Down

     A mai napig sem tudom szavakba önteni azt az érzést, mikor megtudtam, hogy a fiam korcsnak született. Down-kóros. Már öt éve minden egyes napomat ez a pokoli büntetés tölti ki. Mikor reggel felkelek és tisztába teszem, megetetem, fürdetem, vagy épp felolvasok neki. Szereti, ha mesét mondok. A Micimackó a kedvence. Talán azért, mert az az együgyű medve pont olyan buta, mint ő. 
    Pedig nagy terveim voltak a gyermekemmel. A Viktor nevet szántam neki, aminek a jelentése „győztes”. Még növekedett a méhemben, de már arról ábrándoztam, milyen csodálatos is lesz az a pillanat, mikor először a karomban tarthatom. A csodájára fognak járni, mennyire gyönyörű kisbaba. Az iskolában a legjobb tanuló lesz, mindenki szeretni fogja, amiért kedves és aranyos, a lányok odáig lesznek érte; én pedig nem győzöm fogadni a sok gratulációt, amiért ilyen remek fiút neveltem. Idővel egyetemre megy, megnősül és unokákkal ajándékoz meg, öreg napjaimat kis családjával és vele élhetem le. Az Én Viktorommal.
    De mikor rá nézek, nem látom azt a Viktort, aki nekem járna. Lapos arca, távol ülő szemei, rövid végtagjai... Groteszk látvány, amitől nem érzek mást undoron kívül. Az én vérem, belőlem fakad, de hogyan szerethetném, mikor nem más, csak egy szörnyszülött?! Persze nem mondhatom el senkinek, mit is érzek valójában. De mások nem tudják, milyen érzés megsimogatni saját gyereke deformált fejét, kifejezéstelen, bamba tekintetét látni, bőszen törölgetni nyálát, ami állandóan folyik görbe fogsora közül. Mikor hallom érces hangját, vontatott beszédét, harag dúl bennem. Legalább néma lenne! És még csak észre sem vesz semmit. Normálisnak hiszi magát. Az ő bánatrésze is nekem jutott. 
    Hála neki, a férjemmel idegenekként élünk együtt. Legalább olykor veszekednénk, hogy érezzem, jelent valamit az a vacak gyűrű az ujjamon. Állandóan dolgozik, munka után meg ájulásig iszik. Azt hangoztatja mindenkinek, mennyire szereti a fiunkat és beletörődött az állapotába, de azt csak én tudom, hogy egész szobányi játékkal köszöntötte odaadó apaként, foci labdát, baseball kesztyűt, hoki ütőt halomra vásárolt, és izgatottan várta azokat a szép napokat, mikor együtt játszhatnak, sátorozhatnak, vagy amolyan férfias dolgokról beszélgethetnek. Nincs ki iránt büszkeséget táplálnia, átadnia valakinek a tudását, vigaszként gondolni rá nehéz napokon.
    A fiam épp a szőnyegen ül. Zsírkrétájával rajzol valamit. Nem érdekel, mi az, tekintetem folyton az ablakra téved. Azon keresztül látom, ahogy a szomszédom a kislányát tanítja biciklizni. Gyönyörű gyermek. Hosszú, hullámos fürtöcskéi vannak, értelmes szempárja mindig vidáman csillog. Úgy tud csacsogni mindenféléről, hogy az embernek a szava is elakad a hallatán. Gondolataimból a fiam esetlen simogatása zökkent ki. Lepillantok combomra, melyen még mindig ott pihen tömzsi tenyere, majd megérdeklődöm, mit szeretne. Hátra rejtett kezét izgatottan előrántja, egyenesen az arcomba nyomva rajzát. „Tetszik, anyuka?” – kérdezi mosolyogva. Szótlanul nézem a képet. Bennünket ábrázol. A férjem és én büszkén integetünk neki, aki repülőgépén a magasban szárnyal. Leteszem a rajzot és nézem őt. Izgatottan várja a véleményem, huncutul egyfolytában művére pillant, de nekem nincs erőm megszólalni. Karjaimba veszem és a fürdőszobába megyek. Míg a víz sebesen megtölti a kádat, addig lassan levetkőztetem. Kissé furcsálja a dolgot, hiszen mindig este kerül sor a fürdésre, de miután kezébe nyomom gumikacsáját, boldogan tapsikolva várja a pancsolást. Beültetem a langyos vízbe és hátrasimítom haját homlokáról. Másik kezemet mellkasára helyezem és lassan lenyomom a víz alá. Arca már alig látszik, próbál felülni, de nem engedem. Erősen szorítom, mintha csak a föld alá akarnám nyomni. Lábai veszettül kalapálnak, rettegve markolja kezem kezével, mely még mindig zsírkrétától maszatos. Lassan minden elhalkul, a víz felszíne megnyugszik, mintha semmi sem történt volna. Teste ernyedten lebeg, olyan, mintha aludna. Kitartóan védte életét, de nekem is meg kellett védenem a sajátomat.

 

4.4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.4 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2011-01-31 14:26 Blade

Blade képe

Az ember gyarló, íme egy újabb példa rá. Egész jól megírtad, bár újat nem mondott, sejthető volt a vége..

h, 2011-01-31 17:02 menma

menma képe

 Talán egy írásban muszáj mindig lennie csattanónak?

k, 2011-02-01 09:35 Blade

Blade képe

Sztem jó, ha van, de mintha én nem erről írtam volna...

h, 2011-01-31 18:58 Kelvin

Kelvin képe

Tetszik ez nekem, csak az anyuka olyan egyszerű, mint egy szög. Amúgy ügyes.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2011-01-31 19:42 menma

menma képe

 Hogy-hogy egyszerű, mint egy szög? És ha igen, miért ront ez az íráson? A "csak" szó miatt gondolom, hogy így vélekedsz.

h, 2011-01-31 20:21 Kelvin

Kelvin képe

Egy anya ne legyen ennyire egyértelműen gonosz a gyerekével, még akkor se, ha tényleg úgy gondolja, hogy a srác miatt szar az élete. Valami kis boldog emlék, bármi, amitől több a nő. Ok, a várakozás pozitív emlék, csak aztán a csalódás egyértelműen negatív, és nem is jön ki ebből. Lehet, hogy ez nem hiba, de nekem túl hideg, annyira, hogy kicsit kizökkent. Ha én írtam volna, az apa talál rá mindkettejük tetemére. Például. De véletlenül sem akarom megmondani, mit írj, csak nekem ez bántotta a szemem.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2011-01-31 21:20 menma

menma képe

 Lehet, öt év alatt elfogyott a szeretete. Két tetem nem lesz, az én főhősnőmnek esze ágában sincs végezni magával. Azt hiszem, nem igazán jön át egy írásomnál sem az, hogy próbálok a megszokottól eltérő karaktereket bemutatni. Sokan kifogásolták például az Ecc, pecc, megdögleszben is, hogy a doktor miért nem könyörög az életéért. Pedig szerintem igenis ahány ember, annyi természet. Nem viselkedhet mindenki egyformán veszélyhelyzetben, ahogy nem is szeretheti mindenki egyformán a gyerekét. És ez érvényes még számos dologra, amivel találkozunk életünk során. Itt van például a kritika: van, aki képes kezelni, mások kiborulnak, akad olyan, aki le se sz.rja. Mindnyájan tudjuk, az átlagnak hogyan kellene reagálnia rá, mi a természetes, de attól még vannak kivételek, mivel nem vagyunk egyformák.

Bocsi, hogy közvetlenül a te hozzászólásodra írtam ezt a bejegyzést. Nem akarlak támadni, sőt, hálás vagyok, amiért megosztottad velem a véleményed, csak ez a dolog most úgy kikívánkozott belőlem. Nem a dühből fakad, mielőtt arra gondolnál, egyszerűen csak úgy jött :) 

h, 2011-01-31 21:52 krystohans

krystohans képe

 No igen, neked olyan írásaid vannak, hogy arra mindenki csak a saját világnézetéből tud reagálni. Az is annyiféle, ahányan csak olvassák, hát van, akinek totál bejön, van, akinek minden sejtje tiltakozik. A témád hatalmas filozófiai, társadalomtörténeti, etikai hátteret mozdít meg, hiszen amíg az ókori Kínában négy éves korig nem kaptak nevet a gyerekek, annyira nem vették emberszámba őket, addig ma már a zigótát is emberi jogok illetik meg. Ma Afrikában hagyunk napi ötvenezer egészségesen született gyermeket éhen halni, de a "fejlett" világrészen a társadalom terhére életben hagyjuk/tartjuk azokat, akik nem tudnak részt venni benne. Mind magyarázható, alátámasztható, elfogadható, vagy megvethető, megtagadható, szégyellhető, ez egyéni megítélés kérdése. 

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

h, 2011-01-31 23:15 menma

menma képe

 Legközelebb ezért fogok megírni egy valós eseményeken alapuló történetet. És nincs kifogás, a karaktereket el kell majd fogadni olyannak, amilyenek :)

h, 2011-01-31 23:24 krystohans

krystohans képe

 Óóó, pedig azt hiszem, ez is megtörtént már nem egyszer! Békés fölött vagy tizenöt éve megkotorták a Köröst. Nem biciklivázból került elő a legtöbb... :(

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2011-02-01 00:35 menma

menma képe

 Úgy értettem, aminek minden részletéről tudok :)

h, 2011-01-31 21:59 Kelvin

Kelvin képe

Persze, semmi tré, pöcköld a következőt!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2011-02-21 13:49 krystohans

krystohans képe
5

A spártaiak mind a gyarlóságukról voltak híresek. Ők is kultúrának hazudták mindazt, amivel megcsúfolták a természet törvényeit és civilizációnak a gyengeségeiket...

Talán, ha már a következő gyerekével terhesen dönt így, kevésbé lehetne az önzésére fogni. Ám így is nagyszerű.

 

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

h, 2011-01-31 22:13 Tolerancia

Tolerancia képe

Drága Memma!

Ez a novellád biztosan megosztja majd az olvasóidat. Végigszaladtam a hozzászólásokon is. Hát mit mondjak?!

Nekem az első szó, ami eszembe jutott, ez volt: SZARHÁZI!

Mert én NŐ vagyok, és ANYA. És ez a szerencsétlen, aki a föszereplőd annyira egyértelműen negatív figurára sikeredett, hogy én magam tudnám felkoncolni az előző novelládban leírtak alapján. MInden együttérzés, vagy szánalom nélkül.

Elnézésedet kérem a vélemény miatt. Az a szó, kicsit fentebb, a csajra vonatkozott....

Andrea.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

h, 2011-01-31 23:13 menma

menma képe

 XD Semmi baj, nagyon örülök, hogy érzéseket váltott ki belőled a történet. Amúgy Menma :)

h, 2011-01-31 23:32 Tolerancia

Tolerancia képe

Nézd el nekem, kérlek! Menma.

Valaki tanácsolta már azt neked, hogy olvass Kelvint, ha jól emlékszem. Fogadj szót neki, kérlek! Tudja miről beszél. Szerintem is hasznodra válna,  de te tudod...

Andrea.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

k, 2011-02-01 00:41 menma

menma képe

 Szót fogok fogadni :)

k, 2011-02-01 06:47 Indi

Indi képe

A téma valóban megosztó, ami nem baj, kellenek az olyan témák, amiktől pezseg a nép, amiről mindenkinek van véleménye, lehet beszélgetni, születhetnek új ötletek etc.

Az, hogy mi ott kapcsolódunk be a történetbe, ahol az anya már totálisan megkeseredett egy döntés részedről. Szerintem sem a legjobb, mert az olvasó jobban tud azonosulni (vagy éppen a másik pártjára állni), ha a szereplő ennél egy kicsit emberibb. Semmi nem fekete vagy fehér, még akkor sem, ha túlnyomó részt több van a képben valamelyik színből. Mondjuk, hogy ez az anya is végigment a fáziksokon és mi a végére értünk oda, de így nem annyira megrázó, mint lehetne.

 

Toleranciának :)

Az emberek annyira különböznek, hogy az néha a hihetetlennel határos. Egyik nagyon jó barátnőm azt vallja, hogy ő bizony komolyan elgondolkozna az intézeten adott esetben, mert nem teheti tönkre egyetlen ember egy egész család életét. Ellenben én ezt rideg gondolatnak tartom, mert a sérült gyereknek éppen annyira szüksége van szeretetre, mint egy egészségesnek. Az én családom rámenne, mert elnézni is csak egy darabig lenne erőm, aztán lemorzsolódnék a mindennapi harcban, de előtte még kiölném a szeretetet mindenkiből a viselkedésemmel amit otthon produkálnék (természetesen a gyerek előtt igyekeznék tartani magam, jókedv, csupa mosoly, szeretet és türelem), és amit a gyerkőc is érezne, mert a kicsi "csak" gyerek, nem hülye. Már most úgy érzem, hogy a döntésem zsákutca, mégsem tennék másképp, nem tudok, ilyen vagyok. Védeném, mindenki más kárára. Nem hiszem, hogy jobb ember lennék a barátnőmnél. Vagy erősebb, sőt. Aztán a beszélgetés (és hidegzuhany és furcsán nézés és embertelennek gondolás) után, magamban feltettem a kérdést: ki viszi előbbre a világot? Azt hiszem ő és azok, akik tudnak kemények lenni, magukkal is. Én pedig talán az a része vagyok a kirakósnak, aki ezt a vándorló palotát szinesítgeti. Hozzátenném, hogy egyikünk sem tud még felmutatni reprodukciót, a beszélgetés tisztán elméleti volt. Egy kézzel fogható gyerek esetében a határvonalak nagyban változhatnak.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-02-02 20:39 Tolerancia

Tolerancia képe

Te kedves, drága Indi! (Először Nagylányt írtam, de semmiképp nem akarok sértő lenni)

Ebben a helyzetben most én vagyok a tapasztalt, bölcs Öreg, aki innen van már megélt, boldogul és fájdalmasan megrázó eseményeken. Nem akarok lelki önéletrajzot rögtönözni magamról, mert nem az én életem és nem az én tapasztalásaim lényegesek a saját beteg gyermekét meggyilkoló anya meg(el)ítélésekor. Valami egészen másról van itt szó, azt hiszem.  Ahogy újra olvastam a hsz-eket, azt látom, mind ugyanarról "beszélünk", mégsem értjük egymást...

Amikor olvasok egy történetet, önkéntelenül az egyik szereplő bőrébe bújok.  Nah! Itt nem kóser valami! Az anya a mesélő, vele kéne azonosulnom, én mégis, végig az egész mesében, kívül maradok. Sőt! Haragot, dühüt, gyúlöletet generál bennem, mert nincs igazán jól megformálva a jelleme. Megemlíti ugyan, hogy a férje kocsmázik, hogy feláldozott mindent a piciért, hogy magányos, de valami mégis hiányzik, valamitől kevés....

Számomra itt, most nem az a kérdés, hogy mikre képesek az emberek, az anyák, hogy szabadulhassanak kilátástalannak érzett helyzetekből, hanem az, hogy miért nem tudom elhinni, átérezni azt, hogy ez a nő azért gyilkol, mert tényleg ilyen helyzetben van.

Hm? ;-)

 

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

k, 2011-02-01 09:02 Borika

Borika képe

Érdekes eszmefuttatások. Azt hiszem, ez végső soron kulturális háttér, neveltetés, és nem utolsó sorban lelkierő függvénye. Szinte minden családban van gondozásra szoruló beteg ember, nagymama, sérült rokon stb. Mi is ötödik éve gondozzuk nagymamámat. Vannak rosszabb, és vannak jobb napok. Elfásultunk ez igaz, de megtanultunk a dologgal együtt élni, éljük normálisan az életünket, csak annyi, hogy tudjuk, van egy plusz kötelességünk. Az elején, egyik barátnőmmel beszélgettünk, és tiszta jóindulatból rákérdezett, hogy miért nem adjuk öregotthonba a mamát, ha ilyen nehéz? Annyira megdöbbentem, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Soha fel sem merült volna bennem hasonló, és édesanyámban sem. Egyszerűen, mert kegyetlenségnek tartjuk, még akkor is, ha az illető beteg ember öntudatlan, és fel sem fogja, mi történik körülötte, nemhogy nagymamám esetében, aki mindent pontosan tud, szépen kommunikál. Egész életében nevelt, segített, mindent megtett értünk, most talán azt érdemli, hogy dobjuk el, mint egy használt tárgyat? Egy másik barátnőm, aki Amerikából jött haza, szintén csodálkozott rajtunk, elmesélte, hogy tengerentúlon az a szokás, hogy az öregeket, ahogy egy kicsi nehézséget jelentenek, otthonba dugják. Én akkor is, most is borzasztónak találtam az emberi kapcsolatok, érzelmek ilyen jellegű elsivárosodását. Lényegében azt dobjuk el magunktól, ami emberré tesz bennünket. Nem értek egyet azzal, hogy a „kemény” emberek viszik előre a világot. Éppen ellenkezőleg: ők azok, akik veszítenek valamit, és azok, akik áldozatokat hoznak, nyernek valamit. Lehet, hogy a keménylelkűek meg tudják védeni magukat, gyermekeiket a fájdalomtól, azzal áltatják magukat, hogy jó döntést hoztak, de szerintem egy életen át gyötörni fogja őket a bűntudat. Akkor meg már érdemesebb tiszta lelkiismerettel meghalni, nem?  Nekem még nincs gyermekem, persze egyszer majd szeretnék, de azt biztosan tudom, hogy semmilyen körülmények között nem mondanék le róla. És ezt nem azért mondom, mert vallásos neveltetésben részesültem, hanem egyszerűen azért, mert hiszek benne, hogy minden okkal történik. Egy beteg gyermek is lehet nagy ajándék, a szülő, testvérek sokat tanulhatnak saját magukról, sokat fejlődhet a személyiségük, hiszem, hogy bizonyos értékrendre tesznek szert. Egy ismerősömnek autista a gyermeke, ő a család szeme fénye, a testvérei imádják, védik, mindent megtesznek érte. Egyszerűen jobban összetartja a családot. Hát ilyen példák is vannak.

Persze, a témához az is hozzátartozik, hogy soha, de soha nem szabad elítélni senkit a tetteiért. Nem egyformán fogjuk fel az életet, van, akinek egy probléma rettenetesen drámai, depresszív, mások ugyanazt könnyedebben veszik, átsiklanak fölötte. Amit én fentebb elmeséltem, nyilván csak úgy végrehajtható, hogy relatíve sok szabadidővel rendelkezünk, és olyanok a körülményeink, hogy jól meg tudjuk szervezni a beteg gondozását. Nem ítélem el az olyat, aki az intézeti megoldás mellett dönt, mert egyszerűen nem tudja felvállalni a dolgot, például dolgozik, rengeteg a tennivalója, saját családját kell ellátnia, vagy fizikailag illetve anyagilag képtelen rá. De az olyat, akinek megvan minden lehetősége, és mégis a könnyebbik utat választja, bizony elítélem érte, és gyávának tartom.

Hogy Menma írásáról is mondjak valamit: nekem az tette hitelessé, és hátborzongatóvá, hogy egyes szám, első személyben, az anya nézőpontjából mutattad be a történteket. Életszerű, valós, hogy itt sokan negatívnak, ellenszenvesnek tartják a figurát, annak csak örülj, mert sikerült egy feledhetetlen karaktert alkotnod, aki érzelmeket vált ki az olvasóból. Igazi ébresztő a történet, kinek miért. Nekem például újabb erőt ad, arra hívja fel a figyelmemet, hogy milyenné nem szabad válnunk, hogy muszáj erősnek maradnunk. Gondoljátok végig: mi lesz az anyával a történet után? Esetleg szül egy újabb, egészségesebb gyermeket, miután kiengedik a börtönből, ha még lesz kinek… De ez az esemény rá fogja nyomni a bélyegét az egész életére. Miért nincsenek testvérei a Down-kórosnak, miért gubózik be az anya, szenteli egész életét a beteg gyereknek? Öt év hosszú idő, azalatt lehetett volna egészséges kistestvér, így megoszlott, elterelődött volna a figyelme a súlyos problémákról, nem zuhant volna ekkora depresszióba. Én ezeken gondolkodtam el, miközben olvastam. Az előttem hozzászólókkal ellentétben, nem érzem azt, hogy több érzelmi oldalt kellett volna mutatnod az anyából, mert ennek éppen az volt a lényege, hogy megragadd a rideg közönyt, a növekvő gyűlöletet, amellyel a mindennapokat megéli. Pont azt a fásultságot, amit néha mi is érzünk, az élet minden területén, csak ebben a történetben alkalma van növekedni, és elviselhetetlenné fejlődni.

Egy szó mint száz: tetszett, jól megírtad, gratulálok!

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2011-02-01 11:08 krystohans

krystohans képe

 Az én vallásom az önzésről szól. Szerintem ez hajtja az emberiséget egyéntől a világméretű közösségekig mindenhol. Ez van a genetikai anyagunkba kódolva, ezt szentesítik a világvallások.

Az elfogadható, építő jellegű mértékének ad keretet, szab határt a jog, a szokásrendszer, az egyházi doktrinák. 

Emiatt ragaszkodunk az örökítőanyagunkat továbbvivő utódainkhoz (persze szépen, karácsonyfaként felaggatva kulturális és civilizációs díszekkel, mint; családi béke, szeretet, kedvesség, önzetlenség, stb.) és ezért ragaszkodunk a saját életünkhöz is (függők: az élet szentsége, felebaráti szeretet, társadalmi tolerancia, öregek tisztelete stb.)
Ha nem védjük ezeket az abszolutumokat a maguk általánosságában, akkor a saját önzésünk sokkal nagyobb veszélyt jelez. Egy általánosan biztosított környezetben általános biztonságban érezheti magát az ember, több energiája marad így önző céljai építgetésére... Önző szükséglet tehát az élet, a gyermekek védelme. Ha az ehhez fűződő okot a gyermek nem teljesíti (azaz nem lesz az örökítőnk, ami egy downkórosnál eléggé nyílvánvaló), megszűnik az alapvető "erkölcsi" támasz, kiüresedett, terhelő törvénnyé válik csupán a gyerek életét védő társadalmi szerződés.

Az öregekkel szembeni "tisztelet" még álságosabb önzés: Ha mi azt a példát mutatjuk az utódainknak, hogy szemétre vetjük az öregeket, mi sem várhatunk tőlük jobbat. Amíg a társadalom elbírja, addig önző mód szeretnénk, ha öregként eltartana minket. Amerikában lehet, azért működik ennek az intézményesített rendszere, mert van olyan színvonalú, hogy az átlag amerikai felnőtt el tudja képzelni akár ott is az utolsó éveit...
A saját gyermek megölése viszont nem ilyen előre mutató példa: akik tanulságot vonhatnak le belőle, mind túl vannak ezen a koron. Itt csak a másik gyereke a tabu. A novella pompásan kitér erre is: itt már csak az anyuka gondja a downkóros gyerek, az apuka pénzzel és alkohollal, testileg, lelkileg kivonta már magát a családból, így az anyuka lényegében önmagának hozza meg a döntést, ha ezen az apuka felháborodik, az fölöttébb képmutató, társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó reakció lehet csupán.
Egy korábbi hozzászólásomban azért ajánlottam, hogy lehetne már terhes az anyuka, mert az tovább növelné az alapvető önzés számító ravaszkodását: Biztos nem az elidegenedett apuka az újabb gyerek apja, hiszen genetikailag is megbízhatatlanná vált, és a bemutatás alapján már rég nem kötődnek egymáshoz, viszont a társadalmi közmegegyezés általában egy terhes anyukát inkább felment egy ilyen esetben, mint egy szimplán gyermekgyilkost.

Ez tudom, hogy igen igen gonoszul hangzik, de a valóság eléggé érzelemmentes, nekünk meg kötelességünk azt ismerni, nem csak mindenféle szűrőkön át leképzett részleteit. A szűrőket mi aggatjuk fel rá, az írásainkon keresztül.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 20:52 Tolerancia

Tolerancia képe

Érdekes "vallásod" van.

Ha jól értem, akkor minden érdekből történik?

Ha én a kedvében járok valakinek, akit szeretek,  bármilyen módon, akkor tulajdonképp magamat kívánom boldoggá tenni azzal, hogy látom az örömét?

Ki vagyok én? :-P

Tolerancia.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-02-02 20:58 Obb_régi

Na látod, Tolerancia, kezded kapisgálni a felszínt, ebben én is Krystoval értek eggyet, mivel elég egyértelmű, ha nem próbálod tagadni, hiszen a nem a halottat siratod, hanem önnmagadat, mert elvesztetted.

k, 2011-02-01 09:39 BáróTornádó

BáróTornádó képe
5

Szia!

Nem tudom, hogy ha ilyen beteg gyerekes anyuka lennék, hogyan kezelném a dolgot. Ha abból indulok ki, hogy az általam ismert esetekben megadóan tűrik a sorsukat, akkor abból nem következik ilyen cselekedet. Ha viszont arra gondolok, hogy ismerek házaspárt, aki azért vetette el a gyerekét, mert a magzatnál az egyik labor vizsgálat értéke gyanúra adott okot, akkor igazi az érzés.

Mindenesetre jó írás, jár tőlem az ötös!

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-01 09:59 Kentaur

Kentaur képe

 Szerintem itt nem egy valós jellembeli, hanem írásbeli hiányosságokról volt szó. Azaz nem egészen az szúrta néhány véleményező szemét, hogy a karakter túl hideg, hanem hogy hiteltelen. Nem jön át, mint valódi, érző ember. A gondolkodása egysíkú, a viselkedése logikátlan:például az jön le, hogy korábban is így érzett a gyermek iránt, és sehogy máshogy, mégis, évekig "hagyja magát", és csak akkor öli meg, mikor már beszélni tud, méghozzá értelmesen, összefüggően, a rajza, amit mutat, felismerhető. "Normál" gyerek esetében is minimum 3 évet várt tehát, de ugye itt ki tudja, mennyit... ami teljesen logikátlan, hiteltelen, hiszen undorítja, gyűlöli az első pillanattól, és már tönkretette az életét, amit elkerülni akarna a tettel. Amit tesz, az bosszú. De nem így viselkedik. Ha beadná intézetbe, félreállítaná az útból, az jobban illene a számító viselkedéséhez. Gyilkolni csakis érzelmi okokból szokás így, ez viszont nem jelenítődik meg, itt a legnagyobb probléma.

És ez csak egy példa, nem csak ettől lesz a karakter élettelen. Lehet, hogy sokféle személyiség van, aláírjuk. Viszont az emberi természet egyetemes. Még Hitler is végig úgy gondolta, hogy helyesen és jót cselekszik, hévvel és érzelemmel. Hiányoznak a mozgatórugók, az életük leromlását is hidegen ledarálja, mintha nem érdekelné(holott ezért dönt úgy, ahogy.)

Maga a történet se ad semmit. Emberi problémákat feszeget? Nem, a karakter benne nem igazán emberi, tényleg egyszerű, mint a százas szög, nem látjuk a bonyolult szálakat, amik idáig vezették, nem látunk benne semmi mást, csak rideg számítást, holott épp egy nagyon érzelem-fűtötte cselekedetet hajt végre. Társadalmi probléma? Nem, a történetben nem jelenik meg a társadalomkritika. 

Remélem, hogy így kifejtettem, már érthetőbb számodra sokak problémája a művel.

 

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-01 10:01 Obb_régi

2

Sajnos még nem vagy azoknak a képességeknek a birtokában, amitől jól megírhatnál egy ilyen történetet, itt inkább a téma mozgatja meg az embereket, nem maga az írás, az semmivel sem vált ki több érzelmet, mint egy újságcikk: B. A. vízbefolytotta öt éves Dawn-kóros gyermekét. Ha blogba kirakod ezt a hírt, valószínűleg ugyanígy sokan futtatnának eszmecserét pro és kontra.

Kelvin jól tapintott a lényegre, érdemes hallgatni rá, mert szerintem ha ő írja, még mindig a hatása alatt lennék, nem akarok klasszikusokkal dobálózni, mert feleslegesnek érzem, de érdemes lenne olvasgatnod néha, és nem csak a filmsorozatokat nézned, mert azok nem fejlesztik annyira a képzeletvilágod, beleérzőképességed, szókincsed, képivilágod.

k, 2011-02-01 10:32 menma

menma képe

 Sokat olvasok. Eleve elég elhamarkodott feltételezés, hogy csak sorozatokat bújok, mert említettem egyet.

Míg az előző írásom, hála sok tanácsnak, biztosan át fogom írni, ez úgy marad, ahogy van. Ez csak egy egyszerű, nem éppen jóságos asszony gondolat futtatása. Azért nem fogom szép emlékekkel felruházni, mert amikor általában csalódottak vagyunk, esetleg haragszunk valakire, nem éppen az erényein ötletelgetünk. Számítóan és közönyösen megölte a gyerekét, nincs benne drámaiság, megható jelenetek, de az életben sem szól mindig (sőt, soha) hátul a vonósnégyes, mikor valami rossz dolog történik.

Remélem, nem hiszitek azt, hogy most elszálltam a semmitől, osztani próbálom az észt másoknak. Sokat adok a véleményetekre, magamban minden megjegyzést eltárolok, hogy legközelebb lehetőleg ne essek ugyanabba a hibába, de azt, hogy szegényes a karakter bemutatása, itt nem érzem hiányosságnak.  

k, 2011-02-01 11:01 krystohans

krystohans képe

 Szeretnék én olyan "blogbejegyzéseket" írni, mint ez itt: hogy alapból kavarja fel az iszapos vizet!
Gondolom, itt minden hozzászólásnál az dönt, hozott-e már meg hasonlóan kemény döntéseket a kommentelő, és miként döntött akkor.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2011-02-01 11:05 Obb_régi

Nagy valószínűséggel egyes témákat hitelesen csak kellő élettapsztalattal lehet megírni.

k, 2011-02-01 11:11 krystohans

krystohans képe

 Igen, és értelmezni is.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2011-02-01 11:53 Obb_régi

Értelmezni egyes filozófiai kérdéseket lehet, mit az önös önzés tudtának felismerése, ami a legelfogadottab lehetséges mozgatója a dolgoknak.

k, 2011-02-01 10:28 BáróTornádó

BáróTornádó képe
5

Szerintem ez egy szimbolikus írás, mindenkinek (tudat alatt, felett) megvan ez a félelme. Ha Neked (nekem) egészségesek a gyerekeink, akkor is szembesültünk már a kérdéssel. Ha nincs gyereked, akkor is, ha máshogyan nem, legalább az összemberi tudattalanból.

Én leginkább azt díjaztam, hogy hozzá mert nyúlni a kérdéshez, sokak számára ez egyszerűen tabu.

Sokszor hallom pédául (hasonlóan botránykő) az öngyilkossággal kapcsolatban azt a karakán véleményt, hogy: ha ilyen és ilyen beteg, rokkant, mások terhére levő leszek, inkább megölöm magam. Az esetek nagy részében, amikor ezt az "ígéretet" beváltani kellene, nem teszik.

Nekem ezért volt hiteles az anya karaktere. Valamint ismerek hasonló eseteket. Az ilyen döntés, ha már megszületett, szinte mellékes, hogy az ídősíkon mikor vezet cselekedethez, a legtöbben már gondolatban megöltek valakit, de nem valósították meg. Ez a nő meg merte tenni. Azért jó, hogy már nagy a beteg gyerek, mert ki tudja fejezni az élni akarását (ezt le is írta a szerző), ettől még hitelesebb a történet.

Egyáltalán nem akarom reklámozni az emberölést, viszont azt igen, hogy az önrendelkezés előbbre való bármilyen jogi szabályozásnál, és ehhez kíváló zsebtükör ez a kis írás!

 

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-01 16:47 Kelvin

Kelvin képe

Ez a novi semmi mást nem akar, csak arcon csapni. A hitelesség ahhoz szükséges, hogy ez sikerüljön, de így nem fog. Nem az a lényeg, hogy meghal a srác. Ez egy novella; ha kirakják, írok neked olyat, ahol megerőszakolok egy egész ovit. Bármit le lehet írni. Fontos lett volna látni az anya szenvedését, sokkal fontosabb, mint maga a gyilkosság. Ugyanilyen, vagy akár messze sokkolóbban is meg lehetett volna írni, halál nélkül. Sőt, akkor ütött volna a legnagyobbat, ha semmi sem történik a végén, de addig megjárjuk a poklot az anya szenvedésén keresztül. Egy gyilkosságot nem sokan tudunk átérezni, de örjítő dilemmát, frusztrációt mindenki érzett már, ezekre kellett volna építeni az írást, így hiteles lenne.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2011-02-01 19:16 Kentaur

Kentaur képe

 Egyetértek és ugyanazt próbálom mondani, mint Kelvin.

A "de én nem látom", meg egy olyan válasz rá, amire nem lehet mit mondani mást: majd sokkal később visszatérek rád, most felesleges.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-01 19:22 BáróTornádó

BáróTornádó képe

Engem annyira arcon csapott, hogy ijedtemben adtam neki öt pontot. Akkor csak működött valami. Ha Te írsz ilyen arcul csapót halál nélkül, arra is adok ötöst.

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-01 19:34 Obb_régi

Elhisszük, hogy ijedős vagy, mindenkinek azt adsz D

k, 2011-02-01 20:06 Kentaur

Kentaur képe

Egészségedre, Tornádó. Akkor most menj, és szórd meg ötössel majd az összes művét. :-D

De komolyra véve: ha többen is megjegyzik, hogy a karakter nem jött le nekik hitelesre, akkor hiába magyaráz a szerző, hogy de ilyen van. Alapszabály: ha magyarázni kell, az régen rossz.

Érezzem, ha nem annak érzem, nekem van igazam, mert én vagyok az Olvasó. Ott valami bibi van.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-01 21:15 menma

menma képe

 Nem bánom, legyen, nem hiteles a karakterem, nem jött át a dolog, ugyanúgy, ahogy a te poénod sem. Ha lehet, emeljetek vádat BáróTornádó ellen, amiért neki tetszik a történet.

k, 2011-02-01 21:28 Kelvin

Kelvin képe

Különösebben senkit sem zavar Báró véleménye, sokkal fontosabb, hogy te mit gondolsz erről az írásról. A masszív témához képest gyenge lett a megvalósítás, de szerintem érthetően elmagyaráztuk, mi volt vele a gond. Senki sem basztat helyesírással, nem két vesszőn megy a vita, ennek ellenére kapod a hsz-eket, pedig nem is offolunk. Ennél többet aligha lehet várni, örülj neki! :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2011-02-01 21:51 menma

menma képe

 Azt nem értem, te mit vársz el tőlem. Csak Kentaurnak tettem egy megjegyzést. Azon túl nem nyavalyogtam a kritikák miatt, már leírtam, hogy mi a véleményem a történetemről, miért van úgy megírva, ahogy. Örülök a sok hozzászólásnak :). És ha megérdemlem, basztathattok a helyesírás miatt.

k, 2011-02-01 23:04 Kentaur

Kentaur képe

 Menma, akárhogy megsértődtél, a tény az, hogy elkezdtél magyarázkodni. Tény az, hogy ez rossz, és jelzi, hogy a történetben nagy hiba van. 

Ettől függetlenül bárkinek tetszhet.

A te döntésed, hogy melyikre hallgatsz, akinek tetszik mert tetszik, és ez persze jólesik. Vagy azokra, akik láttak benned elég fantáziát, hogy szóljanak, hogy nem jó. Melyik számodra az értékesebb, ez a te dolgod.

Az enyém meg az, hogy segítsem a fejlődőképes és azt akaró  tehetségeket...úgyhogy nem is vesztegetem az időm itt.

Az írásaimról te is elmondhatod, ha hibát látsz bennük, lehetőleg ugyanolyan szándékkal, mint én a tiedről...a poénos megjegyzésed viszont gyerekes szurka-piszka.

Erről ennyit.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-01 23:14 menma

menma képe

 A te "poénos" megjegyzésed volt szurka-piszka, nem is a legkedvesebb. Perpill fogalmam sincs, mi bajod velem. Nem támadtam senkit, írtam, hogy hálás vagyok minden véleményért, de azt ne várd el, hogy a jópofa kis megjegyzésedre áhitattal mosolyogjak. Nem sértődtem meg, de azért neked sem kell túlzásokba esned. 

"Az enyém meg az, hogy segítsem a fejlődőképes és azt akaró tehetségeket...úgyhogy nem is vesztegetem az időm itt."   Akkor ha nem tartasz fejlődőképesnek és arra törekvőnek, ne vesztegesd az időt itt. 

k, 2011-02-01 23:20 Kentaur

Kentaur képe

Megmondom, mi bajom van veled, ne kelljen agyalni: bántásnak veszed, ami nem az.

Nem akarsz egyelőre fejlődni, mert nem látod, mi is lenne a bajunk. Ezt közöltem. Veheted ezt túlzásnak, vagy bárminek, nem érdekel. 

A poénos megjegyzésem nem is hozzád szólt, hanem Tornádó és Kelvin párbeszédéhez, hogy akkor mehet Kelvin összes művét csillagozni, mert mindbe van pofonütős csavar. Nem is értem, ehhez neked mi közöd, és miért szurka-piszka ez.

Na, ez fent látható rosszindulatú feltételezés az, ami a bajom veled, hogy nekem bajom van veled. Nem tetszik.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2011-02-02 00:44 BáróTornádó

BáróTornádó képe

...adtam már neki ötöst. Az amazért tetszett, ez meg emezért...

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-01 14:50 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Apró észrevételek:

Ahol nekem sántít a történet, az az anya és gyermek közti nem fizikai kapcsolat szinte teljes hiánya!

Mint az köztudott, az érzelmi kötődés már akkor alakulni kezd, mikor az embermagoncnak épphogy ver a szíve. A sztori anyukája egészséges örömmel várta a gyermeke születését, és a csalódása is érthető.

DE: a Down-kórral való szembesülés nem oltja ki automatikusan a kilenc hónap alatt kialakult kötődést, szeretetet. Hol van az az öt évnyi fokozatos leépülés, ami ott lapul a sztoriban és azért ordibál, mert nem írták meg?!

A szeretet leépülésének folyamatát kimunkálni persze sokkal nehezebb, és munkásabb feladat, mint a gyermek külsejétől való viszolygást az anya ridegségének és döntésének indokaként feltüntetni. Ne elégedjünk meg a félmegoldásokkal!

Nagyon bosszantó, ha egy írásban megcsillan a lehetőség, és az írója következetesen félredobja, vagy megfeledkezik róla: a kissrác olyat rajzol, amiből nyilvánvaló, hogy "csökkent értelmű medvebocs"-ságának ellenére, igenis vannak álmai és vágyai. Igenis teljes értékű ember! Isteni érzelmi konfliktust lehetne erre építeni!

Tudjátok páran, hogy valamikor pszichiátrián dolgoztam. A Down kóros gyerekek talán valóban nem a legelőnyösebb külsővel rendelkeznek. Az állapotuk fokozatától függően azonban nagyon is képesek mély, érzelmi kapcsolatra, a szeretetigényük hatalmas, és olyan elánnal viszonozzák azt, hogy már attól könnybelábad az ember szeme, ha látja őket eközben. Érzékeny, apró kis antennák. (mint minden gyerek)

A sztoriban szereplő anyukának azonban nem volt szüksége erre a szeretetre, sőt nem is fogta fel igazán a gyermeke rezdüléseit. Csak a maga bánatával törődött, mondhatni megszabadult a modern világ és a maga szépségigényének abszolút nem megfelelő utódtól. Nem azért, mert a maga életét többre tartotta a gyermekéénél, mert úgy érezte, nála több jár neki.

(Ha ez lenne az igazság, akkor valóban nem megölte volna, csak elhelyezi egy intézetben, és szül egy megfelelőbbet.)

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

k, 2011-02-01 23:58 krystohans

krystohans képe
5

 Most már én is kíváncsi lettem, hogy Kelvin melyik egypercesét kéne elolvasnom, hogy rájöjjek ennek az egypercesnek a hiányosságára. 

Nagyszerű lélekrajz, társadalomkritika, esszé, dráma, ballada megazirodalmikislexikon írható erre a témára de ez spec. egypercesnek készült. Ha irodalmi körmondatokat használna, máris kihízná a keretét, vagy máshonnan kéne meghúzni belőle, ami - ha jó is - már egy másik írás.
Menma: elnézést a négy csillagért, ami ekkora csóvát húz, az öt.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 00:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nono, volt itt hatalmas vitákat kiváltó mű, nem is egy, és egyik sem érdemelt öt csillagot, csak azért, mert vitába kezdtünk alatta. Direkt provokálni és szembemenni meg nem jó játék, remélem érzitek. Zárjátok le a témát, kérlek, mert ha tovább gyűrűzik, abból veszekedés lesz, ami meg olyan letiltásokat von maga után, amit senki sem akar. (És a témalezárás alatt nem a "oké, bocs, többet nem írok ide" típusú hozzászólásokra gondoltam.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-02-02 10:57 krystohans

krystohans képe

 A véleményezésem (csillagozásom) alapja elsősorban az érzés, amit kivált belőlem. Ugyanis a technika másodlagos, tanulható, fejleszthető, koppintható dolog, a látásmód, a megközelítés, a tálalás módja, ami szerintem már intuitívabb, tehetségtől függő. Az ember fejében, kisujjában ott lehet az egész szakma, ha nem érzi, mivel tud hatni, a fene megette az egészet. Nos, ez az, amit a hozzászólásokat átfutva nem lehet megtagadni a műtől: hatásos. Csak azért, mert én még tudtam volna szépíteni a leíráson, csavarni a szituáción, mélyíteni a jellemeken, nem tagadhatom ezt a tényt.

A másik fele a stílus. Ha ez horrornak van feltöltve, érteném a Kelvines összehasonlítást. Az, hogy a szerző sem tekinti horrornak, máris egy plusz információ: ez nem mese, ez nap, mint nap megtörténik, szerte a világon. Ha a valóság az lenne, hogy az orvosok felelősségteljes munkával, a világ összes országában, minden anyukát 100%-osan szűrnének, ha minden ember felelősségteljes szülővé nevelés/oktatás után vállalhatna csak gyereket, ha az intézetbe adás valóban egy társadalmilag elfogadott, egyszerű és közismert segítség volna az ilyen problémák megoldásához, én is irreálisnak érezném az egypercest. Újságolvasó ember lévén viszont tudom, hogy ezt irreális szituációnak értékelni - önátverés. Amikor ma Magyarországon kismamák véreznek el, titokban kihordott, egészséges gyermekük kukába hajítása után! Persze, lehet habzó szájjal tiltakozni, fejeket homokba dugni, keresni a gyenge fogódzókat, hogy hiteltelenné tegyük, de ez az egyperces nekem akkor sem mutat mást, mint ami az éles reflektorfénybe vont igazság. Buta, tanulatlan emberpárok vállalhatnak gyereket, akik legtöbbször fütyülnek a terhesgondozás előírásaira, néha még a bagót sem teszik le, aztán persze a hibáikból fakadó szégyenüket társadalmi elvárások szerint alakított képmutatással takargatják, miközben játszi könnyedséggel hibáztatnak a sorsukért mindent és mindenkit, önmagukon kívül. A mai társadalom rendkívül széles palettát kínál a tipikus példákból, az itt megjelenítettet is beleértve. 

Még mindig a műről írva; a történet szólhatott volna fölös hörcsögalomról, megunt kiskutyáról is, de gondolom a szerző célja nem az volt, hogy csak egy bizonyos, kisállat-kedvelő réteget üssön szíven, csakhogy kímélje az érzékeny lelkűeket. A provokatív témához bizony nem tartozik nyájas stílus, nem mentegetjük sem magunkat, sem az írásunkat. El kell fogadni, hogy az olvasók egy részénél kinyílik a bicska, ki ezért, ki azért fog támadni. Aki maga is követett már el hasonló írást, tudja, hogy lehetetlen elválasztani a személyétől az írással kiváltott reakciókat. Ez lehet nyílt; amikor a témát támadják (nem hiteles, nincs ilyen szörnyeteg, megoldotta volna így-úgy másképp, stb.), lehet burkolt; mikor is a téma kerülgetésével, annak körülményei kerülnek támadás alá (ez nem irodalom, olvashatatlan a stílus, előbb a hejessírást kéne megtanulni, stb.), avagy lehet még átvitt; amikor kimondottan a szerzőre vonatkoztatják az írásának témáját (pszichológushoz kéne menned, téged kellett volna vízbe fojtani, te se szüljél gyereket, sajnálom a rokonaid, stb., stb.)

Ennek az írásnak az egyperces kategória lett megjelölve. Miután már számtalanszor futottam bele egypercesnek meghirdetett, hosszú oldalakra nyúló irományokba, vagy csupán kurtaságuk miatt ennek titulált szösszenetekbe, kellemes élményként hatot, hogy itt felfedezhettem a klasszikus, Kosztolányi-féle kritériumokat: kifejtett, lezárt téma, körülmények vázlatos bemutatása, szereplő lényegi megismertetése, novellisztikus értéket hordozó tetőpont. Magyarán egy kerek sztori, nagyon rövidre összehúzva. Ez az. Nem egy érzelem ecsetelése leírt szavakkal,  nem társadalmi filozofálgatás a tojás áráról, nem egy vicc, vagy giccs olcsó, hatásvadász elemekből összetákolva. De nem is horror, aminek sokan félreértelmezik, vagy fantasy, aminek páran szeretnék látni. Emiatt aztán nem is tudtam összevetni a mások által ajánlott szerző hasonló írásaival, minthogy nincsenek egypercesei. A Gizikét a gőzekével meg ugye nem illik...

Szóval nem megyek én szembe senkivel, a véleményemet próbálom közérthetően megfogalmazni, és mivel közben rájöttem, hogy a saját értékelési rendszerem alapján alulpontoztam az írást, ezt korrigáltam. Ütős-hatós kis egyperces ez, komoly társadalmi kérdés piszkos vizét kavarta fel itt a Karcon. Mindenki tehetsége, identitása és vérmérséklete szerint szól hozzá. Én is.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 11:19 Obb_régi

Jó hosszan fejtetted ki a semmit!

"Ugyanis a technika másodlagos, tanulható, fejleszthető, koppintható dolog, a látásmód, a megközelítés, a tálalás módja, ami szerintem már intuitívabb, tehetségtől függő."

Itt pontosan az ellenkezője áll fent, a megközelítés a rossz, pontosan az, ami nem tanulható. Ha leírom, hogy közösültem a hetvenkilenc éves Julinénivel és utána szétvetem a gerincét baltával, majd megetettem a kutyámmal a maradványait, mindezt E/1-ben, még nem írtam jót! Viaszont elképzelhető lenne jónak is,  ha úgy tálalom. Szóval könyörgöm maradjuk már a realitásoknál nem az írás, az gyenge mégpedig igen-igen, csakis a téma mozgatta meg az embereket. Tehát nem kell túllihegni a dolgot. A témát lehet boncolgatni, kinek-kinek tetszése szerint, de az írás semilyen szinten nem .

"A Gizikét a gőzekével meg ugye nem illik..." - Győzikét sem Törőcsik Marival!

Mégis az előbbi produkál nagyobb nézettséget, akkor nem az értékitélettel van a baj?

sze, 2011-02-02 12:18 krystohans

krystohans képe

 Értem, mit mondasz, valószínűleg el is olvasnám a Julinénis sztoridat, de bizonyára csak akkor csillagoznám és kommentelném, ha a téma foglalkoztat annyira, hogy rászánjam az energiát. (lustaság-önzés) Fontos volna, hogy egypercesként, vagy horrorként tálalod-e a dolgot, mert aszerint értékelem. (Itt nem a ráaggatott címkét értem, hanem a valódi stílust.) Ha azt érezném a művedből, hogy borzongatni akartál, akkor horrorként értékelem, hogy ez mennyire sikerült, ha azt érzem, hogy egy tömörített sztorit kaptam, ahol az én dolgom hozzáadni a képzeletem maximumát, és kifesteni a felvázolt körvonalakat, akkor egypercesként állok hozzá.
Mivel a fenti novellát tudom egypercesként értelmezni, nem is várom el, hogy részletesen kifejtse, mi a pontos érzelmi háttér, a motivációk, pontosan hogy néz ki a környezet, stb. El tudok képzelni ilyen anyát, családot, környezetet, szituációt, ha a képzeletem maximumát nyújtom a felvázolt szituációhoz. És megteszem, mert érdekel, felkavar annyira a téma, van olyan jól felvezetve, szemléltetve a szituáció, hogy bele tudom élni magam, véleményem formálódik róla, a már korábban is felvetődött problémáimat tudom rávetíteni. Etikai, társadalomfilozófiai vélekedéseimet teszi próbára, jó másfél órát tudok beszélgetni (eszmét cserélni) róla a feleségemmel, felhozhatom témaként más ismerőseimnél, ütköztethetem akár valós problémákkal, demográfiai, politikai kérdéskörökkel...
Julcsi néni baltás-megevősét nem. Nem tartom egy általános társadalmi problémának, aminek ilyen-olyan kivetüléseivel szülőként, felnőttként döntéshelyzetbe kerülhetek a valóságban. Szélsőséges helyzeteket kivéve. Így maradna neki a szórakoztató irodalom kategória, ahol a téma leértékelődésével arányosan valóban megnőne az egyéb stilisztikai eszközök fontossága. Julcsi nénire akkor adnék ötcsillagost, ha azt írhatnám róla, hogy "a szaftos téma ellenére sikerült olyan bravúros megoldással tálalnod a történetet, hogy libabőrös lett a hátam és kimentem bereteszelni a kertkaput". 
De ez csak az én véleményem. Lehet, hogy nem is fontos.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 12:23 Obb_régi

De igen, a te véleményed is nagyon fontos, csak mintha valamiért nem akarnád megérteni, mi a különbség egyes dolgok között, hogy egy érzékenyebb témához, miért kell máshogy nyúlni, mintha egy GreenPeacessel beszélgetnék :) Persze itt azonnal kiszúrtad, miért nem azonos falysúllyal lép be a két téma: Néni baltázás - Dawn-kóros gyermek vízbefolytás. Akkor miért nem vagy hajlandó megérteni az írás gyengeségét?

sze, 2011-02-02 12:56 krystohans

krystohans képe

 Erre a kérdésedre legalább könnyen tudok válaszolni:

Mert nem érzem gyengének ezt az írást.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 13:02 Obb_régi

Akkor ezt túlbeszéltük :)

sze, 2015-05-06 08:47 Gitáros

Gitáros képe

vízbefolytás.

Bocsika, a vízbefojtást pontos jével írjuk.

Miki

sze, 2015-05-06 14:36 Obb

Bocsika, így nehéz véleményt kicsikarni, üdv a itt, Gitáros!

sze, 2011-02-02 10:32 menma

menma képe

 Nekem már a négy csillagtól is vigyor égett a képemre. :)

sze, 2011-02-02 10:50 Obb_régi

Akkor én meg ellensúlyként adom az egyest hogy a realitások talaján maradjunk :)

sze, 2011-02-02 11:05 menma

menma képe

Ha kapok hozzá indoklást, még meg is köszönöm. 

sze, 2011-02-02 12:09 Obb_régi

Megpróbálom az érthetőség szintjén, a témaválasztás jó, de ahogy leírtad, úgy nem ad semmit. Vannak dolgok, ahol ez nagyon kevés, nincs katarzis, pedig a téma megkövetelné, csak egy felismerést, szembesülést kapunk, hogy igen ilyen is megtörténhet. Megkellene gyűlöljem vagy szeresem az anyát vagy a gyermeket. Ez nem történt meg.

sze, 2011-02-02 13:07 krystohans

krystohans képe

Itt is válaszolok a kérdésedre:

Ezt az írást nem érzem gyengének. Az egyik kegyetlensége, hogy a kényelmes értékítélet helyett téged, mint olvsasót kötelez rá, hogy dönts: Helyes, vagy nem helyes? Megbocsátható, vagy sem?
 

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 13:13 Obb_régi

Mint mondtam, de tényleg felesleges már tovább ütköztetni az álláspontokat, amit leírtál arra bármely hasonló  témájú újságcikk képes.

sze, 2011-02-02 13:52 krystohans

krystohans képe

 :) Értettem, csak már nem tudtam visszatörölni. Túlírtam a túlírást, bocsi.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 12:15 Indi

Indi képe

Arra az esetre, ha külön az egyeshez mégsem kapnál indoklást Obbtól szólnék, hogy már keresztül-kasul meg lett indokolva.

Szerintem jó az, hogy olyan témákhoz nyúlsz, amik megosztják az embereket ez maradjon meg, mint pozitív tulajdonság. Jelen esetben nem a téma, hanem a kivitelezés az, ami megoszt minket, vannak akik kevésnek érzik azt, ami a témából lett. Ez nem hiba, ez inkább állaot szerintem. A jelenlegi "kétdimenziós" anyukából idővel lehet élő, hús-vér szereplőt írni, mert a technika valóban tanulható.

Megkockáztatom, hogy az ötöst azért kaptad, hogy a nagy nyüzsgés az írásod körül ne vegye el a kedved az írástól, mert látnak benned fantáziát, de talán már magad sem érted kinek mi baja támadt magával az írással. Az egyest pedig azért, hogy ne hidd azt, hogy minden a legnagyobb rendben van a megírás módjával. Mert nincs. Így most számokban is tükröződik az, amit sokan, sokféle módon leírtak már. Ötletnek bátor, kivitelezésnek még van hova fejlődni.

*

Nem állítom, hogy a beszélgetés minden résztvevőjét kiismertem az évek alatt, főleg, hogy személyesen csak egy töredékét ismerem a Karctársaknak. De azt még ilyen pongyola ismeretekkel is ki merem jelenteni, hogy tisztán rosszindulattal itt senki nincs ellened. Konkrétan leginkább Kentára gondolok itt, aki egy fia szót nem szólt volna hozzád, ha nem látna benned valamit, amit érdemes piszkálgatni, hogy fejlődjön. Megkockáztatom ez a valami lehet a tehetség egy szikrája :) Ő ilyen, ha még csak csíra vagy ostoroz, hogy nagyra növekedj, ha már megítélése szerint valami nagyot villantasz akkor sem simogat, inkább barátian megcsíp az ostorával, talán még kacsint is. Mindenképpen pozitív jel a figyelme :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-02-02 10:11 Lasur (nem ellenőrzött)

Túl sok már az indulat, kényelmesebb lett volna korábban véleményezni. Olvastam a hsz-eket, befolyásolja a véleményem, de nem változtatja meg.

Van egy csillagozási ötletem, mely mellett kitartanék, ugyanis pontosan erre az esetre vonatkozik. Kelvinnek, Kentaurnak, Andreának igaza van, amikor a novella hibáit, a nő jellemének egysíkúságát boncolgatja, de… Amennyiben Kentaur és Kelvin, vagy akár Krystohans írta volna ezt a novit, akkor elvárás lenne ez a kidolgozottsági szint, de nem fair menmatól számonkérni, aki véleményem szerint tehetséges kezdő, vagy haladó szintű író. Erőteljes téma, indulatokat kelt, és itt az eredmény.

Amennyiben teljesen kezdőnek érzed magad, akkor ez egy csillagos ötös téma és egy ötös kidolgozás. Ha haladó szint vagy, akkor megemlíteném a riportszerű kivitelezést és néhány logikai bakit, ami miatt négyesre értékelném. Ha kiadásra érett írónak érzed magad, akkor elég sok benne a hiba, nagyon komoly átírást javasolnék. Ha ezt Kelvin írná, vagy Krysto akkor hármas körül osztályoznám, és komoly átírást javasolnék. Ha megengeded, akkor úgy írom le kifogásaimat, mintha (a karcon előforduló) legmagasabb szintű író lennél. Megköszönném, ha eljönnél hozzám véleményezni, ugyanis én szeretnék kiadható szintre fejlődni és ebben sokat segítene a karc kritikai szelleme. Hidd el lesz*rás, hogy itt hányast kap az ember, ha a hsz-ek után olyan minőségre tudja javítani az írását hogy a Cherubion, Gold Book (ide lenne jó bekavarni egyszer), vagy az Alexandra kapkod utánad.

Hibák. Hadd szóljon:

1, A Down kór már kora magzati stádiumban szinte 100%-an kiszűrhető. – A feleségem későn szült, minden gyerekkel végigizgultuk a vizsgálatot. Azt hiszem ez a vizsgálat kötelező, pont a tragédiák elkerülése végett.

Magyarul ilyen helyzet nem fordulhat elő a valóságban, az anyának tudnia kell a kórról, még szülés előtt.

2, Éveken át gyűlölködik az anya, holott már az ellenszenv kialakulásakor intézetbe adhatta volna. Nem elfogadható a szituáció.

3, Neveltetésünk, genetikai örökségünk nagyon erősen legátolja a gyilkosság elkövetését. Ez a gátlás még fokozódik, amikor vérrokonról, sőt saját gondozású gyerekről van szó. – Férfi vagyok, de jóindulatú közönyöm a gyerekcsomag etetése, gondozása közben szeretetté változott, sőt, fájó hiányérzetem van, hogy többé nem lehet benne részem (nem vagyok túl anyáskodó típus, pont olyan bunkó kan vagyok, mint minden férfi)

Nem elfogadható a gyilkosság érzelemmentes leírása, legalábbis semmiképpen sem tipizálható. Ez a nő beteg, be kellene zárni, viselkedése egyáltalán nem jellemző sorstársaira. Itt lépne fel az árnyaltabb ábrázolás hiánya. Ha gondolatokat írsz le, akkor elvárás egy vívódás, egy gyötrődés leírása.

4, Szenvedélyből elkövetett gyilkosságról van szó, amit hidegfejűen kiviteleznek. Oka sincs a gyilkosságra, mert intézetbe is adhatja. Ha viszont hidegfejű a gyilkos, akkor miért dugja hurokba a nyakát, miért nem próbálja balesetnek ábrázolni: folyóba löki, bedob mellé egy hajszárítót a kádba stb. Többszintű ellentmondást érzek, ami nem elfogadható.

5, Ezt már Andrea is írta, de én is megemlítem, hogy nagyon szépen leírtál egy megható eseményt: egy szeretettől túlfűtött, mondhatni boldog gyermek lerajzolja, mennyire oda van az anyjáért és milyen jól érzi magát a bőrében. Azaz bizonyítod hogy a gyerek nem hidegült el az anyjától, holott valamennyire meg kellene éreznie a gyűlöletét. – Pszichológiai vizsgálaton azzal kezdik, hogy rajzoltatják a gyereket, ebből következtetve arra, hogyan bánnak vele. Debil ide, Down kór oda, a rajzból kiderül a valódi állapot.

Magyarul hiba és nem elfogadható ennyire felhőtlenül boldog gyereket ábrázolni.

Mielőtt félreértenél, elmondanám, hogy kitűnő novellát írtál, bár van benne némi javítanivaló. Nagyon sok agyoncsillagozott novellát szét lehetne szedni hasonlóan, bár nem szokás, bebizonyítva mennyire közepes mű (természetesen az én írásaimat is). – Pl Maggoth elérte, hogy ilyen minőségben vesézik a karc legkiműveltebb elméi de ő fanatikusan akar jól írni, és bírja a kritikát.

Még pár megjegyzést, ha megengeded.

Ha provokatív írást teszel föl, rendkívüli alapossággal gondold át, vagy így jársz, mint most.

Ne írd azt, hogy nem javítod, vagy gondolod át a javaslatokat, mert azt fogod vele elérni, hogy egy kanyi hozzászólásod sem lesz. Gondolj bele, én pl olyan bő órát dolgoztam ezen a hsz-n, de ha figyelmen kívül hagyod, soha többé nem fogom tenni.

Még egyszer leírom. Jó a novellád, és további nagy kalappal minden jóból.

sze, 2011-02-02 10:30 menma

menma képe

Nem akartam senkit megbántani, provokálni. Ezúton elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, olyat írtam, amit nem lett volna szabad. Kezdőnek tartom magam, annak ellenére, hogy nem éppen ma kezdtem próbálkozni az írással, de a besorolásom rátok bízom. :)

1. Olvastam én is egy erről szóló cikket, miszerint ezt a betegséget még magzati korban lehet diagnosztizálni, viszont találkoztam olyan állításokkal is, hogy a vizsgálatok nem mindig pontosak. Persze ez még nem mentség a helytelen megoldásra, de úgy gondoltam, a történet így is megállja a helyét.

2. Jó, intézetbe adom, de akkor hol a sztorim? XD

3. A gyilkossággal kapcsolatban igazad van. Ha így is hagyom a jelenetet, legalább magyarázatot kellett volna rá adnom, miért nyugodt, vagy előtte leírni egy csinos kis dühkitörést.

A többi dolog is elég instabil, de tényleg nem akartam belebonyolódni a részletekbe. 

Nagyon köszönöm a hozzászólást és a bátorítást! 

sze, 2011-02-02 10:51 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Nyírd ki a férjet :D

Komolyra fordítva a szót, ha előveszem az empátiám, akkor sokkal valószínűbb, hogy az anya a gyerek helyett az apa ellen fordul, hiszen az magára hagyta. Teljesen elzárkózott, és nemcsak  a közös gyermektől, és a vele kapcsolatban felmerülő, napi szintű megpróbáltatástól, hanem a saját feleségétől is. Attól a nőtől, akit állítólag szeretett.

Ezt a nők majdhogynem megcsalásként élik meg.

Az elhagyatottság érzése plusz a gyermek állapota feletti bánat nagyon jóféle kis pszichózist eredményezhet, depláne, ha az anya amúgy is hajlamos a depresszív megnyilvánulásra. Bőven belefér a kórképbe, az éveken át elhanyagolt nő hirtelen, erőszakos indulatkitörése, vagy akár az éveken át dajkált sérelmek megtorlásaként kidogozott bosszú.

Szintén a pszichiátriai osztályon szerzett tapasztalataimra hagyatkozva mondom ezt.

 

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

sze, 2011-02-02 10:59 menma

menma képe

 Most akkor a férjet? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Teljesen összezavartok XD

sze, 2011-02-02 11:08 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Jaj, dehogyis akarunk összezavarni.

Egyszerűen csak én a férjet ölném meg. :D Pusztuljon a gyalázatos! (bocsi fijjug)

Te viszont úgy alakítod át, ahogy neked tetszik, amerre te akarod elvinni a történetet.

Az, hogy törpölünk veled -érted és az írásodért-, azt jelenti, hogy a sztorid megmozgatott bennünk valamit, hogy felkeltette az érdeklődést, amit nagyon is meg kell becsülni.

Annál rosszabb nincs egy író számára, ha semmilyen visszajelzést nem kap.

 

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

sze, 2011-02-02 12:45 krystohans

krystohans képe

 Nekem a szomszéd kislány kontrasztja elegendő magyarázat volt. Hozzá a rajz, ami csak egy ábránd maradhat az odakint bicikliző valósággal szemben. Néha olyan kicsi is elég...

Ha én most csak ábrándozhatnék róla, hogy történeteket írok, mert azt is folyton elfelejteném, hogyan kell lerajzolni  nevemet, lehet, okkal haragudhatnék anyukámra amiért a világra szült, és nem orvosolta még idejében. Legkésőbb, amikor ráébredt, hogy egész életemben szenvedni fogom, hogy a vágyaim és a lehetőségeim között áthidalhatatlan a szakadék. Itt abban a momentumban láttam a fejlődést, hogy amíg az anya addigi véleménye az, hogy a gyermeke nem is érti, hogy csökött (az ő bánata is az enyém), a rajz kegyetlenül közli a tényt, hogy nem így van: szerető családot kíván, pilóta szeretne lenni, mikor még a biciklizés, és a tagolt beszéd is elérhetetlen cél.
Erre nem ad megoldást egy intézet, az a kegyetlenség netovábbja lenne így.
Persze lehet, hogy ezeket csupán én képzelem bele a sztoriba, de ha jól tudom, ez az egyperces lényege: Az író a történet minimumát, az olvasó a képzelet maximumát adja hozzá.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 12:33 Mab Tee

Mab Tee képe
5

Akkor itt és most szállnék sok hozzászólóval vitába. Két gyermekem van, a kisebb most múlt egy éves.

Lasur írta, hogy van Down kórra vizsgálat: így igaz, de közel sem 100 %-os. Most lapozom, hogy milyen általános szöveget írtak rá a papíromra: " a szűrővizsgálat érzékenysége 90 %-os, a fals eredmény 3 %-os". Ezzel azt akarom kihozni, hiába minden vizsgálat, hiába mondják az orvosok, hogy a magzat egészséges, a gyerek attól még születhet Down-kórósnak. A történetből én úgy vettem le, egészséges gyereket vártak, simán el tudom képzelni, hogy a vizsgálatok nem utaltak problémára. Manapság például az is előfordul, hogy a nyílt gerincet nem veszik észre az ultrahangon, ami durva.

Többen kifogásolják a karakter egyszerűségét, egysíkúságát. A válasz: szülés utáni depresszió, amit nem kezeltek. És téves az az elképzelés, miszerint a szülés utáni depresszió a szülés után jön ki azonnal, vagy néhány hónapra rá éri el csúcspontját. Nem kellenek ide nagy szenvedések, hatalmas érzelmi vonalak. Nincs ilyen, csak a fásultság, a tompultság és a tehetetlen düh, ami benne van ebben a történetben.

Miért várjátok a jogosan betegnek nevezett főhőstől, hogy észrevegye kisfia rezdüléseit? Nem fogja észrevenni magától.

A főhős környezetének hatalmas hibája, köztük a férjé, hogy nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, mi megy végbe az asszonynál, hogy nem tettek semmit ellene. Egy nagyon beteg nem fog magától pszichológushoz menni. Ez vezetett a tragédiához. Ilyen manapság is sok fordul elő, sajnos. A főhőst éppen ezért nem börtönre fogják ítélni, hanem kezelésre.

A nő nem egyszerű, mint egy szög, csak annak tűnik.

A félreértések elkerülése végett: a gyilkosság az gyilkosság, és mint emberellenes cselekedet elítélendő.

Krystohans által is felvetett önzéshez: van, amikor döntést kell hozni, ami önzésnek tűnik, de egyfajta sajátos logikán alapul. Például, ha egy apától megkérdezik az orvosok: ki maradjon életben, az anya vagy a születendő gyerek? Persze, mindkettő, de van, amikor ez nem kivitelezhető. Kérdezem a férfi hozzászólókat: Hogyan döntenétek? Bárhogy is döntötök, önzésnek fog tűnni. Pedig megpróbáljátok logikusan átgondolni, már ahogy egy ilyen helyzetben lehetséges. Sose kelljen ilyen döntést hoznotok!

A főhős is a saját beteg logikáját követte. Az már más kérdés, neki lett volna esélye másképp dönteni, csak kellett volna valaki, aki elmondja neki, vagy segít neki. De ez nem menti fel a főhőst a tette alól.

Számomra Menma írásában minden benne van, ami ehhez kell. Ez egy mindenféle szempontból nézve is szörnyű tragédia. Értékelem Menma, hogy hozzányúltál. Bár van még mit  csiszolni rajta, az öt darab csillag jár az én szerény véleményem szerint.

Bocsi a hosszú véleményért.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

sze, 2011-02-02 13:19 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Csipetnyi ellenvélemény:

- ha a helyzet válságosra fordul, az apát úgy kiküldik a szülőszobából, mint a sicc. Az égegyadta világon nem kérdeznek tőle semmit sem

- a jelenlegi egészségügyi rendelkezések szerint mindaddig, amig az anya menthető -depláne, ha a magzat elvételével javulnak a túlélési esélyei-, az ő javára döntenek, akkor is, ha a magzat életképes lenne, vagy az apának más az akarata!!!

- ebből következik, csak és kizárólag abban az esetben döntenek a magzat mellett, ha az anyát élettel összeegyeztethetetlen sérülés éri; ilyenkor sürgősségi császármetszéssel veszik ki a magzatot a méhből, tehát, az apának nem kell döntést hoznia, hiszen meg sem kérdezik

- ha baleset történik, és az anya illetve az élő gyermek is súlyosan sérült, szintén nem kérdezgetik az út szélén toporgó apukát, az elsősegélynyújtás rendszerében lefektetett egyértelmű szabályok szerint járva el azt mentik, akinek nagyobb esélye van az életben maradásra

- a szülés utáni depresszió valóban súlyos állapot, és a környezet közömbössége súlyosbítja azt. A sztoriban vázolt szituáció azonban nem lehet gyermekágyi pszichózis- hiszen akkor már az alig pár napos babát megfojtotta volna-, és szülés utáni depresszió, vagy az úgynevezett GyES- betegség sem. Ugyanis az említett kórképek egyik tünete, hogy az anya kirívóan elhanyagolja a gyermekét! Esze ágába sem jutna mesét olvasni neki, hiszen valóban súlyos esetekben az anyák teljesen közömbösek, arra sem képesek, hogy rendesen ellássák a gyereket, megfürdessék vagy tisztába tegyék. Még meg sem szoptatják őket, nagyobbacska gyerekek nem ritkán éheznek

Az általad felállított elmélet több helyen is megbukik.

Az empátiád teljesen érthető; anyaként én magam sem maradok közömbös, de ápolónőként más szempontokat is figyelembe tudok venni.

Mind a gyermekágyi pszichózisra, mind a szülés utáni depresszióra volt példa a betegeim között. Az előbbinek sajnos valóban gyilkosság lett a vége.

Írtam is róla itt a Karcon valamikor.

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

sze, 2011-02-02 13:46 krystohans

krystohans képe

 Bár ez már eléggé offos téma, szerintem itt tipizálás folyik. Akkor lenne értelme, ha az egyperces bármiféle konkrét diagnózisát adná az anyukának. De épp az az egyik felhozott ellenvélemény, hogy túlságosan is elhanyagolt az anyuka bemutatása, nincsenek érzelmek, motivációk bemutatva, csupán tényközlés történik, súlyos elhallgatásokkal. A fenti eszmefuttatások tehát csupán spekulációk, szakmai, tapasztalati ismeretekből építkezve. Attól függően, hogy el akarjuk-e fogadni a leírtakat vagy sem, egy hihető anyukát építünk fel magunkban, vagy egy hiteltelent, akit utána gyorsan megtagadhatunk.
Mivel a mű valóban nyitva hagyja azt az alapvető kérdéskört, hogy ebben a tragédiában az anya elítélendő, vagy gyógyítandó-e, bocsánatos, vagy megbocsáthatatlan-e a tette, stb., aktív utánagondolást igényel.
Az ilyen írás maga ellen fordítja az olvasóját, hiszen a kényelmes, feltálalt értékítélet  helyett kutya kemény  állásfoglalást követel. Ez a szembeállítás egyéntől függően akár agressziót is kiválthat, sőt, akár a mű írójára is kivetülhet. (No, meg azokra, akik az övétől eltérő értékítéletet hoztak)

Ezért bátor dolog egy ilyen témát ezzel a direkt módszerrel közönség elé bocsátani, de még kommentelni is. Attól viszont óvnék, hogy tényként kezeljünk le sem írt dolgokat. Egy elképzelésnek jó a depresszió, vagy a nagyon alacsony intelligencia, de ez már nem az írásmű része, hanem a saját képzeletvilágunk alkotása!  :D

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 14:38 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Jól látod; valóban, a képzettségem miatt nem vagyok képes az egészségügyi szempontoktól elvonatkoztatva értékelni, hiszen nekem személy szerint hiányzik a pszichológiai háttér kidolgozása ahhoz, hogy a karakter hiteles legyen. Ez nem azt jelenti, hogy tényként kezelek ki nem mondott, le nem írt dolgokat, csupán jelzem, hogy miért hiányoznak nekem azok a bizonyos le nem írt dolgok.

A téma súlya miatt, van, ami sajnos nyilvánvalóan nem fér bele az egyperces kategóriába; vagy nagyon ügyesen kell felépíteni a sztorit és jól adagolni az információkat ahhoz, hogy ezen a ponton se sántíton a történet, vagy -és ezt tanácsolnám Menmának leginkább-, feküdjön neki és kerekítsen belőle egy ütős novellát. Készüljön fel a háttéranyagból; olvasson, kutasson, kérdezzen.

 

 

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

sze, 2011-02-02 15:39 krystohans

krystohans képe

 Az már csak gyakorlásnak se rossz, és én is szívesen olvasnám kibővítve a szubjektív álláspontjával.

Menma: Felhívás keringőre :D!

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-02-02 16:29 menma

menma képe

 Megfontolandó :)

sze, 2011-02-02 16:08 Sren

Sren képe

Nagyon igaz, itt mintegy közös nevezőre hozva a két szakma - pontosabban, hivatás - szempontjai: hiányzik a pszichológiai háttér ahhoz, hogy a karakter hiteles legyen. Magyarul: ha íróként egy kicsit is adsz a melódra, soha ne írj olyasmiről, amit nem ismersz. Járj utána, éld át, vedd fel a szerepét, mint ahogy a profi színész felveszi a karaktert, különben a büdös életben nem jössz át a vásznon. Aki hivatásszerűen foglalkozik írással, igenis járjon utána a témának, akkor is, ha amatőr. Az, hogy "de én márpedig az olvasó fantáziájára bízom", ezen a szinten nem más, mint olcsó kifogás. Aki így gondolkodik, csakugyan járjon fanfic-oldalakra villogni.

Menma, az írásodnak - a helyesírási és stilisztikai hibákon kívül - egyetlen nagy hátránya van: tényleg nem hiteles. Most jöhetnék én is azzal, hogy milyen érzés volt a karomban tartani legelőször a fiamat, és ha Down-kóros lenne, akkor is imádnám... Ám nem lennék hiteles én sem, mert ez mindenkinél más lehet, és tényleg vannak emberek, akik sokkal primitívebbek, sőt ez az emberalattiság még a természetes ivadékgondozó ösztönöket is elnyomhatja bennük. De Te még ezt sem ábrázoltad. Mondhatni, baromi lazán vettél egy igen súlyos témát.

Ami viszont jó hír: a Karcostársak figyelnek rád. Most még. Javaslom, készíts egy kivonatot a hozzászólásokból, ami kifejezetten az írástechnikai dolgokról és a hiteles történetvezetésről szól - sok kollega mondott nagyon komolyan megfontolandó dolgokat, amelyeknek még magam is hasznát venném! -, és ezek figyelembevételével dolgozd át a történetet, illetve írj újat. Ez csak egy jótanács. A kollegák a következőt még érdeklődve fogják várni; de ha azt látják, hogy "köszi a hozzászólásokat" címszóval kibújsz a meló alól, és továbbra is ugyanazt adod más köntösben, az érdeklődés csökkeni fog. Szerintem vedd a következő lépcsőfokot, és nyugodtan támaszkodj azokra, akik korlátot adnak a lépcső mellé, mert ha adják, az azt jelenti, érdemes. Ennyi hozzászólással végtelenül gazdag vagy.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2011-02-02 15:47 Mab Tee

Mab Tee képe

Az általad felsorolt ellenérvekkel kapcsolatban: az első négyet nagyjából elfogadom, bár az előző hozzászólásomban az ehhez kapcsolódó rész lényege inkább az önző döntésekhez kapcsolódott. Írhattam volna más, jobb példát is, igazad van.

A szülés utáni depresszióval, vagy a GYES-betegséggel (Ilyen idióta elnevezést! Bocsánat.) kapcsolatban az a véleményem: nem biztos, hogy a beteg az összes tünetet produkálja. Te is úgy fogalmaztál, az egyik tünete. Tény, és igazad van, hogy általánosságban az a jellemző, amit írtál, ezt veszik észre a legjobban.

A főhős ebből a szempontból nézve a veszélyeztetett kategóriába esik. Valószínűleg átesett a gyerek születése után ezen, de nem kezelték. Valahogy túljutott rajta egyedül, megpróbált normális anyaként élni. Közben férje elhanyagolta. A depresszióba vissza lehet esni kezelés híján. Hullámvölgyek jönnek-mennek. Jön az önértékelési probléma, fásultság, végül bumm, bekattan. Vagy öngyilkos lesz, vagy gyilkos, vagy mindkettő. Az általad leírtakkal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a többség olyan, amit leírtál, ebben igazad van, elfogadom.

Embert próbáló dolog lehet ilyen betegekkel foglalkozni, meg egyébként betegekkel foglalkozni a mai helyzetben.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

sze, 2011-02-02 13:16 menma

menma képe

 Nagyon köszönöm a véleményt! Egyáltalán nem zavar, hogy hosszú. Szeretek olvasgatni :)

Magához a történethez már nem tudok mit hozzáfűzni. Annyi komment van, hogy alig érkezem kapkodni a fejem.

Tudom, hogy vannak benne hiányosságok, remélhetőleg idővel ezeket képes leszek pótolni, csiszolni a fogalmazást. A tanácsokért ezer hála, igyekszem azokat megfogadni.

sze, 2011-02-02 15:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egy kiegészítés: tudtommal a Down-vizsgálat 35 felett kötelező, éppen ezért a Down-kóros gyerekek 90%-a születik 35 év alatti anyától. Vagyis adott esetben még a vizsgálat elrendelését sem kérték. (Mondjuk kétféle vizsgálati módszer van, az egyiket gyakorlatilag a terhesség 6. napján el lehet végezni, a másik a 3. hónapos, ha jól emlékszem.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-02-02 15:58 Mab Tee

Mab Tee képe

Az amniocentesisre, magzatvíz-vizsgálatra gondoltál? Igen. De 35 év alatt és felett mindenkinek kötelező az AFP vizsgálat a 16-18. héten, és ha ez normális, akkor nem küldik a kismamát további vizsgálatokra. A magas AFP utalhat rendellenes elváltozásra, ám írtam, hogy hány százalék az érzékenysége ezeknek a teszteknek.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

sze, 2011-02-02 13:12 Maggoth

Maggoth képe

"értelmes szempárja mindig vidáman csillog." - ez így nagyon esetlen, inkább a tekintete mindig értelmesen és vidáman csillog

" Karjaimba veszem" - A karomba veszem... páros szervek egyes számban

"Lábai veszettül kalapálnak," - ugyanez a szitu - A lába veszettül kalapál...

 

A hangulatról: nekem átjött. Ez itt az az eset, amikor valaki egyik pillanatról a másikra megkattan, ilyesmi pedig nap mint nap megtörténik. Hétköznapi embereknél egyszer csak minden ok nélkül elszakad a cérna, és lemészárolják a körülöttük élőket, anélkül, hogy meg tudnék indokolni, miért tették. Ehhez nem kell bonyolult jellemrajz, csak egy töréspont, és mindegy, hogy egy csalódott anyukáról beszélünk vagy egy szürke hivatalnokról. Kiválthatja egy rajz is.

Nem állítom, hogy ez egy eget rengető írás, de pontosan átadta, amit akart, bár Menmának biztosan lesznek ennél jobb művei is. Szal, nem tudom, mi ez a nagy vita itt, jellemekről meg túlzott egyszerűségről, az emberek gyakran pont ilyen primítívek, és ennyi, a többi csak szócséplés.

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2011-02-03 18:47 Roah

Roah képe

Nem tudom, hogy miben tudok neked segíteni, de őszinte leszek; vetközők egy kicsit. ;)

Elolvastam a hszek nagy részét, de nem mindet, lehet, hogy amit mondok most, az már elhangzott feljebb.

Belekezdek, jó?

A gondom az első mondattal van.

"A mai napig sem tudom szavakba önteni azt az érzést, mikor megtudtam, hogy a fiam korcsnak született. Down-kóros."

Ezt a degeneratív elváltozást, születési rendellenséget már a terhesség korai szakaszában ki lehet mutatni. Dóri talán sokkal okosabban el tudná ezt a folyamatot magyarázni neked, de nagyon kevés a hiba százaléka annak, hogy a vizsgálat téved, illetve a baba "váratlanul" ezzel a betegséggel születik a világra. Farkastorokkal már találkoztam, ami aljasul megbújva derült ki a szülőszobán, de ezt az elváltozást már sebészeti műtétekkel, fogászati beavatkozásokkal gyönyörűen, esztétikusan tudják korrigálni.

Sok szomszéddal találkoztam már, és az egyik családnál született ezzel a kórral egy kislány. A szülők tisztában voltak vele, hogy a baba nem lesz egészséges, hamar értesültek róla, és egy pillantig sem bánták meg a döntésüket. Katus egy tündéri leányzó, nagyon értelmes, és boldog, a betegségéhez képest hihetetlen dolgokat produkált.) Tehát itt nekem már nagyon billeg a történet hitelessége, szükség lenne egy apró utalásra a vizsgálatról, vagy ilyesmiről.

Aztán ezekre a kérdésekre kerestem a választ:

Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy a gyerek Down kórós?

Miért gyűlölte ennyire a gyerek fogyatékosságát? Talán szégyelte?

Miért látta tökéletesnek a szomszéd kislányát?

Miért a gyerek külsejére helyezte a hangsúlyt?

Kivételesen sok tanácsot kaptál a többiektől. Egytől-egyig a hasznodra lesz, mert a szufla valóban meg van benned. Érdekes témát választottál, a kádas rész ütős, és eszembe is jutott róla egy anya tragédiája, ami néhány évvel ezelőtt történt. (Nem tudom, ki emlékszik az esetre, a kislány halálos beteg volt, pokoli fájdalmak kínozták, amit nem tudtak az orvosok sem csillapítani már, az asszony pedig zokogva eutanáziát követett el rajta a kádban. Szerintem ennyi is elég belőle.) Azt hiszem, én a lelkem mélyén ezzel az esettel azonosítattam a művedet.

Hajrá a következőhöz, ügyesnek tűnsz, szóval csak így tovább. :)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-02-03 22:53 menma

menma képe

 Valószínűleg újra fogom írni, és a kibővített változatban választ adok a kérdésekre.

p, 2011-02-04 10:05 Roah

Roah képe

Menma, ugye nincs gáz? Olyan pókerarccal mondtad.

A biztonság kedvéért itt hagyok neked egy ilyet. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=uwIGZLjugKA

Ez lenne a pacsi, vagy kézfogás. Hm? :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2011-02-04 12:10 menma

menma képe

 Dehogy! Csak loholtam, mint a fene, épp, hogy érkeztem bepötyögni a mondanivalóm. Van, amikor fel sem tűnik, hogy akaratom ellenére bunkó vagyok. A linket sanja nem tudom megnézni, valami hülye vírus nem enged belépni a youtube-ra, de azért köszönöm. :)