Gitárhúr

A Sugárnál, az Örsön tanyázott, a nagy kivetítő alatt. Szedett-vedett ruhában, már ahogy a homelessek szoktak, ült a langyos betonon és egy öreg gitárt faggatott. A hangzáson érződött, értő kézzel teszi, míg a koszos tornacipőbe bújtatott lábával az ütemre dobbantott. Megütötte a fülemet a dallam kellemes, egyben mégis disszonáns zengése és közelebb léptem a toprongyosan zilált alakhoz.

Valami megfoghatatlanul kellemes volt a játékában, olyan érzést okozva, mintha közöm lenne a dalhoz, vagy valahol hallottam volna már. Egy torzonborz „kolléga” ült mellette, aki lehunyt szemmel, a fejével ütemre bólogatva élvezte a játékot. Arra jártukban többen felkapták a fejüket, de a szél hamar elszállt a hangokkal, így csak kevesen álltak meg olyan közel hozzá, mint jómagam.

Énekelni kezdett füstös, kicsit rekedtes hangon, de nem ismertem a dalt. Jólesően hallgattam és egy százast dobtam az elé letett műanyag pohárba. A csörrenésre lassan emelte fel a fejét és a tompa kék szemébe néztem. Lágy és opálos volt ez a tekintete, de megborzongtam tőle. Éreztem, átlát rajtam és a lelkemet vizslatja, nem túl kíváncsian, de pontosan. Egy aprót biccentett a fejével, köszönetképpen és rezzenetlen arccal énekelt tovább.

Lassan haltak el az akkordok és elindultam, még mindig töprengve, mi is volt a különös. Egész úton hazáig gondolkodtam és rájöttem. Egy húr hiányzott a gitárról, amitől ez a disszonancia furcsán érdekes lett.

Másnap délután ismét ott láttam, mint eddig, gitározva a beton szegélyen ült. Közeledtemre felnézett, láttam rajta megismer és még éneklés közben is picit biccentett a fejével. Viszonoztam, majd megvártam, míg a dallam utolsó hangjait is elfújja a szél, csak akkor léptem hozzá.
– Ez a húr hiányzik a gitárodról.

Nem szóltam többet, csak átnyújtottam a kis csomagot. Egy hatalmas, foghíjas mosoly lett a jutalmam azonnal és már szerelte is fel és hangolta a hangszert. Rövid ideig bíbelődött vele, majd égszínkék szemével rám nézett és ennyit mondott: – Ezért valami nagyon szépet játszok neked!

Felnyögött a gitár, majd a panaszos dallam túlzengve a szelet megállásra késztette az arra járókat. Lassan jöttek közelebb és egész kis tömeg gyűlt körénk, mikor végre felhangzott az ének első taktusa: – Still Got The Blues…

Ércesen szólt, azzal a fájdalommal csatakosra itatva a lelket, amivel Gary Moore írta és átadta nekünk. Régen nem hallottam ennyire szépnek és nem csak engem nyűgözött le. Azt kívántuk ott, abban a pillanatban, hogy soha ne legyen vége! Nyári estéken ömlik így a füst a lombok között, ahogy tüzet gyújtunk. Mikor elhaltak az utolsó hangok, egy pillanatra döbbent csönd volt, majd valaki elkezdett tapsolni és mindenki csatlakozott. Záporozni kezdett a pénz a poharába, túlcsordulva azon, de pillantást sem vetett rá. Felállt, majd mélyen meghajolva a publikum felé, besöpörte az elismerést.

Két lépéssel mellém lépett és a vállamra tette a kezét. – Köszönöm, testvér és neki is. Ennyit mondott csak és felnézett az égre. Követtem a tekintetét és a mai napig meg mernék esküdni, hogy Gary Moore mosolygott le ránk a felhők közül és az arcán ott ült az elismerés.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-07-17 20:50 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az elején főleg, de később is, vannak furcsa hibáid. A stílus... nem mindig találod el a megfelelő szót. Meg a vesszőkkel is hadilábon állsz. És a végén a központozás sem stimmel. Meg valahol nagyon édeskés az egész... De van egyfajta hangulata, és ez tetszik.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2019-07-24 10:11 Mayer

Igazad van, kicsit tényleg édeskés. A szavak keresése és a rátalálás nem mindig zökkenő mentes és a központozás is helytelen. Mivel én követtem el a hibát, nem tudom, hol van. Igyekszem jól írni és ez lett belőle!
Néhol úgy érzem, kicsit dadog a szöveg.

v, 2019-07-21 11:53 Tim

Javíts ki, ha tévednék, de ugye, te még nem gitároztál az életben?
Attól ugyanis, hogy hiányzik egy húr, még nem keletkezik automatikusan disszonancia. Ha pedig olyan gyakorlott volt gitáros, mint ahogy állítod róla, simán át kéne tudnia hidalni azt a problémát, amit egy húr hiánya okoz. A „kellemes disszonanciáról” nem is beszélve. Maga a disszonancia szó azt jelenti: rosszul hangzó, fülbántó. Vagyis pontosan a kellemes ellentéte.
Egy friss húrnak idő kell, míg beáll. Ezzel még az egészen kezdők is tisztában vannak. Vagyis, ha felteszed, és behangolod, akkor azzal egy darabig nem fogsz/ nem tudsz elhangolódás nélkül játszani. Főleg, ha nyújtásokkal, hajlításokkal teli bluest próbálsz. Folyamatosan utána kell húzni a kulcsot, ahogyan nyúlik a húr. Faramuci módon, nagyobb a kockázat a disszonanciára egy friss húrral, mint egy hiányzóval.
Maga a Still got the Blues nóta nem túl bonyolult. Pontosan a hangzása, a Gary Moore által használt regiszterek miatt olyan ütős. Na most elképzelni sem tudom, hogyan lehet azt a „síró” gitárhangot kihozni egy akusztikus gitárból. A tremolókar hiányáról nem is beszélek.
A történet hangulata amúgy nem rossz, és külön tetszik, hogy van mondanivalója. A baj csak azzal van, hogy a rosszul megválasztott szavak és a – bocs! – kutyaütő központozás elrontják a hatást. És ugye, az is jót tenne a hitelességnek, ha olyasmiről írnál, amiben nagyobb a tapasztalatod. Gondolok itt elsősorban a gitározásra.

sze, 2019-07-24 10:33 Mayer

Ebbe nagyon beletaláltál. Nem gitároztam és nem is tudok játszani. Óhatatlan, hogy a tárgyi tudás hiánya miatt logikátlanságok csússzanak be. Ez bizony így van. Tremolókar? A hangzása olyan, mintha varrógép alkatrész lenne. Bocsi!
Gary Moore számát azért választottam, mert nem kicsit teátrális maga a zene hangzása és ez passzolt a történetem hangulatához.
Ha mindenki arról írna, amihez ért, érdekesen nézne ki az írott kultúránk. Magam is szívesen elkalandozok, távolabb a komfort zónámtól.Tudom. Suszter a kaptafánál....
Szavak, központozás ilyenre sikerültek. Akinek van javaslata, szívesen olvasom.
Kissé megmosolyogtam azt, hogy értéke az írásnak a mondanivaló. Szomorú az, ha már az is érték, hogy szól valamiről!
Köszönöm, hogy foglalkoztál vele!

h, 2019-08-12 09:59 gabesz890

Üdvözletem!

Sajnos nálam a hangulatot nem találta el az írásod, de a komfortzóna elhagyásával bátran próbálkozz szerintem, mert így tanul az ember, tágítod a határaidat. :) Javaslom, előtte azért mindig nézz utána kicsit a kérdőjeles dolgoknak, így nem rontod el a mű hitelességét.

"Két lépéssel mellém lépett és a vállamra tette a kezét. – Köszönöm, testvér és neki is. Ennyit mondott csak és felnézett az égre. Követtem a tekintetét és a mai napig meg mernék esküdni, hogy Gary Moore mosolygott le ránk a felhők közül és az arcán ott ült az elismerés."

Én ezt inkább így írnám:

"Két lépéssel mellém lépett, és vállamra tette kezét.
– Köszönöm, testvér, és neki is – mondta, közben felnézett az égre.
Követtem tekintetét, és a mai napig meg mernék esküdni, hogy Gary Moore mosolygott le ránk a felhők közül, az arcán pedig elismerés ült."

Tettem bele pár vesszőt, kivettem pár névelőt. Remélem, segítettem picit. :)