A2

A2

Újra izgulhatok. Csatasorban állunk, én a megszokott helyemen. Hirtelen megremeg a tábla. Szerintem másokat is idegesít, amikor e2 egészen a négyes sorig kilép, odacsapja magát a táblához, középen öntelten néz szét. Élvezi, hogy senki nincs körülötte. Nem néz hátra, inkább a szemben lévőket bosszantja magabiztosságával. Várja az ellenlépést. Nagy butaság már a csata elején a harc sűrűjébe kerülni.
Szeretek itt a szélen tanyázni. Talán h2 is van ilyen nyugodt hely, de én mégiscsak ide tartozom. A tábla közepén már megy a csetepaté, itt meg nyugodtan húzhatom meg magamat. Kell a fenének a hősies önfeláldozás. Ne dicsőítő verseket írjanak rólam, jobban szeretem, ha saját fülemmel hallhatom a madarak énekét.

Most mi van? Még korai lépnem, ilyen korán nem kell engem is bevetni! Valaki valamit újra elrontott. Mit tehetnék, ti vagytok a nagyokosok, de szerintem rosszul döntöttetek. Egy ideig persze itt a hármas sorban is meghúzhatom magamat.
Nézd csak azt a sunyi e7-et. Csak egyet lép, de így is f8 tűzvonalába kerülök. Mondtam, hogy a helyemen kellett volna maradnom! Egyenesen engem vesz célba. Gyere már szomszéd, ne gondolkozz annyit! Én magyarázzam el neked, hogy mi a teendőd? Ugorj a b2-ről azonnal a b4-re, a következő körben talán már késő lesz!

Hallom ám a sugdolózásotokat, hogy újból berezeltem, hiszen itt is védve vagyok legalább háromszorosan. Lennétek csak az én helyemben! Amikor egyenesen rám céloz az ellen, nem nagy vigasz, hogy védve vagyok. És mi van akkor, ha beáldozzák őt valami hatalmas, mindent eldöntő stratégiai akármi miatt! Hallottam én már olyanról, hogy még királynőt is feldobtak egy jó kis matt helyzet érdekében. Akkor aztán mit ér az én szaros kis háromszoros védelmem.
Pedig az egészben az a legszebb, amikor túlélem a csatát. Mindegy nekem, hogy melyik király kapja a mattot. Egyébként is az én királyomtól én vagyok a legtávolabb, ő talán nem is tudja, hogy létezem. Akkor meg miért törjem magam hősi halottá válni? Őérette? Ki ő? Még soha nem került mellém. Egyszer majdnem, amikor igazán megzavarták őt, de még a hátam mögött jól bemattolták. Valahogy nem sajnáltam. Gondolatban (persze csak gondolatban, nehogy észrevegyék a többiek) jót röhögtem rajta. Na öreg, én túléltem ezt is, melyikünk nyert?
A kettes sorból senki sem kedvel igazán, de szerintem csak azért, mert én nem titkolom, hogy utálok hősi halott lenni. Én igenis a saját nyerő stratégiát keresem. Mit érdekel engem, hogy a nagy stratéga kinek az életét kockáztatja, kit dob fel, kit véd.

Most mi történik? Bekövetkezett, amit megjósoltam, b4 elesett. Sajnálom őt, de ha nem jön előre most én kerültem volna le a tábláról és azt kimondottan nem szeretem. Bosszút kellene talán állnom, de utálok ölni. Ráadásul olyankor menthetetlenül átkerülök a szomszéd vonalba, ahonnan a világ egész más képet mutat.
Mit ordítoztok? Maradjak a helyemen? Megőrültetek? Itt áll velem szemben, pontosabban jobb kéz felől ez az őrült f8, aki az önként a védelmemre kelt szomszédomat csak úgy leszedte.
Persze ha a közelítő huszárt nézem, mégiscsak jó lenne valamit kitalálni. Vérszemet kapott ez a gyilkos, a következő lépésben talán én következnék. Nem maradok itt, még ha az egész tábla ezt akarná, akkor sem. Majd ha fagy! Szerencsére előre tolnak, bár a négyes sort sem szeretem, ott már igazi csatazaj van.

Ettől féltem. A sötét b7 már a b5-ön fenyeget, párbajra hív. Ez a figura is Dugovicsot játszik. Azt hiszi, bárki is meg fogja köszönni neki, hogy engem is magával ránt? Újra marad az előre. Itt az ötös soron egy rövid ideig talán nyugalmam lesz, a tiszti kar a másik oldalra csoportosít át. Azért mögöttem a bástya maradhatna, ad egy kis biztonságot. Látszatbiztonság ez is, de kicsit mégis nyugodtabban pihenhetek. Drukkolok, hogy valaki végre mattot kapjon, legyen vége már.

Azért az tényleg jó érzés, ha én szoríthatom meg a sötét királyt. Igaz, hogy a kegyelem-lépést még nem sikerült egyszer sem meglépnem, de már többször volt, hogy a király beszorításában elévülhetetlen érdemeket szereztem. Persze csak addig volt elévülhetetlen, amíg be nem adták neki a mattot. Mindegy, nekem mégis jó érzés volt, és végül is életben maradtam. Manapság már ez sem elhanyagolható szempont!

Egy őszinte vallomással tartozom még. Ahogy múlik az idő felettem is, több időt szánok arra, hogy megismerjem önmagamat is. Mekkora marhaság, hogy csak azzal foglalkozunk, minél jobban kiismerjük magunkat a táblán. Tanulunk eszeveszettül, és ami legközelebb áll hozzánk, ami valóban meghatározza gondolatainkat, cselekedeteinket; saját magunkkal nem merünk szembenézni.
Szóval a vallomásom: mégiscsak szeretem a csatákat. Szeretem az izgalmat, a változatosságot. Egyszer szeretnék az E vonalig is eljutni, vagy még azon is túl. Sokáig tartott, míg beletörődtem, hogy a tábla másik oldalára soha nem léphetek.
A legjobban mégis az átváltozást szeretem. Azt a pillanatot, amikor eljutok a nyolcas sorig és én választhatom meg, ki akarok lenni. Az a pillanat fenséges. Felemelő érzés, hogy előttem a lehetőség, és már senki és semmi nem akadályozhat meg abban, hogy bármi lehessek. Húzom ilyenkor az időt. Ennek a varázslatos helyzetnek az utolsó pillanatát is kiélvezem.
Amikor végül átváltozok, akkor döbbenek rá, hogy az élet ezt a csodálatos lehetőséget sem ingyen adja. Minden lehetek, de az, aki vagyok, már nem. Attól az a2 figurától végleg és visszavonhatatlanul el kell búcsúznom. Ilyenkor dühösen kergetem meg az ellenfél királyát, vérszomjassá válok, mindent letarolok, ami az utamba kerül. Örülök az új életemnek, és kétségbe taszít az érzés, hogy magamat immár végleg elveszítettem.

vége

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-10-27 11:40 Dana

Dana képe

Apróbb helyesírási (központozási) hibáid vannak, ezekre most nem térek ki.

Egy benyomásnyi véleményt viszont írnék. Másképp jobban tetszett volna. A végén az "átalakulás" kimondottan bejött, de... szerintem az elején kár volt lelőni, hogy sakkozol. Lehetett volna ez igazi csata, vagyis előadhattad volna úgy, mintha igazi csata lett volna.
Egy másik lehetőség, hogy külső szemszögből írod, a mindentudó narrátor szemszögéből, mint Andersen teszi. Persze ebben az esetben direkt jó, hogy egy sakkfigura gondolatait, meglátásait mutatod be.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-10-27 15:36 Bjursta

Bjursta képe

Le lehet játszani, vagy random lépések sora?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 15:42 Majnik József

Ez miért fontos? Egyébként ha ismered a sakk alapjait, tudod a választ, ha meg nem...

Majnik

szo, 2018-10-27 16:11 Bjursta

Bjursta képe

Jó, jó. Ki van világossal? Olyan karcos kicsit ez a kiszólás, lehet hogy ismerem, lehet hogy nem, de attól még nem kell lesajnálni ha nem, remekül tudok labdát pattogtatni pl. Szerintem jó lenne, ha le lehetne jatszani, ha mondjuk egy hires partit irsz le igy, beleszemélyesedve egy sakkozó gondolkodásába. Ha nem, akkor kicsit üresebb a dolog. És azt gondolom, hogy az egyperces müfajnak, amit ez alatt Örkény óta ertünk nem felel meg, róvid az kétségtelen, van csattanója az is kétségtelen, de valahogyan mégsem, szerintem persze. Ja közben rájöttem, te vagy világossal :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-10-28 15:54 Kick Azyro

Nemrég volt a Világsakkfesztivál, én is kivettem a részem egy kis rendezvényecskéből, ahol előszereplős sakkot is rendeztek. Volt egy ilyen gondolatom, hogy itt is előszereplős sakkparti megy, esetleg egy hivatásos sakkbábuval van dolgunk, de nem jött a csattanó, metaforákat sem fedeztem fel, ez a megszemélyesített bábu egy kicsit kevés. Megint volt egy jó alapállásod, nem rossz az írás sem, de hiányérzetem maradt, csakúgy mint legutóbb.

h, 2018-10-29 18:20 Roah

Roah képe

Zugzwang.

Volt már a portálon sakkos novella, de az jóban maradt az olvasóival, ergo szerintem szórakoztatta a közönséget.
Nekem az jobban is tetszett, pont azért, mert játékosabb, játékban is maradt és játékban is tartotta az olvasóit.

Ez az, nézd csak:

(2009)

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/cyrus_livingstone/ha_a_babuk_beszelnenek

Furcsa egyébként, hogy szoríthatja a sötét királyt, aztán f8 jön, nem egységes számomra ettől a szöveg. Ha már megszemélyesít a nyelvezet, akkor az f8 nem illik bele, nem?

Nekem nem tetszett, ne haragudj.

Knight Moves? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=_tpfGe0oRSY

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."