Hivatali kaland

Egy csípős januári reggelen a Munkaügyi Központ (a továbbiakban: hivatal) ajtaján belépve, a nagy tömeg meglep. A kormányzati kommunikációban a munkanélküliség csökken, úgymond kezelt probléma. Az januári időpontot, az előző év decemberben egy – hivatali léptékkel mérve – rövid és egyszerű eljárás után kaptam. A szürke, fagyos január, nem hivatali ügyintézésre való idő, nagykabát, sál, kesztyű (az ügyfeleknek vagy a kezükben a ruhatár, vagy izzadnak) jobb lenne az ilyesmit tavasszal, talán kora nyáron intézni. De helyzet most van. Nincs állás. Szorgalmas, korán kelő, feladatot kereső és megoldóként, próbálok kalandot fabrikálni ebből a helyzetből. Óvatosan várom, hogy az ügyintézőhöz kerüljek és gyorsan átessek ezen az egészen. A tömegben sokféle arc, mind fáradt, néhány ravasz mosolyú, de a többség unott, egy néhányan a panoptikumban is megállnák a helyüket. A sorszámom felvillan, és amíg az ügyintézőhöz érek, átfut bennem: a hivatalokat nem szeretem, nagy rendszerek, és mint ilyenek már leírták az embert, csak személytelen közönnyel aktázzák őket. Hamar meglepetés ér, az ügyemet gyorsan elintézik, és mint ügyfelet méltóságteljesen kezelnek. Mi történt? Lehet, hogy a hivatal megváltozott? Vagy egyszerűen ahhoz, hogy ilyen kalandot megéljünk, csak az a kedvező pillanat kell, hogy a hivatal és az ügyfél szinkronba kerüljön…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-05-31 06:43 Dana

Dana képe

Szervusz! Hiányolom a csattanót, a mondanivalót, kalandként sem tudtam a leírtak alapján megélni -- talán, ha picit jobban érzékeltetted volna a tortúrát, hogy miért utálja ezt az egész procedúrát a karaktered, vagy mi is volt a kaland -- mert az izzadságszagú várakozókat még nem tekinteném kihívásnak...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-05-31 10:07 Gitáros

Gitáros képe

Hú, mekkora kaland volt!

Az Indiana Jones-filmek forgatókönyvírói pakolhatnak, ilyen lélegzetelállító fordulatokban gazdag történetet ők az életben nem fognak tudni kitalálni!..DDD

Félretéve a hülyéskedést - bocsi - csak egyetlen kérdés merült fel bennem:
Mi a bánatért írtad meg egyáltalán ezt a kis - nem tudom, minek nevezzem - írást?

Mert egypercesnek nem jó, nagyon nem jó, annak ugyanis az a lényege, az ismertetőjegye, hogy mindenféle sallangtól mentesen, néhány mondatban felvázolja az alaphelyzetet, és egy nagy poén, egy váratlan fordulat teszi az egészet groteszkké, csavarossá, megmosolyogtatóvá vagy elgondolkodtatóvá...:)

Örkény István Egyperces novellák c. zseniális kis kötetét ajánlanám figyelmébe mindazoknak, akik arra "vetemednek", hogy egyperceseket írjanak. (Gondolom, ismered, ha igen, akkor azért vedd elő, és olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlékeidet, ha nem, akkor pedig azért, hogy valami fogalmad legyen erről az egész műfajról.)

Ugyanis egypercest írni - a közhiedelemmel ellentétben - a világ egyik legnehezebb írói feladata, mert az összes felesleges szót el kell tudni hagyni belőle, hogy a végére csak a lényeg maradjon, és persze ezen kívül még számtalan egyéb szempontnak is meg kell tudnia felelni.

Ez neked most nem sikerült - voltunk így már ezzel néhányan - semmi baj, írj, hosszabban, fordulatosabban, mindenféle témákban, és ha már úgy érzed, hogy baromi jól megy az írás, akkor - de csak akkor - térj vissza az egyperceshez, mint műfajhoz.

Üdv!

Miki

v, 2018-06-03 06:58 Roah

Roah képe

Nézd csak, mutatok egy novellát, régről, egy Karcostól, aminek a tematikája, kategóriája jobban közelít szerintem abba az irányba, ahova sejtésem szerint a tiéd is indult, csak nem ért oda. ;)

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/karl_rznjak/csak_remeny

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."