Bogaras kis történet

Ez a bogár egyszerre ott sétált a könyvemen. Ahol azt írja: „A Gerbaud felé néztem, sötét volt, és hallgatott a vasrács”, aztán meg lefordult, átment a „bosnyákok”-on, és megállt a „felfelé”-nél. Megpihent vagy elgondolkodott. Én is el szoktam így gondolkodni, de nem más könyvében.
– Te bogár! – mondtam neki. Azt akartam kifejteni, hogy én ott tartok, „ahogy kezd hátulról gyönni az a majom, és elkezdenek bőgni ottan:”, vagyis a páratlan oldalon, annak is a legalján, azaz lapoznék megtudni, mit bőgnek annak a majomnak; ez a bogár meg a pároson, és nem mozdul. De hát bolond vagyok én, hogy egy bogárnak ezt magyarázzam?
– Ide figyelj, te bűzös pacsirta – kezdtem megint, minden meggyőződés nélkül. Mert nagyon is kényelmesen elhelyezkedett, valósággal beköltözött arra a „felfelé”-re, illetlennek tűnt zavarnom. Inkább megfigyeltem:
A katicához hasonlatos, talán kisebb. A hátán barnának túl világos, sárgának túl koszos, csillogó, kitines védőszárny. A lábai rövidek és feketék, mint éjfélre a szalonnasütő nyársak. A feje... hát fej ez?...
– Tulajdonképpen – kérdeztem – hogy nézel te ki? Mit gondolsz te magadról? Mit mondanak neked a nők, amikor találkoztok?
– Azt mondják – felelte –, nem a szépség számít, hi-hi...
De lehet, nem is mondta ezt, csak én úgy elképzeltem, hogy ezt mondaná. Azért mégis tovább beszéltem:
– Te meg ezt elhiszed, mi?
– Nem csak hogy elhiszem, tudom. A szájam figyeld, így, így (tényleg, mintha mozdult volna rajta valami elől), tessék, az íve, ugye, nemes és elegáns, akár egy lovagé, akár egy patríciusé. Más nem számít, oly' markáns ez a szívó szájszerv!
– Ha egyáltalán szívó szájszerv... Nem inkább valami rágó-izé ez?
– Szavak, szavak, szavak! Belebonyolódsz a részletekbe, és nem érted a lényeget.
Arrébb is totyogott egy „az”-ig. Volt valami lenézés ebben a totyogásban.
– Na persze, belebonyolódom... Ha annyira tetszel magadnak, miért röpültök állandóan a tükörnek? Nézegethetnétek magatok benne, ehelyett zümmögtök, kerengtek, aztán bumm!
– Láttál te már engem a tükörnek repülni? A cserebogarakról beszélsz, meg a legyekről, meg a hasonszőrűekről, pfujj! Egyébként!: „Hogy nézel te ki?”, „Mit gondolsz te magadról?”, meg a nők, ugye, hi-hi! Ránézel egy bogárra, és ezeket kérdezgeted; érdekes, nem?
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Semmit, semmit... Túl hangos voltam, he-he...
– Ha már elkezdted, mondd végig! Játszod itt nekem a bogár-pszichológust, közben meg fordítva állsz a szövegen!
– Ja, ha ennyire akarod! Hát van az a dolog, tudod, az orr, hi-hi.
– Gogol orra?
– Affenét a Gogolé! A tiéd, he-he!...
De bosszantóan tud ez röhögcsélni!
– Mi van az orrommal?
– Hát mi van, na! Egyszerűen mondva: nagy.
Megtapogattam az orrom. Nem nagy.
– Nagy – mondta –, és kicsit görbe.
– Hülyeség.
– De nem is ez a legnagyobb baj. Mert lehetne még így is az, amit sasorrnak hívnak... akár egy lovagé, akár egy patríciusé. De nem! Ez nem olyan, hi-hi!...
És nem csak ez a hi-hi volt, hanem röhögött is, hosszan és vaskosan. Megmélyítettem a hangom:
– Hát akkor én most becsukom a könyvet. Szép darab, keményfedeles, négy regény is belefért, nagyot fog szólni!
– Affenét fogod becsukni – mondta.
– Nem-e?
– Nem-e! Még az orrodat sem ismered, honnan ismernéd saját magad!
– Szóval nem fogom becsukni?
– Hát ide figyelj, te gnothi seauton-paródia! (esküszöm, ezt mondta!) Elpöckölhettél volna elsőre, elfújhattál volna. De eszedbe se jutott ilyesmi, ha-ha! Ehelyett elkezdtél beszélni hozzám. Megismerkedtünk, na, ezt már egy ilyen állapot, hi-hi. És te, te nem lapítanál össze senkit, senkit a világon, még ismeretlenül sem!
– Hát ismeretlenül nem is, az igaz.
– Cö-cö-cö, nagyszájú!... Nagyszájú, nagy orrú, hi-hi!...
Mély levegőt vettem, tüzelni kezdtem magam:
– Először is, bepofátlankodsz a könyvbe, megakasztod a történetet; másodszor, úgy beszélsz, mint a könyv, ettől meg én is úgy beszélek, megtapadt bennem a stílus, ezt én rettenetesen utálom, napokra elvesztem a saját hangom, ezen nem segít a kanalas orvosság vagy a Negro; harmadszor... mi is volt még? Ja igen! Hallottad már azt, hogy „Mert magamat kigúnyolom”...
Nem, nem hallotta. Finoman elrugaszkodott, és elszállt. Leírt egy zavaros félkört, aztán berepült a virágok közé.
Jól van, gondoltam, nem fogom én ezen idegesíteni magam. Minek idegesíteném magam, nem nagy az én orrom...

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2014-05-29 15:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Cyrano, eh? :D
"– Mit akarsz evvel mondani?" - ne tessék már ilyennel megakasztani az olvasót! Ezzel, azzal - elegánsabb.
"– Hát mi is van, na!" - oké, hogy a bogár-köznyelvet képezed le, de az "is" akkor is felesleg'-érzetet kelt. "- Hát mi van, na?" vagy simán "- Hát mi van?"
"– Nagy – mondta – és kicsit görbe." közbeékelés után tessék vesszőt használni! :P "– Nagy – mondta –, és kicsit görbe."


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-05-29 22:34 neduddgi

neduddgi képe

Köszönöm a javítást!

Cyrano?... Elhatárolódom a narrátortól, nekem bájos kis pisze orrocskám van!...:-D

Megbízom benned, elhagyom a "vv"-zést. Furcsa ez a két betű egymás mellett leírva, de én soha nem "zz"-zek élőben... (Kivéve amikor alszom, de azt nem írom le...)

Az "is" nem én voltam... Vagy igen? Idézett mű szerzője átbeszélt rajtam... A vessző elhagyásánál ugyanaz, ez a drága, kedves ember ezt csinálta, valami baja volt a vesszőkkel...(A "volt"-ot viszont imádta!)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-05-29 19:06 polgarveronika

polgarveronika képe
4

Kicsit tömöríteném, kicsit rövidíteném, az utolsó bekezdést pedig elhagynám. És akkor lesz egy egész kellemes egyperceske.
üdv!

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2014-05-29 22:35 neduddgi

neduddgi képe

Hát igen, kilógattam a lólábat... Én sem szeretem az ilyen okoskodó befejezést, de nem volt szívem kihagyni a "lapozni kell"-poént...
Megerősítetted kételyeim, átírom majd, köszönöm!:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-05 14:51 menma

menma képe

Nekem nagyon tetszett eme kis írás. Bírom a szerethető karaktereket, amellett pedig kellően humoros is.

cs, 2014-06-05 17:11 neduddgi

neduddgi képe

Köszönöm, menma!:-)

Akartam kérdezni már korábban, ki az avatárod? Nem valami olyasmi a neve, hogy Nora?...

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-05 17:23 neduddgi

neduddgi képe

Aha! Megnéztem közben, Honma Meiko, 15 éves, 147 cm, 36 kg.:-). Hasonlít egy danceroid alakra.

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-05 17:34 menma

menma képe

Az avatárom egy yaoiból van, még az animés korszakomból. A nevét azóta elfelejtettem, de most gyorsan rágugliztam. A neve Shuichi.

cs, 2014-06-05 17:49 neduddgi

neduddgi képe

Yuki a szerelme? És akkor fiú.
Lassan meg kellene tanulnom ezeket a manga-kategóriákat...:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-05 18:02 menma

menma képe

Bezony :D Ő a szerelme, és fiú mind a kettő. Bár épp ma gondolkodtam azon, hogy lecserélem a képet Menmára, egy másik anime karakterre.

cs, 2014-06-05 18:19 neduddgi

neduddgi képe

Pár percet most megnéztem belőle, az a furcsa (és érdekes), hogy az egész annyira Tonio Kröger-szerű. Ezért szeretem ezeket a japán dolgokat.:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

cs, 2014-06-05 18:59 menma

menma képe

Sajnos azt nem olvastam/nem láttam.

p, 2014-06-06 16:47 neduddgi

neduddgi képe

Furcsa lesz, amit mondok: ne kezdd el. Nagy valószínűséggel nem élveznéd, valahogy Mann nyelvezete rettenetesen megkopott vagy nehézkessé vált a mostani olvasóknak.

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

p, 2014-06-06 17:32 menma

menma képe

Nem feltétlenül. Nekem A kiválasztott kifejezetten tetszett.

p, 2014-06-06 20:23 neduddgi

neduddgi képe

Ajajj...:-)
Bocsánat, nem akartalak megbántani!... Csak abból indultam ki, hogy mostanság kevéssé népszerű, ahogy ír... vagyis hogy nincs mentség, azt hittem, nem ilyesmiket olvasol, szóval hogy kicsit bugyuta voltam, na... Bocsánat!
A Kiválasztottnál "szellősebb", és érdekes benne a két fiú kapcsolata.

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

p, 2014-06-06 21:07 menma

menma képe

Most viccelsz? Dehogy bántottál meg! :D