A születés misztériuma

Csillagos éjszakákon néhány milliomod másodperc az egész; nem tudjuk biztosan.
A folyamat egy, az emberi szem számára érzékelhetetlen, zöldes fényű villanással kezdődik. Néhány nagyobb és számtalan kisebb fluoreszkáló gömb keletkezik; ezek körkörös mozgásukban hol annyira felgyorsulnak, hogy egyetlen tojásdad formába olvadnak, hol mintha a levegőbe dermednének – közvetlen környezetükben az idő és tér természete megváltozik. Az ötödik (egyesek szerint hatodik) látszólagos mozdulatlanság után két alak rajzolódik ki. Az első fekete, torz, nyers, primitív erőt sugároz; szemében a korábbi zöldes fény, düh, gyűlölet. A másik a fekete alak mellkasa, szíve tájékáról válik le; fehér, karcsú, kecses, arca márvány, a legpontosabb a legegyszerűbben kifejezve: szép. Harcba bocsátkoznak. A fekete alak egyik kezében pörölykalapács; hadonászik, csapkod, esetlenül, szélesen csépli a semmit; szabad kezével sután próbálja megmarkolni a fehér alakot. Ez kígyózik, tekereg, körbetáncol, könnyedén hajolgat el. Aztán egyszerre, talán véletlenül (de hát mégsem, hiszen mindig így történik) a fekete alak eléri a másikat; a kalapács feje, ahol a durva felületű oldalak a csúcsban találkoznak, megcsípi a sápadt testet. Seb nyílik, egy csepp zöldes vér fakad. A fehér alak mintha nem hinné el, hogy ez lehetséges, a következő csapás elől éppen csak sikerül kitérnie. Szárnyai nőnek, felszáll; fegyvere kristályos ragyogású, kétélű kard. A fekete alak komor óriássá hatalmasodik; sötét, idomtalan kolosszus, kitakarja a fél eget, eltünteti a holdat. A küzdelem elkeseredett. A fehér alak ráébred, a másik lankadhatatlan; az idő (a néhány milliomod másodperc) annak kedvez: ahogy az egy iszonyatos, a fél univerzumon végigszáguldó suhintás után a saját erejével szembeni tehetetlenségében kifordul, keresztüldöfi. A fájdalom egyszerre járja át őket, döbbent értetlenséggel merednek egymásra. Megrogynak, leomlanak a rothadó avar vagy az alvó füvek langyos párájába. Elvesztik színük, formájuk: apró, nedvesen csillogó tömlőcskék keletkeznek; a tömlőcskék egymásba csúsznak, összeilleszkednek.
Az új test megmozdul, a talajba fúrja magát. Elnyerte az általunk is ismert földigiliszta alakot.

Aiszóposz modorában:
A mese bizonyítja, hogy világunk legjelentéktelenebb lényei, egy féreg, egy pondró, vagy épp egy földigiliszta születésének hátterében megmagyarázhatatlan, kozmikus események állnak.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-06-07 17:39 Sren

Sren képe

Egyrészt - kérlek, nézd el nekem! - Geszti Peti zseniáliskáinak egyike jut eszembe... Mit tehet a sejt, aki mit se sejt...
Másrészt pedig, hogy Dóri és Könyvsárkány mint biológusok, mennyire fognak ennek örülni... :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2014-06-08 08:20 neduddgi

neduddgi képe

Köszönöm a feltétet!

Oh, hát ezt én elnézem!...:-) Ha ilyen asszociációk vannak, már megérte. (Bennem is zakatolt sok Geszti-találmány anno.)
Azt hiszem, tudom ki a "Könyvsárkány", nyomoztam.:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

v, 2014-06-08 09:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, egy tipikus haha-novella - az elején rejtélyesen fogalmazol, az olvasó rá ne jöjjön, mi a szitu, a végén meg "haha, ez a gilisztákról szól" :) Gyerekbetegség, majdnem minden szerző átesik egy ilyen novellán, gyakorolni nagyon is megteszi. :) Fogalmazni tudsz, most már jöhetnek a komolyabb, egyedi témák. Hajrá!


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-06-08 11:59 neduddgi

neduddgi képe

Köszönöm a biztatást!
Szégyenlem magam, meg sem fordult a fejemben a nevettetés szándéka. "Írói" hiba.:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

v, 2014-06-08 09:18 Könyvsárkány

Könyvsárkány képe

Megidéztek, hát itt vagyok ^^
Elolvastam ma is a történeted, tegnap már szemeztem vele, de meg kell valljam, egyik alkalommal sem értettem igazán. Valószínűleg velem van a gond, és valamilyen háttér információ hiányzik ahhoz, hogy megértsem teljes mértékben.
Gondolkodtam azon, hogy esetleg egy földigiliszta párzás érdekes leírásával van dolgom, de akkor meg nem értem, miért kell ilyen jing-jang szerűséget belevinni, hiszen hogyan mondhatod két hímnős példányra, na ő lesz a nő, ő pedig a férfi? Mondjuk bizonyos puhatestűek esetében még megérteném. Persze, ott van, hogy mivel kölcsönösen megtermékenyítik egymást a fehérbe lesz egy kis fekete és vice versa...
No mindegy, talán máskor, több/kevesebb kv-val. :)

v, 2014-06-08 12:03 neduddgi

neduddgi képe

Húha, én nem rád gondoltam "Könyvsárkány"-ként... Szia!:-)
A biológiai részében nem mélyedtem el, nem is ez volta lényege (szándékom szerint). --- Kicsit meglepnek a reakciók, végig kell gondolnom, ezek szerint nem tudtam világossá tenni a koncepciót...
Hüpp-hüpp...
:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

v, 2014-06-08 12:42 Könyvsárkány

Könyvsárkány képe

Ebben az esetben szabad megkérdeznem, hogy kire is gondoltál?

v, 2014-06-08 19:46 neduddgi

neduddgi képe

Természetesen. Polgár Veronikára. Azt hiszem, ő is biológus, és láttam máshol is.
Remélem nem hoztam egyikőtöket sem kellemetlen helyzetbe ezzel...

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

v, 2014-06-08 09:35 Giskard

Giskard képe

Miután már tudom, hogy gilisztákról szól, második olvasásra rá kéne döbbennem, hogy tényleg. Valahogy nem sikerül.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-06-08 12:03 neduddgi

neduddgi képe

Sajnálattal értesülök erről.:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

v, 2014-06-08 12:36 Howel

Szia!

Nagyon jól tudsz fogalmazni - legalábbis én úgy látom.
De akárhányszor olvasom is el ezt a művet, nem értem. :D

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-06-08 19:48 neduddgi

neduddgi képe

Megsúgom, figyelj! De titokban tartjuk, jó?:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-12 05:55 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Az utolsó mondat talán túlírt, és nem is hajaz az általam ismert Aiszóposz-fogalmazványokra. Szerintem az Ő modorában így hangzana: A mese bizonyítja, hogy világunk legjelentéktelenebb lényei, egy féreg, egy pondró, vagy épp egy földigiliszta születésének, hátterében megmagyarázhatatlan, kozmikus események állnak.

Bár itt bizonytalan vagyok, egyrészt, mert nem jutna eszembe ebben a stílusban fogalmazni, másrészt, mert maga a történet nem emlékeztet a nagy mesemondó elbeszéléseire. (legalábbis engem nem). Az ötlet egyébként jó, és kíváncsi volnék, hogyan írnád le ebben a modorban az ember szülstésének misztériumát.

cs, 2014-06-12 10:07 neduddgi

neduddgi képe

Társszerzővé tettelek.:-)
Nagyon régen olvastam a meséit, és - látom az "Ő"-ből, nagyon tiszteled -, bevallom, engem nagyon idegesítettek a magyarázatok (hozzátéve: kb. minden huszadik esetben teljesen érthetetlen, miért arról szól, amit mond). Valóban, más a stílus, a betoldást a végére az értelmezési problémák miatt tettem.

Hm, az embert nem is említettem... Igazából az emberről is ugyanezt gondolom: mi is pondrók vagyunk, ha egy kicsivel távolabbról nézzük magunkat; és - én legalábbis így érzem, igen - lehet valami a csillagokban, a mindenségben, ami meghatároz minket. (Nem végeztem számítást, de minden harmadik írásomban így vagy úgy felbukkan ez.)
A megíráson nem gondolkodtam, az emberrel nyilván nem lehet ilyen kontrasztot csinálni, az ember születését eléggé komolyan kezeljük érzelmileg.:-)

Kösz a segítséget!.-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-12 18:18 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

"Társszerzővé tettelek.:-)"

Köszönöm a megtiszteltetést. Ezen felbuzdulva összevállogatam néhány fabulát egy szösszenetbe. Igyekeztem úgy formálni az egészet, hogy lásd, a tisztelet ellenére nagyjából ugyanaz idegsített a meséi olvastán, mint Téged. Valahogy az az érzésem, (remélem nem túl nevetséges) hogy Aisópos amolyan tárcaíró lehetett, illetve a mai tárcaítóknak fele meg: minden hétre egy mese. Nincs olyan ember, akinek ez összejönne. Így aztán be kerül olyan marhaság is, aminek neki lehet támaszkodni. A szép az az ilyenekben, amikor jó sokan neki is támaszkodnak.

p, 2014-06-13 11:18 neduddgi

neduddgi képe

:-)

Helyesbítenem kell: engem főleg az zavart benne, hogy a nyilvánvalót még egyszer elmagyarázza. Az egyébként érthető meséi önmagukért beszélnek, szerintem egy nem túl ingerszegény környezetben élő 10-11 éves gyerek is érti.
Nem néztem utána, nem vagyok benne biztos, hogy leírta. Az viszont biztos, hogy nem volt a mai értelemben vett "értelmiségi" közönsége, ezért kellett tisztázni a jelentést.

Hm, szerintem lehet ennyit írni hetente, Maupassant-nak sikerült. Igaz, gyorsan bele is halt.:-P

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef