Emberségből pontatlan

Szeptember huszonhármat írunk, ma van a születésnapom. Huszonkét év, egy újabb meghatározó pont az életemben. Vagy annyira mégsem? A környezetemben egyedüliként hagyom figyelmen kívül, nem jelent semmi új változást. Ehhez képest különleges férfivá cseperedtem társadalmunkban, másoktól eltérően én teljesen pontatlan vagyok. Ezáltal több és kevesebb is egyaránt.
- Ármin, Ármin, mit választasz születésnapodra? - kérdezi tőlem öcsém, izgatottsággal a hangjában. Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.
- Tudod jól, hogy nem pazarolja ilyen alkalomkor a pettyeit, az a csúnya bátyád - szól közbe anyám a tűzhely mellől. - Hamarosan kinek is lesz még születésnapja? - vált gyermeki hangszínre.
- Nekem! Nekem, nekem, anyuuuu, nekem! - ordítja magából kikelve, egy kis ugrálással megspékelve. - Mit kérjek majd szerinted, mit, mit, mit? A tizenkét éveseknek már több száz bővített tartalom érhető el!
- Ez természetes, kisfiam! A tizenkét évesek már nagyfiúk!
A jelenet közben édesanyámra nézek, akin jól látható, mint minden mást, ezt is rögtön posztolta a követőinek. Testvérem előző örömkitörése ott ugrál a mellkasán - szerencsére hang nélkül. A kommentek rögtön ellepik az alhasát, le egészen a lábujja hegyéig; ki se látszik a szmájlikból.
- Anyuuu, kérhetem én is az arckönyv képességet? - kérdezi reménnyel telve a kis izgága, ahogy saját magát szemrevételezi szülőanyján.
- Neked aztán minek az? - förmedek rá. - Ha jól tudom, eredetileg a „szerelmeseknek” tervezték, Néha nem árt egymásra is figyelni szlogennel. Még ha videókat is bambulnak közben... meg csetelnek... meg ilyesmik.
A bejárati ajtó felöl hangos nyikorgás jelzi barátnőm érkezését. Jövetele megzavarja beszélgetésünk, ámbár a rövid üdvözlések és a hogy vagytok elhangzása után, mi más lenne a téma: ismét a születésnap.
- Szívem, annyira sajnálom, de még mindig nem tudok tortát sütni neked! - sajnálkozik életem párja. Semmi gond, mondom neki, már megszoktam. - Gondolom, ajándékot se kapok, mi?
- Miért kérdezel ilyen egyértelműt? Természetesen nem! - tör ki belőle kissé vádlón. - A kreativitásom nincs a csúcson, sőt! Az nem egy fontos szempontocska! Így, én semmit nem tudok készíteni - magyarázza tovább. El kell telnie ahhoz még egy kis időnek... nézd meg a nagyszüleid, Ármin! Szavak nélkül is megértik egymást. Annyira csodálatos lehet! - merül el vágyálmában a kedvesem. - Negyven év házasság kell a feloldásához, mit gondolsz, nekünk sikerülni fog? - néz rám reménnyel telve.
- Ha nem akarod hallani a hangom, akkor persze... gyere, menjünk fel inkább!
A szobámat elérve becsukom mögöttünk az ajtót. Az ablak előtt a függöny behúzva, apró mécsesek mindenütt, füstölő illata árasztja el a szobát. Monoton, lassú dallam kúszik fülünkbe. Kikerestem pár romantikus giccset a múltból.
- Ezt meg mire véljem? Beálltál lakberendezőnek? - néz körül a szobámban, cseppet sem sejtve a folytatást. A zenére fel sem figyel.
- Ismered a különcségem, nem? Én nem élek az ajándékkal. Így legalább megmaradok embernek - villantom meg mosolyom. Tudod, milyen nap van ma, ugye?
- A születésnapod, te kis csacsi! A legszebb napnak kellene lennie az évben... - És még lehet is! - vágok közbe azonnal. Öt éve tart már a kapcsolatunk. Az elején emlékszel, mit mondtál? "Öt évet bírj ki velem, és kitárulkozok neked."
Az elhangzottaktól meghökkenés ül ki az arcára. - Hát mégis használtál pontokat a képességeid fejlesztésére? Biztos a memóriára pazaroltad az összeset! Milyen pontosan emlékszel! Nagyon boldoggá tettél.
A döbbenet köre rajtam van. Nem egészen erre gondoltam.
- Úgy értem - kezdem mondandóm -, izé, ööö… levetnénk a ruháink… és „azt” csináljuk...
A mimikája mindent elárul. Mosolya, mint a levedlett ruhadarabok hervad le arcáról, pupillája hatalmasra tágul zöld íriszében. Hirtelen mégis kacajban tör ki, kicsit kétrét is görnyed az intenzitásától.
- Már egy pillanatig azt hittem, tényleg komolyan gondolod, lovagom! Hét pont van a valláson a személyiségemben, házasság előtt biztos nem! - vált fegyelmező stílusra. - Amúgy is, egy fejlesztésem sincs a szeretkezés menü alatt, azt se tudnám, hogyan kell! - tér vissza mosolya, mintha templomban lennénk, ahol mi se(m) történt volna.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-09-06 12:35 Sren

Sren képe

Enyhén zavarba ejtő - vagy csak a mostanában a racionalitással telített agyam szokott el a képzelgéstől...
Mindenesetre érdekes, noha a végén megakasztott a mise a templomban, most történt mise, vagy nem történt semmi se? Mert akkor külön írandó a mise, és nem lesz mise, hanem olyan lesz, mintha mi se(m) történt volna... :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2017-09-07 16:17 LordDante

LordDante képe

Biztosan képzelgés ez, és nem racionalizmussal telt valóság? Úgy veszem észre, az emberekből eltűnik az életrevalóság, amit átvesz egy, az ösztönöktől megfosztott társadalmi réteg. Megmondom őszintén, a végére hagyott "misés" témával nagyon zavarba jöttem, keresgéltem is mindenütt, hogyan fogalmazhatnám meg úgy, hogy közben kissé humoros töltete is legyen, hiszen, mint tudjuk, a vallásosság neki sokat latba tett. ;) Kijavítottam, ahogy a legvégén leírtad, remélem, így már érzékelhető a kétértelműség. Köszönöm az olvasását! :)

sze, 2017-09-06 16:54 Roah

Roah képe

Az a baj a hétfővel, hogy nem péntek, és az a baj néhány írással, hogy nem világos teljesen: akkor ez fej vagy írás? ;)

„Huszonkét év, egy újabb meghatározó pont az életembe.”

…életembeN.

„A környezetemben egyedüliként hagyom figyelmen kívül, nem jelent semmi új változást. Ehhez képest különleges férfivá cseperedtem társadalmunkban, másoktól eltérően én teljesen pontatlan vagyok.”

Nem értem az összefüggést a két mondat között. És zavaros is – különleges? Ehhez képest? Mihez képest? Oo?

„- kérdezi tőlem kisöcsém, izgatottsággal a hangjában.”

Szerintem nem kell a ’kis’, elég az öcsém, ami eleve utal a fiatalabb testvérre, nem?

„Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.”

Másként?

„- Tudod jól, hogy nem pazarolja ilyen eshetőségekkor a pettyeit, az a csúnya bátyád - szól közbe anyám a tűzhely mellől.”

Eshetőségekkor?

„Testvérem előző örömkitörése ott ugrál a mellkasán - szerencsére hang nélkül. A kommentek rögtön ellepik az alhasát, le egészen a lábujja hegyéig; ki se látszik a szmájlikból.”

Ez jó. ;)

„Ha jól tudom, eredetileg a „szerelmeseknek” tervezték, Néha nem árt egymásra is figyelni szlogennel. Még ha videókat is bambulnak közben... meg csetelnek... meg ilyesmik.”

Ezt a mondatot nincs kedved újra gondolni, és más írástechnikával elkövetni? ;)

„A bejárati ajtó felöl hangos nyikorgás jelzi barátnőm érkezését.”

Necces lett – számomra. Első blikkre azt hittem, hogy a barátnő nyikorog.

„El kell telnie ahhoz még egy kis időnek... nézd meg a nagyszüleid, Ármin! Szavak nélkül is megértik egymást. Annyira csodálatos lehet! - merül el vágyálmában a kedvesem. - Negyven év házasság kell a feloldásához, mit gondolsz, nekünk sikerülni fog? - néz rám reménytelítetten.”

Hogy neked milyen fura szavak jutottak eszedbe?! ’Reménytelítetten’? Reménnyel teli? És ilyesmik?

„Instrumentális, lassú dallam tölti be hallójárataink.”

Az ’instrumentális’ nekem ide stílus-idegen. Hallójárataink? Hö?

„- Ismered a különcségem nem?”

’Ismered a különcségem (vessző) nem?’

„Így legalább megmaradok embernek - lövellek egy mosolyt felé.”

Lövelni egy mosolyt? :D

„Tudod, milyen nap van ma ugye?”

’Tudod, milyen nap van ma (vessző) ugye?’

"Mosolya, mint a levedlett ruhadarabok hervad le arcáról, pupillája hatalmasra tágul zöld szemgolyójában."

Micsoda erkölcstelen ez a mosoly, és a szemgolyóban táguló pupilla is (viccelek! ;) ) errefelé, hogyismondjam...hát nézd, lesz olyan olvasód, aki biztosan jelezni fogja, hogy tudja, a pupilla nem a karakter hajában tágul, hanem simán csak a szemében, szemével zummol, és jobb, ha számolsz azzal is, hogy egy ilyen leírástól némelyik Karcos olvasó szemgolyója tutira brékelni fog, de minimum sztep ápot csapat eme mondat láttán. Én csak annyit mondok, hogy mi lenne, ha ezt a szemgolyós, pupillatágulós részt fontolóra vennéd az átírás terén, és akár más megközelítésben (például annyival letudod, hogy a karakter meglepődött, ami magába foglalja, foglalhatja a lepetés reakcióit, időrendi sorrend, és egyebek nélkül is), vagy átdolgoznád, úgy ahogy van?

Furcsa, számomra szokatlan szó használat, még furcsább fogalmazás, a sztori is furcsa, inkább sejtem a célját és az írást, mint értem.
Szóval akkor fej vagy írás? ;)

De ha már itten szerelmesek, meg minden, akkor hagyok itt valamit.
Hm? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=NlJJtM4pSIU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-09-07 16:36 LordDante

LordDante képe

Komolyan mondom, átnéztem ezerszer, majd ezt megtoldottam még egy-két alkalommal, mikor átnéztem. Úgy tűnik nem sokra mentem vele, ezért hálásan köszönöm ezt a rengeteg fáradtságot, amit a javítására áldoztál. Ismered azt az érzést, amikor a feldobott érme az oldalán áll meg? Szerintem ez nem lehetséges, így minden bizonnyal az én írásom is egy magasröptű képtelenség! Így el is van döntve, az érme melyik oldala. ;)

Egyáltalán nem szőrszálhasogatásért, de lesz néhány kérdésem; mostanság a magyar nem megy olyan jól, hosszú ideig voltam távol szerény kis hazánktól.

„A környezetemben egyedüliként hagyom figyelmen kívül, nem jelent semmi új változást. Ehhez képest különleges férfivá cseperedtem társadalmunkban, másoktól eltérően én teljesen pontatlan vagyok.” - Az első mondatban ki van hangsúlyozva az egyedüliként, az az senki másra nem vonatkozik. A második mondatban elhangzott különleges jelző így nem állja meg a helyét? Hiszen rajta kívül senki nem olyan, amilyen.

„Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.”
Másként? - itt mit is kellene másként?

„Ha jól tudom, eredetileg a „szerelmeseknek” tervezték, Néha nem árt egymásra is figyelni szlogennel. Még ha videókat is bambulnak közben... meg csetelnek... meg ilyesmik.
Ezt a mondatot nincs kedved újra gondolni, és más írástechnikával elkövetni? ;)” - Úgy szerettem volna leírni, hogy a srác egy teljesen hétköznapi nyelvstílusban beszél, vagy én adtam át ennyire rosszul? ^^''

Nem láttál még mosolyt lövellni? Mmmm, akkor lehet ez csak az én képzeteimben létezik, majd megpróbálok a mai nap egy mosollyal valakit célba venni. :d A szemgolyós rész nem is értem, hogyan jöhetett létre, arra az időre megszállhatott valamiféle idegen entitás... nincs mentségem.
Minden furcsaságból kijárt akkor, mind szóhasználat, mind fogalmazásügyileg... a furcsa az rosszat jelent ez esetben? El kellene ettől határolódnom? Túl érthetetlen? De jöjjön a végső kérdés: mit sejtesz, mi volt szerinted a célja? Kíváncsi vagyok, mennyit sikerült abból átadnom, amire valójában gondoltam.

PS. Titokban mindig követem a fórum és a hozzászólások (természetesen az írások sorsát is) történetét, így be kell vallanom, nagy rajongója vagyok a zenei eklektikádnak, talán ez az első dal, ami nem nyerte el a tetszésem. Talán, mert személyesnek fogom fel? Ki tudja? Itt hagyok egy apróságot cserébe, még egyszer köszönöm! ;)
https://www.youtube.com/watch?v=MV_3Dpw-BRY

cs, 2017-09-07 18:25 Roah

Roah képe

Hát először is, köszönöm a zenét (!), már le is tüsszentette magát a gépemre, hogy mik vannak, még ilyet…? ;) Tök jó! Pacsi! ;)

Őszintén szólva tartozom egy magyarázattal: eredetileg nem is azt a zenét szerettem volna itt hagyni, hanem mást*, illetve még egy Poe vers kis részletét is. A gondom az volt, hogy Poe verse, noha csodaszép, gyászos szövegű, fekete romantika, fekete nyelvezetű – az én fülemnek -, siratja a kedvest, és ez nem passzolt az írásod sémájához; jó, Shakespeare sem volt az igazi, csak a zene valahogy a vidámabb, hepibb hangulatot adta, ezért maradt végül az a dal.
Aztán, penge a hozzáállásod, párbeszédelsz és kommunikálsz, külön örvendek ennek is, harmadjára nem kizárólagos bólogatós vagy, hanem érdeklődősnek, kérdezősködőnek tűnsz, negyedjére kötelet kellene másznom, de nem terembe vagyok, hanem hóm, az ajtófélfa fölötti húzódzkodóra van rögzítve, szóval ha most kommentelek, el lehet az egészet kummantani, lógni. :D (Vagy csak későbbre halasztani. ;)

Dologra! ;)

„Ismered azt az érzést, amikor a feldobott érme az oldalán áll meg? Szerintem ez nem lehetséges, így minden bizonnyal az én írásom is egy magasröptű képtelenség! Így el is van döntve, az érme melyik oldala. ;)”

Aha. :D
Amúgy az érme megáll így (mágnes? egyensúly, spéci felület, vakszerencse, egyebek?) az élén is. ;)

„Egyáltalán nem szőrszálhasogatásért, de lesz néhány kérdésem; mostanság a magyar nem megy olyan jól, hosszú ideig voltam távol szerény kis hazánktól.”

Voltál már úgy, hogy a saját, nyilvános hozzászólásaidban, vagy privi javításaidban untad a saját rizsádat? :D Vontatott, agyonra ismételt duma, meg ilyenek miatt?
Az enyém így hangzik: ’Külhonban élsz?” Vagy „Külföldön dolgozol?” És a legkommerszebb: „Magyartalan megfogalmazás.”
Kvázi annyi ilyesmivel találkozom, naponta, hogy nem írtam már tegnap le ide egyet sem, pedig az egyik mondatodnál már lett volna rá egy fürt szőlőm, hogy külhonban elkopott magyar nyelvű írással van újra dolgom. (Amit ilyenkor mondani szoktam, tanácsolni - látod, csak jön a vaker :D -, kedvenc irodalmi művek magyar nyelvű olvasása külhonban, az nagyjából konzerválja a nyelvet, fogalmazást, ezek, vagyis favorit hazai nyelvű irodalmi művek gépelése, ha így tetszik, másolása, de nem ám öt sor és csőváz, hanem kőkeményen húsz oldal, (szabad) időtől, energiától függetlenül, szóval húsz oldal, alaphangon, és ilyesmik. Úgy tarthatja kondiban az anyanyelvet, mint fekvő a vállakat, futás a lábakat. Főleg azoknál, akik hajlamosak a felejtésre, ha sokat beszélnek, vagy írnak külföldiül.)

„A környezetemben egyedüliként hagyom figyelmen kívül, nem jelent semmi új változást. Ehhez képest különleges férfivá cseperedtem társadalmunkban, másoktól eltérően én teljesen pontatlan vagyok.” - Az első mondatban ki van hangsúlyozva az egyedüliként, az az senki másra nem vonatkozik. A második mondatban elhangzott különleges jelző így nem állja meg a helyét? Hiszen rajta kívül senki nem olyan, amilyen.”

Igen, mert a ’különleges’-t túlzónak ítéltem meg, megakasztott valahogy, nem az, hogy egyedüliként rá vonatkozik egy állítás, hanem maga a szóhasználat, hogy ’különleges’. Túlzónak, túltoltnak éreztem.

„Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.”
Másként? - itt mit is kellene másként?”

Ezt is túltoltnak vélem – "másként" annyit tesz nálam, hogy másként fogalmazd ezt meg. Magyarosítsd. (Van ötletem, de megvárom a tiédet. ;)

„Ha jól tudom, eredetileg a „szerelmeseknek” tervezték, Néha nem árt egymásra is figyelni szlogennel. Még ha videókat is bambulnak közben... meg csetelnek... meg ilyesmik.
Ezt a mondatot nincs kedved újra gondolni, és más írástechnikával elkövetni? ;)” - Úgy szerettem volna leírni, hogy a srác egy teljesen hétköznapi nyelvstílusban beszél, vagy én adtam át ennyire rosszul? ^^''”

Mutatom, mire gondoltam, amikor újra-gondolást és írástechnikát emlegetek.

Kifejezetten példa, modell, minta lesz, hátha tudsz kezdeni valamit vele a jövőben. ;)

’Ha jól tudom, eredetileg szerelmeseknek tervezték (’szerelmeseknek’ ezt szedheted akár dőlten is) „Néha nem árt egymásra is figyelni” szlogennel. (A szlogent tettem idézőjelbe.)

Ez csak lehetőség, hogy elkülöníts, ugyanakkor kiemelj mondatrészeket, az írástechnika (aminek száma és alkalmazása szerintem egyenlő a végtelennel) ezt a célt szolgálja, és úgy éreztem olvasás közben, hogy erre törekedtél, csak nekem úgy festett, felcserélted, vagy nem voltál benne biztos, hogyan is kivitelezd – vagy a véletlenre bíztad, vagyis ahogyan az írás adta.
Érted?

„Nem láttál még mosolyt lövellni? Mmmm, akkor lehet ez csak az én képzeteimben létezik, majd megpróbálok a mai nap egy mosollyal valakit célba venni. :d”

Hát kérlek szépen ez kimaradt! :D Ez a mosoly-lövés. :D Lövésem sincs, milyen lehet. Sok féle lövést ismerek, de ez a mosoly-lövés nem tartozik a klubhoz. :D

„A szemgolyós rész nem is értem, hogyan jöhetett létre, arra az időre megszállhatott valamiféle idegen entitás... nincs mentségem.”

Ne is tőrödjé’ vele! :D Írtam magam is olyanokat, meg mások is, hogy vérszomjas lektorok, szerkesztők a tíz ujjukat nyalták, csuklóig, hidd el! :D

„Minden furcsaságból kijárt akkor, mind szóhasználat, mind fogalmazásügyileg... a furcsa az rosszat jelent ez esetben?”

Rosszat?
Nem, inkább szokatlant, vagy nehezen, nehezebben olvashatót. Sokszor megáll(hat) az olvasó, amíg konvertálja a szavakat a fejében, és minél többször áll meg, annál többször esik ki az írásból, és minél többször esik ki az írásból, annál távolabbra kerülhet tőle, és ha kikerül és eltávolodik a sztoriból, akkor elveszti a hangulatot, végül a kapcsolatot az írással. Ezért is érdemes gördülékeny fogalmazásra, és olvasóbarát szóhasználatra törekedni.

„El kellene ettől határolódnom? Túl érthetetlen?”

Oké, a szájbarágástól úgy irtózom, mint vámpír a napfénytől, az a másik véglet lenne, nyertél. De jelenleg úgy fest nekem, hogy kevés a kapaszkodó, az információ, inkább sejtéseim vannak a történet cselekményét illetően, találgatások vannak csupán. Úgy fogalmaznék, hogy sejtésekre épült, szinte csak az van, az viszont lebeg, az összes, egyik sem állt meg nekem szilárd lábakon, legalább egyetlen stabil mondaton, ami egyértelművé teszi, mit is olvastam, tulajdonképpen.

„De jöjjön a végső kérdés: mit sejtesz, mi volt szerinted a célja? Kíváncsi vagyok, mennyit sikerült abból átadnom, amire valójában gondoltam.”

A cím.
Abból indultam ki.
Az, hogy megszűnik a nép népnek lenni, az ember embernek lenni, minden digitális, mindent mutatni kell, azonnal, mindenki megy a másik után, aki megoszt, vagy mutat, mintha a felhasználók világa azért lenne már, hogy legyen mit megosztani, nem pedig fordítva, hogy nem használja rendeltetésszerűen a technológiát a nép, a technológia használja őket, mintha csak robognának afelé, hogy elsorvadjon az önazonosságuk, identitásuk, mintha csak másokat utánoznának, mintha nem is lennének saját álmaik már, saját célokkal, és ilyen kis fincsiségek. (Írásodtól függetlenül, szerintem ezen már maga a nép is meditál, látja is, hogy valami nem jó, siklik kifelé a dolog, csúszik ki a kezükből a digi-élet és annak színvonala, látják az illúziót, meg úgy az egészet, elég sokan felismerik már, csak azt nem tudják, hogyan, miként is lehetne kijönni ebből az ördögi körből.)
Ennek ábrázolásához volt eszköz a cselekmény maga, a család pedig a díszlet.

Valami ilyesmi történetet olvastam ki, de mint mondtam, inkább sejtem, mint értem, és miután nem találtam biztosat benne, felállítottam a saját magyarázatomat, saját feltételezésemet.

*és itt a dal, amit eredetileg itt szerettem volna hagyni tegnap. ;) Fura, mert nekem nem a halál a lényeg benne, hanem az, ahogyan éltek.
...mindig ezt érzem ebben a dalban. Az életet.

https://www.youtube.com/watch?v=AvHfq1U-nv0

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-09-08 18:15 LordDante

LordDante képe

Szívesen a zenét. :) Remélem, azzal a tüsszentéssel nem fertőződött meg semmi, ezek a vírusok így ősszel kapatosabbak. ;)
A magyarázatod szörnyű olvasni, mert rajongója, ha nem is, Poe művei felettébb kedvesek számomra, pontosan a sötét, groteszk mivolta végett; elolvadtam volna - persze csak egy mosoly lövellése után! ;D Úgy veszem ki válaszodból, kollégához van szerencsém, aki a klaviatúra püfölése mellett kötelet mászik, megbirkózik a húzódzkodással és a többi... (részemről ez is pozitív, csak így tovább)

Vegyük úgy, hogy most egy bűvész vagyok, így az az érme eltűnik az éterben. Így lőttek a vakszerencsédnek, hogy ezt a kört te nyerd a mágneseiddel és a speciális felületeiddel megfűszerezve! :D

Muszáj az érmés részt nyernem, mert ezzel a külföldis szöveggel csatra vágtál, teljesen jogosan. Nem is keresek mentséget, biztos a második személyiségem vette át a testem birtoklását, de lehet a negyedik volt, ő is elég komisz ilyen téren. Ez hasonló, mint a szemgolyós téma, varázsoljuk el ezt is egy meg nem történtté. 1-1

„Igen, mert a ’különleges’-t túlzónak ítéltem meg, megakasztott valahogy, nem az, hogy egyedüliként rá vonatkozik egy állítás, hanem maga a szóhasználat, hogy ’különleges’. Túlzónak, túltoltnak éreztem.”

Sajnos nekem még nincs ilyen érzékem, hogy kiszűrjem, mi nem odaillő. Ez a rengeteg szövegszerkesztésnek és javításának köszönhető? Mármint egy hétköznapi ember, aki elolvasná, ő is felfigyelne erre vagy átsiklana fölötte teljesen érdektelenül? Természetesen én csak örülök az észrevételeknek, csak tudom, hogy a tanácsokkal óvatosan is kell bánni. Most olvasgatom itt a különleges szót, már nekem se tetszik. Túl különleges oda. Azt hiszem megértettem itt válaszolás közben. :D

„Ezt is túltoltnak vélem – "másként" annyit tesz nálam, hogy másként fogalmazd ezt meg. Magyarosítsd. (Van ötletem, de megvárom a tiédet. ;)” (Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.)

Mmmm, igazi házi feladat. Szeme mohón csillan, lehetőségek százai állnak majd rendelkezésére. Talán? Ezek a szemes részek kiszúrnak velem.

„Mutatom, mire gondoltam, amikor újra-gondolást és írástechnikát emlegetek.”

Ez egy tökéletes példa nekem, pontosan ezért mertem beküldeni az írásom. Beküldés előtt vacakoltam, hogyan is kellene, dőlt betű ide-oda, idézőjel amoda, nem tudtam eldönteni. Aztán felcsaptam a szabályokat meg a többi, de nem találtam pont nekem megfelelőt, vagy értelmezni nem tudtam... Köszönöm!

„Hát kérlek szépen ez kimaradt! :D Ez a mosoly-lövés. :D Lövésem sincs, milyen lehet. Sok féle lövést ismerek, de ez a mosoly-lövés nem tartozik a klubhoz. :D”

Akkor lövésem sincs, honnan szedtem! :D Én is ismerek párat, de hiányzik is gázálarcban lőni... ja nem!
Azért beírtam egy keresőbe, elég sok találatot kapott, lehet le kellene védetnem? ;D

„Nem, inkább szokatlant, vagy nehezen, nehezebben olvashatót. Sokszor megáll(hat) az olvasó, amíg konvertálja a szavakat a fejében, és minél többször áll meg, annál többször esik ki az írásból, és minél többször esik ki az írásból, annál távolabbra kerülhet tőle, és ha kikerül és eltávolodik a sztoriból, akkor elveszti a hangulatot, végül a kapcsolatot az írással. Ezért is érdemes gördülékeny fogalmazásra, és olvasóbarát szóhasználatra törekedni.”

Teljesen világos. Már csak magamat kell akkor átprogramoznom. De ez is hasznos lesz számomra, ez sose volt az erősségem. Megfogadom ezt is. ;)

„Oké, a szájbarágástól úgy irtózom, mint vámpír a napfénytől, az a másik véglet lenne, nyertél. De jelenleg úgy fest nekem, hogy kevés a kapaszkodó, az információ, inkább sejtéseim vannak a történet cselekményét illetően, találgatások vannak csupán. Úgy fogalmaznék, hogy sejtésekre épült, szinte csak az van, az viszont lebeg, az összes, egyik sem állt meg nekem szilárd lábakon, legalább egyetlen stabil mondaton, ami egyértelművé teszi, mit is olvastam, tulajdonképpen.”

Így már értem a megfogalmazást meg a többi furcsaságot. Köszöntem a szájbarágást, majd egy muzikkal meghálálom! ;) Legyen összefüggő, érthető, gördülékeny, magyarán, amilyen egy igazi kis szösszenet. Utólag már késő lenne egy direkt módon elkövetett sejtésekre épülő egypercesnek álcázni, ugye? Sebaj, tanulópénznek tökéletes. Amúgy nagyon szépen megfogalmaztad a mondanivalóját, magam se írtam szebben, mint látható feljebb. Elveszik a varázsa, ha meg kell magyarázni. Értem.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél. Hidd el, nem megy kárba. ;)

Mind a film, mind a zene roppant kedves számomra, ez telibe talált! Erről a halálos-életes témától önkéntelenül is az utolsó szamurájt látom magam előtt, mikor halálos sebeikben fekszenek... minden virág tökéletes. :)
Hogy megy a francia? ;)
https://www.youtube.com/watch?v=UKftOH54iNU

szo, 2017-09-09 08:36 Roah

Roah képe

„Mind a film, mind a zene roppant kedves számomra, ez telibe talált! Erről a halálos-életes témától önkéntelenül is az utolsó szamurájt látom magam előtt, mikor halálos sebeikben fekszenek... minden virág tökéletes. :)”

Pontosan! :)))
Mert mindig a halállal vannak elfoglalva, mindig azt szeretnék közkinccsé tenni, hogy miként halt, vagy haltak meg – amikor az a fontos szerintem, hogyan éltek. Igen, az Utolsó Szamuráj egyik utolsó mondata prímán megfogalmazta ezt, igen, szerintem is (fejből tolom, szóval lehet, hogy pontatlan leszek), a „Meséld el, hogyan halt meg”, „Nem. Azt mesélem el, hogyan élt.”

„És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan,
A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem.
Úgy ül, mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon,
A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen:
Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
S nem virrad meg - sohasem!”

(E.A. Poe/Holló/ Kosztolányi Dezső fordítása/Részlet)

„Remélem, azzal a tüsszentéssel nem fertőződött meg semmi, ezek a vírusok így ősszel kapatosabbak. ;)”

Hatékony a rezisztencia. ;)

„A magyarázatod szörnyű olvasni, mert rajongója, ha nem is, Poe művei felettébb kedvesek számomra, pontosan a sötét, groteszk mivolta végett; elolvadtam volna - persze csak egy mosoly lövellése után! ;D”

:D
Aha, én is kedvelem Poe világát, bírom, hihetetlen fényben ábrázolja a sötétséget, a fájdalmat, mindig megdöbbenek azon, miként volt képes ennyire mesésen írni a gyászról, veszteségről, magányról.

„Úgy veszem ki válaszodból, kollégához van szerencsém, aki a klaviatúra püfölése mellett kötelet mászik, megbirkózik a húzódzkodással és a többi...”

Jessz. :D A tánc a világom, a zene, és igen, azt vallom, hogy az irodalom imádata nem zárja ki a sport imádatát. ;)

„Vegyük úgy, hogy most egy bűvész vagyok, így az az érme eltűnik az éterben. Így lőttek a vakszerencsédnek, hogy ezt a kört te nyerd a mágneseiddel és a speciális felületeiddel megfűszerezve! :D”

Ismered Will Tsai műsorát, az érmékkel? Szeretem megfejteni a bűvészek trükkjeit, és ez a mutatvány nekem is feladta a leckét anno. Két felvetésem van rá, miként kivitelezte a számot. ;) Ennyit az érmékről. :D
Ez az:

https://www.youtube.com/watch?v=s7wrfzpjf9U

„Sajnos nekem még nincs ilyen érzékem, hogy kiszűrjem, mi nem odaillő. Ez a rengeteg szövegszerkesztésnek és javításának köszönhető?”

Lehet. Meg ez érzék. Nyelv-érzék.

„Mármint egy hétköznapi ember, aki elolvasná, ő is felfigyelne erre vagy átsiklana fölötte teljesen érdektelenül?”

Elképzelhető. Mert a Karcon itt az egyébként nyelvérzékkel rendelkező olvasók adottsága tovább alakul, tovább fejlődik, erősödik, kifinomul, és elvetemültebbé is válik, válhat a tapasztalat miatt. Egy Karcos olvasó pedig a műhely-munkában is helytáll, ergo amit csak tud, jelez, észrevételez, bármit, ami eszébe jut az adott írás olvasása kapcsán. Minél több a benyomás az írás felé, annál jobb.

"Muszáj az érmés részt nyernem, mert ezzel a külföldis szöveggel csatra vágtál, teljesen jogosan."

Nem állt szándékomban hidegre tenni, ne haragudj, csak tényleg, a fél ország kint van külföldön valahol, és félnek, hogy elvesztik a nyelvüket. Nem tudom, hogy minden nemzet úgy van-e ezzel, mint a magyar, de hogy a magyarok egy általam még sohasem látott mértékű nyelvi-aggodalma dübörög, az biztos. Te, még olyan szerzővel is dolgoztam/dolgozom, aki nem is megjelenés, pályázat, vagy ilyesmik miatt ír novellákat, műveket, hanem azért, hogy 'Ugye nem csesztem el, ugye nem? Ugye beszélek még magyarul? Ugye?" Hát mit mondhatnál neki? :((( Miként őrizze legféltettebb nyelvét? Gyakorlás marad, és mindenféle, sok esetben személyre szabott praktikák használata, majdhogynem edzéstervek, nyelvi-szériával, attól függően, hogy a szerző miben érzi a veszteséget: szókincs? fogalmazás? fogalom-zavarok? helyesírás? Mert ez mindenkinél másban mutatkozik meg, a leggyakoribb, amivel én találkoztam egyébként, az a szókincs megcsappanása, az a leggyakoribb, ami sérül(het). Erre jók lehetnek a fentebb említett módszerek, ennek kivédésére, vagy orvosolására. Mert szerintem a magyar nyelv olyan, mint a bringázás, nem lehet azt elfelejteni. :))) Nem hagyja magát elveszni, megsemmisülni, szerencsére. :)))
Csak ha más nincs, akkor kondiban kell vagy lehet tartani.
A már neked említett olvasás/gépelés mellett egyébként azt is tanácsolni szoktam a külhoni szerzőknek, hogy ha idejük engedi, a sokszor tíz, tizenkét órás megfeszített munkájuk mellett, akkor többet látogassanak hazai netes irodalmi felületre, ha van lehetőség egy adott oldalon, akkor vegyenek részt a műhely-munkákban, javítsanak, vagy lógjanak többet, igényeik szerint többet egy-egy irodalmi oldalon, ha hulla fáradtak, akkor megnyikkanni sem kell, csak olvassanak, mert bármilyen furán is hangzik, rögzül, vagy rondán fogalmazva nyelv-tartósítást eredményezhet, az a lényeg, hogy fejben többet legyenek jelen az anyanyelvük világában. Ők érzik ennek mértékét, szükségességét. Ezeknek a nyelvi gyakorlatoknak az alkalmazása segít(het) a nyelvi kincsek megőrzésére.

„Természetesen én csak örülök az észrevételeknek, csak tudom, hogy a tanácsokkal óvatosan is kell bánni.”

Pontosan! Nem kell és szerintem nem is szabad minden tanácsot kápénak venni – érdemes minden véleményen elmeditálni, de nem kell törvényszerűen mindent elfogadni. Az udvariasság az olvasók felé alap etikett (magam a kölcsönösséget vallom), és nálad ilyesmiről szó sincs, ahogyan látom, nem kell az olvasókkal szembeni protokollról előadást tartanom – külön köszönet érte! -, tehát amihez a szerző ragaszkodik, és nem ütközik szabálytalanságba, vagy egyéb hajmeresztő hibába, logikai bakiba, egyébbe, azt őrizze csak meg. Felkészíteni szoktam, amire csak tudom, hogy milyen olvasói reakciókra lehet, vagy kell számítania, ha megtart egy-egy mondatot, kifejezést, ha ragaszkodik, és onnantól kezdve, hogy a szerző tudja ezt, az ő felelőssége a vitatott megjelenítések sorsa, a döntés joga kizárólag az övé. (De olyan is gyakran előfordul, hogy kimondottan szólók a szerzőnek, ha más nem jegyzi meg az adott szót, mondatot, ne nyúljon hozzá, mert a javításoknál akarva-akaratlan beleszólhat az olvasó ízlése is a munkálatokba. Szóval szerintem bölcs dolog várni és türelmesnek lenni, amikor dilemmázik egy szerző maga is.)

„Ezt is túltoltnak vélem – "másként" annyit tesz nálam, hogy másként fogalmazd ezt meg. Magyarosítsd. (Van ötletem, de megvárom a tiédet. ;)” (Szemében ott csillog a mohó vágy a lehetőségek tárháza végett.)
Mmmm, igazi házi feladat. Szeme mohón csillan, lehetőségek százai állnak majd rendelkezésére. Talán? Ezek a szemes részek kiszúrnak velem.”

Szerintem nincs mitől tartanod – csak túllősz a célon, túlfogalmazod. ;) Egyszerűség elvével gondolkodj egy kicsit tovább. :)))
Annyira jól szeretnéd csinálni, hogy túl nagy slunggal lövöd azt a lasztit a háló felé, egyszerűen olyan, mintha bikáznál, és megy is a kapu fölött, szép, egészséges, csodás ívben el a labda.
Csapass még verziót erre a mondatra.
Hm? ;)

„Akkor lövésem sincs, honnan szedtem! :D Én is ismerek párat, de hiányzik is gázálarcban lőni... ja nem!
Azért beírtam egy keresőbe, elég sok találatot kapott, lehet le kellene védetnem? ;D”

Feltétlenül. :D

És ha bűvészet, érmék, meg a többi, akkor...
Tudod, mi az igazi buli, szerintem? Amikor bűvésztrükköt keresnek, közben meg benne van a pakliban a sziddhi. :D
Hm.
Welcome to the Eye. ;)

"...jöjjenek közelebb"

https://www.youtube.com/watch?v=nmfakh_Edso

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-09-09 10:15 LordDante

LordDante képe

„Pontosan! :)))
Mert mindig a halállal vannak elfoglalva, mindig azt szeretnék közkinccsé tenni, hogy miként halt, vagy haltak meg – amikor az a fontos szerintem, hogyan éltek. Igen, az Utolsó Szamuráj egyik utolsó mondata prímán megfogalmazta ezt, igen, szerintem is (fejből tolom, szóval lehet, hogy pontatlan leszek), a „Meséld el, hogyan halt meg”, „Nem. Azt mesélem el, hogyan élt.”

Erre megy a virtuális pacsi. ;) Míg emlékeinkben élnek, ők meg nem halnak - KopiCoelho. :DD Tegnap már túlzottnak tartottam, de majdnem odabiggyesztettem én is azt a plusz kis idézetet. Ezek szerint nem vagyunk trollvadászok.

„És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan,
A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem.
Úgy ül, mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon,
A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen:
Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
S nem virrad meg - sohasem!”

(E.A. Poe/Holló/ Kosztolányi Dezső fordítása/Részlet)

Örülök a fordító nevének, majdnem ugyanannyi múlik a fordítón, mint magán az írón. Ráadásul a verseket se kedvelem annyira, de kivételek mindig vannak. Mélyebben most nem merülök bele, érződik itt az oldalon a versek iránti ellenszenves atmoszféra, jobb nem háborgatni. :P

„Ismered Will Tsai műsorát, az érmékkel? Szeretem megfejteni a bűvészek trükkjeit, és ez a mutatvány nekem is feladta a leckét anno. Két felvetésem van rá, miként kivitelezte a számot. ;) Ennyit az érmékről. :D”

No, az ő trükkjét még nem láttam, de gyanús nekem az asztal... technológiát sejtek a vágott szemek mögött! Nekem is van egy jó trükköm a pénz eltüntetésere, a visszavarázsolásába már megizzadok. :D
Az övére sikerült rájönnöd? https://www.youtube.com/watch?v=ZTy3qG_qInU

„Elképzelhető. Mert a Karcon itt az egyébként nyelvérzékkel rendelkező olvasók adottsága tovább alakul, tovább fejlődik, erősödik, kifinomul, és elvetemültebbé is válik, válhat a tapasztalat miatt. Egy Karcos olvasó pedig a műhely-munkában is helytáll, ergo amit csak tud, jelez, észrevételez, bármit, ami eszébe jut az adott írás olvasása kapcsán. Minél több a benyomás az írás felé, annál jobb.”

Valahogy így képzeltem én is, viszont most nem nyúlok újra papír után, kicsit elemzem még a meglévőket.

„Nem állt szándékomban hidegre tenni, ne haragudj, csak tényleg, a fél ország kint van külföldön valahol, és félnek, hogy elvesztik a nyelvüket. Nem tudom, hogy minden... ”

Ez a kis hideg zuhany kellett, ezzel a külföldiséggel takarózni... magam próbáltam nyugtatni. Számunkra valóban többet jelent az anyanyelv. Nézzük meg Nepált. Az egész országban angolul tanítják a diákokat, mindenki beszéli. Náluk sem tejfel az élet, így ha kimennek máshova - ami elég gyakori - nem számít nekik. Hiszen gyakran egymást sem értik a klánbéli eltérések miatt. Példa lehet persze sok más, tőlünk keletre fekvő ország még, ahol annyira nem erős a nemzetiségi tudat, inkább szabadulnának otthonról. Tőlünk nyugatra lévők meg maradnak a seggükön, majd akik ide jönnek megtanulják a nyelvünk felfogás miatt. Én érzem, éreztem magamon, a beszédemben beállt változást, az egyszerűségre törekvés, mikor egy-egy élethelyzetben már a külföldi szót alkalmaznám rá, mert az ottani szó nyerte el rá a pontos értelmezést. Aztán az idegennyelven álmodást és a többi... blablabla. Ebből ennyi bőven sok is, úgyis ismerheted akkor a részleteket, nem untatlak. Mint a biciklizés igen... sosem lehet teljesen elfelejteni, csak kijönni a gyakorlatból. :) Nekem már a hozzászólásaid minősége is egy másik szint, amire próbálok odafigyelni és tanulni belőle, a szóhasználatod meg a többi. Észrevenni ám a különbséget. Még egyszer köszönöm.

„Szerintem nincs mitől tartanod – csak túllősz a célon, túlfogalmazod. ;) Egyszerűség elvével gondolkodj egy kicsit tovább. :)))
Annyira jól szeretnéd csinálni, hogy túl nagy slunggal lövöd azt a lasztit a háló felé, egyszerűen olyan, mintha bikáznál, és megy is a kapu fölött, szép, egészséges, csodás ívben el a labda.
Csapass még verziót erre a mondatra.
Hm? ;)”

Maximalizmusom ez esetben rovásomra van. Igen, próbálom túlfogalmazni. "Tekintete mohóságról árulkodik." - ez jobb? Beleadtam anyait-apait! :D

„És ha bűvészet, érmék, meg a többi, akkor...
Tudod, mi az igazi buli, szerintem? Amikor bűvésztrükköt keresnek, közben meg benne van a pakliban a sziddhi. :D
Hm.
Welcome to the Eye. ;)”

Sziddhi, már ezért a szóért megérte leírnod a mondatot, eddig ez, ő ismeretlen betűk halmaza volt számomra. :D
Egészen megjött a kedvem a bűvésztrükkökhöz. Megyek is, eltüntetek egy tál csireket.
https://www.youtube.com/watch?v=OeEa1ilaYfk

v, 2017-09-10 08:54 Roah

Roah képe

„Örülök a fordító nevének, majdnem ugyanannyi múlik a fordítón, mint magán az írón. Ráadásul a verseket se kedvelem annyira, de kivételek mindig vannak. Mélyebben most nem merülök bele, érződik itt az oldalon a versek iránti ellenszenves atmoszféra, jobb nem háborgatni. :P”

Nem, nem, nincsen a versekkel semmi gondja szerintem az ittenieknek, kedvelik a verseket a Karcon, csak a szerző a nem mindegy. ;) Tehát kezdő költőkkel nem nagyon tudnak az itteni felhasználók mit kezdeni, a portálnak nem ez a profilja – de van Vers fórum is (valahol az oldalon), meg ilyenek. Egy időben, általában a frissen regizettek, blogokba nyomatták fel a portálra a ’verseiket’, megkerülvén a szerkesztőket, meg úgy mindent, ami a fő oldalon van kiírva, infok, egyebek, tájékoztatás, ismertetés, és tényleg, nevezzük így, elég érdekes megnyilvánulással fogadták a nem mindennapi hozzászólásokat, nem szabályszerű publikálásukhoz. Ment részükről a nehezményezés, sértődés, amit csak akarsz, holott valóban arról volt szó, hogy ők mulasztották figyelmesen elolvasni a Karcolat főoldalát, aztán, akármennyire is szépen szeretném megfogalmazni, nem fog menni :D, szóval még nekik állt feljebb, ha Karcosoknál elszakadt ez-az-amaz.
Talán innen tűnhet úgy, előzmények ismeretének hiányában, hogy a Karc nem cimbizik a versekkel – pedig de.

„Az övére sikerült rájönnöd?”

Agyalok még rajta. ;)

„Aztán az idegennyelven álmodást és a…”

Szoktam én is kérdezni, hogy milyen nyelven álmodsz? Ha magyar, akkor még nincs nagy baj.

„Maximalizmusom ez esetben rovásomra van. Igen, próbálom túlfogalmazni. "Tekintete mohóságról árulkodik." - ez jobb? Beleadtam anyait-apait! :D”

Még egy kicsit egyszerűbben? :D ’Tekintet’, na, ugye, ha kotorászik az ember a fejében, előkerülnek a szavak. ;) (Mi a maximalisták achillese? A bizonytalanság. ;)

„Sziddhi, már ezért a szóért megérte leírnod a mondatot, eddig ez, ő ismeretlen betűk halmaza volt számomra. :D”

Pacsi! ;) Egyébként az indiai kultúrában, melynek a Védák jelentik a gerincét, egyszerűen mindenre gondoltak, elképesztő dolgokra és tudásanyagra lehet szert tenni, ha valaki beleássa magát az irodalmukba. Az evési – ayurvéda – hagyományoktól kezdve az űrkutatásig, kvantumfizika, kvantum mechanika, mitológia és társadalmi kérdéseken át mindenre kitérnek, és alapos válaszokkal szolgálnak. (És ha végigviszel egyet, egy témát, annyi kérdés gyűlik fel benned, hogy mész a következőre, meg az azutánira, és minél több a válasz, annál több a kérdés, tök buli tanulmányozni ezt a páratlan világot.)

"Nem lehet erővel kontrollálni egy folyót. Fel kell használnunk a sodrását, hogy abból merítsünk erőt."

(Dr. Strange)

https://www.youtube.com/watch?v=wOd6iqU9KdE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-09-07 12:07 Kentaur

Kentaur képe

Na igen, most bajban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy a lány valamiféle okosprogram-android, és neki direktbe zöld színű a komplett szemgolyója, vagy csak simán összekeverted az írisszel, ami az embereknél színes szokott lenni.

Sokszor látom, hogy a pupillát keverik az írisszel, de ilyet most látok először. Szerintem túlfogalmazás eredménye, ha csak egyszerűen a szeme színes valakinek, az pont elég lenne, az alatt azt értenénk, hogy a szemének a megfelelő része. De ti pontosak akartok lenni valami különös oknál fogva, és pont ezáltal lesztek pontatlanok.

Bocs, még mindig egy zöld szemgolyót látok magam előtt...

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-09-07 16:42 LordDante

LordDante képe

Az olvasás után, melyik szemgolyótánc elevenedett meg? A Roah által említett pörgős brék vagy a sztepápolás? ;)
Igen, teljes mértékben összekevertem, se íráskor, sem olvasáskor nem tűnt fel, szégyellem is magam érte. Ezután száz százalékig biztos vagyok, ilyen többet nem fordul elő, köszönöm az olvasást. (Átjavítottam az írásban, remélem, nem egy újabb hibát követtem el ezzel, és így már megfelel minden kritériumnak.)