Évek óta nem utaztam villamoson

Évek óta nem utaztam villamoson. Igazából jobbnak tartom, mint a buszokat, de valahogy nem úgy alakult, amióta megépült az új metró, hogy szükségem lenne rá. Kivéve persze a jó öreg negyvenkilences. Az, aminek olyan szaga van, mintha a mariskát pöfögtetnél. Tiszta főnyeremény, egyet fizetsz, kettőt vihetsz.

Pedig régebben többet utaztam ilyen formában. Gimnazista koromban minden nap utaztam a jó öreg ötvenhatossal, amit folyton újrairányítottak a pályán. Emlékszem, néha talán túl sokat is. Volt olyan, hogy csak felültünk a villamosra és utaztunk végállomástól-végállomásig és közben csak dumáltunk, és figyeltük a többi embert, aki ezen a járművön utazik. Most is ezt terveztem. Nem jó dolog, ha az ember állandóan a mobilját bámulja, elveszi a kreativitást. Belőlem például az összeset, néha úgy érzem, már csak egy zombi vagyok, akit az úton csak a Temple Run tart egyben.

Meg is jött, a jó öreg sárga villamos, az öreg nénik letolakodnak, én meg szépen kivárom a soromat és felszállok. A kocsi végén egy nagy doboz, rajta keresztbe a fém fogódzkodó, amin meg lehet támaszkodni, vagy kapaszkodni, ha sok ember van és nagy a tömeg. Régebben mindig bemásztam a keresztrúd alatt, és felültem a dobozra. Amióta felnőttem sajnos ez az opció is kiesett.
Ahogy régen most is felszállok és körbenézek. Két néni, néhány bácsi, köztük egy viccesen kackiás bajusszal, egy fiatal lány, aki a mobiljáról zenét hallgat és közben búskomor kérődzéssel bambul ki az ablakon. Két kopasz fószer, akik egymással beszélgetnek. Egyikük sem túlságosan izgalmas, így úgy döntök inkább, hogy bambulok ki az ablakon.

Amikor már ez is unalmassá válik, inkább visszatérek az emberek bámulásához. Vicces őket nézni, főleg ha tudod, hogy úgysem mernek visszabámulni rád. Kivéve egyet most, ami meg is lep. Az egyik kopasz ember vissza néz rám. Az a tipikus kopasz figura, akit valahol a Fradi B-középben tudnál elképzelni, ahogy három sör után valami furcsa ősi dallamra csápol magában, ami teljes aszinkronban van a tábor egyébkénti mozgásirányával és néha esetlen basszusával tölti be az étert: „Újpesti cigányok…” megatöbbi.

Minden stimmel. Szépen borotvált koponya, félig kinyitott kabát, amely mintha csak azt a tisztséget akarná betölteni, hogy kihangsúlyozza a nyakban lógó keresztet. Kopottas farmer gatya, kényelmes cipő, enyhén himlős arc. Világító kék szemek. Azt hihetné az ember azért térképeztem fel ilyen aprólékosan, mert valamilyen hirtelen jött megmagyarázhatatlan indíttatásból fakadóan vonzalom gyúlt finom szívemben. Vagy esetleg a skála másik végpontja, mélyen elítélő vagyok minden kopasz emberrel szemben, amolyan kopaszfóbiás. A valóság, azonban ennél egyszerűbb.

Úgy bámul, mintha fel akarna falni a szemeivel. Nem azt mondom, szeretem magamat kívánatosnak érezni, de azért ez a közvetlen szexuális energia azért finoman szíven üt. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel hízelgőbb lenne, hogyha a kibocsátója valamivel több hajjal és más nemi jegyekkel rendelkezne. Ilyen az én szerencsém. Felhúztam nadrágomat és megvakartam lábamat.
Egyszer csak ez a jól megtermett szexuális mágnes felpattan és elindul felém. Nem baj, tettetem, hogy semmit nem érzékeltem az érdeklődés elsöprő hullámaiból. Odaáll mellém és nem csinál semmit. Vár. Hogy mire azt így séróból megmondani semmiképpen nem tudom, de talán nem is lenne érdemes. Jobb az áldott tudatlanság. Valami finoman megérinti a könyökömet. Lenézek, de hajatlan kollégám már eltűnt a jobbomról és elégedetten battyog vissza a helyére.

Vissza ül a barátja mellé és elkezdenek sutyorogni. Igen jól hallottad. Ekkor a másik is rám veti szép szeme világát. Őszintén szólva, én szeretem a szépet, és nehezen tudok ellenállni egy szabályos arcnak, legyen akár férfié, vagy nőé.
Az övének ellent tudtam állni, mert szépséggel még egy dörzsölt ügyvéd sem tudta volna vádolni.

Valamivel idősebb volt társánál, és lényegesen több heg volt az arcán, ezen már a csiszolópapír is csak segíteni tudott volna. Az ő esetében a kopaszság már nem választás kérdése volt, ő inkább el akarta kerülni a félig kopasz – félig nem stációt, és úgy döntött elébe szalad a dolgoknak. Nyakában az elengedhetetlen jele annak, hogy ő bizony messzemenőkig tiszteli Urunk megváltónkat. Szeme szürke. Ezzel bámult most engem.

Nem mondom furcsa érzés volt a másik nézőpontból nézni a dolgokat. Mármint a bámultnak lenni, nem a bámulónak. Lányos zavaromban úgy is döntöttem, hogy nem is vállalom tovább ezt az önkéntelen szemező versenyt, és hátat fordítottam, rátehénkedve a keresztvasra. Elkezdtem kibámulni az ablakon, nézve a távolodó járműveket. Hirtelen éreztem a változást az erőben. Jobbra nézve meg kellett állapítanom, hogy az idősebb kolléga úgy döntött, fiatal haverja csiripelése helyett, az én néma társaságomat választja.
Tulajdonképpen nekem mindegy, amíg nem zavarjuk egymás köreit nincsen probléma. Bár talán viszonylag rövidtávú ismeretségünk fényében, kicsit intimnek érzem azt a közelséget, amivel mellettem áll, de ez valószínűleg csak az én kényességem. Még akkor is, ha körülbelül senki sincsen a közelünkben, szóval a tömegre fogás opció kiesett. Üsse kő, ízlések és pofonok, lehet, hogy ő élvezi másoknak a testmelegét. Túlélem.

Finom bogármozgást érzek a derekam tájékán. Rohadt dögök a tavasz eljövetelével ők is kibújtak odújukból kifejezetten az én bosszantásomra, tudom. Biztos ők is csipázzák a testmeleget, mint a két bulihuligán, akik itt utaznak velem.
Tik-tik-tik, mozognak a kicsi, lába már egészen közel ahhoz, hogy…

MI A FASZOM

És összeállt a kép. Amiről én nagy naivan azt hittem, hogy legrosszabb esetben Zümi, a méhecske ismerkedik az emberi test érdekes tájaival, arról kiderült, hogy az igazság kicsit más. Az ismerkedés része még rendben is volt, de az expedícióra nem Zümi indult el, hanem a mellettem lévő megtermett férfiegyed, és úgy döntött, hogy mint egy hódítóútja megkoronázása képpen, egy finom markolást is megenged magának a nemesebbik felemből.

Egyből eszembe jutott, hogy nőnemű ismerőseim mit mondtak erről a szituációról. Erre igazából én mindig csak nevetve válaszoltam, hogy akkor vágja pofán a kis érdeklődőt. Már kezdem érteni a fenntartásaikat a tanáccsal szemben, ahogy ránézek újdonsült udvarlómra. Itt állok és szívesen követném a magam adta faragatlan útmutatást, csak hát az a fránya életösztön közbeszólt. Tessék, itt vergődök tehetetlenül egy olyan szituációban, amivel egy lány napi szinten találkozik. Minden tiszteletem az övék, hogy ezt kezelni is tudják, velem ellentétben.

Ebben a helyzetben természetesen, a fenti kifejezés, nem csak az agyamba ugrott be, hanem a számon is kicsúszott. Mint egy véletlen. Megesik. A kolléga meg nagyra nyitott szemmel bámult rám, mint aki ennek a reakciónak a szöges ellentétével számolt. Erre a kommunikációs anomáliára úgy döntöttem sürgősen fel is kell hívnom a különbséget.

Bocs haver de ez mi a fészkes búvalbaszott lótúró volt?

De hiszen te flörtöltél velünk cica. A nézés, meg ez a kihívó ruha.

Ennél a mondatnál egy pillanatra megesküdnék, hogy leáll a szívverésem. Gyorsan az arcomhoz kapok, lecsekkolom, hogy a borostám a helyén van e, mint férfiasságom elvitathatatlan bizonyítéka. Ott van még, szúr, bök, mint a nagynéni csókja karácsonykor. Lenézek a nadrágomra. Sima kék, egy tornacipővel. Nem mondom, apu mindig is mondta, hogy jó alakom van, de azért egy ilyen átlagos szettet még az én sportos alakom sem tud szexuálisan kihívóvá tenni. Ekkor már a fiatalabb bambi is csatlakozott hozzánk.
Ne kéresd magad szivi. Tudjuk, hogy tetszünk neked. Leszűrtük a jelek alapján.

Elnézést uraim, de úgy érzem a maguk dekódolója súlyosan elromlott. Nem ajánlom vele a tájékozódást, én ugyanis semmilyen jelet nem adtam ki.

Segítségkérően néztem a harcsabajszú bácsira, és a tőlem telhető, legszebb frekvenciájú megnyikkanásommal jeleztem neki, hogy el tudnék viselni egy kis erősítést. Rám nézett, és tömören fejtette ki véleményét:

Ne rimánkodj itt fiam. Magadnak köszönheted, hogy ide kerültél. Mindenki tudja, hogy ez jár azoknak, akik kihívóan öltöznek.

Azt hiszem ez volt, az a pillanat, amikor a pánikot választom a józan gondolkodás helyett. Eddig a pillanatig abban a tudatban éltem, hogy ezt a félreértést jó diplomata módjára, különösebb viszálykodás nélkül el tudom simítani. De az, hogy a tárgyalások részét képezze egy-egy extenzív pöcspolírozás, az nem szerepelt a napirendemen.

Ekkor láttam meg a nyíló ajtót, amely úgy hat számomra, mintha a mennyek kapuja nyílt volna meg. Kipattanok, a két lefagyott úriember közül, és olyan sebességgel robogok le a villamosról, ahogy azt még a fizika törvényei sem tudják indokolni. A lendület a közbülső járdaszigeten is átvisz, és csak a szembejövő villamos sínjein állítottak meg.

Ahol jön szembe a villamos.

Kedvenc ismerkedős barátaim is úgy döntöttek, hogy ez a jó megálló a leszállásra. Látom, hogy szemükkel kémlelik a járdaszigetet, majd, ahogy tovább néznek meglátnak engem. És látják, hogy már választottam.

Értesítjük utasainkat, hogy a jármű forgalmi okokból nem tud tovább közlekedni.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-04-05 09:22 Blade

Blade képe

A stílus tulajdonképpen nem rossz, a téma meg olyan, amilyen.

sze, 2017-04-05 10:18 Kentaur

Kentaur képe

Üdv a Karcon!
Nahát szerintem próbáld újra, kezdő zsenge, nagyon gyakorlatlan, hemzseg például a vesszőhibáktól, megszólítás elé sosem teszel, pedig oda mindig kéne (pl: hiszen te flörtöltél velünk, cica) és a rossz megfogalmazásoktól. Egyszer jelzed a párbeszédet dőlt betűvel (nem a legjobb módszer), aztán elfelejted. Redundáns precizitás: "szemükkel kémlelik", ne, kérünk szépen, ne írd oda, hogy melyik testrészükkel tették amit tettek! Hacsak úgy nem gondolod, hogy a melegek mással is tudnak nézni, mint a szemükkel.
Ami a nagyobb baj, hogy annyira életszagú, mint egy csillámpóni. Az a véleményem, hogy soha az életben nem láttál közelről melegeket. Egyrészt nehezen tudom elképzelni, hogy ezt így tolják egy tömegközlekedési eszközön, vertek már agyon melegeket egy rossz nézésért is... De ha mondjuk mégis megtörténne ez, mert hát sokminden megeshet az életben, akkor a szóhasználatuk egyenesen hihetetlen. Most vagy kényes riszák, akik ilyen szavakat használnak, mint "cica", meg "hiszen te flörtöltél", meg "szivi", ebben az esetben az agresszív nyomulás olyan távol áll tőlük mint ide az Északi sark, vagy pedig nagydarab, tahó agresszív dominánsok, akik meg nem fognak így beszélni. No persze "kevert"- ből több van, de én még soha nem láttam olyat, hogy az így nyilvánulna meg, hogy odajön egy drabál állat, és selypítve azt mondja, hogy "flörtöltél, cica" :-D
Most hirtelen megszámoltam, hogy öt meleg barátom van, és két-három biszexuális, meg bár nem binális ismerős, és soha az életben még csak nem is hallottam hasonlót egyiktől sem. A meleg szereplőid konkrétan úgy beszélnek, mint egy rossz prosti a sarokról, de a piás-fogatlan fajta, aki próbál csábosan beszélni és ennyi tellik tőle.
Na szóval oké, hogy láthatóan egy darab meleget nem ismersz, de még csak közelről sem láttál (nem tudsz róla legalábbis), csak hát az író arról írjon, amit legalább egy kicsit ismer, vagy utána nézett, mert ez így kifejezetten nevetséges, és nem a jó módon.
Bocs.
Logikai baki: megtapogatja a borostáját, mint férfiasságának bizonytékát. Na itt végképp megállt a tudományom, mert nem bírom összerakni, hogy most mire gondol a szereplő: az odáig oké, hogy borzasztó sztereotípiával azt gondolja, a melegség = nem férfias kinézet (itt kezdjük el azt kívánni, hogy bárcsak megvernék) de utána már nem érteni, hogy ez ennyire mélyre hatoló, hogy a meleg férfiaknak talán nem nő a szakálla? Vagy hogy nőnek nézték? Vagy ha meghagyod a borostát, attól heteróbb leszel? Ezekre tudok találgatni, de egyik se túl lokigus.

Ha jó a sejtésem, valami nőket zaklatós történet indított arra, hogy ebben az írásban kifejtsd együttérzésedet, hogy mi lenne, ha veled történne hasonló. Ez nagyon értékelendő, csak kissé elszaladt veled a ló. Például a közbeszóló harcsabajszú úr is borzasztóan hiteltelen, ha csak simán elfordítaná a tekintetét, máris jobb lenne, mint ez a rögtönzött szentbeszéd, ami egy kissé túl diektbe mondja ki az áldozathibáztatás jelmondatát. Aztán ott a vége, amikor is ha jól értem, hagyja, hogy elüsse a villamos, csak mert két pasi rászállt. Hát nem tudom, benned mekkora az életösztön, de remélem, nem gondolod komolyan, mi olvasók biztos, hogy nem tudjuk ezt komolyan venni. Megmogyorózták, szóltak hozzá három zaklató mondatot (ilyen szép kedveskedésekkel, mint "cica", "szivi" és "flörtöl" - még csak meg se fenyegették az erőszakkal), és miután sikerül lemenekülnie a villamosról, nem elkezd ész nélkül szaladni, hogy előnyre tegyen szert, hanem megáll a villamossín közepén, megfordul, megvárja, amíg az üldözői kiszúrják, meg jön a villamos...
Csoda, hogy eddig életben maradt ez a fickó! :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-04-05 17:25 Roah

Roah képe

Hm.
Van stílus és lesz tanulnivaló is, szerintem.

Egyébként tényleg különös megjelenítést használtál a melegeknek. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem is azok, csak egész egyszerűen a 'ha van sapka, azért, ha nincs, akkor meg azért csapkodják meg' esetét szeretted volna ábrázolni, és ehhez használtál (tolakodó) homoszexuális viselkedésre utaló elemeket. Illetve azt, hogy a karakter bűne a hesszölés volt, a másik két sztereotip pedig az ilyen eseteknél előforduló küllem. Elmagyarázom, mire gondolok - fókuszáljunk a sittre, talán mert jól lehet szemléltetni, mert a sitten is ez van; ha valakit rendszabályoznak, vagy épp csicskásnak akarják betörni, hasonló eszközökkel teszik, és szó szerint akkor is erőszakoskodik egy hatalmát bizonyítandó egyén, ha a nemi identitása valójában hetero, tehát az erőszaknak nem nemi, hanem hatalmi szerepe van, ténylegesen. És ezt éreztem olvasáskor is. Hogy nem pont nemi jellegre utal a narráció, hanem gyors lefolyású rendszabályozás okán inzultálták a karaktert a villamoson.
Egyébként én ismerek olyan meleget, akire illene egy ilyen személyleírás, nagyjából, mint amilyen az írásodban is van, saját bevallása szerint a külseje csalóka, mert egy Papamaci (ő hívja így magát) aki kakaót tol, tejszínhabbal és szívószállal, de volt már olyan esete, hogy eléggé...medvévé vált. Dörmögött, és igen, lóbálta a mancsait, hevesebben ismerkedett a kelleténél. Viszont amikor elutasították, akkor leoldalazott, szép csendben. Nem jellemzi arrogancia, de ő az a típusú meleg, aki, ha felbőszítik, meglehetősen erélyessé válhat. Tőle hallottam egyébként, hogy van egy rakás dolog a melegeknél, ami pontos egyezést mutat a heterokkal - ezek a kvalitások emberiek, nem nemhez, vagy nemi idéhez kötöttek. Általánosságban brummogós forma, de nyugodt, a robusztus és sportos alkata miatt tényleg olyan, mint egy jegesmedve; alapjáraton ártalmatlan azokra a hetero férfiakra, akiknek nem világa sem a bi, sem a homoszexualitás.
Tehát ha így fest a helyzet, hogy valójában nem melegek a karakterek, csak a hatalmukat - kinek, mekkora klasszik esete -, fitogtatták a karakternek (hogy készítenének, vagy készítenek belőle egy leányzót, megmikrózva, vagyis sepercalatt) , akkor neccesnek tartom ugyan ezt a megoldást (félreérthetik az olvasók, ellenszere az lehetne, ennek kivédése, a félreértésé, ha a narrációban ez így megjelenik, vagyis a karakter is bizonytalankodik, hogy melegek-e, vagy csupán arról van szó, hogy belekötöttek unalomból, hatalomból, akármiből, és ezt stílusosan megfogalmazva, szerintem) de talán kivitelezhető.

Általános szöveg-gondozás? Általános kezdéshez? Jöhet?

"Nem jó dolog, ha az ember állandóan a mobilját bámulja, elveszi a kreativitást."

"...egy viccesen kackiás bajusszal, egy fiatal lány, aki a mobiljáról zenét hallgat és közben búskomor kérődzéssel bambul ki az ablakon."

"Egyikük sem túlságosan izgalmas, így úgy döntök inkább, hogy bambulok ki az ablakon."

"Amikor már ez is unalmassá válik, inkább visszatérek az emberek bámulásához."

Nem szedek ki többet - bámul, bambul, bámul, bambul. Az utolsó két mondat vége gyakorlatilag ugyanaz.
Igényesnek tűnik az írás, szóval ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor azt mondom, ezekről se feledkezz meg a jövőben, figyelj oda rá. ;)

"Valamivel idősebb volt társánál, és lényegesen több heg volt az arcán, ezen már a csiszolópapír is csak segíteni tudott volna."

Volt-volt-volna.

Van úgy, hogy egyszerűen csak kihúzod a szövegből a felhalmozott létigéket, és a megmaradt szavakat összefésülöd, ragozással. Az anyanyelvünk annyira hajlékony, hogy ezt még tanulni sem kell, reflexből ragozhatunk és úgy fogalmazhatjuk meg a szavakat, vagy mondatokat, hogy idomulnak egymáshoz.
Ajánlom még a 'volt' csökkentésére a 'tűnt', látszott' szavak használatát, tehát hogy nem 'idősebb volt társánál', hanem például 'idősebbnek látszott', vagy 'idősebbnek tűnt', vagy narratálhat úgy is a karakter, hogy a szövegkörnyezethez simítja a szót, tehát hogy 'idősebbnek saccoltam', idősebbnek tippeltem', érted? :))) Mert szerintem érdemes választékosabb megfogalmazásokra törekedni.
Gazdag a magyar nyelv, ne félj felhasználni a benne rejlő, kínálkozó lehetőségeket!

"Tulajdonképpen nekem mindegy, amíg nem zavarjuk egymás köreit nincsen probléma."

Foglalkozz a vesszőkkel. Tudom, kicsi és úgy tűnik, mintha nem is lenne akkora jelentősége a szövegben, mondatokban, gyakran kezelik felületesen a használatukat, néha lenézik, alábecsülik az értéküket is. Mit számít néhány vesszőhiba, mondják, és gyakran tapasztalom itt is, a Karcon, tudod, hogy nem veszik komolyan - ez szerintem egy tévhit.
Van úgy, hogy egy mondatnak konkrétan nem lesz értelme, ha rossz helyre kerül a vessző, vagy egyszerűen nem az lesz, aminek a szerzője szánta, vagy ha nincsen, akkor a közönség úgy élheti meg, hogy olvasás közben fuldoklik, nem kap levegőt.
Van néhány egyszerű szabály, amelyek gyakorlatban egész jól rögzülhetnek, és van link az oldalon, ami sok hasznos infoval bír, majd hagyok itt egyet.

"Segítségkérően néztem a harcsabajszú bácsira, és a tőlem telhető, legszebb frekvenciájú megnyikkanásommal jeleztem neki, hogy el tudnék viselni egy kis erősítést."

Szerintem ezt a mondatot túltoltad. ;)
'Frekvenciájú megnyikkanásommal' - stílusidegennek is érzem az írás összképes nyelvezetébe.
Ragaszkodsz ehhez?
Mert a stíl itt is jó, sőt, humoros is, hogyúgymondjam, oldott állapotúnak tűnik a karakter kedélye, a feszkóját..mintha csípőből így csillapítaná, mintha maga sem venné komolyan a szitut, és saját magát sem, emiatt talán nem fél annyira, nem tart a formáktól. (Szerintem a magyar már csak ilyen, tudod, örökké viccelődik, ha trében van, amikor meg mulat, akkor sírva vigad. :D Bizonyos helyzetekben sajátosan vagyunk huzalozva. :D Bajban nevetünk, boldogságban sírunk. :D Biztos ismered te is: sírva vigad a magyar.)
Visszatérve a mondathoz, sokat markoltál, számomra olyan, mintha sok mindent szerettél volna leírni egy darab mondatba, ahogyan jött, és a mondat maga nem bírta el.
Miért nem lehet kettő? :))) Két mondatba szedni azt, amit meg szeretnél fogalmazni, mutatni. És lehetne mondjuk két combos mondat, egy túltolt helyett? Ez csak egy ötlet, de talán néhány gyakorlati próbálkozást megérne, nem?

"Nyakában az elengedhetetlen jele annak, hogy ő bizony messzemenőkig tiszteli Urunk megváltónkat."

"Szépen borotvált koponya, félig kinyitott kabát, amely mintha csak azt a tisztséget akarná betölteni, hogy kihangsúlyozza a nyakban lógó keresztet."

Mit szerettél volna kihangsúlyozni a medállal?

"Kedvenc ismerkedős barátaim is úgy döntöttek, hogy ez a jó megálló a leszállásra. Látom, hogy szemükkel kémlelik a járdaszigetet, majd, ahogy tovább néznek meglátnak engem. És látják, hogy már választottam.
"Értesítjük utasainkat, hogy a jármű forgalmi okokból nem tud tovább közlekedni."

Ezt a lezárást nem igazán értem.
Most akkor elcsapta a villamos? Szerintem nem. Vagy igen? Vagy nem? Mert csak annyi információ van, hogy forgalmi okokból nem halad tovább, de ez lehet egy agyalás is. Vagy verbális kumité. Meg még van opció. És ez nem túl előnyös a történet szempontjából, legalábbis egy ilyen írásnál, szerintem. Mármint hogy nem egyértelmű a vége. Ha minden rendeltetésszerűen működik a cselekményben, akkor annak ezeket az infokat el kellene mondania.
Akkor most mi történt?

Van még vele munka azon felül is, amit mutattam, de első Karcos publikáláshoz szerintem tök jó volt, továbbá látok stílust - óriási kincs! sose ereszd el! őrizd! óvd! -, cinizmust és hiúságot, kvázi karakter jellem-vonásokat, és amit a magam részéről különösen bírok: szókimondást, ami bátor szerzőre vall, és ez az egész hangulatát végigkísérte számomra, nem érzem, hogy a terjengősség veszélye fenyegetne, lineáris, halad is, szóval sok minden adott ahhoz, hogy berendezkedj a Karcolatra felhasználni és fejlődni.
Itt a link a portálról, amire fentebb már céloztam:

http://karcolat.hu/gyik

Zummolj rá! ;)

Remélem, tudtam valamit segíteni.

Isten hozott a Karcolaton!

Egy klasszikot még csapatnék itt:

"Walk this way"? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=4B_UYYPb-Gk

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."