Hóvirág

Ujjai összekulcsolva pihentek mellkasán. Hosszú, barna tincsei lágyan körbeölelték hófehér orcáját, melyen gyönge pír derengett. Dús pillái rezdületlenül palástolták el smaragdzöld gyémántjait, melyeket olykor vörössé festettek könnyei, amit bánatában hullajtott. Szeplői gyermeki mivoltot festettek kopott arcára, melyen mosoly ült. Angyali gyönyörben pompázott, szárnyait csupán a valóság rejtette el, irigységében. Hófehér testét ibolyakék selyemruha fedte, mellét csipkézett fodrok óvták, ezüst ékkövek keretében. Vékony, csontos ujjai koszorúként borultak egymásba, szorításukban igazgyöngyökből font rózsafüzér ígért mennyei áldást.

Jéghideg nyoszolyája nem csupán nem ölelte keblére, még lassacskán elvonta teste melegét is, melyet magából ontott. Kemény fekhelye, nem nyújtott neki végső vigasz, miután megszabadult a rácsos ágyak szorításából. Arcán mégis az öröm öltözött díszes gúnyába, nem törődött a zimankós hideg jövetelével, benne örökké a nyár tombolt lángoló tűzzel.

Szerelme éltetett, mely mindennap csókot hintett szomjazó ajkamra. Keblére ölelt, mikor a világ zord tolvajként fosztott meg a boldogság üdvétől, melyet az Úr ígért nekem. Illata beleivódott lelkem harmatjába, s rózsákat bontott kietlen pusztaságában. Száraz földjét könnyei meglocsolták, édes hangja előcsalták remegő rügyeiket.

Vörös rózsáim tüskék nélkül bontottak szirmokat, - nem remegtek, félelmük csupán holt ábránd volt - s kúsztak fel egészen lelkem kapujáig, hogy édes csókkal hintsék be a leány testének minden részét.

Néha vihar söpört végig a védtelen rózsaligeten. Jeges hóvihar, mely hűvös leheletével üveggé formálta a virágokat, majd darabjaira törte őket... Szilánkjaik szívembe fúródtak, égető fájdalom izzította vérem, s elüldözött a sötétség karmába. Nyakamra kulcsolta ujjait, s addig nem engedett, míg térdre rogyva nem könyörgött a kedvesem. Amint az orkán tovaillant, maga után hófehér hótakarót hagyott, mely halált hozott a védtelen virágaim szirmaira. Szomorúan hulltak le az ékeik, csupasz testük megfagyott, majd némán eltemette őket.

A puszta fehér jégmezővé változott, de néhány virágocska harcolva az elemekkel, kioldozta a szorító köteleket, s tavaszt hirdetve borították be a kietlen pusztát. Gyönge testük kitört a fényre, melyet, amint elértek, boldogan köszöntöttek, s elfeledve bánatukat, tavaszt festettek a hófödte vidékre. Előhívták a napsugarak édes melengető fényét, éneket szőtt számukra a rakoncátlan szél, madarak ezrei lejtettek táncot előttük, hogy üdvözöljék őket.

Egyetlen egy gyászolta a tavasz kikeletét, mely mindentől megfosztotta őt...

Bársony fátyla eltakarta arcát, de így is felcsillantak könnyei a kelme alól. Fejét lehajtva búslakodott, senki se tudta jobb kedvre deríteni. Nem lelte örömét se a táncban, se a muzsikában, egyetlen vágya az volt, hogy a puha kéz, mely elvette magját egykoron, leszakítsa, s tincsei közé biggyessze...

Teltek-múltak az évek, a lány nővé cseperedett, a legény pedig férfivá vált, de a virág nem engesztelhette egyikőjük bánatát se... Megtagadtam, de a kedvesem folyton-folyvást vágyott reá, hogy felvidítsa a komor teremtést.

Leszakította egyszer, aztán...

Most is, itt tartom kezeim közt a hóvirágot, melyet nekem adott akkor lelkem mezején. Szerelmével táplálta, karjaiban ringatta, majd óvatosan útjára engedte...

Mert nem akarta magával vinni a Mennyei Országba.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-07-15 18:16 Sren

Sren képe

Tincsek, gyönge pír, hófehér orca, dús pillák...

Kis Gyilkosom, hol vagy...?!!!

Megbocsáss, kedves Szerző.

Engem már tizen-évvel ezelőtt durván letolt az egyik nagy tanítóm a sablonok miatt, és bónuszként beígért két kegyetlen nagy pofont. Sosem kaptam meg azokat a pofonokat... de az emlékük máig cseng a fülemben. (És ha ezt megérted, már jó vagy.)

Soha.
Ne.
Élj.
Sablonokkal.

Ennyi.

Légy egyedi.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2018-08-04 17:26 Lisa Blackrose

Köszönöm, megpróbálom megfogadni. ^^

h, 2018-07-16 12:09 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Lisa,

Elolvastam becsületesen vagy háromszor is a Hóvirágot, de mezei olvasóként alig bírtam megérteni, nem okozott örömet sajnos az írás olvasása.
Nagyon sok, túl cifra, azt se tudom, ki kivel van, hol, mikor, miért.
Várom a következő írásodat!

Kellemes napot kívánok! :)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2018-08-04 17:27 Lisa Blackrose

Köszönöm, megértem, néha kicsit túltolom. Sajnálom. ><

h, 2018-07-16 18:03 Roah

Roah képe

"Kék nefelejcs, kék nefelejcs, Virágzik a, virágzik a tó partján."

Bulizzunk? ;)

Ujjaim árnyékban száguldanak a klaviatúra kopott billentyűzetén, amire nem süt a lemenő nap forró, égető aranyban játszó fénye a rekkenő hőségben, három vedlő, szőrét pelyhes csomóban hullató macska sem tudja elvenni a kedvem az olvasástól és a hozzászólás írásától - noha Krisszike, alias Krisztina, a kékes-szürke bundájú kiméra, aki épp mini-macskának teteti magát, minden odaadó jelét mutatja szeretetének, bújna, dörgölődzne, kúszna, mászna fel az ölembe, éles karmait, kiskéseit tokjában-mancsában tartva lökdösi, bökdösi csupasz térdem, bőröm, értésemre adva azt, foglalkozzak inkább vele. Rágózom; mentolos. Krisszi azt hiszi, flamózok, és roppantul akar belőle kapni, azt vizslatja, mit ehetek, és hol van, miért nem érzi az illatát, és legfőként: miért nem látja a csodaszép, sárga alapon koromfekete pettyes szemével a kaját? Hegyezi a fülét, doromb-doromb, úgy tűnik, mindent bevet, még a szőrét is borzolja - neki még ugyanis maradt miből levedlenie, hadd ne unatkozzam, hadd szedegessem kiméra kisasszony bundájának pamacsait perceként a lakás minden pontjáról, különös tekintettel a sarkokra.
Az írás egy szép foglalatoskodás, szerintem is; úgy repeszt az elme, akár a hétvégén tartó Efott fesztivál dübörgése a Velencei-tó mentén, hogy mindenkinek jusson az ottani hangokból, azoknak is, akik nem akarták, és azoknak is, akik kimaradtak volna eme földi mókázásból, vigadozásból, ej. Ingyen buli, az kell a népnek!
Jó dolog a túltoltság, a cifra és a palota, zöld ablak nélkül, a túlírt, de első publikálás a portálon, s mint olyan, erre mindig tekintettel, zöldes-szürkés-kékes, színváltós tekintettel vagyok, kócos séróval, fekete kócos séróval, ebben a rohadt nagy melegben.
Miután hatalmas szenvedélyeimnek se eleje, se vége, legyen elég annyi, hogy a virágok, a hóvirág, a galanthus is köztük van, imádataim között, jöttem a fehér pettyes mintájú kékre koptatott, rojtos aljú farmer sortomban, és egy kinyúlt nyakú, és nem csónaknyakú - imádom ezt a kényelmes pólót! mondtam, hogy sok van azokból, amiket imádok ;) -,babarózsaszín pólóban, melynek felirata "BLAH-BLAH-BLAH", szerintem a legjobb része az egész holminak, de mindegy, szóval jöttem abban olvasni a Hóvirágot, mert ami virágból van, az rossz nem lehet.

Legfeljebb egy inci-fincit túltolt, túlírt, túlszínesített, túlízesített, túlsablonos...túl-első-írás. :))))

Ha gondolod, szívesen segítek, hogy mi az, amivel el lehet kerülni a hőségben szabadon garázdálkodó elvetemült Karcost, ami távol tarthatja a jövőben a fenti hozzászólás jellegét, aminek lényege a túl-túl-túl-túl az irodalmi óperencia habos-babos-fodros-cakkos-csipkés-rakoncátlanos sorain át vezetett idáig.

Van szókincsed. Szerintem van szókincsed és fogalmazókád is.
Mindkettő kissé túlteng. Túl-túl-túl. :))) Over the Top, Túl a csúcson, jeee. ;)

Nem tudom, mi a szándékod az írással, de szívesen olvasnék egy olyat is, ahol a kevesebb több, ahol kicsit kevesebb a máz, vékonyabb a ragacs-rétege, és nincs így feldíszítve - mondom ezt úgy, hogy perverz módon imádom - jah, ezt is imádom -, szépiás, csillogó dolgokat, kedvelem a szép ábrázolásokat, ilyesmiket.
De ez még nekem is tú-tú-tú máccs volt. :)))

Jöhet a következő írásod!

Isten hozott a portálon, Isten hozott a Karcolaton!

"De nem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok, A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok! A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok!"

Wind it up? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=9sY-TsLXiDo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-08-04 17:29 Lisa Blackrose

Bocsánat, legközelebb nem használok ennyi jelzőt. S köszönöm a tanácsot, sajnálom, hogy végig kellett szenvedned. ><

h, 2018-07-23 20:43 Sednol

Sednol képe

Mellkasán, tincsi, orcáját, pillái, gyémántjait, könnyei, szeplői…

Ez a legszembeötlőbb a túlíráson kívül. Borzasztóan zavaró ez ilyen szintű birtokosság. Egy-két ilyen még elmegy, de mondatonként, már falat épít az olvasó és a mű közé. Ez történt az esetemben is. Átverekedtem magam a szavak áradatán, mert tudni akartam, mi a vége. Hosszabb terjedelem esetén a harmadik mondat után feladom.

Ha akad, kíváncsi lennék egy letisztultabb írásodra is.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-08-04 17:30 Lisa Blackrose

Sajnálom, megpróbálok a hibákon javítani. Köszönöm szépen a kritikát. ><