Nico egyperces kesergése

Az osztályterem összes ablakán befújt aznap reggel az őszi szellő, felkapva s táncra perdülve a fehér, selyemvékony függönyökkel, melyek kecsesen hullámoztak a levegőben. A kinti fák, felcserélve a zöldet, pajkos színjátékot űztek, megsárgultak, megbarnultak, s mélabún hullatták leveleiket a szélben, miközben a diákok elballagtak alattuk az iskola felé tartva. Szinte érezni lehetett a szabadságot a meleg, napsütötte levegőben; ez volt a tanév első hete. Nicolas Weston egyedül ült az osztályteremben egy asztalon, lábait egy fehér széken pihentetve, s kezében egy papírrepülőt tartva, miközben a nyitott ablakokon keresztül a távolban levő hatalmas szélmalmok mozgását figyelte. A kezében lévő repülőt egy levélből hajtogatta össze még aznap reggel, amit Lucytől kapott, a legszebb lánytól az osztályból. A lány a kedvese s egyben modellje és múzsája is volt, akiről számtalan portrét rögtönzött már az elmúlt három év alatt azokon a hosszú és unalmas tanórákon. A repülő egyik szárnyán a „Londonba költözöm” felirat állt, míg a másik szárnyán és a törzsén a következő feliratfoszlányok voltak olvashatóak: „Sajnálom, hogy így ér véget”, „ne haragudj...” „hiányozni fogsz”, „sajnálom”. – Hát még én... – sóhajtotta halkan a fiú, s közben a táblára nézett, amin még a tavalyi „Szünidő” felirat állt. – Én is sajnálom – mondta, miközben beletúrt hullámos, barna fürtjeibe. Lassan felállt az asztalról és elsétált az egyik nyitott ablakig, amin beáramlott a friss, üdítő levegő. Felemelte a jobbkezében lévő repülőt, és még egyszer utoljára vetett rá egy röpke pillantást, majd egy gyöngéd mozdulattal átadta a repülővé süllyesztett levelet a könnyed, őszi szellőnek, ami azonnal felkapta s messze vitte, messze a szélmalmok irányába. – Te is hiányozni fogsz, Lucy...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-08-03 10:32 Blade

Blade képe

London helyett Berlint ajánlom.

Közhelyes (legszebb lány, beletúrt hullámos, barna fürtjeibe, könnyed, őszi szellő). De az ötlet nem olyan rossz.

cs, 2017-08-03 18:55 Sednol

Sednol képe

Üdv az oldalon!

Remélem, megismerkedtél már az oldal mentalitásával, mert nem fogunk kímélni.

Ezt jól nyakon öntötted mézzel, csokival és mindennel, amit csak találtál. Ettél már baklavát? Na, ez még attól is édesebbre sikerült. Amúgy kifejezetten finom, mármint a baklava, de óvva intelek attól, hogy egymás után kettőnél többet megegyél.

Ami elsőre feltűnt, hogy imádod a határozói igeneveket, ami bizonytalanná teszi az egészet. Nem mondom, hogy nincs meg a maga helye, de itt már annyi van az elejében belőle, hogy megfeküdte az olvasókámat.

Aztán ott van pár fogalmazási bizonytalanság, úgy mondanám, hogy körülírsz. Mutatok példát:
„Az osztályterem összes ablakán …” Az osztályterem ablakain
Ha egy kicsit megrágod a mondatokat, precízebb, kifejezőbb mondatokat kapsz. Ha gyakorolsz, egy idő után simán észreveszed az ilyeneket, aztán később már jól írod le őket.

Iszonyatos mennyiségű jelzőt használsz. Tudom, milyen érzés, régebben hajlamos voltam akár két-három darabot is odabiggyeszteni. Sokat ba… akarom mondani izéltek érte, és rájöttem, hogy ez pusztán lustaságból csináltam. Lusta voltam megkeresni azt az egy jelzőt, ami egymagában is kifejezte volna mindazt, amit akartam. Tudom, rossz nézni, amikor egy oldalnyi terjedelemből háromnegyed, fél oldal marad a takarítás után, de jót tesz az írásnak.

Miért nem magyar neveket használtál? Márk is bánkódhatna, hogy Lucy elköltözött Londonba. Amúgy ezen a vonalon hiányt generáltál bennem. Azt tudom, hogy a leányzó hová költözik, de fogalmam sincs, hol van a hősöd. Ha már ekkora fókuszt kerítettél annak a fránya Londonnak, akkor megoszthatnád velünk, hogy hol vagyunk. Ezzel is ki tudsz váltani némi hatást. Tegyük fel, hogy hősünk Ausztráliában tartózkodik, akkor elég sanszos, hogy nem mostanában fognak újra találkozni, de ha csak száz kilométerre van Londontól, akkor már csak rinyálásnak tűnik az egész, Ha akarja meglátogatja. De azt is elfogadom, ha a lány csak simán elköltözik, és nem írod le, hogy hová. Akkor én úgy veszem messzire, hiszen ezért bánkódik emberünk. A szélmalmokból amúgy Hollandia ugrott be.

„Szinte érezni lehetett a szabadságot a meleg, napsütötte levegőben; ez volt a tanév első hete.” Na, most az van, hogy itt szerintem nem egyre gondolunk. Ha elolvasom, nekem azt jelenti, hogy érezni a szabadságot, tehát ott van. Jó, tudom, hogy szinte, de az ott van, erre odatolod a képembe, hogy csak annyira érezni, mint amennyire egy halálraítélt érzi a cella ablaka mellett ülve. Egész más lenne a mondat, ha megtoldanád:
„Szinte (még) érezni lehetett a szabadságot a meleg, napsütötte levegőben; ez volt a tanév első hete.”
Érzed a különbséget? Itt azt mondjuk, hogy az már elveszett, de némi merengéssel még visszahozható. Elvégre a karaktered is ezt teszi, bánkódik, amihez általában visszaemlékezés társul.

A szóismétlésen is érdemes dolgozni. A repülő elég sokszor feltűnik. Ezt úgy tudod elkerülni, ha a repülőt teszed meg jelképnek, központi elemnek, és köré csoportosítod a mondanivalódat.

Az írást érdemes tagolni is, mert így egy nagy betűleves, amiben nincsenek hangsúlyok. A tördelés segít, hogy kiemelj dolgokat. Ha olvasol, figyeld, hogy mások, hol törik meg a mondatokat. Milyen gondolatmenetek, történések után. Egy idő után automatikusan tördelni fogod az írásaidat. Könnyebb olvasni, és kifejezőbb is lesz.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe. Az látszik, hogy van még min dolgozni (kinek nem), de nem akartam feladni az első sor után, és ez pozitívum. Erről eszembe is jutott, hogy érdemes a tíz tagmondatos mondatokról is leszokni. Nehéz, tudom, még mostanság is írok ilyeneket, aztán persze jól széttördelem.

Hogy valami jót is mondjak. Elhittem a karaktered. Annak ellenére, hogy férfi, nem éreztem úgy, hogy ez giccses lenne. Ezért külön gratulálok.