Pályaudvar

A Keletinél tuszkoltam le torkomon, az olcsó pizzámat. Hogy elüssem az időt, és addig se kelljen az ízével törődjek, a téren lézengtem. Egész korrektül felújították, és már a migránsok sem lepik el, mint néhány éve. Már csak a csöveseket és a drogdílereket kellene kipucolni…
Céltalan bolyongásomban, végül a négyes metró állomásánál állapodtam meg, ahol jókora ablakokon át lehetett letekinteni a peronra. Miközben lenyeltem az utolsó falatokat, egykedvűen néztem, az állomáson sürgő-forgó embereket. Eléggé ódzkodtam a gondolattól, hogy mindjárt én is a birkaként vonuló tömeg része leszek.
Már éppen mentem is volna lefele, mikor egy érdekes alakra lettem figyelmes. Ahogy fölülről ki tudtam venni, egy nem túl magas, szőkésbarna hajú, fürge léptű srác volt, teljesen fekete öltözékben, egy mogyoróbarna futártáskával, éppen olyannal, mint amilyen nekem is van. Tulajdonképpen, azért ragadta meg a figyelmem, mert önmagamra emlékeztetett.
A fiú először lendületesen haladt a peron felé, majd mintha elbátortalanodott volna, lassított, és néhány tétova lépés után megállt. Nem láttam a metró kocsit, de le mertem volna fogadni, hogy lekéste az induló járatot. Bosszúsan vakarta a fejét, nézett szerteszét, aztán felpillantott, az ablakok felé. Egyenesen rám nézett. Azt hiszem, mindketten ledöbbentünk.
Még az arca is hasonlított az enyémre, mintha kiköpött másom lenne. Ha egy olcsó sci-fiben lennénk, még azt is hihetném, klónozás áldozata lettem. Erre a gondolatra, önkéntelenül is elmosolyodtam, ám nem nyújthattam túl bizalomgerjesztő látványt, mert a hasonmásom, zavartan megrázta a fejét, és eltűnt szem elől. Gondolom, gyorsan beiszkolt, egy addigra már megérkezett szerelvénybe.
Szerettem volna még egy ideig csak állni ott, és csodálkozni, mennyire érdekes az élet. De az órámra pillantva láttam, hogy mihamarabb indulnom kell, így hát én is a metró felé vettem az irányt. Két sarokkal odébb, már meg is feledkeztem a dologról, inkább csak bosszúsan kerülgettem a lézengőket, akiknek mintha nem is volna dolguk.
A mozgólépcsőn, sajnos csapdába estem: két nyugdíjas néni mögé rekedtem, akik kényelmesen befoglalták a lépcsőfokot, szinte szándékosan nem véve tudomást, a jobb oldali közlekedés etikettjéről. Persze, szólni nekik tiszteletlenség, és amúgy is, már a mozgólépcső aljánál jártunk. Utálom a nyugdíjasokat. Ha egyszer az leszek, inkább szeretnék, meghalni. Bár nem mintha volna választásom…
Miután szabadultam a két kriptaszökevény torlasza mögül, sietős léptekkel indultam a szerelvény felé, de mire félúthoz értem, hallottam az idegtépő csipogást: az ajtók bezárultak, a metróm pedig elindult az orrom előtt. Bosszúsan túrtam bele a hajamba, miközben pokolra kívántam minden öreg nénit. Most már biztos lehettem benne, hogy el fogok késni. Miközben ezen rágódtam, elfogott a déjà vu.
Zavartan tekintgettem körbe, miközben próbáltam rájönni, vajon mitől van ilyen érzésem. Majd egy furcsa ötlettől vezérelve, felpillantottam a peron bal oldalán lévő, hatalmas ablakokra. A földbe gyökerezett a lábam:
Fent, az üveg mögött, saját magamat láttam, aki groteszk vigyorral tekint le rám.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-09-22 18:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ne igyál annyit, árt. Nézd meg, például, mennyire össze-vissza raktad a vesszőket. Biztos van benne logika (titkos kulcsot, elrejtett üzenetet nem találtam), nem valószínű, hogy ezen a nyelven, de egészen biztosan van.
Igazából nagyon sok mindenbe bele lehetne kötni. Akár vissza is lehetne dobni az írást, mondván tudsz te jobbat is. (Nem tudom, nekem félig szivacsos zokni az agyam és még mindig érzem a betegséget, ami két hete görcsben tart, ha te is így érzed magad, akkor ünnepélyesen visszavonom, jelen állapotodban nem tudsz jobbat, és ez is nagy teljesítmény.) De kiraktam, hogy "majd a többiek". (Örök hála a többieknek!) Akkor is kiraktam volna, ha nem te írtad, csak valamivel több ingerenciát érzek a kötözködésre és ennek írásbeli manifesztációjára.
Na jó, egyet azért mondok. Hogy ne érje szó a ház elejét, hogy itt kaptál egy kritikát a semmiről, ami majdnem olyan hosszú, mint a mű. Szóval egyperces, kifejezetten rövid műfaj, minden szónak ereje van, csattanó (Kelvin és Para épp lekaparják a szótól a falat), ésegymás. A poénhoz van bármi jelentősége a migráncsozásnak és a hajléktalanok miatti dohogásnak? Tudod, érzékeny politikai téma, emiatt kiugrik a szövegből. De semmi súlya. A karakter ugyanígy lehetne egy hippi, aki mindenkit a keblélre akar ölelni. Valahol érzem, hogy a nyugdíjasok iránti utalatának próbáltál megágyazni ezzel, de akkor meg redundáns, hiszen ott pontosan és határozottan megindokolja a karakter, miért gyűlöli pont azt a két nyanyát és miattuk az összes öreget. Ugyanígy a pizza megvetése is ugyanezt a szerepet tölti be.
Jó, lehet, hogy nem kéne direktben kiemelni pont a kényes témát, de nekem akkor is sok volt. (Nem csak az a mondat.) Mindent megtettél, hogy ellenszenvessé tedd a szereplődet, majd azt várod, érezzük a megdöbbenést, amit ő is. Ehhez képest az egyetlen, amire tudok gondolni, hogy ennyit inni káros, bár lehet, hogy az egész Keleti egy nagy hallucináció volt, és akkor nem alkohol, hanem valami durva kábítószer. Mindenesetre megdöbbenés semmi. (Különösen, hogy már az előző jelenetnél olyan sokat áldozol a másik fiú bemutatására és a hasonlóságok kiemelésére, hogy talán csak a vak nem látja jönni ezt a csavart.)
De lehet, hogy a szivacsos, még midnig beteg zokni, ami az agyam helyén van, nem értékeli a magas művészetet.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2017-09-22 19:24 Para Celsus

Para Celsus képe

Cshatthanó, ilyen jó nedvesen ejtve. :D Ez a csattanósdi nekem olyan "dolog könnyebb vége"-ízű valami. Az egész szerkezetet, a hangulatot, mindent alá lehet rendelni a cshatthanónak, mert ha az jó, akkor a hiányosságok felett hajlamos a nép szemet hunyni. Mint mikor egy buta, hisztis, hazudós nőnek mindent elnéznek, mert jó a s.gge, vagy a lusta, lógós munkatársat elviselik, mert ejtőernyősként, magasabb helyek támogatásával érkezett a melóhelyre. :D

Na, novellára át, a cshatthanó voltaképp nem is cshatthanó, hanem egyenes, kikövetkeztethető folyománya a(z egyébként megmagyaráz(hat)atlan) eseményeknek. Fáradt vagyok, hét vége van, harmadnapos vagyok, talán ezért olvastam félre - groteszk helyett gonosz vigyort olvastam, aminek még rációja és funkciója is lett volna, mintha a karakter önmagát látva ráébredt volna a saját genyóságára. Így viszont csak látta önmagát.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-09-24 17:12 Gitáros

Gitáros képe

Cshattanóga Cshu-Cshu...:)))

Miki

szo, 2017-09-23 21:22 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A törénet egypercesnek elegendő, elolvastam, érdekenek találtam, nem panaszkodom. Egy kicsit az elbeszélő mindenkit utáló stílusát is a szárnyaim alá venném: elég sok ember van ezzel így, lehet, hogy nagyobb célközönséget adnak, mint fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezők.
Az első szám első személy viszont veszélyes állat, az egészséges mennyiségben használt pongyolaság ugyan adhat neki egy olyan hangzást, amitől az olvasó könnyebben talája a szereplő fejében magát, helyenként azonban sok volt belőle. Ezeket kigyűjtöm, néhány vesszővel egyetemben (jelenleg pont 69 van benne, de többet ér a novella egy ilyen rejtett, és vélhetően önkéntelen poénnál).

A Keletinél tuszkoltam le torkomon, - nem kell vessző
Céltalan bolyongásomban, - nkv
egykedvűen néztem, - nkv
Eléggé ódzkodtam a gondolattól - én a helyedben az "eléggé" jellegű pongyola jelzőktől ódzkodnék
Már éppen mentem is - szintén pongyola, a "Már" az "éppen" és az "is" játszhatna hegylakósat, hogy csak egy maradjon, úgy is értelmes maradna a mondat
Tulajdonképpen, - nkv
mert a hasonmásom, - nkv
gyorsan beiszkolt, - nkv
De az órámra pillantva láttam - ez a "de" kezdetű mondat gondolom csak figyelmetlenség volt
Két sarokkal odébb, - nkv
és amúgy is, már a mozgólépcső aljánál jártunk - inkább "és már amúgy is a mozgólépcső aljánál jártunk

v, 2017-09-24 08:09 Roah

Roah képe

Hm-hm.

Ebben az írásban szinte dárcoztál a vesszőkkel; nem ismételném az előttem szólót, de nagyjából, innen messziről úgy fest, sok ment mellé. Van javítanivaló benne.
A karakternek üzenem, hogy a hajléktalanokat ötösével 'gyűjtik be', és igen, némelyikük már elitta önmagát, és igen az is, bőséggel támadóak, agresszívak is akadnak köztük, de azért ez...hát nem tudom. Olyan felszíni kezelésnek tartom ezt is, akár csak a többit - mintha a náthára csak a pézsé és az orrcsepp használna, érted, nem a betegségre megy rá egy orvossággal, ami a bajt megszüntetné, hanem csak a tüneteket enyhíti. Kvázi nem azt akadályozza meg, hogy eleve ne legyen ennyi hajléktalan az utcákon, hanem 'begyűjtik' őket. Nem óhajtok morális kérdésekbe belemenni, ez csak úgy eszembe jutott. (Miután sok 'begyűjtött' hajléktalant látok, testközelből.)

Aztán az idősek - igen, Dórival értek egyet.
Kevésnek tartom az előkészítést (már ha az volt, előkészítésnek szántad?) hogy azért morog a karakter, mert két nyugdíjas előtte áll. Az a dolga, elvileg, hogy nyugiban élje az életét, békésen beszélgessen, legyen mit ennie, be tudjon fűteni, tudod, ne fagyjon halálra a házikójában vidéken egy szép, csendes téli éjszakán, meg ne kelljen megállítania egy kifejezetten jól öltözött néninek egy fülessel a fején rohanó gyalogost, és halkan sírva kérlelni, hogy adjon neki pénzt, mert a felnőtt fia beteg, munkaképtelen, és miután kiváltotta a gyógyszereit a fiának, nem maradt semmi, két napja nem evett - szerintem több is volt, de ez csak megérzés -, és nem bírja tovább, persze, füles ki, és ott segít a nép, ahol tud, azt ismételgetve, hogy 'Áldja meg az Isten, meg fogja áldani az Isten', mert csak ez jön, de ez nem normális helyzet, méltatlan helyzet, nem erre emlékszem gyerekkoromból.
Egy csomó idős emberre viszont igen, akik nélkül nem csak én, de sokan sehol sem lennénk ám - tényleg távol áll tőlem, hogy kritizáljam a karakter látásmódját, talán csak arra ösztönözném, és tágabban szemlélődjön, visszafelé is pillantson, amikor ilyen mozgólépcsőn álló nyugdíjasokat lát. Hogy lásson visszafelé, hogy gondoljon bele, minek köszönheti, hogy van mozgólépcső, hogy kik álltak talpra, és miből, mikből, és hányszor, hogy kik építették újjá, nekünk, mostani generációnak az életet, hogy kiknek köszönhető. (És ott vannak a Mamáink, Papáink, aki mindenkinek van, nekem még az egyik legjobb barátnőm is egy idős néni volt. Hát nála jobban senki nem ismerte a Barcát, vagy az operákat, háborút, költészetet.)

Szóval ez így nálam visszafelé sült el, az írásod, illetve nem tudom, hogy mi volt a szándék, talán pont az, hogy a karakter ellenszenves legyen?

Sajnos már nincs fent Vera egyik novellája - volt neki egy sorozata, Isten barmocskái címmel, és ha jól emlékszem, azok között volt egy olyan sztori, ahol egy orvosi rendelőben igen borzasztóan megnyilvánuló nyugdíjasokat vette nagyító alá, egy szituban ábrázolva, hatásosan. Sarkított, de ahhoz a bemutatáshoz arra az eszközre volt szüksége ahhoz, hogy egy irodalmi polaroidot mutasson az olvasóknak.
Ha itt lenne a novella, talán az jobban szemléltetheti, hogy lehet ezt jobban megírni, úgy, hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad - de ismétlem, nem tudom, hogy mi volt az írás célja, illetve hogy egy negatív karaktert akartál-e eleve megalkotni.

Amúgy messziről fénylett a vége, nekem is. ;)

Csak az idősek miatt jutott eszembe a nóta, nem tudom, hogy az alkotást ismered-e - Selyemgubó? ;)

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=_zF9l46HehI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-09-24 16:53 polgarveronika

polgarveronika képe

És?
Merhogy nem igazán értem, hogy mi van.
Pedig megcsillant bennem, hogy olvasok egy jó kis egypercest arról, amikor találkozik az ember önmagával. Hú! Ezer felé lehetne vinni a szálat.

De! A nyugdíjas lét nem biológiai, hanem társadalmi státusz.Nincs senkinek a homlokára írva. Legfeljebb az idősek azok, akiket utálsz. Pedig hidd el, a legszórakoztatóbb populáció, ahol ötvöződik a tapasztalat és bölcsesség az infantilizmussal. Szuperjó munkaanyag!

"Utálom a nyugdíjasokat. Ha egyszer az leszek, inkább szeretnék, meghalni." Nyugi , bízzunk benne, hogy megéred, és akkor úgy fogsz ragaszkodni az élethez, hogy az csuda(egyébként nem szerettem ezt a mondatot. Tök fölösleges infó volt, nem mozdította a történetet.)
Dórival egyetértve mondom a mantrát: egyperces = rövid, egyirányba mutató vektorokkal bíró,váratlan fordulattal záródó történet (Kelvin szerint csattanónak vagy minek hívják.:DDD)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2017-10-02 13:56 Mookait

Hosszú csendbenlétem után ez az első mű, amit elolvastam itt a karcon.

Már az első mondatnál van valami vesszőhiba. Igaz, lehet így is hagyni, mert lehet, hogy teljesen mindegy, hogy most olcsó pizzáról vagy olcsó péksütiről van szó. De én oda nem raknék vesszőt.

"Ha egyszer az leszek, inkább szeretnék, meghalni"- itt ismételten a vessző valahova el akarna szökni, de te ide leszögezted. :D

A kriptaszökevény szó használata nekem itt kissé sértő. (És ui.: van, akinek még megöregedni se sikerül.)

Magáról a témáról...
Annyira nem ragadott magával a téma, amolyan semleges.
Emellett sejtettem, hogy az lesz a vége, ami. A deja vu eléggé egyértelmű utalás volt erre.
Bloody Dora is leírta, hogy a migráns-kérdés eléggé érzékeny politikai téma és igaza van. Lehetséges, hogy érdemesebb kihagyni. Persze, ha a novellában utána szó lesz róluk, akkor természetesen ott a helyük. Így viszont? Igaz, a látványvilághoz hozzátartozhatnak.