Csak remény

Bámultam magam elé a sorszámomat a kezemben tartva. Hósipkás cipők lépdeltek el mellettem a márványon. Halk pittyegés jelezte, mikor, melyik sorszámú munkanélküli léphet be az utolsó remények ajtajain az ügyintéző kisasszonyokhoz. A széktámlák nyikorogtak, a hasak megkordultak, gyerekbőgés, halk csitítás és megannyi felesleges mondat. És én csak néztem magam elé. Hallottam a sorsokat, a magamé volt a leghangosabb. A gondolataim viszont nem cikáztak, hanem mint valami lassított felvételek, vánszorogtak fejem képernyőjében. Mint, mikor másodszor, harmadszor látjuk a tizenegyest. Tudjuk, hogy gól, és nem ordít a kommentátor sem már. Csak gól, konstatáljuk, majd várjuk a folytatást.

A szél kint fújt, fújta be a fiatalokat. Köszöntek, ismerték egymást. Én is ismertem őket, de nem köszöntem, mert hallgattam a sorsokat, az enyém hangosan ordibált. A sorszámom remegett a kezemben, és azt suttogta: 1022, de ezt valójában én suttogtam. Hívjanak már! Ki akarok repülni a dühös szélbe, és meg akarok küzdeni minden lökéssel, hogy ne fújjon be ide többé semmilyen lég!

Aztán eltörtek a szememben a száraz üveggolyók, könnyé lettek, felnéztem. Egy lányra lettem figyelmes, akit nemrég röpített be a szél. Szép volt, jól öltözött. Kitűnt a társaságból. Kezein még ott volt a munka. Nemrég veszíthette el az állását, és most érdeklődőn figyelte a sorsát. Új cselekmény, új hely, bonyodalom. Fél órán át figyeltem, és neki nem vált száraz üveggolyóvá a szeme, nem tapasztotta tekintetét a hósipkás cipők közé a márványra, és nem suttogott a sorszámának, a számjegyeknek, és az időnek, hogy az gyorsan teljen.

Ekkor lépett a terembe az ügyfélszolgálatos hölgy. Ügyfélszolgálatos Erzsikének hívták, és ő volt itt a kápó. Erzsike négy órában rótta a márványt a sok munkanélküli között. Volt is munkája, meg nem is. Ő volt a kapocs az ügyintézők és az "intézettek" között. Ő még hétköznapi dolgokról is elfecserészhetett bárkivel.

Kezében munkakeresők kiskönyvével nyomult a tömegben. Nagy testével forgott, mint egy búgócsiga, és osztogatta a könyvecskéket. Mikor odaért hozzám, megint könnyé lettek az üveggolyók. Ránéztem, és nyúltam egy könyvért. A lány is odatartotta a kezét. Ujjaink összeértek, és éreztem a munkát, mállott le a bőréről.
A kijelző pittyent, 1085, a lányé volt. Bement az egyik ajtón. Láttam odabent a sok reményt, és a fölösleges mondatokat, a nyomtatóból kizötyögő lapokat, erdőket. Az ajtó bezárult. Majd engem is hívtak. Bementem, majd ki is jöttem. Munka nincs, mondták, de remény van, jöjjek legközelebb is.

A szél továbbfújt a legközelebbi melegedőre. A munkaügyi központ után ide esik be a legkönnyebben az ember, itt sincs ellenszél, csak kifelé. Kikértem a műbort a műkedvelőknek, meg magamnak is. A város zaja ide alig ér el, itt nyugalom van, és borgőz. Itt fogy el az aprópénz, és itt ül a halál is, előtte hosszúlépés. Itt ül Jézus is, ő csak vizet kér, de bort iszik. Itt ülnek a kóbor muslicák. Itt nincsen tükör, mert akkor meglátná magát az ember, és nyomban küzdene az ellenszéllel. Az itt ülők, mikor belépnek, a kabátjukról lesöprik, cipőjükről lekopogtatják a reményeket, amit előzőleg felszedtek magukra.
Leültem és körbenéztem. Ismerős arcok, a csapos vörös szeme, a mocskos lelkek mind külön történeteket meséltek. Megint hallottam a sorsokat, de most nem az enyém kiabált a leghangosabban, hanem a lányé, akit a munkaügyiben láttam. Ült, előtte műbor és a szeme száraz volt és üveg.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-02-08 09:26 Sren

Sren képe

Üdv a Karcon!
Noha nem Egyperces, inkább Gondolatok-jellegű, nem teszem át. Realizmus ihlette, éppúgy számol a külvilággal is, mint a szerző gondolataival.
Több helyen az ismétlés folytán majdnem erőltetetté válik ez-az, de – szerintem – csak majdnem. Ugyanígy némileg necces a bevett alakokon alapuló, ironikus humor is (műbor a műkedvelőknek, valamint Jézus a borával – ilyesmit rendszerint max a kitalálója vél szellemesnek), de eléggé ironikus, kesernyés ahhoz, hogy beférjen. "Itt ül a halál is, előtte hosszúlépés" - ez tetszik. :)
Hiba alig. Itt nem hiba a számjegy írása sem, mivel nem számnévként, hanem saját alakjában, számadatként szerepel. Páros szerveket nem írunk többesbe.
A stílusod ígéretes. Szívesen olvasnék tőled kevésbé statikus novellákat.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2014-02-09 12:36 Karl Rznjak

Karl Rznjak képe

szia :) köszi. és javítok.

"A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt." (Franz Kafka)

szo, 2014-02-08 12:19 Howel

Szia!

Üdv a Karcon!
A fejem képernyője picit megzavart, de a kötekedés nem tartozik a hatáskörömbe.
Tetszett, és szívesen elolvasom a következő történetedet is.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-02-09 12:37 Karl Rznjak

Karl Rznjak képe

köszönöm. remélem hamarosan lesz kövi mű :)

"A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt." (Franz Kafka)

v, 2014-02-09 07:47 Roah

Roah képe

Nehezen konvertáltam át fejben az olvasottakat - a Gondolatok kategóriához jobban húz a kivitelezése. Annak ellenére így vélem, hogy a mondatok végig egyensúlyoztak a képzavar és a határozott, egyértelmű kijelentések között. Őszintén megmondom, hogy amikor "Aztán eltörtek a szememben a száraz üveggolyók, könnyé lettek, felnéztem." részhez értem, megrökönyödtem. Vizuális típus vagyok, nem tehetek róla. Szóval elsőnek meglehetősen morbid dolgot láttam magam előtt.
A stílusod egyedi, de be kell valljam, nagyon nehezen tudtam olvasni - talán a szórend miatt?
(Annak idején, amikor még írtam, ez volt az egyik visszatérő hibám: az élőbeszédből hoztam át a novellákba, tudat-alatti átokkal; az olvasóim némelyikétől rendre megkaptam - magyartalanul írok.)
És most nálad akasztották a hóhért. :)))))))))) Tényleg furcsa valamit olvasni, ha a szórend - ami hiába szabadon választott az Anyanyelvünkben -, furcsa, vagy szokatlan.

"Hívjanak már. Ki akarok repülni a dühös szélbe, és meg akarok küzdeni minden lökéssel, hogy ne fújjon be ide többé semmilyen lég."

Mindkét mondat végén felkiáltójelet érzek indokoltnak.

"Hósipkás cipők lépdeltek el mellettem a márványon."

"Ekkor lépett a terembe az ügyfélszolgálatos."

"...mikor, melyik sorszámú munkanélküli léphet be az utolsó..."

Kissé sokat lépegetnek. ;) Figyelj csak! Itt egy blog; Megy. Ez a keresztneve.

http://karcolat.hu/blog/craz/megy

252 féleképp mennek. :))) Ha gondolod, lesd meg.

"Ekkor lépett a terembe az ügyfélszolgálatos. Ügyfélszolgálatos Erzsikének hívták, ..."

Ügyfélszolgálatos-ügyfélszolgálatos. Az elsőt szerintem ki lehet váltani "egy hölgy" -el, vagy valami ilyesmivel.

Mindenképpen olvasnék tőled valami más történetet is. :))) És nem csak a hósipkás cipők, csizmák okán. :))))

Dzsáb?

Egy ilyen? ;)

http://www.youtube.com/watch?v=yR6A-Bk9eZQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-02-09 10:51 Para Celsus

Para Celsus képe

"Nah-nah why don't you get a job?" :D
:3


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-02-09 12:51 Karl Rznjak

Karl Rznjak képe

a stílus gyakorlatozás eredménye. Herta Müller ihlette. javítottam a felkiáltójeleket, a hölgyet és a többit. köszönöm az észrevételeket neked is :) plusz tényleg túl sok a hósipka, meg az üveggolyó. remélem hamarosan lesz kövi mű :)

"A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt." (Franz Kafka)

v, 2014-02-09 20:04 Frostler (nem ellenőrzött)

4

Szia!

Súlyos írás, kemény mondanivalóval. Le a kalappal, amiért ilyen hatásosan sikerült leírnod az érzelmeket úgy, hogy közben magát a cselekményt is ügyesen vezetted. Jól megfogalmazott mondatok követték egymást végig, jó volt olvasni.

Gratulálok!

v, 2014-02-09 20:14 Karl Rznjak

Karl Rznjak képe

köszönöm Neked a jó szavakat :)

"A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt." (Franz Kafka)

szo, 2014-02-15 16:51 lehel

lehel képe

Szia!

Van valami, amin megakadt a szemem:

Fél órán át figyeltem, és neki soha sem vált száraz üveggolyóvá a szeme ...

A későbbiekre nézve javaslom, hogy kerüld el az ilyen "fél óráig soha" logikai bakikat.

Az írásoddal, ha azt akartad kifelyezni, hogy az elesett és kétségek közt vívódó ember nehezebben fog érvényesülni, mint azok, akik nem aggodalmaskodnak, megjelenésük határozottab, nem látszik rajtuk a reménytelenség szikrája sem, akkor azt sikerült közvetítened.

Sok sikert kívánok a továbbiakban!

Lehel

cs, 2014-02-20 20:20 AQYeloy

AQYeloy képe

Nekem tetszett, még a műbor a műkedvelőknek is, meg az az egész bekezdés. A lány lelki feladása kicsit hirtelen volt, talán éreztetni lehetne, hogy pár nap-hét eltelik, nem kell durván, lehetne úgy, hogy végig ott ül, mint mikor egy filmben a szereplő csak ül egyhelyben, a környezete meg felgyorsítva változik. Egy elvont mondat, és kész.
Amúgy a felvételek nem a képernyőben mozognak, hanem a képernyőn.