Irány Írország!

Mostanában többen megkérdezik, milyen volt a nyaralásom Írországban.
Nos, röviden.
A reptéren három sorban gyűjtötték az utasokat: EU, nem EU és menekültek. Természetesen a menekültek közé álltunk. Gúnyosan kérdezték, hogy mi is az, ami elől menekülünk. Mondtuk, hogy a hőség elől. Ez igaz is, hiszen itt akkortájt tombolt a kánikula. Repülésünk szinte eseménytelen volt. A szárazföld felett mindössze kétszer lőttek ránk, de csak egyszer találtak el bennünket. A pilótának sikerült a tengerbe csapódni valahol Calais és Dover között.
A vízen lebegtünk, amikor a személyzet egyik tagja váratlanul felfestette a „Canal Ferry” azaz Kanál Feri feliratot a gép oldalára. Kérték a jegyeket. Akinek nem volt, annak le kellett szállnia. A probléma hamar megoldódott. Jött egy hajó, ahol nem kértek jegyet, csak az értékeinket vették el. Nem is tudom, milyen nemzetiségűek voltak. Valami vegyi dolgokat szállíthattak vagy valamilyen gyógyszerterjesztő céget képviselhettek. Nagy fekete zászlójuk volt, közepén halálfejjel.
Szerencsére Dublinba vittek minket. Pont oda igyekeztünk. A környék leghíresebb rabszolgapiacán adtak el bennünket. Bevagonírozás után nyugatra indultunk egy higiénia- mentes marhavagonban, de nem aggódtunk. Írországban cukornádültetvény egy szál se. Meglepetésünkre valami kísérleti telepen raktak ki bennünket.
Már másnap négykézlábra kényszerítettek egy kőfallal körülvett legelőn és a füvet kellett harapdálnunk. Megkövetelték, hogy időnként olyasmit modjunk, hogy bheee.
Laci kissé beszéli a nyelvüket, azt mondta, sípot akarnak belőlünk csinálni (itt úgy írják: sheep). Zolival majdnem sikerrel jártak. Mikor félrenyelt egy marék füvet, percekig sípolt a tüdeje. Kareszt, az alaposan kifejlett termete és fekete fehér foltos ruházata miatt egy másik legelőre vitték. Igen, ott tehenek voltak. Barátunknak a gusztustalan testi sértést fejésig sikerült elkerülnie.
Kezdett olyan érzésünk lenni, hogy Írország nem nekünk való hely. Mesélhettek nekünk a zöld ruhás manók, hogy micsoda klassz zene szól az úgynevezett pabokban. És olyan fekete sört isznak az emberek, hogy hat korsó után már az ürülékük is elszíneződik. Én csak ötig jutottam egyszer, de hogy milyen lett, arra nem emlékszem. Betámolyogtam egy „golf club” selymesen füves területére, ahol találtam egy zászlóval jelzett kis gödröt. Abba végeztem nagy dolgomat. Majd aki beletalál azzal a kis fehér golyóval, és benyúl érte a gödörbe, no majd az tudni fogja milyen színű a székletem.
Találkoztunk egy Patrick nevű emberrel, aki egy keresztet tartott maga elé és közölte velünk, hogy kígyóbűvölő állást ne is keressünk a szigeten, mert ő az összes kígyót kitiltotta Írországból. Géza azonban most is beszólt, mint általában.
Na, ne mán! Az én kígyóm mindig velem van. Éppen két hete bűvölte meg egy holland lány!
Ezek után nyilvánvalóvá vált, menekülnünk kell. Felpörögtek az események. Egy lakatlan szigetre kerültünk, ahol csak egy kecske volt. Néhány évig maradtunk.
Reggel felkeltünk és imádkoztunk.
Imádkoztunk, hogy a kecskének legyen teje. Aztán megfejtük.
Délben felváltva kiabáltunk segítségért, este lefeküdtünk a kecske mellé. Felváltva. Meleg volt.
Végül egy kis csónak vett fel bennünket, amiben kb. négyszázan, ha lehettek.
A sötét tónusú útitársaink már majdnem hozzákezdtek Zoli elfogyasztásához, mikor az olasz parti őrség megérkezett.
Most itt vagyunk a Keletinél.
Jól bánnak velünk, bár a higiéniai körülmények a birkák közt jobbak voltak.
Azt mondják, Magyarországon nem maradhatunk.
A befogadható menekültek száma nulla fő.
Hát, így jártunk.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-08-29 15:57 Dana

Dana képe

A humor jó, a helyesírás, központozás, szövegtagolás viszont rontja az élményt. Tudom, úgy írod, mintha éppen mesélnéd, és nem tudom, ilyenkor illik-e figyelni a szóismétlésre, de abból is lehetne kevesebb.
Továbbá novellába nem illik ilyet írni, hogy "kb.". Szerintem.

Összefoglalva: tetszene a humor, de úgy érzem, összecsapod az írásaidat, márpedig a humor is megérdemli a rá fordított időt, belefeccölt energiát. Te nem így gondolod?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-08-31 11:32 nyilacska

nyilacska képe

Tovább súlyosbítja észrevételed súlyát, hogy ez a javított kiadás.
Feltétlenül körültekintőbbnek kellene lennem.

nyil

sze, 2016-08-31 04:16 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Megmosolyogtatott az írásod, a humor szerintem is jó - talán csak a kígyóbűvölőset éreztem soknak... vagy kevésnek, ahogy tetszik -, viszont a hibák nálam is lehúzták az élményt. Ott van rögtön a kezdés, ami egy kijelentő mondat, ezért nagyon zavar a végére biggyesztett kérdőjel. "Mostanában többen megkérdezik, milyen volt a nyaralásom Írországban?"
"Laci kissé beszéli a nyelvüket, azt mondja, sípot akarnak belőlünk csinálni" - itt meg valamiért jelenre váltottál.
A végére nekem sok volt a tőmondatokból és a szóismétlésekből is. Tudom, hogy szándékos, de akadt, ahol indokolatlannak éreztem a használatukat.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-08-31 11:39 nyilacska

nyilacska képe

A kérdőjelet a barátnőm javasolta az első mondatnál. Most már ex barátnőm.
A "Laci kissé..." szarvas hiba. Dühítő, hogy hiába nézem át többször is.
Kösz a javítást.

nyil