Tarot mesék / 2. A Főpapnő

Az Orákulum Álmai
(Tarot-mesék)

A Főpapnő

Lassan lépsz be a templomba.
Megtorpansz.
Ok nélkül, hisz nem látsz semmi szokatlant. Mégis, olyan érzésekkel tölt el, ami minden alkalommal átjárja a lényed. Áhítat. Letaglóz, és magával ragad, olyan erőteljesen vonzva magához, melynek nincs ellenállás.
Lépteidet elnyeli a vastag, puha szőnyeg a talpad alatt. Csend van, olyan csend, amit még az éjjel sem adhat, melyet nem magyaráz meg semmi. Áttetsző leplek ereszkednek alá a magasból, hűvös csillogásuk megzavarja érzékeid. Ujjaid megérintik, és félrehúzzák a fátylakat, ahogy előre lépsz lassan, óvatosan. Az istenszobor elé térdelsz, és várakozol.
Oly lassan telik az idő, mikor minden pillanat örökkévalónak hat. A szobor lábánál lévő arany kútban hullámzani kezd a víz. Jel. Az istenek fogadják áldozatodat.
Halk kattanással megnyílik a titkos rekesz, felfedve tartalmát. Kezed remeg, ahogy érte nyúlsz, és finoman megérinted.
Kiválasztott vagy. Egy a látók közül. Akinek az istenek erőt adtak, hogy segítsék gyermekeiket. Álmaidat, látomásaidat egy nemzet várja reszketve, csupán te vagy az egyetlen, aki örömmel lemondana róluk. Gyermekként rettegtél tőlük, mára elfogadtad, és élni is tudsz vele. Segíted azt, aki hozzád fordul, és vezeted az istenek által megjelölt úton. Vagy legalábbis megpróbálod. Tudásod hatalma néha kegyetlen tréfát űz a halandókkal, útmutatásaid nem mindig értik meg.
Kebledre szorítod a könyvet, és átjár a belőle sugárzó erő. Lehunyt szemmel, reszkető kézzel hagyod, hogy hatalmába kerítsen az istenek adománya.
Szinte már nem is érzed a tested, ahogy előre lépsz, nem látod a körülötted lévő világot. A szolgákat, a kérelmezőt, nem látod a fátylakat, melyek sejtelmességbe burkolják a szentélyt. Lépteid akár a felhők tánca, könnyűek, és súlytalanok, testedet már nem te magad mozgatod. Mélyen beszívod a füstöt, és feltárul előtted a való világ.
Halk hangon szól hozzád az éj, távoli tájak meséjét hozza a folyó, kellemesen csacsogva, ahogy a hullámok megtörnek a parton. A szentély nyitott oldala beengedi a kellemes hűvös levegőt, mely most átjárja a szobát, mielőtt körülfogna téged.
Szemed vakon mered a semmibe, mégis bárkinél jobban látod az igazságot, melyet isteneid eléd tárnak. Mozdulatlanságod maga az élet, szótlanságod az igazság. A ködbe burkolt jövő fényes villanással tisztán nyílik meg előtted. Hallod a hangod, de nem ismered fel, mintha nem is te magad beszélnél, hanem a testedben lakó másik lélek. Álmaid szent célért születnek, és könyörögve, csodálva, reszketve hallgatják őket. Te vagy a Remény, a Menedék, te vagy a Jövő Hírnöke.
Hallod, ahogy szolgád lefordítja szavaid a királynak, ki előtted térdel imádkozva. Arcán rémület, és remény, a könyörületért valós esdeklés. Nem csoda. Hisz akinek ily jóslatot kell hallania, az nem bízhat már semmilyen erőben, mely megmenti. Hallod, de nem tudsz neki felelni, elmédet még mindig a jövő képei ostromolják. A jövő, melyet mindenki retteg, és mégis mindenki látni vágyik. És te, meg a hozzád hasonlók szívesen menekülnétek előle, ha lenne hová. Ti, akik látjátok, tudjátok, értik legmélyebb, legrémisztőbb, és legdicsőbb valójáig. De nem élhetitek meg soha.
Kiválasztott vagy. Az istenek szavának közvetítője. Az Álmok és a Titkok úrnője. Látnok. Főpapnő.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-06-30 22:42 Styra

Styra képe

No ez nekem megint tetszett. A mágust még nem olvastam, így nem tudom, jobb-e annál, de nálam eléri a Bolond szintjét :)
(Volt egy elgépelés "könyörületért valós esdeklés")
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

sze, 2009-07-01 05:13 Obb_régi

Elvonatkoztatok.
Jól sikerült, olyan kicsit puha, lighte, örültem volna, ha valahol megtörik és felgyorsul, talán egy párbeszéd beillesztése tehetné mozgalmasabbá.
"Oly lassan telik az idő, mikor minden pillanat örökkévalónak hat." - innen szerintem hiányzik egy mint a mikor előtt.
Ha rangsorolok, akkor ez a második helyen van.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-07-01 07:35 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Némi gatyábarázás:
"Megtorpansz.
Ok nélkül, hisz nem látsz semmi szokatlant. Mégis, olyan érzésekkel tölt el, ami minden alkalommal átjárja a lényed. Áhítat. Letaglóz, és magával ragad, olyan erőteljesen vonzva magához, melynek nincs ellenállás."
-- hibás, mert nyomós oka van a megtorpanásra, ráadásul ez már akár tanult reakció is lehet, a "minden alkalommal" alapján.
- Megtorpansz.
Jó okkal teszed, habár nem látsz semmi szokatlant. Az ismerős érzések újra eltöltenek, s mint minden alkalommal, most is átjárják lényedet. Áhítat. Letaglóz, és magával ragad, olyan erőteljesen vonzva magához, melynek nem állhatsz ellen.
.
"Ujjaid megérintik, és félrehúzzák a fátylakat, ahogy előre lépsz lassan, óvatosan"
- Ujjaid megérintik, és félrehúzzák a fátylakat, ahogy lassan, óvatosan haladsz célod felé.
.
"Az istenszobor elé térdelsz, és várakozol.
Oly lassan telik az idő, mikor minden pillanat örökkévalónak hat. A szobor lábánál lévő arany kútban hullámzani kezd a víz"
-- beletérdelsz a kútba? :D
- Az istenszobor elé térdelsz, a híveknek fenntartott helyek egyikére, és várakozol.
Oly lassan telik az idő, mikor minden pillanat örökkévalónak hat. A szobor lába előtti arany kútban hullámzani kezd a víz
.
"nem látod a körülötted lévő világot. A szolgákat, a kérelmezőt, nem látod a fátylakat, melyek sejtelmességbe burkolják a szentélyt. Lépteid akár a felhők tánca, könnyűek, és súlytalanok, testedet már nem te magad mozgatod."
-- központozási hibák
- nem látod a körülötted lévő világot,/; a szolgákat, a kérelmezőt, nem látod a fátylakat, melyek sejtelmességbe burkolják a szentélyt. Lépteid,(ide kell vessző, mivel hasonlat kapcsolódik hozzá) akár a felhők tánca, könnyűek, és súlytalanok,(ide viszont pontosvessző illene, de még egy pontot is elbír, mivel a következő tagmondat teljes, önálló egész, és egy új mondatba rendezve erőteljesebbé is teszed) testedet már nem te magad mozgatod.
.
"Mélyen beszívod a füstöt, és feltárul előtted a való világ."
-- eddig szó sem volt semmi füstölőről, a következő mondat pedig légmozgásról beszél. Ne spórold ki a strukturálisan elengedhetetlen mondatokat :)
.
"A szentély nyitott oldala beengedi a kellemes hűvös levegőt, mely most átjárja a szobát, mielőtt körülfogna téged."
-- képzavar, mert olyan érzést kelt, mintha addig légüres térben lett volna.
- A szentély nyitott oldala beengedi a kellemes hűvös levegőt, mely most lenge szellőként járja át a szobát, mielőtt körülfogna téged.
.
"A ködbe burkolt jövő fényes villanással tisztán nyílik meg előtted."
- A ködbe burkolt jövő fényes villanással, tisztán nyílik meg előtted.
.
"Hallod a hangod, de nem ismered fel, mintha nem is te magad beszélnél, hanem a testedben lakó másik lélek"
-- ez meg olyan érzetet kelt, mintha kezdő Püthia volna, akinek nem kvázi napi rutin az idegen hangon (még ha nem is sajátja) adott jóslat. A lakó helyett a lakozó jobban illik a stílushoz.
- Hallod a hangod, mely idegenül cseng, mintha nem is te magad beszélnél, hanem a testedben lakozó másik lélek
.
"Hallod, ahogy szolgád lefordítja szavaid a királynak, ki előtted térdel imádkozva"
- Hallod, ahogy szolgád lefordítja szavaid a királynak, ki előtted térdelve imádkozik. (inkább így, mivel az imádkozás magasabb rendű cselekvés, mint a térdelés, tehát ez utóbbinak kéne jelzővé válnia).
.
"az nem bízhat már semmilyen erőben, mely megmenti"
- az nem bízhat már semmilyen erőben, hogy meg fogja menteni
.
"Ti, akik látjátok, tudjátok, értik legmélyebb, legrémisztőbb, és legdicsőbb valójáig"
- Ti, akik látjátok, tudjátok, értitek, egészen a legmélyebb, legrémisztőbb, és legdicsőbb valójáig
.

Ahogy mondtam, a tartalmi részre majd a végén referálok, addig marad az ilyen cinca. De egyre jobban tetszik :)

sze, 2009-07-01 11:23 raves domar

raves domar képe

„Ok nélkül, hisz nem látsz semmi szokatlant.” – nem csak akkor lehet megtorpanni, ha látsz valamit, így a második mondatrész nem magyarázza az elsőt.
„Mégis, olyan érzésekkel tölt el, ami minden alkalommal átjárja a lényed.” – Mi tölt el ézésekkel? A megtorpanás? Minden alkalommal? Minek a minden alkalmával? Minden megtorpanás alkalmával? (sejtem, mit akarsz, csak jelzem a hiányosságokat).
„Letaglóz, és magával ragad, olyan erőteljesen vonzva magához, melynek nincs ellenállás.”
A „melynek” szerintem nem a megfelelő kötőszó.

„Lépteidet elnyeli a vastag, puha szőnyeg a talpad alatt.” - A talpad alatt felesleges, egyértelmű, hogy a szőnyeg ott van.

„Áttetsző leplek ereszkednek alá a magasból, hűvös csillogásuk megzavarja érzékeid.” Pátoszos. A csillogás max. a látásban zavar, de azt gondolom, abban sem túlságosan.

„Ujjaid megérintik, és félrehúzzák a fátylakat, ahogy előre lépsz lassan, óvatosan.” – A lassan szó felesleges, az óvatosan amúgy is kifejezi a lassúságot.

„Oly lassan telik az idő, mikor minden pillanat örökkévalónak hat.” – hiányzik egy mint, de az oly és a mikor nélkül is értelmes és erőteljes lenne a mondat.

„Egy a látók közül. Akinek az istenek erőt adtak, hogy segítsék gyermekeiket” – oké, hogy ilyen a stílus, de ez azért egybeírandó. „közül, akinek”

„Gyermekként rettegtél tőlük, mára elfogadtad, és élni is tudsz vele.” Velük.

„Lépteid akár a felhők tánca, könnyűek, és súlytalanok, testedet már nem te magad mozgatod.” A felhők tánca könnyű és súlytalan? Inkább iszonyatosan lassú.

„Halk hangon szól hozzád az éj, távoli tájak meséjét hozza a folyó, kellemesen csacsogva, ahogy a hullámok megtörnek a parton.” A megtörő hullámok tengert sejtetnek.

„Mozdulatlanságod maga az élet, szótlanságod az igazság.„ – Miért? Hogy?

Pár észrevétel:
Sok a „mely”-es szerkezet, amit ki lehetne váltani mással.
Ez a darabos stílus a végére unalmas, sőt, néhol idegesítő, főleg ott, ahol nyelvtanilag nem indokolt.
Vannak vesszőhibák, azokra nem tértem ki.
Maga a kép, amit el akarsz mondani, az tetszik, jól megragadod a lényeget, szinte videoklip szerű víziók ezek.

____________________________________________________
raves.sfblogs.net

sze, 2009-07-01 12:05 Rawena

Rawena képe

A szerkezetéhez nem tudok hozzá szólni, ahhoz nem vagyok elég jó, hogy másokat kritizáljak, meg már megtették előttem :)
Ezt tényleg kicsit lassúnak, lomhának találom, de nem is ezek a megfelelő szavak. Talán... nincsen meg benne az a szín és érzelemkavalkád ami az első kettőben. A Bolondot a szeretet fűtötte, a Mágust a kíváncsiság, és ezt mind jól ki is hangsúlyoztad. A Papnőt mi fűti? Segíteni akarás? Vagy menekülne, de nem tud hová, ezért kényszerből segít? Csak kötelesség? Ebben a részben a lényeg rejtve maradt, de nerm azt jelenti, hogy nem tetszett, csak azt, hogy ezen még dolgoznod kell :)
-------------------------------------
"Tudják mi a hatalom? Valakinek a félelmét kezünkben tartani, és megmutatni neki."

sze, 2009-07-01 20:16 Lir Morlan

Lir Morlan képe

Köszönöm, hogy olvastátok!
Vannak javítások, amikkel egyet értek, azokat a közeljövőbe javítom is, vannak, amikkel nem, azok maradnak. :)

Örülök, hogy azért akadt, akit érdekelt. :)
Köszönöm a kitartásotokat! Megtiszteltek! :)

***** ***** *****
"Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz."
Ernest Hemingway

p, 2009-07-03 13:14 Kentaur

Kentaur képe

"Halk hangon szól hozzád az éj, távoli tájak meséjét hozza a folyó, kellemesen csacsogva, ahogy a hullámok megtörnek a parton. A szentély nyitott oldala beengedi a kellemes hűvös levegőt, mely most átjárja a szobát, mielőtt körülfogna téged."
kellemesen-kellemes-szótősimétlés
"könyörületért valós esdeklés." -való esdeklés
Nem rossz, de ne kapkodj, ez most jobban tele volt hibával, csak szépen, hangulatosan-ezzel nincs is baj, de néhol tényleg már megerőszakoltad a sok mely-el.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

cs, 2010-05-20 12:48 Liliana

Liliana képe
4

Ez is tetszett!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"