nem tudtam, mert sajnos a világítás elég gyér, végül egy oldalt sem sikerült normálisan kibetűzni. De helyette üldögélni is legalább olyan nagyszerű dolog volt.
Hiszen itt addig ücsörgök, ameddig csak szeretnék. És ott, ahol szeretnék. Kivéve persze a második padot, mert azt valaki szemmel láthatóan levizelte. Meg az ötödiket, mert arról meg valaki letörte a háttámlaként szolgáló vastag lécet, támla nélkül pedig nem lehet hosszú ideig kényelmesen ülni. Ja, igen, a hatodik pad előtt pedig egy nagy, saras tócsa van, nem tudom letenni a lábamat. De ezeken kívül, a maradék három pad közül tényleg oda ülök, ahová csak akarok. Most például a legelső padra esett a választásom. Egyáltalán nem rossz. Igaz, a szél néha faleveleket, papírgalacsinokat és kisebb gallyakat vág az arcomba, de ki lehet bírni. Nem tudom, hogyan, de valahogy mindig más irányból támad a vihar, ahonnan épp nem számítok rá. Biztos a panelházak keverik meg ennyire a szelet. Igazából hideg is van, elkelt volna legalább egy vékony kabát. De most már eldöntöttem, hogy semmi nem fog zavarni, mert itt egyedül vagyok. És így is teszek: ülök a padon és mosolygok. Itt nem szakíthatja el senki és semmi gondolataim fonalát. Kivéve persze a szél által tépett fák susogását és recsegését, meg a tőlem nagyjából öt méterre párzó macskák keltette éktelen ricsajt.
Kezdek mérges lenni. Muszáj rágyújtanom. De persze az öngyújtó lángját a dühöngő szél a tizenötödik és az azt követő próbálkozás után is ellobbantja. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a parkot!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2014-04-13 14:35 Sren

Sren képe

Hmm.:) Rejtett (nagyon rejtett) társadalomkritika? Vagy kicsit sem szándékos a „harsány politizálás” után a „jobb és bal oldal” emlegetése? Mert akkor elnézést, nyilván én vagyok paranoiás. (Ha szándékos, akkor ez még épp az a határpont, ami még hasát behúzva belefér: a Karcon nincs helye politikának.)

Régi vicc, a sün és a talicska… de gondolom, mindenki más állattal és használati tárggyal ismeri. Nem is ez a lényeg, hanem a végszó. Tudod már, amikor a nyuszi megy a sünhöz kölcsönkérni a talicskát, és útközben morfondíroz magában: „rendes gyerek a süni, biztos odaadja… de ha épp őneki is pont most kéne… akkor mit mondok majd… és lehet, hogy épp vacak kedvében van, és juszt se adja… de lehet, hogy félreismertem, és alapból bunkó, örül, ha elutasíthat… akkor mit mondok majd…” – És végül a sün házához érve a nyuszkó csak annyit köp a döbbent süni arcába: - Tudod mit, sün, b*zd meg a talicskádat!”

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2014-04-13 21:08 Heyvp

Heyvp képe

A politkai utalásra határozott nemmel kell, hogy válaszoljak. Agyaltam is rajta, hogy valakinek feltűnik-e, te voltál az első betelefonáló. :) A lényeg inkább az lett volna, hogy az emberek kétfelé vonultak, ki-ki a maga helyére, én meg ott maradtam középen. Ennyi és nem több.
És köszönöm az olvasást, egyébként én nyúllal és rókával ismerem. :D

v, 2014-04-13 18:24 Howel

Howel képe

Szia!

"Itt nem szakíthatja el senki és semmi gondolataim fonalát. Kivéve persze a szél által tépett fák susogását és recsegését, meg a tőlem nagyjából öt méterre párzó macskák keltette éktelen ricsajt." - Csak javaslat: Itt nem szakíthatja el senki és semmi gondolataim fonalát. Kivéve persze a szél által tépett fák susogása és recsegése, meg a tőlem nagyjából öt méterre párzó macskák keltette éktelen ricsaj.

Érdemes volt olvasni, köszönöm!

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-04-13 21:12 Heyvp

Heyvp képe

Szia!

Hmm, akár így is életképes a dolog, köszönöm az észrevételt.
És persze az olvasást is, örülök, hogy tetszett. :)

v, 2014-04-13 20:25 Kentaur

Kentaur képe

Hm, talán inkább gondolatok ez az egyperces, a hossz még nem indok, de határeset. A szétcipzárazott pulcsi megakasztott, mert én azt hittem, az a kardigán, ami szétnyílik valahogy (cipzárral vagy gombbal, kapoccsal, madzaggal, kisbaltával), a pulcsiba meg belebújunk.
Amúgy egészen kellemesen megfogja a hétköznapi illúzióvesztést. Én a téli idővel vagyok így, olyan szép, meg csillogó, meg jól néz ki... a fűtött szobából. Aztán amikor kimegyek, a felcsiholt lelkesedés hamar belém fagy, és fél óra múlva már a legszebb jégcsipkés csodavilágot is rühellem.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-04-13 21:18 Heyvp

Heyvp képe

Nagyon morfondíroztam, hogy melyik kategóriába küldjem, és a te meglátásod is abszolút helytálló.
A kardigánt meg valószínűleg azért nem írtam bele, mert a nagyszüleim-szüleim mindig a női változatot hívták/hívják kardigánnak, a férfi verzió meg pulcsi volt, nyíljon vagy ne nyíljon bármilyen módon.
Így esett, hogy a kardigán-asszociációm kissé torzzá vált a társadalmi normához képest. Azt hiszem kedvenc professzorom valahogy így mondaná. :)
Köszönöm szépen az olvasást! :)

k, 2014-04-15 09:06 Roah

Roah képe

Lassan kinövöd ezt az avatárt. :)))

"De persze az öngyújtó lángját a dühöngő szél a tizenötödik és az azt követő próbálkozás után is ellobbantja."

Na ja. Olyan, mintha valami azt akarná, ne gyújts rá.

Szeretem-nem szeretem park? Döntetlen? Vagy eldönthetetlen? ;) Akárhogy is van, egyetértek Kentával: Gondolatoknál jobb helye lenne.
Ha már itt vagyok, jelzem, hogy sok dezés; rájuk célzom.

"...és kisebb gallyakat vág az arcomba, de ki lehet bírni."

"De most már eldöntöttem, hogy..."

"De persze az öngyújtó láng..."

"Nem tudom, hogyan, de valahogy mindig..."

Ésígytovább-ésígytovább.

Tetszett!

A szélről, parkról, két eltérő benyomásról sok dal szól, hisz' nem tudok olyat elképzelni, hogy ez a három jelenség ne inspirálna egy zenészt, vagy zeneszerzőt.
Ebben a dallamban, nem csak kocsiban ülve, valahogy te lehetsz a szél:

http://www.youtube.com/watch?v=qh4nVj8g4hg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-04-18 17:20 Heyvp

Heyvp képe

Pontosan ez az, ami miatt úgy döntöttem, hogy felteszem ide az írásaimat: ezt a sok dezést én egyáltalán nem szúrtam volna ki. Akárhogy is, köszönöm az észrevételt, meg az olvasást és örülök, hogy tetszett. :)
Ilyen aspektusból még az életben nem hallgattam meg ezt a dalt, de mondasz valamit... :)

szo, 2014-04-19 09:55 Black

4

Rokonszenves érzéseket váltott ki belőlem, éppen ezért tetszett. Csak az utolsó mondatot éreztem ellentmondásosnak, ezért négy csillag.

Sitku Csaba

k, 2014-05-06 15:48 Frostler (nem ellenőrzött)

4

Szia!

Nagyon jó volt a poén a végén! :) Ritkán fordul elő velem, de ezen felnevettem! :D Jópofa történet volt!