Véletlen?

 

–        ­­­­­­­­­­­­­­Biztonsági figyelmeztetés! Kérjük kedves utasainkat, csomagjaikat ne hagyják őrizetlenül. Az őrizetlenül hagyott csomagokat a biztonsági szolgálat elszállítja. Köszönjük – dörrent bele a repülőtér halk morajába a hangosbemondó erőteljes orgánuma.

A két férfi, fejüket leszegve, elmerengett. Csak ültek némán egymás mellett. Mindketten komoran bámultak maguk elé. Egyikük mellett egy kisebb méretű laptop táska hevert az ülésen, míg a másik férfi a kezét, egy enyhén kopott, fekete, gurulós bőröndön pihentette. Vártak. Csak ültek szótlanul a sötétbarna, műbőrrel bevont padon.

Hirtelen a bőröndös ember felemelte a fejét és a mellette ülő férfira nézett. Átható tekintete volt, a szemében lévő csillogás értelemről tanúskodott.

–        Magának is késik a gépe? – kérdezte a bőröndös.

–        Igen, körülbelül egy fél órát.

–        Hova utazik?

–        Londonba.

–       Érdekes, én is oda utazok.

–    Mi ezen az érdekes? – húzta fel a szemöldökét a laptopos.

–    Maga szerint mennyi esélye van annak, hogy két, Londonba tartó ember, pont egymás mellé ül egy repülőtéren?

–       Nem tudom, fogalmam sincs.

–     Hát nem sok, az biztos – vonta le a következtetést a bőröndös.

A laptopos fickó egy komótos mozdulattal előhúzta a beszállókártyáját a belső zsebéből. Hosszú másodpercekig nézte, majd ennyit dünnyögött maga elé:

–       Már megint ablak mellé.

–       Hova szól a jegye? – kérdezte a bőröndös, meghallva a másik elégedetlenkedését.

–     Az ablak mellé, huszonnégy A ülés. Utálok az ablak mellett ülni.

A másik elgondolkodott egy pillanatig, majd hirtelen ő is előkapta a zsebéből a beszállókártyáját. A csodálkozástól tátva maradt a szája.

–       Hát, ez megdöbbentő – mondta álmélkodva.

–       Micsoda? - kérdezte a laptopos.

–      Az én jegyemen az ülésszám huszonnégy B. Egymás mellett fogunk utazni.

–       Igen, úgy látszik.

–      Látja, ez már tényleg döbbenet. Maga szerint mennyi esélye van annak, hogy nemcsak ugyanoda repülünk, hanem még egymás mellé is szól a jegyünk?

–      Nem tudom, biztos véletlen – zárta le a beszélgetést a laptopos.

Mindkét férfi hallgatásba burkolózott. Ültek egymás mellett és vártak. A reptér monoton, szinte egybefüggő zajait, hirtelen, megint a hangosbemondó markáns hangja törte meg.

–    Utolsó hívás London felé. Kérjük a British Airways hétezer-ötszáz-negyvenhatos járatának utasait, fáradjanak a tizennégyes kapuhoz. Köszönjük.

Szinte egyszerre nyúltak a poggyászaik felé. Egyikük maga mögött húzva a bőröndöt, míg a másik kézben fogva a laptop táskát, együtt elindultak a beszállító kapuk irányába. Végigsétáltak a hosszú folyosón, majd beálltak egymás mögé a sorba.

Pár perccel később, már mindketten a repülőgép fedélzetén voltak és a huszonnégyes üléssor előtt állva, a csomagjaikat gyömöszölték a tároló rekeszekbe. Miután végeztek, leültek egymás mellé, és bekapcsolták a biztonsági öveiket. Röviddel ezután, a gép lassan gurulni kezdett a kifutópálya felé. A bőröndös hirtelen a laptoposra emelte a tekintetét.

–   Elnézést, milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Dresler Aurél.

–      Tessék? – hökkent meg a laptopos.

–      Mondom Dresler Aurél – nyújtotta a kezét a bőröndös.

–     Maga csak viccel, ugye? – hebegett a laptopos, majd lassan megfogta a felé nyújtott kezet. – Én is Dresler Aurél vagyok.

Most a bőröndös döbbent meg.

–     Ez hihetetlen – mondta csodálkozástól elhaló hangon.

–     Igen, ez az.

–    Mondja, maga szerint mennyi esély van arra, hogy két Dresler Aurél, egy és ugyanazon gépen tartózkodjon egy időben?

–  Hát, ez már tényleg bámulatos véletlen – mondta álmélkodva a laptopos.

Ekkor váratlanul recsegni kezdtek a repülőgép hangszórói, ahogy a pilóta bekapcsolta a mikrofonját.

–  Üdvözlöm önöket a British Airways Londonba tartó járatán. Dresler Aurél kapitány vagyok...

 

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2012-02-16 14:13 Sren

Sren képe

 Most már megvan. Reggel azt hittem, ugratni akarsz minket. :D (Volt már olyan, hogy valaki április elsején beküldött egy jó nagy semmit novellaként. Rákattolt a jónép, és koppant is egy szépségeset.)

Központozás, alapszabály: a párbeszéd nem más, mint a szereplő gondolatainak, mondanivalójának, és az író hozzá kapcsolódó megjegyzéseinek idézése – külföldön mindenütt idézőjelet használnak, amennyire tudom, csak a magyar gondolatjelez, de ha tévedek, javítsatok ki. Tehát egyfajta asszociációs mentőövként akár még segíthet is, ha elképzeled ugyanazt idézőjellel. Idézőjelet leginkább csak egész, befejezett mondatok elején és végén használunk, tehát nem lehet a mondat közepén mondatzáró írásjel.

Mint például itt:

„…Köszönjük. – dörrent bele a repülőtér halk morajába a hangosbemondó erőteljes orgánuma.” – Az első pont felesleges, mivel ez egy befejezetlen mondat, valaki monológjának és a Te kapcsolódó megjegyzésednek idézése; hát akkor mi a csudát keres benne mondatzáró írásjel?

(Ahogy a GyÍK-ban is olvasható, ilyen esetben a kérdő- és a felkiáltójel nem feltétlenül szerepel mondatzáróként, de a pont mindig!)

„A két férfi, fejüket leszegve, gondolataikba merülve ült egymás mellett.” – Ilyen esetekben komoly súrlódások lépnek fel az egyes- és többesszám között, és az eredmény még akkor is csúnya, ha nyelvtanilag helyes. Ilyenkor jön az örökérvényű mentőöv: fogalmazz másképp!

Vannak vesszőhibák, remélem, valamelyik kedves kollega kigyűjti őket neked.

Aranyos, kedvesen semmitmondó történet, kicsit hajánál fogva előrántott csattanóval, de hát nem lehet mindig minden nehézsúlyú Mike Tyson, hogy kiköpjem a fogaimat tőle.

(Öcsém megnősült tavaly ősszel, szegény. Menyasszonyának és neki azonban már a házasságkötés előtt is azonos volt a vezetékneve. Az ara barátnői leánybúcsúi bulizás alkalmával azt találták ki, hogy végigmentek a városon egy papírral, melyen húgomasszonynak tíz vadidegennel alá kellett íratni, hogy áldását adja a frigyre. És volt olyan, aki azt mondta: „Ugyanaz a nevük, ezek testvérek, én alá nem írom!”… :D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-02-16 18:12 lajszi

lajszi képe

Köszönöm, hogy időt szakítottál rá, és elolvastad. Az a fránya, egyesszámot, többesszámot tartalmazó mondat, sok kellemetlen percet szerzett nekem, mert akárhogy is írtam át, mindig furcán hangzott. Újból átolvasom a GyÍK-ot, mert legközelebb nem szeretnék ilyen hibákat véteni. A történet valóban nem egy "Mike Tyson", de azért remélem legalább egy "Koko" :D.

(Sok boldogságot az öcsédnek!)

cs, 2012-02-16 22:16 brana

3

Szia! Nekem olvasható volt. Kíváncsi is voltam végig, hogy mi lesz belőle. Vártam volna valami történést a laptoppal, bőrönddel........  nem vagyok egy vérengző típus, de most nem bántam volna, ha robban valamelyik.........

Szerintem jók a párbeszédek :-) .......... pont, vonal, ide-oda....... nem zavart.

Egyes és többes...... ennek utána kell nézned. Bonyolult nyelvünk van :-) ilyenkor szoktunk rájönni.

( Két férfi, fejét leszegve... )

Meg vannak az ikes igék a ragozásukkal.........

 

Üdv, Brana

p, 2012-02-17 09:06 lajszi

lajszi képe

Szia! Örülök, hogy tetszett. Magam is elgondolkodtam, mi lenne, ha átmenne az egész thrillerbe, vagy horrorba, de valamiért végülis elvetettem az ötletet. Talán legközelebb...:-)

Köszönöm a párbeszédek nevében is. :-)

Igen ez az egyes és többes nem könnyű dolog. Szerintem angolul vagy franciául sokkal könnybben megírtam volna. Így viszont a legegyszeűbb megoldást választom, legközelebb átfogalmazom.

Még egyszer köszi, hogy időt áldoztál rá.

Üdv, lajszi

p, 2012-02-17 09:08 lajszi

lajszi képe

Bocsi Brana, majdnem elfelejtettem. Köszönöm a három csillagot. A mai napom így már jól indul.

Üdv. lajszi