A csúnya szép lány

Keddi nap volt, azt biztosan tudom, valamikor a nyár derekán. Eltettem egy hálózsákot, a vas csurig volt töltve és 200 lovon kidübörögtem a városból. Se cél, se egy jól hangzó indok, de még egy nyamvadt elképzelés sem motoszkált bennem. Annyit éreztem csak, hogy: el!

Kényelmes tempóban, úgy a fülemre hagyatkozva vezettem, hanyagul, erőlködés nélkül, kis fordulatszámmal, nagy nyomatékkal és nagy sebességgel. Mellékutakra tértem le, ötletszerűen jobbra, vagy balra és bár sok idő eltelhetett, eddig nem fáradtam bele a tekergésbe, csak most. Nem ettem, nem ittam egész nap, de nem tudatosult bennem ez, csak a testem jelezte, hogy elég.

A következő faluba csöndesen hörbölő motorral gördültem be és egy étteremnek nevezett, kocsmának tűnő épületnél megálltam. Szinte fájt leszállni elmerevedett izmokkal, bár komikus hatást keltett egy rozsdás bicikli mellett parkolni, de megtettem. A kocsma mellé, a telken egy borzas, fekete kutya szundikált kikötve, aki rám se hederített, de a belém rögzött szokás szerint „Helló haver!”-el köszöntöttem. Fásult tekintettel nézett fel rám, majd elfordulva valami más, kutya dologgal kezdett foglalkozni.

Beléptem homályos helyiségbe, de senki nem volt benn a csapos lányon kívül. Ahogy közelebb léptem akkor tűnt fel, hogy az arcának az egyik fele mintha elolvadt volna. Tipikus és jellegzetes nyom, amit vagy sav, vagy tűz hagy maga után helyrehozhatatlanul. Köszöntem, ő bólintott, mire kértem egy kávét és a gyanús állagú szendvicsekből kettőt. Szótlanul szolgált ki és az arcának sérült részén egészségtelenül csillant meg a lámpafény.

A tűzforró itallal vártam, de a szendvicseket elkezdtem magamba tömni. Szenvtelenül bámulta, ahogy falok és talán unalmában megkérdezett: - Messziről jöttél?
Megállt a falat a számban a mély, doromboló, füstös hangjától, ami ellentmondásban állt a sérült arccal és görcsösen lenyeltem a félig megrágott falatot.
- Hol vagyok most?- és egy gyenge mosollyal kísérleteztem.
Furcsán nézett rám vissza, majd mondott egy település nevet. Zöld szeme tovább kérdezett és válaszoltam:- Akkor messziről!

Valamivel több érdeklődéssel nézett végig rajtam, a borostámon, a zsíros hajamon és a karikákon a szemem alatt.
- Menekülsz!-állapította meg tényszerűen.
- Így látszik?- és már nem mosolyogtam.
- Mindig látszik. Az arcodra vannak írva a szavak.- és kezével olyan mozdulatot tett, mintha lapozna.

Tökéletesen igaza volt, mert magam is tisztán láttam a szemében mindent.
- Te miért nem menekülsz? Látom, hogy van mi elől.- majd egy pillantást vetettem a sérült bőrére.
Egy apró mosoly villant meg a szája sarkában, de gyorsan eltűnt.
- Illúzió a menekülés. A démonok hajszolnak, ők pedig legbelül laknak. Futhatsz, vagy motorozhatsz, nem hagyhatod le őket.

Őszinte volt, egyszerű, kíméletlen, mégis barátságos. A távolság tartás pántjai lepattantak rólam és beszélgetni kezdtünk, mint két jó barát.
Vodkát rendeltem és ittam egyiket a másik után. Már nem érdekelt az út, a hely, a holnap, vagy a valóság.
Ő megint belenézett a lelkembe és csillogó szemekkel bámult.
- Látom, szabadon engeded őket! Kell nekik néha, hogy repüljenek. Az őrület gyűlöli a bezártságot.
Vele nevettem ezen, aztán beszélni kezdtem. Mindent elmeséltem szépítés, önbecsapás nélkül, becstelenséget, árulást, mocskosságot, ami összegyűlt az évek alatt. Mikor befejeztem láttam rajta az undort, de töltött még italt nekem. Eltette az üveget és mély, reszelős hangján belefogott a saját történetébe.

– Nagyon gyorsan mentünk, mert ideges volt. Hisztiztem féltékenységből, de nem vett komolyan. A kezéhez kapkodtam, de ellökte és nem tudom mi ütött belém, de behúztam a kéziféket. Zaj, tűz, fájdalom és ez az arc lett a vége, de neki még ennyi sem maradt.
Nem vigasztaltam, semmit nem is szóltam csak néztem rá és önkéntelenül bukott ki belőlem.

- Szép vagy.
- Tévedsz! Csúnya vagyok.
Még egyszer végig néztem rajta, majd elővettem a részegen is tárgyilagos énemet.
- Csúnya szép lány.
Összeráncolta a szemöldökét és határozottan bólintott.
- Tetszik. Hívhatsz így!
- Visszajövök érted.- mondtam ki egy szuszra a hirtelen elhatározást.
- Ha egy hét múlva visszatalálsz ide és emlékszel erre a beszélgetésre, gyere, de most ideje aludnod.
Kibotorkáltam a kocsma melletti telekre és a kutya mellé feküdtem le, beburkolózva a hálózsákba. Összegömbölyödve hozzám bújt a loncsos és valahogy akkor hasonlónak éreztem magam vele.

Reggel zúgó fejjel ébredtem egy hányás tócsa mellett. Karnyújtásnyira egy pohár állt citromos vízzel töltve, láthatóan a kutya már beleivott. Egy szuszra felhajtottam és jól esett, majd összepakoltam a holmim és a bejárathoz botorkáltam. A rács lehúzva és zárva volt, a kiírás szerint pedig ma szünnap. A poharat a rács elé tettem, benne egy szál sárga pitypanggal.

Indulásra készen dorombolt alattam a gép és a kocsma ajtót figyeltem. Ezt a pillanatot eltároltam oda, ahová a fontos dolgokat teszem, majd egyesbe kapcsolva, dübörögve lódultam neki a hosszú útnak. Egész úton a csúnya szép lány járt fejemben és eltöprengtem, hogy mi választjuk a sorsunk, vagy az bennünket..

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2020-07-21 16:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A központozásod egészen eredeti. Egy idő után a szóközöket is lespóroltad. A többi hiba titpikus és klasszikus, de hogy félúton tűnjenek el a szóközök, az érdekes. Ha elkap az ív, az jó dolog, de utána nem árt átnézni a szöveget. Ez mintha itt kimaradt volna - látszik, hogy a stílus is következetlen (hol mintha tényleg mesélné, szleng, ismétlések, pongyola; később tisztább a nyelvtan, aztán megint vissza).

Értem, hogy ki kellett írnod, de ha már megisztod, szerintem azokkal is számolj, akik olvassák. Oké, cinikus vagyok, meg fáj mindenem és egy hónapja parkol az írás, de egy hónap alatt nem találtam elég erőt hozzá. Nem ennyire rossz azért, nyugi. :D

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2020-07-22 09:28 Mayer

Köszi Dóri!

Miért kellett erőt venni magadon ennek a feltételéhez? Ezt szeretném tudni.

Egyébként nem annyira hiteles, saját élményes írás ez, mert nincs motorom, se jogsim rá, nem ismerek égett arcú lányokat, nem alszom kutyákkal és nem iszom vodkát. Ez, mint az írások jó része, képzelgéses hazudozás, azt hiszem konfabulációnak hívják.

sze, 2020-07-22 16:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mert nehéz olvasni meg feljönni a Karcolatra úgy általában. Mondom, semmi személyes vagy az írás ellen való.

Nekem sincs motorom, sem jogsim, én sem ismerek égett arcú lányokat, nem alszom kutyákkal és én sem iszom vodkát. Hitelességről ezért én sem tudok nyilatkozni. De állítom, zsákfalvakban jártam már. :) Visszamenni nem mindig egyszerű, néha ezek a helyek egyszerűen eltűnnek.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2020-07-21 20:42 GColt

4

Visszament?
Tetszett a hangulata.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

sze, 2020-07-22 09:19 Mayer

Köszi!

Mindig vissza kell menni és ezzel adtál is egy ötletet a folytatáshoz! :-)