Egy kutya története

Hadd mutatkozzam be, én vagyok Dodó. Kiskoromtól kezdve menhelyen élek, eddig senkinek sem kellettem. Az az egyik álmom, hogy egyszer valaki haza vigyen és mutassa meg milyen egy családba élni. Volt sok barátom itt, de elvitték vagy elaltatták őket. Eddig csak azért bírtam itt élni, mert sok barátom volt, de egyre kevesebb haverom maradt, így egyre jobban magányosnak érzem magam. Néha elgondolkozom, hogy miért kell elaltatni minket, nekünk is vannak érzéseink és mi is élőlények vagyunk. Vajon miért nem adnak egy esélyt nekünk? Volt olyan barátom akit elvitt valaki, de van olyan is akit elaltattak, mert már túl sokáig volt itt és úgy gondolták, hogy ha már eddig se kellett senkinek, akkor már később se kell. Attól félek, hogy én is ilyen sorsra jutok. Még megakarom tanulni: -Milyen egy emberhez kötődni, milyen szeretni, milyen ha átölel valaki és milyen szabadnak lenni? Remélem egyszer megtudom. Amikor unatkozom vagy szomorú vagyok, vissza gondolok arra, hogy milyen jó volt az előző menhelyen élni. Ott jobban törődtek velem, játszottak és simogattak is. Még mesélnék nektek tovább a történetemet, de most nem tudom, mert a tulajdonos most jött ki az irodájából és azt a botot tartja magánál, amit akkor szokott használni, ha valamelyikünket elaltat. Nézem, nézem, hogy kihez megy oda. Egyszer csak megáll a ketrecem előtt és kivesz belőle. És az arcomba mondta: -Most eljött a te időd is! Ekkor én a félelemtől ugatni kezdtem. Egyszer csak cipő kopogást hallottam, hátra nézek és megláttam egy nőt. Kivesz a tulajdonos kezéből, magához vesz majd megölelt engem. Elvitt a kocsija felé, berakott, én meg útközben a nyitott ablakon kidugtam a fejemet. Szabadság érzetem lett. Még nincs vége a történetemnek, még csak most kezdődött el az új életem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-04-03 09:04 Blade

Blade képe

Egy korai zsenge.

h, 2017-04-03 18:37 Gitáros

Gitáros képe

Először is, üdv a Karcon! - ahogy mondani szokták az itteni, profi felhasználók.
A profilképed aranyos - engem azonnal megvettél, mert imádom a kutyusokat - csakhogy ez még kevés az üdvösséghez.
Ez a kis írás hemzseg a vesszőhibáktól, állandóan kevered a múlt-és jelenidőt, rengeteg a szóismétlés, és más, kisebb-nagyobb hibák is vannak benne.
A jószándék díjazandó - akartál írni egy szívmelengető kis történetet egy menhelyi kutyusról, akit végre befogad valaki - de nagyon érezni még a gyakorlatlanságodat az írás terén.
Olvass sokat - itt a Karcon is rengeteg, magas színvonalú novellát találni - és persze, írj, mindenféle témában, akár ennél hosszabb történeteket is, mindenki szurkol neked, örömmel várunk minden új hangot, tehetséget.
Hajrá!

Miki

h, 2017-04-03 19:59 Roah

Roah képe

Ó, hát a tematika Zoráért kiált. :)))

Ha van Nutrá Szvít, akkor lehet Karcos Szvít is - nálam az: édes írás. :)))

Ha gondolod, kiszedek néhány mondatot, kezdésnek, hm? Hogy mivel kezdj, mire figyelj, ilyesmik.

Segítsek?

Elöljáróban hadd ajánljam figyelmedbe a portál kódexét, a Gyíkot - fent találod, felső sor -, olvasd el, és vidd magaddal a fejedben azt, amit benne találsz. (És meg is kellene őrizned a cuccost, nem szavidős, nincs jótállása, egyszerűen állja a sarat, és bármikor jól jöhet a tartalma, frankón.)

Isten hozott a Karcolaton! :)))

"Finom süti, Húúúcs, finom süti!" :D

https://www.youtube.com/watch?v=lSJHJNYnGDY

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-04-03 22:38 Okami

Okami képe

Hello, üdv a Karcon!

Én általában a hejjesirásba nagyon nem szoktam belekötni – bár itt azért voltak olyanok, amik még nekem is borzasztóan szemet szúrtak, de majd kilistázza az, aki jobban ért hozzá, és többet lát…
Tudod ez az egész nekem olyan volt mint valamiféle „adjad az adód egyszázalékát” kategóriájú hirdetés, vagy a kéregetők a Kálvin-téren. Valamiért úgy éreztem, hogy abszolút az együttérzésemre utazol, szinte görcsösen akarod belőlem kicsikarni, hogy hullajtsak néhány krokodilkönnyet szegény kutyusért.
De sajnos nem tudok. A kutya karaktere számomra egyáltalán nem hiteles. Annyira mesterkélt nekem, hogy egyáltalán nem tudok azonosulni, hovatovább együtt érezni vele.
Egy kicsikét mintha butácska lenne – talán hogy cukibb legyen, talán hogy kihangsúlyozd ő még egy kis kutya, egy ártatlan lélek stb. Aztán meg a kutyuli átmegy full-intelligensbe és nekiáll a nagy életfilozófiai fejtegetéseknek.
Miért? Hogyan? Egyáltalán képes az ilyesmit felfogni? És ha igen, akkor a fogalmazásában meg miért ilyen gyermeteg?
Sokkal jobban megérintene, ha primitívebb, egyszerűbb gondolatvilággal volna megáldva. Aki mondjuk nem fogja fel tudatosan, hogy mi is folyik itt, csak benyomások, érzések, csak valami történik vele. Az, hogy ő maga sem érti és csak érzi mi vár rá, de ő maga sem tudja megfogalmazni, sokkal nagyobb nyomást helyezne az olvasóra, feszültséget generálna, és utána valóban jöhetne a nagy megkönnyebbülés. Hát mégis örökbe fogadták a "kis dögöt", hát mégis túlélte, jaj de jó!
De nem, ez valamiért nincs meg. Tárgyilagosan elmondattál valamit ezzel a kutyával, ami így van és oké. És nem tudok vele mit kezdeni. Olyan, mint egy szájbarágós mese gyerekeknek, ahol legyél jó, meg friendship van örökké, közben pedig elültettél gondolatokat, amik nem feltétlen fogalmazódnak meg egy ilyen szinten.

Na nem baj, az én kezdő írásaim rosszabbak voltak ennél. Értékelem, hogy szerettél volna egy bájos történetet elénk tárni, csak a megvalósításon, meg a helyesíráson volna javítanivaló.
De majd belejössz, csak ne add fel ideje korán :)

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”