Tánc a kötélen

Dezső verejtékben úszva ébredt, úgy ahogy hetek óta minden reggel. Nagyot ásított és kezeit álmosan a feje fölé nyújtva azt konstatálta magában, hogy ismét nem tudta kialudni magát. Pizsamája szélével megtörölte izzadt homlokát, majd miután elintézte folyóügyeit, feltette a kávéval dugig megtömött kotyogós kávéfőzőt a gáztűzhelyre, és miközben arra várakozott, hogy elkészüljön a reggeli frissítő fekete, melyet egyik reggel sem hagyott volna ki, felidézte aznapi álmát.
Nem is kellett sokat gondolkodnia, hiszen az álom hetek óta kísértette és szinte már beépült a mindennapjaiba.
Ma éjjel ismét kötéltáncos volt. Két épület között egy kifüggesztett kötélen egyensúlyozott és tömegeket vonzott a mutatványa. Gondtalanul mászkált oda és vissza a kötélen, könnyed táncot lejtett rajta és a produkció végén egy kézenállással gazdagította kötéltáncos számát, melyet kitörő éljenzéssel és tapssal fogadott a közönség. Érezte, hogy elismerik, nagyra tartják és ámulattal figyelik. Ám amikor meghajolt volna, hogy megköszönje rajongói lelkesedését, valamilyen érthetetlen okból megbillent és a mélybe zuhant. Ezután már csak annyit tudott felidézni, hogy egy tolószékben ül. Álmának végkifejlete minden reggel nagyon megviselte, mert annyira valóságosnak tűnt, bár igazából nagyon esetlen volt, sosem sportolt és veszélyes helyzeteknek sem tette ki magát. Eleinte még nem foglalkozott sokat ezzel, de miután az álom rendszeresen megismétlődött, elgondolkodott, hogy ennek mi lehet az oka és mit is jelenthet.
Dezső egy racionális, meglehetősen földhözragadt, szokásaihoz és elveihez szinte már görcsösen ragaszkodó figura volt, de miután álma már 4.hete kísértette, és úgy érezte, ez kihat a hangulatára, valamint a számára oly fontos munkája minőségére is, úgy döntött hosszas vacillálás után, hogy érdeklődik egy kolléganőjénél, - akiről tudta, hogy hobbiból álomfejtéssel foglalkozik - hogy vajon mit is jelenthet ez a szörnyűséges álom.

- Dezső, anyagilag minden rendben van veled? Tudod, a kötélről való álom anyagi bizonytalanságra is utalhat az álmoskönyv szerint. – mondta a kolléganője.
- Persze. Nincs plusz kiadásom, nincsenek nagy igényeim, így kijövök a fizetésemből.
- És elégedett vagy az életeddel, a munkáddal is? – kérdezte tőle.
- Hogy elégedett? Ezen még sosem gondolkodtam. Hozzászoktam az életemhez. A munkám meg csinálom, mert kell és eltelik vele a nap. Húsz éve és négy hónapja dolgozom itt a hivatalban. Nem ér semmi meglepetés. Teljesen nyugodt az életem. Mire gondolsz?
- Hát tudod, az álomfejtők úgy vélekednek, hogy szabadságvágyra is utalhat az, ha kötéllel álmodsz, a zuhanás pedig azt jelezheti, hogy korlátozod magad az önmegvalósításban. Talán nem azt csinálod, amit szeretnél. Sosem gondoltál erre?
- Ha gondoltam is régebben, ma már nem. Nekem jó így.
- Én mégis azt javasolnám neked, hogy gondolkodj el kicsit! Talán színesíteni kellene az életed. Például sosem látlak a munkahelyi összejöveteleken. Lehet nem ártana kicsit kimozdulnod, kicsit elszakadni a megszokottól, a biztostól. Igazából nem sokat tudok rólad, például azt sem, hogy van e valami hobbid, kedvenc időtöltésed munka után.
- Nincs hobbim, szerintem az teljesen fölösleges dolog. De most inkább folytatnám is a munkát, ha nem bánod...
- Jó, ahogy gondolod, Dezső. Én csak segíteni próbáltam.

Teltek a napok és Dezső továbbra is minden éjjel a kötélen táncolt álmában, a legvégén mindig lezuhant és lebénult. Szinte már rettegett az elalvástól és ijesztő álmától, így egy idő után égve hagyta éjjelenként szobájában a villanyt, több csésze kávét ivott meg és inkább el sem aludt. Amire elnyomta volna az álom, már kelnie kellett. Kollégái is észrevették rajta, hogy valami nem stimmel vele. Bár nagyon nem ismerték, mivel sosem volt túl barátkozó és csak a munkájának élt, most feltűnt a többieknek, hogy sápadt, kimerültnek látszik, túl sokat bámul kifele az ablakon és gyakran arra sem reagál, ha megszólítják. Álomfejtő kolléganője egy napon egy telefonszámot nyomott az orra elé:
- Ez egy nagyon jó ismerősöm telefonszáma. Lélekbúvár és álomfejtő. Keresd fel, ha gondolod!
- Most dilinyósnak nézel? Nincs semmi bajom. Amúgy is ez az álomfejtősdi egy nagy badarság! .- reagált ingerülten Dezső és rá sem pillantott az asztalára helyezett cetlire. Majd idegesen, de a rá jellemző precizitással mégis behelyezte zakója belső zsebébe, és folytatta a munkát.

Két hónap elteltével már annyira elcsigázott volt a fáradságtól, hogy napközben hallucinációk gyötörték. Be-bevillant egy-egy kép, ahogy egy kötélen egyensúlyoz, de amennyire bírta, próbálta tudatosítani magában, hogy csak a gondolatai űznek tréfát vele és talán az álma arra utalhat, hogy nem dolgozik elég keményen, ezért szinte erőszakot téve önmagán figyelmét még koncentráltabban a munkájára irányította. Kolléganője felvetését, hogy esetleg változtatni kellene az életén, igyekezett kiverni a fejéből. Hiszen vele minden rendben van. Pontosan érkezik a munkahelyére, elvégzi becsületesen a munkáját. Mi kell ennél több? Hiszen erre nevelték.
- Fiam! Az életben nincs fontosabb dolog, mint a munkád és hogy azt kitartóan, precízen végezd. Aki nem így tesz, az a társadalom selejtje, semmirekellő. – mondta egykoron édesanyja.
Bár Dezsőt 11-12 éves korában érdekelték a cirkuszi mutatványok és szeretett volna porondmester vagy akrobata lenni, gyorsan lebeszélték róla a szülei:
- Ne butáskodj már, fiam! Ez nem szakma! És egyébként is, amilyen ügyetlen vagy, jobb ha ezt most azonnal elfelejted! Vésd jól a fejedbe, hogy a munka áll mindenek felett, de igazi munkának csak az számít, amellyel a társadalom hasznát szolgálhatod!
Dezső 13 éves korára ezért lemondott arról az álmáról, hogy cirkuszban helyezkedjen el felnőttkorában.
- Hivatalban dolgozni, tiszteletreméltó dolog, fiam! Nagyon nagy örömet okoznál nekünk, ha elhelyezkednél a helyi önkormányzatnál. Ennél már csak a papi vagy sebészi hivatásnak lehet nagyobb respektje, de a te verbális antitalentumoddal és remegős kezeddel ezekre alkalmatlan lennél.
Így Dezsőből, szülei nagy megelégedésére, hivatalnok lett. Időközben a szüleit elveszítette, de értékrendjüket a magáévá tette: mélyen beprogramozta az agyába, hogy miként is érdemes élnie. Munkáját makulátlan aprólékossággal, szigorú monotonitással végezte, sosem volt betegszabadságon. Szorgalmát egyszer a munkahelyén egy két éjszakára és két személyre szóló üdülési kuponnal jutalmazták. Büszkeséggel töltötte el a jutalom, de egyrészt nem is volt kivel elutaznia, másfelől úgy gondolta, nem pazarolhatja el az idejét holmi nyaralgatásokra, így a fiókja mélyére csúsztatta a kupont és sosem használta fel.

Egy szép, madárcsicsergéses júniusi estén, sok-sok álmatlan éjszaka után, Dezső szervezete annyira kimerült, hogy az esti öt csésze kávé ellenére is elszenderült. Álmában ismét a kötélen táncolt, amelyen stabilan állt, lazán lépkedett, bravúros kézenállást hajtott végre és meghajláskor is fixen a kötélen maradt, nem zuhant le. A közönség tombolt, őt pedig végtelen boldogság töltötte el. Másnap, miután kollégáinak feltűnt, hogy a soha nem késő és hiányzó Dezső bejelentés nélkül elmulasztotta az aznapi munkát és telefonhívásaikra sem reagált, felkeresték a lakásán, de senki sem nyitott ajtót. Végül kihívták a rendőrséget, így találtak rá Dezső holttestére. Békésen feküdt az ágyában, szája szegletében halvány mosoly volt fölfedezhető. Az orvosszakértő kóros kimerültség hatására jelentkező akkut szívmegállást állapított meg nála. Miután Dezső munkahelyén és szomszédságában senki sem tudott információval szolgálni a családjáról , átkutatták személyes tárgyait. Zakója belső zsebében Köteles Ilona lélekbúvár és álomfejtő telefonszámára bukkantak, akit felhívtak telefonon, hátha tudja kit kell értesíteni a halálesetről. A hölgy elmondta, hogy sajnos nem tud segíteni. Sosem beszélt Dezsővel és nem is ismeri, majd sajnálatát fejezte ki a tragikus esettel kapcsolatban.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-03-25 09:11 Dana

Dana képe

Üdv! Először is ez szerintem nem egyperces. A következőkben néhányat kiragadnék a jellemző hibák közül.

Dezső verejtékben úszva ébredt, úgy ahogy hetek óta minden reggel. --> Egyrészt az úgy után kell egy vessző, de felesleges is maga az "úgy" szó.

Nagyot ásított és kezeit álmosan a feje fölé nyújtva azt konstatálta magában, hogy ismét nem tudta kialudni magát. Pizsamája szélével (Megjegyzés: melyik szélével? Próbáld elképzelni...) megtörölte izzadt homlokát, majd miután elintézte folyóügyeit (Megjegyzés: felesleges.), feltette a kávéval dugig megtömött kotyogós kávéfőzőt a gáztűzhelyre (Megjegyzés: rengeteg felesleges infó egy mondaton belül. Ha ragaszkodsz hozzájuk, osszad szét az infómorzsákat több mondatba.), és miközben arra várakozott, hogy elkészüljön a reggeli frissítő fekete, melyet egyik reggel sem hagyott volna ki, felidézte aznapi álmát.--> Bonyolítod, vesszőhibákat ejtesz, "hogyozol", szavakat és kifejezéseket ismételsz, telepakolod kötőszavakkal, amiket pedig elspórolhatnál. Túlírsz? MIután végzel egy novellával, tedd félre pihenni, majd olvasd át. Én például minden egyes file megnyitást követően újraolvasom, amit addig leírtam, hogy van-e bármi, amitől az egész gördülékenyebbé válhatna. Javaslom a hangos olvasást is.
Pl.: Dezső verejtékben úszva, fáradtan ébredt. Hetek óta nem tudta kialudni magát rendesen. Nyöszörögve, a halántékát dörzsölgetve vánaszorgott ki a konyhába, majd -- miközben a konyhaszekrénynek dőlve várta, hogy lefőjjön a reggeli, "kötelező" fekete -- megpróbálta felidézni, mit is álmodott az éjszaka.

Rengeteg vesszőhibád van. Kérlek szépen, kezdjél el erre rágyúrni, különben a következő írásod kikerülése az oldalra kérdésessé válhat. Tanácsolom, hogy rögtön kezdd azzal, hogy utánanézel, mikor kell és mikor nem kell az "és" elé vessző. Esetleg, ha bizonytalan vagy, hagyd el az "és"-t.

Gondtalanul mászkált oda és vissza a kötélen, könnyed táncot lejtett rajta és a produkció végén egy kézenállással gazdagította kötéltáncos számát, melyet kitörő éljenzéssel és tapssal fogadott a közönség. --> Könnyedén táncolt oda-vissza a kötélen, egy kézállással zárva a produkciót. A közönség végig éljenzett és tapsolt.

Érezte, hogy elismerik, nagyra tartják és ámulattal figyelik. --> Háromszor mondod el ugyanazt. Felesleges.

...valamilyen érthetetlen okból megbillent és a mélybe zuhant. --> Tipikus kötpontozási hibád. Az egyik cselekmény követi a másikat, így az "és" elé vessző kell.

A létigéket is megpróbálhatnád kigyilkolni az írásodból -- akad ugyanis bőven.
Dezső egy racionális, meglehetősen földhözragadt, szokásaihoz és elveihez szinte már görcsösen ragaszkodó figura volt --> Dezső racionalistának vallotta magát, aki ráadásul görcsösen ragaszkodott a szokásaihoz és elveihez.

...már 4.hete kísértette --> Ugye, ilyet soha többet nem hagysz egy novellában? Egyrészt, még ha helyes is lenne használni, hiányzik egy szóköz. Másrészt: már negyedik hete kísértette.

...vacillálás után, hogy érdeklődik egy kolléganőjénél, - akiről tudta, hogy hobbiból álomfejtéssel foglalkozik - hogy vajon --> Itt vallott teljes csődöt a közponozási tudományod, habár meg kell mondjam, közelítesz a jóhoz: majdnem a megfelelő központozást használod, majdnem a jó helyen. Helyesen így néz ki: ...beszél egy kolléganőjével – akiről úgy tudta, az álomfejtés a hobbija –, mit is jelenthet szörnyűséges álma. (És voilá, elhagytunk néhány "hogy"-ot, a kötőjel helyett gondolatjelet alkalmaztunk, plusz a vesszők is jó helyre kerültek.)

...fáradságtól --> Helyesen: fáradtságtól. Nem ugyanazt jelenti a két szó, ugye?

Bár Dezsőt 11-12 éves korában --> Bár Dezsőt gyerekként...

Dezső 13 éves korára ezért lemondott arról az álmáról, hogy cirkuszban helyezkedjen el felnőttkorában. --> Dezső később lemondott az álmáról, hogy felnőttként a cirkuszban dolgozzon. (Kevés kivétellel egyébként, főleg az artisták, egészen fiatalon elkezdik szerintem a szakmát kitanulni, már tizenévesen vagy fiatalabb korban.)

Sajnos egyébként a rengeteg kávéval szerintem logikailag megbuktatod, de minimum hülyének állítod be a karaktered. Ha én kávét iszom, egy óra alvás után felébredek, hogy kialudtam magam, aztán egyáltalán nem tudok egy-két órán keresztül elaludni, vagy legfeljebb csak nagyon felületes, zavaros álomba merülök. Szóval én Dezső helyében azért annyira nem csodálkoznék se azon, hogy dögfáradtan ébred, se azon, hogy hülyeségeket álmodik, azon pedig főleg nem, hogy miközben fáradt a szervezete, kávéval túlhajszolja, és gyakorlatilag megöli magát.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-03-25 13:29 polgarveronika

polgarveronika képe

Nekem ez a novella tetszett.(Valóban nem egyperces kategória, és sok nyelvtani javítanivaló akad benne).
A mondanivalója sokkal mélyebb, mint amit az ember első olvasatra gondolna.Komoly és elgondolkodtató. Én ezzel zárnám:
"Békésen feküdt az ágyában, szája szegletében halvány mosoly látszott. Az orvosszakértő valószínűleg kóros kimerültség hatására fellépő akkut szívmegállást állapított meg."
Nem tennék hozzá több mondatot.
(persze, valójában a szerző is tudja, és mi is, hogy a beteljesült siker egyúttal a karakter végét kell jelentse)

Jó gondolat, érdemes odafigyelni a pontosabb, igényesebb fogalmazásra.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2018-04-04 13:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elején jól indítottál, majd egyre több zavaró mondat került elő, ez nyitotta a sort:
"Dezső egy racionális, meglehetősen földhözragadt, szokásaihoz és elveihez szinte már görcsösen ragaszkodó figura volt," - ezeket a tulajdonságokat minden második sorban érzékelteted, tehát felesleges, ráadásul szárazak az ilyen jellegű felsorolások.
" de miután álma már 4.hete kísértette, és úgy érezte, ez kihat a hangulatára, valamint a számára oly fontos munkája minőségére is, úgy döntött hosszas vacillálás után, hogy érdeklődik egy kolléganőjénél, - akiről tudta, hogy hobbiból álomfejtéssel foglalkozik - hogy vajon mit is jelenthet ez a szörnyűséges álom." - ez egy szép, barokkos körmondat lett, fogadok, hogy kettő tagmondatban le tudnád írni.
".- reagált ingerülten" - elütés
"Bár nagyon nem ismerték," - szórendi hiba
"Majd idegesen, de a rá jellemző precizitással mégis behelyezte zakója belső zsebébe, és folytatta a munkát." - ez egy tök ígéretes motívum, bíztam benne, hogy később hasonlókat fogsz beleszőni, és a precizitása elvesztésével érzékelteted a szétesését.
"Ennél már csak a papi vagy sebészi hivatásnak lehet nagyobb respektje" - ezt a szót régen is használták? Egy anyuka szájából nekem túl modern, de cáfolj meg, ha nem így van.
"Miután Dezső munkahelyén és szomszédságában senki sem tudott információval szolgálni a családjáról , átkutatták személyes tárgyait. Zakója belső zsebében Köteles Ilona lélekbúvár és álomfejtő telefonszámára bukkantak, akit felhívtak telefonon, hátha tudja kit kell értesíteni a halálesetről. A hölgy elmondta, hogy sajnos nem tud segíteni. Sosem beszélt Dezsővel és nem is ismeri, majd sajnálatát fejezte ki a tragikus esettel kapcsolatban." - ezt nem is értem, miért írtad le. Semmit nem ad tovább a történethez, csak tompítja a végét.
A vége nagyobbat is koppanhatott volna, de a mondanivaló azért haloványan átjött. Ha nagyobb hangsúlyt kapott volna a gyerekkori vágyakozás a cirkusz iránt, arányosabbá tette volna a történetet, de összességében jó kis olvasmány!

sze, 2018-04-04 16:19 Gitáros

Gitáros képe

Az előttem szólók minden lényeges szempontra felhívták a figyelmedet, egy hibát azonban nem vettek észre.
Idézem:

"Az orvosszakértő kóros kimerültség hatására jelentkező akkut szívmegállást állapított meg nála."

Nos, itt az "akkut" szót - miután betegségről van szó - egy "k"-val kell írni! - akut (Jelentése: gyorsan kialakuló, rövid lefolyású.)

Akkor helyes két "k"-val, ha például azt írjuk, hogy::
"Töltőre teszem az akkut, mert lemerült."
"Kicserélem az akkut a kocsimban, mert már nagyon elhasználódott."

Üdv!

Miki