Szamarak

K. József vezetés közben üzenetet kapott a mobiltelefonjára. Elmorzsolt egy káromkodást a fogai közt, és a készülék után kotorászott. A csontjaiban érezte, hogy ismét lemondják a kristálygyermek-konferenciát. Csak a múlt héten kétszer is megtették, egyszer teremhiányra, egyszer pedig a túl kevés létszámra hivatkozva. K. József azonban tudta, amit tudott: vele akarnak kibabrálni, nem akarják, hogy ő, az angyalok közvetítője, átadja üzenetét a szükséget szenvedő emberiségnek!
Végre megtalálta a mobiltelefonját: persze megint kicsúszott a táskából az utasülésre. A férfi nem talált helyet, ahol leállhatna, mert a parkoló kocsik mindet elfoglaltak. Így hát fél kézzel a kormányt fogta, miközben kioldotta a billentyűzárat, hogy megnézze az üzenetet.
Mindeközben egy játszótéren a négyéves kislány, Angéla, – becenevén Angi – a homokozóban játszott. Poppy nevű babája a homokvár tetején trónolva mosolygott rá: a kislány őt tette meg a frissen épült homokbirodalom királynőjévé. Hátra volt még azonban a várárok megépítése, nehogy a gonosz törpék megtámadják homokbirodalom úrnőjét. Angi munka közben egy gyermekmondókát kántált halkan: Én vagyok én, te vagy te. Ki a szamár, én vagy te?
Nagyon tetszett neki ez a kis rigmus, és annyit idegesítette már vele a szüleit, hogy azok megtiltották neki a kántálást. Pedig a kislány nem szándékosan bosszantotta őket, egyszerűen csak nem ment ki a fejéből a mondóka, folyton ott szökdécselt a gondolatai közt, belülről böködve Angélát, hogy mondja csak ki hangosan is.
Ám most a szülei elutaztak messzire, és Angit otthon hagyták a nagyapjával. Az öregúr a homokozótól nem messze üldögélt egy padon, könyvet olvasott, és időnként fölpillantott a kicsire. Nagypapa igen aktív, teendőkkel teli életet élt nyugdíjas professzorként is, tagja volt például egy vitakörnek, egy sakk-körnek és a kerületi nyugdíjasok szövetségének is. De a homokban-porban térdepelni, vagy a csupasz földre ülni az unokája mellé: azt azért mégsem szerette. Így hát Angi olvasgató nagyapjától több méter távolságban, szabadon dünnyöghette a mondókáját: Én vagyok én, te vagy te. Ki a szamár, én vagy te?
A homokvár körüli árok elkészült, Poppy baba elégedetten trónolt a tornyán, Angi pedig körülnézett a pöttyös labdája után. Most, hogy a vár elkészült, szeretett volna kicsit labdázni. Fölnézett nagyapjára, hogy megkérje rá, labdázzon vele. A nagypapa azonban úgy belemerült az ölében tartott könyvbe, hogy Angéla inkább mást gondolt: a közelben megpillantott egy csapat galambot, amint békésen szemezgettek a pázsiton. Kíváncsiságból megdobta őket a labdával, hogy lássa, elrepülnek-e. A galambok hangtalanul szétrebbentek, a labda viszont továbbpattant, és elgurult. Angi azonnal utána vetette magát, hogy még azelőtt elkapja, hogy nagypapa észrevenné az incidenst. A nagypapi sosem engedte, hogy szaladgáljon, viszont olyan szörnyen lassan hozta mindig vissza az elgurult labdákat. A kislány fürgén szedte pufók térdeit: még pár szökkenés, és ismét nála lehet a pöttyös labda.
K. József bosszankodva nyomogatta mobiltelefonjának gombjait: az a vacak mindig üzenetküldés közben fagyott le, hogy aztán vissza kelljen vonni az üzenetet a listából és újra próbálkozni. A férfi most már meghálhatott volna egy pillanatra, de ugyanannyi idő alatt el is küldhette végre a makacs üzenetet, miközben a kihalt mellékutcán hajtott.
Éppen megnyomta volna a küldés gombot, amikor éles villanás tűzött a szemébe, talán valami tükröződő felületről. K. József felkapta rá a fejét, és látta, ahogy előbb egy pöttyös labda, majd nyomában egy csöpp kislány terem előtte az úttesten. A férfi teljes erejéből beletaposott a fékbe, miközben rátenyerelt a dudára is.

A padon ülő öregúr a bekezdés legérdekesebb részénél hallotta meg a dudaszót, és ijedten rezzent össze. Rögtön az unokáját kereste, de sehol sem látta.
– Angi! – kiállította rémültem, majd korához képest meglepő fürgeséggel felpattant, és sétabotját a padon feledve a dudaszó irányába döcögött, ahogy tőle telt. Ahogy az út közepén álló kocsit meglátta, megtorpant egy pillanatra. A kocsi kitakarta az utat: mi van, ha a kisunokája összetörve, véresen fekszik a kerekek alatt? Az öreg elűzte a rémes képeket, és megemberelte magát. Továbbsietett, egyszerre ért oda a kocsiból kiszálló sofőrrel.
Angi a labdáját ölelve térdelt az aszfalton, és fölfelé bámult az égre, mintha a szálló galambokat figyelné.
Föl se fogta, mi történt majdnem! – gondolta K. József megkönnyebbülve.
Angi ijedten kapaszkodott nagyapjába, amikor az fölkapta a földről: nem értette a kislány, miért ilyen dühös a nagypapa.
– Hirtelen rohant ki elém! – magyarázkodott K. József.
Azt persze nem említette, hogy éppen sms-ezett, amikor ez történt. Az öreg prof szemrehányó pillantást vetett a sofőrre, miközben unokáját szidta:
– Nem megmondtam, hogy ne szaladj el! Látod, majdnem elütött az autó! Meg ne lássak ilyesmit még egyszer! Rossz kislány!
Angi ekkor már pityergett, és nagyapja szíve hamar meg is esett a csöppségen. Otthagyta a még mindig mentegetődző autóst, és megnyugtatóan ringatta karján unokáját, miközben a padhoz sántikált.
– Hazamegyünk szépen – duruzsolta a kislány fülébe, miközben letette a földre. – Megiszunk egy finom kakaót lefekvés előtt!
Angi már nem is sírt, hozta a babáját és a labdáját, majd kézen fogva hazasétált a nagypapájával. Odahaza aztán megfürdették, majd megkapta a kakaóját és a képeskönyvét, hogy nézegesse lefekvésig. Nagypapa a dolgozószobába ment, hogy aláhúzzon pár részletet a könyvében, és maga is megigyon egy pohár forró kakaót – csak ő némi rummal is megbolondította.
Elővette a könyvét, és jegyzetelni kezdett. Délután a játszótéren talált egy jó részt a Bibliából, amivel majd példázhatja a vitakörben, mennyire nem látjuk meg manapság a fontos dolgokat. Valami angyalosat akart, mert nagyon érdekelték Isten eme titokzatos küldöttei. Fénykorában, amikor még vallástörténetet tanított, több érdekes tanulmányt is írt róluk, sokat adott volna érte, ha egyszer láthat egyet. Ezért aztán Bálám történetére esett a választása.
A jól végzett munka örömével állt fel jegyzetei mellől. A mosdóba menet elhaladt Angi szobája mellett, és elhatározta, hogy visszafelé benéz: alszik-e már a kislány, vagy még a betakargatásra vár?
Ahogy elhaladt a gyerekszoba előtt, Angi hangjára lett figyelmes, és megállapította, hogy a kicsi megint a babájához beszél: szokása volt, hogy lefekvés előtt elmesélje neki a napját. Nagypapa nem akart hallgatózni, de megütötte a fülét a „papi” szó, Angi így hívta őt. Az öregúr közelebb hajolt az ajtóhoz.
– És akkor csak úgy utánamentem a labdának, aztán elestem, a bácsi meg majdnem elütött – hallatszott halkan Angi hangja. – És aztán amikor már nagyon ott volt az autó, akkor leszállt az angyal. Pont az autó meg énközém szállt le. Nagy galambszárnya volt neki kettő, csak fényből volt, mert az egész angyal fényből volt, mint a nap. Akkor aztán az angyal ránézett a bácsira. A szemével, ami tűzből volt, belevilágított a bácsi szemébe, mire a bácsi felnézett és meglátott engem. Az angyal addigra már huss, felrepült. És akkor a bácsi irtó nagyot nyikorgott a kocsival, és megállt pont ennyire előttem. Papi meg dühös lett és azt mondta, hogy rossz vagyok, pedig nem is.

Az öreg prof csak állt a gyerekszoba ajtaja előtt, mint Bálám szamara. Még a mosdóba-mehetnékje is elmúlt.
Az a mondóka járt egyre a fejében, ami mostanában unokája kedvence volt:
„Én vagyok én, te vagy te. Ki a szamár, én vagy te?”

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-06-27 19:11 Dana

Dana képe

Kentaur-féle rövid, tanulságos, lefekvés előtti olvasgatásra. Reggel még emlékezni fogtok rá, az garantált.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-06-27 21:11 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm a kirakást, olvasást és a dícsérő szavakat!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2016-06-27 19:40 Sednol

Sednol képe

Az élet szülte, te meg felturbóztad a kedvenc témámmal.
Az elején azt hittem, hogy K. József lesz az angyal.

Jelzem, megjött az Angyalok című könyv, köszönöm az ajánlást.

Építő jellegű kérdés: ebben a mondatban nem a második gondolatjelhez kéne tapadnia a vesszőnek?
„Mindeközben egy játszótéren a négyéves kislány, Angéla, – becenevén Angi – a homokozóban játszott.”
„meghálhatott” gondolom, megállhatott-ra gondoltál.

Nekem tetszett.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-06-27 21:14 Kentaur

Kentaur képe

De igen, bizony, hogy ott kéne lennie. Figyelmetlenségi hiba. Mostanában a wordöm is vacakol, sokszor nem jelzi az elírásokat sem, de ezt nem is tudná. ( A szakdolgozatom óta csinálja, remélem, ez nem kritika akar lenni a word részéről.)
Ezt igazából bő két és fél éve írtam, elsőben felvettem egy stílusgyakorlat szemináriumot, arra számítva, hogy majd megtudok frankó új dolgokat. Ha azokat nem is tudtam meg, született pár kisebb mű a feladatok kapcsán. Ehhez az volt a feladat, hogy írjunk arról, hogy valaki nem tud vagy nem hajlandó észrevenni valamit, ami az orra előtt van. Nekem meg rögtön a modern ezoterika rajongói jutottak eszembe, akik véleményem szerint hajlamosak a lehulló falevélben is spirituális jelet látni, ugyanakkor azt se vennék észre, ha egy angyal táncolna a fejükön. A professzor pedig a jó öreg másik véglet, a materialista, aki hinni akar, de képtelen rá. Aki egész életében azzal foglalkozott, amihez nem bír közel kerülni, és annak a "szakértője", amit sosem tapasztalt.
Olyanok nekem kicsit ezek az emberek, mint Bálám, és innen már adta is magát a történet vezérfonala.

Most, hogy van egy kis időm, átnéztem ezeket az írásokat, és úgy találtam, hogy ez a darab nem is rossz.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2016-06-27 20:11 Gitáros

Gitáros képe

"a parkoló kocsik mindet elfoglaltak." - elfoglalták
"A férfi most már meghálhatott volna egy pillanatra," - megállhatott volna

Kedves, tanulságos történet, egy pici misztikummal, amúgy "Kentaurosan"....:D

Miki

k, 2016-06-28 16:15 Roah

Roah képe

Annyira szeretem a munkáidat...! :))) Ezt eddig miért nem láttam? Mid van még, ki vele! :)))

Tudod, mi volt az első gondolatom, amikor elolvastam? Hogy ezt a novelládat miként fogom idézni, hogyan fogom hirdetni az igéjét akkor, amikor kell. Hm? Hogyan idézzem? :)))

Hát megint mit írtál?! :)))) Elképesztő vagy. :))) Kapsz egy feladatot, az ihlet meg ott áll mögötted, és adja a dózist, neked meg le kell írnod, amit a történet diktál - hihetetlen kapcsolatod van a történeteiddel, annyira azt érzem mindig, hogy úgy írsz, mint valami titkárnő, és annyira koncentrálsz a sztorira, hogy ettől olyan Kentásak, ettől azok, Istenemre mondom, te azon ritka szerzők közé tartozol számomra, aki szimbiózisban él a novelláival.
Őszinték! Annyira őszinték. :))))

Figyelj csak, tudom, hogy nincs sok időd neked sem, gondoltam, könnyítek egy kicsit a munkádon, és átszöszöltem, amit csak tudtam, hátha hasznát veszed, ha másért nem, legalább időt spórolsz vele.
Meg aztán...annyi, de annyi jó dolgot adsz állandóan, hogy képtelen vagyok hála nélkül csak úgy olvasónak lenni.
Hm? :))))

„Elmorzsolt egy káromkodást a fogai közt, és a készülék után kotorászott.”

Között? :)))

„Így hát fél kézzel a kormányt fogta, miközben kioldotta a billentyűzárat, hogy megnézze az üzenetet.
Mindeközben egy játszótéren a négyéves kislány, Angéla, – becenevén Angi – a homokozóban játszott.”

Mindeközben-miközben; az egyiket meg lehet hekkelni egy ’mialatt’-ra, hm? :)))

„Angi munka közben egy gyermekmondókát kántált halkan: Én vagyok én, te vagy te. Ki a szamár, én vagy te?”

Kell az a „munka közben”? Nem elég úgy, hogy „Angi egy gyermekmondókát kántált halkan…”

„Nagyon tetszett neki ez a kis rigmus, és annyit idegesítette már vele a szüleit, hogy azok megtiltották neki a kántálást.”

A „kántálás” duplázódása érdekében mondjuk egy ’éneklést’, vagy úgy, hogy ’azok már megtiltották neki az ismételgetést’?

„Az öregúr a homokozótól nem messze üldögélt egy padon, könyvet olvasott, és időnként fölpillantott a kicsire.”

Ez talán csak hangzás okán javasolnám: ’föl-fölpillantott’, vagy ’fel-felpillantott’…

Sok a ’pedig’, és sok a kettőspont és a ’miközben’. ;)

„Angi azonnal utána vetette magát, hogy még azelőtt elkapja, hogy nagypapa észrevenné az incidenst.”

Az ’incidens’-t stílusidegennek érzem ide.

„A nagypapi sosem engedte, hogy szaladgáljon, viszont olyan szörnyen lassan hozta mindig vissza az elgurult labdákat.”

Ezt átfogalmaznám. :))))

„Éppen megnyomta volna a küldés gombot, amikor éles villanás tűzött a szemébe, talán valami tükröződő felületről.”

A ’talán’ itt bizonytalanul hat, valahogy úgy kellene, hogy a karakter nem tudta, mit is lát tulajdonképpen, és ez szerint megfogalmazni – ugyanis a narráció nagyon is határozott tempóban száguld a történet célja és a vége felé. Imádom!

„K. József felkapta rá a fejét, és látta, ahogy előbb egy pöttyös labda, majd nyomában egy csöpp kislány terem előtte az úttesten.”

A ’majd’ lassúságot sugall, az események meg száguldanak, gyorsak, nem teketóriázik a novella, más szót használj szerintem. ;)

Részemről ennyi - ha rendbe van, részemről mehet is nyomtatásba!

Az angyalokat örökké Afrikában keresem, Egyiptomban - bárcsak a Nílus mesélhetne...

Fura dolog ez: hogy az emberek nagy része még akkor sem látja, vagy ismeri fel amit keres, ha az arcába tolja magát. Majdnem úgy, mint amikor keresi valaki a szemüvegét, érted, és végig a fején van - egyszerűen nem látják, vagy nem ismerik fel az óceánban a vizet. :)))

Akkora ötöst adtam az ötletért, mint egy ház. :D A szerkesztése is nagyon tetszik, az, ahogyan egyik pontról száguldunk a másikra, ez remek volt, és kreatív, nem igen olvasni mostanság még csak hasonló írástechnikájú művet sem, a gyerek karaktered, mint mindig, most is hiteles, a végén szinte hallottam a picilányt, tök cukor volt - "Papi meg dühös lett és azt mondta, hogy rossz vagyok, pedig nem is." :D De nem ám! :D Csak mindig rosszkor vagyunk rossz helyen. :D

Jajde szeretem novellád lett számomra ez is! :)))

Köszönöm! :)))

És egy utolsó...
...a hivatásos angyalok közül Mihályt bírom a legjobban. Hatalmas forma. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=I2Onj6jkGc8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-06-28 18:41 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm, hogy tetszett, és a javaslatokat is, mindenben igazat adok. Szeretem, hogy valahogy úgy tudsz produktív javaslatot tenni (ami egész más ügy, mint a hibalista, persze az is hasznos), hogy az embernek az az érzése, hogy ha te egy nővér vagy orvos lennél, és közölnöd kéne, hogy meghalok, azt is megköszönném. :-D Mert valahogy azt is úgy mondanád, hogy az ember boldog lenne, hogy pont abba hal bele, és hogy még van hátra x csodás napja. :-D
Szóval valahogy tényleg produktívak.

Nekem Gabriel a kedvencem, érthető módon egyrészt (van egy Gáborom ugye), és mert ő őrzi a paradicsom kapuját, és ő közölte Jézus születését is, nem mellesleg a Koránt is ő diktálta Mohamednek. De Metatron sem sámli, hogy egy kevésbé ismertet említsek. És nem csak a főangyaloké a világ...

Hm, most lebuktam, van egy csomó olyan írásom, amit valahogy nem találtam elég jónak. Ritkább, hogy akkor nem, és később rájövök, hogy de. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2016-06-29 05:32 Roah

Roah képe

Jaj, Kenta. :(((

Azt hiszem, tudom már, hogyan fogom továbbadni a történetet. :)))

Úgy tartják, az angyalok jelei gyűrűznek - háromszor. Háromszorosak. Példádul három különböző helyről, vagy személytől hallod ugyanazt a filmcímet. Hárman ajánlják ugyanazt a könyvet. Hárman súgják ugyanazt a választ egy kérdésre.
Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de azt igen, hogy mielőtt visszatértem a Karcolatra, és még csak vaciláltam, mit tegyek, három különböző helyről kaptam tollat. :)))

Naná, hogy az óriási angyalok mellett vannak más angyalok is - szétszóródva...úgy lehetnek szétszóródva, mint az üstökösök, csak talán nem hagynak maguk után olyan kráternyomokat, mint a Hold, vagy a Mars felszínén. ;)

...ha már Mihály ide száműzte a bukott angyalokat, meg kell védenie tőlük az embereket. :)))

Egyébként tényleg különösnek tartom; Egyiptom, az Olimpusz, a Kereszténység ábrázolásai, meg még sok ősrégi dolog a múltból, de Egyiptom volt talán a legelső, ahol az Isteni lények szárnyakkal rendelkeztek.

https://www.youtube.com/watch?v=3MIzpHR7lAQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2016-06-29 07:33 Kentaur

Kentaur képe

Nem, igazából már a suméroknak voltak ilyen ábrázolásaik, ők pedig előbb voltak, mint az egyiptomiak.

http://alfahir.hu/sites/barikad.hu/files/OB/Inanna.jpg

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2016-06-29 23:06 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe
5

Helóbeló!

Jöttem már, rég olvastam tőled. Hozod a szokásos király hangulatot és stílust, nagyon jó írás lett. Van pár észrevétel, de igazából nem eget rengetőek, csak engem meg-megakasztott.

"a parkoló kocsik mindet elfoglaltak" - mindet elfoglalták/mindent elfoglaltak? Elütés, asszem.

"csak ő némi rummal is megbolondította." - az "is" szerintem nem kell, át lehetne fogalmazni.

A végén még a "bácsi felnézett" dolog akasztott meg, mert hiszen a kislány lentebb van mint ő, akkor is, ha az autóban ül, így felnézni nehézkes. Vagy én vagyok bogaras?

Különben ezt már itthon írtad? :)
Cheers!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

cs, 2016-06-30 08:36 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm az olvasást meg a tetszést.
Ezt annyira itthon írtam, hogy legalább két éve követtem el, csak most találtam meg. :-)

Az utolsó kivételével egyetértek.
Ott az van, hogy a pasi lefelé néz a kezében tartott telefonjára, ráadásul egy kocsiban ül, elég alacsonyan tehát, a gyerek pedig abban a pillanatban még nincs a kocsi orra alatt, a féktávon túl rohan az úttestre (szerencsére ugye). Szó-szó, a pasinak gyakorlatilag is fel kell néznie rá, de elméletileg is nagyon hülyén hangzana, hogy ha egyszer éppen lefelé néz, akkor most még lejebb nézett, vagy hogy? :-D Az már a kocsipadló lenne. :-D
Esetleg rámnézett-el lehetne kiváltani, de szerintem az nem tükrözi olyan jól, hogy a pasi egyáltalán nem az utat nézte előtte. Persze mindez egy négyéves tömörségével, logikájával és szókincsével. (Ami elképesztően nagy ekkorra egyébként, a négyévesek már értik az egyszerűbb metafórákat és szóvicceket, és az ironikus-cinikus megjegyzések nagy részét. Bárcsak úgy beszélnék angolul, mint egy négyéves angol gyerek! Középfokú vizsga röhögve...)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2016-06-30 14:55 Niszel

A kisunokam meg csecsemo volt, egyszercsak oda mutat a muhely sarkaba azt mondta: angyal.
A lanyom es a vejem teljesen ledobbent, azt se tudtak ez a szo honnan szarmazik, hiszen a gyerek meg nem is tudott beszelni. Valojaban ez volt az elso szava.
Ilyen es ehhez hasonlo dolgok jutnak eszembe az irasodrol.
Amikor azt mondjuk: angyal, ezt a szot mindenki megerti kicsik es nagyok egyarant.
Az angyalokat mindenki ismeri, es megse.
Erdekes tema.