Római képeslap

Ha sok év után másodszor érkezel Rómába, vagy bárhová, keresed az emlékeket, a múltadat. Mit is hagytál itt, mit vittél innen magaddal, mi az, ami még megmaradt. Nem tudod, miért, de lassítasz a forgatagban, az emberek alig tudnak kikerülni, szinte fellöknek. A falhoz simulsz, és érzed, hogy felgyorsul a szívverésed. Felismered az utcasarkot, ahol elbúcsúztatok. Tudtad persze akkor is, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul elbúcsúztatok, mégis úgy állsz most itt, húsz évvel később, mintha csak késne pár percet, mint akkor is, és izzadó tenyeredben szorongatod a nem létező virágszálat. Szétnézel, nagy levegőt veszel többször is. Néhányan hátrapillantanak, talán irigyelnek az idődért, a pillanatért, talán megérzik, hogy boldog vagy, mert sok-sok év után újra itt állhatsz.
Az út túloldalán ordít feléd egy kirakat, percek múlva érted meg az üzenetét. Átrohansz, az állandó dudaszó most még sűrűbben önti el az autók áradatát, de te csak a kirakatot nézed. Szinte feltéped az ajtót, berontasz, egy pillanat alatt feltérképezed a lehetőségeket, s egy szál fehér rózsával a pulthoz lépsz. Nem kérsz csomagolást sem, kapkodva fizetsz, mintha félnél, elkésel, mint húsz éve. A virággal kilépsz a járdára, nagy levegőt veszel, és mint akinek sikerült a legnagyobb terve, szép lassan elindulsz a közeli gyalogátkelőhely felé. Szemed le nem vennéd a túloldali utcasarokról. Ha megjelenne ő, ha a rózsás tarka szoknyájában, csipkés fehér blúzban hosszú göndör hajával feltűnne... Az emberek a pirosban indulnak el, de te egyedül megvárod a zöldet.
Újra kiállsz a járda sarkára, hogy mindkét utcát figyelhesd, vajon hol fog feltűnni, vajon felismered-e és vajon ő megismerne-e pocakosan, enyhén deresedő hajjal. Gyerekes örömmel forgatod a fejedet, mindig izgatottabban.
Összerezzensz, amikor érzed a válladon a kezét. Nem akarsz hátrafordulni, ki akarod élvezni a pár pillanatnyi csodát, majd lelkesen nyújtod át a virágot feleségednek.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-09-01 10:21 Dana

Dana képe

Üdv nálunk!

A hangulatot összehoztad, talán az utolsó félmondat sikerült kicsit sutára. Ha személyes élményből táplálkozik, nyilván muszáj "feleséget" írni, de amúgy én nem mondanám ki ennyire direktben, inkább szavakon át, "Szia, drágám!" -- vagy hogy várod felcsendülni a hangját, borzongasz előre stb.

Tetszett egyik-másik kép, például az ordító kirakatot jól kigondoltad.

Vesszőhibák... figyelj rájuk oda, akad néhány. Illetve felejtsd el a "s" használatát, "és" -- állj rá erre fejben, ujjakban is. "S" jó a lírásban, a prózában nem, főleg, ha elszaporodnak.

Jöhet a következő.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-09-01 11:25 Bjursta

Bjursta képe

Érdekes, nekem éppen az orditó kirakat ugrott ki a szövegből először, és zavart meg az olvasásban. Én nem vagyok igazi itész, igy az igeidőkról kevés szót ejtenék, szerintem kicsit a jelen mult összecsúszik, de ez lehet, higy egy érzés. Viszont szerintem nem egyperces, hanem rövid, es erdekes, mert a csattanót az iró ugye, tudja előre, igy annyi szót ir a csattanó elé amennyit csak akar. Szerintem kicsit sokat. Nem pont ertem , higy miért megyünk Rómaba, de jó hely , menjünk. Viszont, ha masodszor erkezik, elószór itt talakozott a feleségével talán? Most megint, nem együtt jöttek? Vagy ez nem egy megbeszélt talalkozó, ha igen, akkor ki sit sok az izgalom. Szóval nekem kicsit olyan, nem is tudom. Odaig tetszik, hogy talalkozik a feleségével. Talalkozhatna valaki mással, vagy lehetne zivatar, vagy nem jönne el, vagy nem tudom. Van még par dolog, mi az amitől visszapillanatanak rá az emeberek? Miért? Mit tesz? De ez csak egy vélemeny. Megnezem meg egyszer ketszer. A következőt is.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-09-01 11:35 Dana

Dana képe

Én azt olvastam, hogy akkor látta utoljára, mikor először voltak itt. Vagy félreolvastam valamit?

Viszont valóban inkább egyéb kategória.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-09-01 15:08 Bjursta

Bjursta képe

Lehet, hogy nem a feleségéről van szó? Van egy emlék, és a végen van a felesége?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-09-01 15:19 Bjursta

Bjursta képe

Valami zavar van itt a lányokat illetően. Róma, emlék egy lány viragos szoknyában. Hátha megerkezik, de nyilvan nem. Akkor minek a hirtelen virág? Nem fontos hogy Róma, bárhol, ahol egyszer voltál, mert ott van egy lany virágos ruhában, húsz eve, a virág még mindig kérdés. Van a feleség. Rómaban, vagy bárhol, ahol egyszer voltal. Sietve virág, neki. Valamit nem értek jól.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-02 17:24 polgarveronika

polgarveronika képe

Szerintem ez nagyon el lett szúrva.Most nem szólok a központozási hibákról, a képzavarokról, az ordító virágüzlet kirakatról, ami semmiképpen nem jó, hanem arról, hogy ez lehetett volna egy helyes kis történet, de nem a feleséggel.(ez a feleség dolog sehogy sem stimmel, nem ragozom, hogy miért, de zavaró)
Miért is? Mert az egész írás izgalma egy olyan találkozást sejttet, amely egy régvolt kapcsolatra utalt. És jó lett volna a helyszín is. Rómában húsz évvel ezelőtt volt egy helyes kislány.....azóta eltelt két évtized, a pasi pocakos lett és kopasz, és most valamilyen oknál fogva viszontláthatják egymást. Ennyi.És lehetett volna bármilyen kifutása a sztorinak.
Nagyon sok remek novella bír ilyen alaptörténettel, ebből is lehetett volna, de ígycsak egy nagy kérdőjel zuhant rám a végén.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2018-09-02 21:15 Majnik József

Köszönöm a hozzászólásokat, mindig tanulok, ha mások tartják elém a tükröt. Az megnyugtat, hogy tök ellentétes véleményetek van pld. az ordító kirakatról, és az is, hogy az utolsó mondatokon akadtok fenn. Persze egy rövid írásnak nagyon fontos része a befejezés, és a feleség-gel inkább zavart okoztam, ami talán csak akkor nem hiba, ha azt is akartam. Az író, vagy írogató ne magyarázza a szövegét, úgyhogy ezt ezután is rátok bízom, és örömmel, izgatottan várom a további kritikákat. Az észrevételeiteket megfontolom, és kérem a most elküldött újabb írásom cincálását.

h, 2018-09-03 20:09 mandarin

mandarin képe

Szerintem cuki volt! Engem nem zavart, hogy miért nem jöttek, de lehet, csak azért, mert párszor utazgattam Európában, vagy idehaza az elmúlt pár évben munkaügyben is, és volt olyan, hogy a párom utánam jött, valahol találkoztunk, szóval simán el tudok képzelni rengeteg előzményt ennek a történetnek. Ebből a szempontból mégis marad egy apró képzavar: "és vajon ő megismerne-e pocakosan, enyhén deresedő hajjal" -> vagy igen, vagy nem, de nem arra gondolt inkább, hogy vajon tetszene-e így az akkori párjának (magyarán, ha nem lennének mögöttük az évek, akkor is vonzónak találná-e így, ahogy most kinéz)? Nekem ez a felvetés logikusabbnak (úgymond érdekesebbnek) tűnik, de lehet, hogy ez csak én vagyok.
Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

k, 2018-09-04 22:32 Roah

Roah képe

Hm.

Un homme et une femme...

Vagy azt kérdem: minden út Rómába vezet?
Vagy Barcelonába? Madridba? Linzbe? Moszkvába?

Rómát kedvelem, Velencét, Veronát - jó, haza beszélek kissé ;) -, és csak akkor érzem jelentőségét a cselekmény szempontjából, ha nagyon akarom. Mert az olvasottak alapján bárhol történhetne, szerintem, Budapesten is.
De legyen Róma. :)))

"Tudtad persze akkor is, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul elbúcsúztatok, mégis úgy állsz most itt, húsz évvel később, mintha csak késne pár percet, mint akkor is, és izzadó tenyeredben szorongatod a nem létező virágszálat."

Ez a mondat számomra arra utal, hogy 'véglegesen és visszavonhatatlanul elbúcsúztatok', tehát nem látja többé, nem látta azóta sem, elköszöntek egymástól, a többes ezt mondja, kvázi nem lehet a felesége, hanem valaki más. Valaki, akire jó volt ott, Rómában visszagondolni, újra átélni a pillanatot, képzeletbeli virágot tenyérbe fogni, ujjak között szorítani, visszatekinteni a múltba.
Ha nem így van, mindenképp' pontosíts a megfogalmazáson, mert összezavarhatod az olvasókat a 'végleges' és 'visszavonhatatlan' szavak használatával, és nem jó értelemben.

"Az út túloldalán ordít feléd egy kirakat, percek múlva érted meg az üzenetét."

Számomra hangulat-romboló az 'ordít' szó ide, ebbe a szentimentális, már-már meghitt újrajátszásba, abba a pillanatba, amit ezidáig méhecske szorgalommal épített fel az írás. Beleordít, úgyszólván az írás hangulatának szavaiba - az ordít...az egy verbálisan erőteljes, agresszív szó, hangulatfokozó, a hangoskodás ízét, mértékét fokozza, a temperamentumát, gyakran általában félelemből. A rettegés és fájdalom, az ordítás valójában ezekkel párosul, ezt súgja, veszekedést, vitát.
A hétköznapi szlengnek köszönhetően épült be az álatlános nyelvezetbe, ahol a figyelemfelkeltésre, harsányságra (talán még ez utóbbihoz idomulhat a legjobban) használatos.
Az irodalom más ám. :))) Főleg egy olyan szövegkörnyezetbe, témába, amiről ez az írás szól - hát ezért tartom stílusidegennek az 'ordító kirakatot'. (Nekem még hangzásra is rombolja az illúziót.)

Jöhet egy következő. ;)

Isten hozott a Karcolaton!

Un homme et une femme - ez egy Cloude Lelouch, egy francia alkotás címe. Egy férfi és egy nő.
A dráma zenéje klasszikussá vált.
Az írásod erre a produkcióra emlékeztetett; egy történetre, amiben nem volt hepi end.

https://www.youtube.com/watch?v=lsv6sgPbagU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."