A nők titkos élete

Hatodik emelet. Várom a liftet. Végeztem a röntgenen, nincs se tüdőgyulladásom, se TBC-m. Sima allergia. Ez jó. Megérkezik a lift a kilencedikről. Beszállok. Két nő már áll bent.
Rámkattanak: Jajdeédesezacipő! Ésmilyenjószínevan! Ténylegdejóilyenkellenenekemis!
– Kényelmes?
– Igen, nagyon – felelem örömmel, mert tényleg édes, és jó színe van, ráadásul nem törte fel a lábam már harmadik lépéskor.
– És elég puha? Nem túl magas a sarka? Megnézhetem?
Már veszem is le, ő meg tapogatja, forgatja, akarna belebújni, de megérkezünk a földszintre. Kezéből kezembe kerül a cipő, onnan meg a lábamra. Ajtó nyílik, mi ki. Egyikük balra, mi ketten jobbra, a kijárat felé.
– Én is vettem a múlt héten a leárazáskor egy gyönyörű feketét. Tizenkilencről tízre volt…
Most én cuppanok rá:
– Szandál, vagy zárt?
– Nyitott, itt – mutatja ujjával a kínai Adidas cipőjén, hogy hol – van egy kivágás, aztán onnan jön egy keskeny pánt erre – végigrajzolja mutatóujjával, ahogy az a mesebeli fekete pánt halad azon a nyitott cipőn – itt elfordul, aztán kiszélesedik, erre, de csak éppen annyira, hogy ne bántsa a kisujjamat, mert nekem olyan…
– És lakk vagy bőr?
– Mindkettő. – Most megint rábukik az Adidasra – Eddig lakk, de csak pont eddig, aztán innen, ahol kezd szélesedni – már csupa kosz az ujja vége –, innen már bőr.
Mindent értek, mindent látok magam előtt. Csak egyetlen dolog hiányzik:
– És a sarka?
Összehúzza a szemét, koncentrál.
– Fogja meg! – Kezembe nyomja a bazi nagy táskáját. Legalább öt kiló. Két kézzel mutogat. – Kábé ekkora – mutatja a ballal, de már itt kezdődik – emeli fel a jobb lábát, és a jobb kezével a cipője talpán matat.
Állok a rohadt nehéz táskájával, meg a magaméval a rendelőintézet kapujában, szájtátva hallgatom, milyen szandált vett egy vadidegen nő a múlt héten a leárazáskor.
– És van rajta díszítés? – kérdezem, mert az is nagyon fontos egy sosemlátott fekete szandálnál, pláne, ha leárazott, amelyiknek kábé akkora a sarka, mint amekkorát a vadidegen asszony mutogat, most már a rendelőintézet parkjában haladva, és ott kezdődik, ahol a kínai Adidas cipője piszkos talpába beragadt egy rágógumi, amelyet most éppen próbál leszuszakolni egy kiálló kődarab élén.
– Persze! Meg sem vettem volna, ha nincs rajta az a cuki kis masni – dől belőle a szó –, egy kis lakkmasni, közepén egy fehér kő, abban egy golyócska és onnan fityeg egy pici lánc. Kábé mint ez – a fülem felé kap, és megfogja a fülbevalóm láncát. – Igen, pont ilyen.
Jó érzés, hogy a fülbevalóm lánca éppen olyan, mint amelyik azon a kis masniba foglalt kövecskén ülő golyóról lóg le egy lakk és bőr kombinációjú, fekete szandálról, amelynek éppen akkora a sarka, mint amekkorát a hüvelyk és mutatóujja közé fogva érzékeltet egy eddig sosem látott, és feltételezhetően ezután a büdös életben általam többet nem fellelhető nő vásárolt a múlt héten a leárazáskor.
Elillanó életünk egyetlen biztos pontja most a láthatatlan cipő, amely összetapaszt és néhány percig közös burokban tart minket.
Kiérünk az utcára. Szakad a pillanat.
– Viszontlátásra! – szólunk csaknem egyszerre.
Ő jobbra, én balra.
– És hol vette? – kiáltok utána, amikor látom, hogy már kapaszkodik fel a villamosra.
Kell még egy vékony szál, ami összeköt bennünket.
– Mit tudom én, egész délután jártam az üzleteket ebben a kurva melegben!
Az ajtók záródnak. A villamos elindul. Még látom, amint mutogat valamit az ablak mögött, aztán eltűnik egy kamion takarásában.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-09-11 20:47 craz

craz képe

Kezdjük a címmel. Szegény irodalomrajongó random emberke véletlenül rálel a karcolat.hu-ra, aztán a hangzatos cím után ezt kapja... Most akkor örül neki vagy dugába dől? Válasz a reklám után. (tudod, hogy akkor ki Cartman apja ;) )

Hatodik emelet. Várom a liftet. Végeztem a röntgenen, nincs se tüdőgyulladásom, se TBC-m. Sima allergia. Ez jó. Megérkezik a lift a kilencedikről. Beszállok. Két nő már áll bent. / Nem stimmel a ritmus. Tudod, a rövid-hosszabb mondatok. Na meg, hány kórház vagy magánrendelő akad Magyarországon (ne rakjuk a történetet ámerikába), ahol egy épület minimum kilenc emelet? :o Logisztikailag is ciki egy röntgengépet felcíhölni a hatodikra.

Rámkattanak: Jajdeédesezacipő! Ésmilyenjószínevan! Ténylegdejóilyenkellenenekemis! / Hö?

– Igen, nagyon – felelem örömmel, mert tényleg édes, és jó színe van, ráadásul nem törte fel a lábam már harmadik lépéskor. / Aha. Édes cipő? :O Na jó, üveg kivitelről már tudunk, a la Csipkejózsika, de hogy netán édes legyen? :o A., Ha már kórház, most miért feszegetni a diabetikát B., Ki nyalogatja valaki cipőjét? Na jó, ehető bugyiról már hallottunk, de ez így akkor is visszás. ;)

– És elég puha? Nem túl magas a sarka? Megnézhetem?
Már veszem is le, / Egy novellát tuti el tud rontani a logikátlanság - ez főleg szembeötlő egy egypercesnél.
Egy kb. vadidegen embernek csak úgy átengeded próbálgatásra a cipődet? :O Eltekintve attól, hogy ha ez a kórház legalább kilenc emeletes, akkor az tekintélyes számszerű négyzetméter, és így helyet kaphatott benne a pszichiátria is, nem biztos, hogy a liftező kollegina közveszélyes (ha mégis, akkor volt cipő, nincs cipő, minimum elszalad vele, vagy érdekesebb dolgot tesz), de lehetnek húsevő baktériumai, vagy hasonló nyalánkságok, vírusok, bacik, gombák... (lásd doktor Hause)

Már veszem is le, ő meg tapogatja, forgatja, akarna belebújni, de megérkezünk a földszintre. / Oké (kurva)gyorslift - lehet, mégsem kis hazánk.

Ajtó nyílik, mi ki. Egyikük balra, mi ketten jobbra, a kijárat felé. / Ez itt frappáns megoldás? :O Miki. Mickey? Most ha az egyikük -a kettő közül - balra, tiki - izé ti ki, akkor ki ki - kiki? (Kiki az Első Emelet énekese (volt). Tudod, Szállj csak, száll csak szabadon... Drakula táncol és így kiabál: A vámpír még nem kannibál... Amúgy az egyik volt szakközepes osztálytársnőm ordítja azt a koncertlemezen megöregítve, hogy Gabika, gyere ide!... Eleven minden mozdulat, s alakoddal integet a sok távoli hegy...) Hümm, ez az alakoddal integetés megint csak egy középiskolai élményemet idézi, amikor kémia órán Dea előttem ült ujjatlan pólóban, én pedig kedvező földrajzi (kémián ) koordinátákon elhelyezkedve megfelelő szögben megyfigyelhettem a bal cicijét.... bocs, elkalandoztam.
Naszóval, miaz, hogy egyikük? Minek kell még jobban megzavarni az olvasót, aki ekkor már amúgyis a homlokát ráncolja. Vagy a cipőjét nézi gyanakodva, vajon édes-e. Te jó édes Cipő! :o Tudod, Szállj el kismadár meg esik az eső és mennydörög.

Most én cuppanok rá / Omfg, akkor tényleg édes? :o Hát, édesem, ez így még egy gagyi unatkozóháziasszonyos magazinban is gáz lenne. Itt a karcon pedig magas labda. ;)

– Nyitott, itt – mutatja ujjával a kínai Adidas cipőjén, hogy hol – van egy kivágás, aztán onnan jön egy keskeny pánt erre – végigrajzolja mutatóujjával, ahogy az a mesebeli fekete pánt halad azon a nyitott cipőn – itt elfordul, aztán kiszélesedik, erre, de csak éppen annyira, hogy ne bántsa a kisujjamat, mert nekem olyan… / Ejnye, szerintem már lógsz itt a Karcon annyi ideje, hogy ne kövess el központozási hibát. :(

– Mindkettő. – Most megint rábukik az Adidasra – Eddig lakk, de csak pont eddig, aztán innen, ahol kezd szélesedni – már csupa kosz az ujja vége –, innen már bőr. / Pláne kettőt egymás után.

– Fogja meg! – Kezembe nyomja a bazi nagy táskáját. Legalább öt kiló. Két kézzel mutogat. – Kábé ekkora – mutatja a ballal, de már itt kezdődik – emeli fel a jobb lábát, és a jobb kezével a cipője talpán matat. / Ez sem stimmel. :(

Állok a rohadt nehéz táskájával, meg a magaméval a rendelőintézet kapujában, szájtátva hallgatom, milyen szandált vett egy vadidegen nő a múlt héten a leárazáskor. / Cím: A nők titkos élete. Szóval átverés. Semmi titok, semmi érdekesség - szex se lesz benne, úgy érzem. :(

éppen próbál leszuszakolni egy kiálló kődarab élén. / Tuti nem tudod elmagyarázni, hogy lehet leszuszakolni bármit is egy kődarab élén. :D

– Persze! Meg sem vettem volna, ha nincs rajta az a cuki kis masni / Navégre! Megtaláltam az egyperces - bár a hozzászólás írása nem addig tartott - novella értelmét! A mondanivalóját! Juhéj! Ha írok egy könyvet, akkor teszek mindegyik példányra egy cuki kis masnit! Akkor majd sokan megveszik! 3:) :D

Jó érzés, hogy a fülbevalóm lánca éppen olyan, mint amelyik azon a kis masniba foglalt kövecskén ülő golyóról lóg le egy lakk és bőr kombinációjú, fekete szandálról, amelynek éppen akkora a sarka, mint amekkorát a hüvelyk és mutatóujja közé fogva érzékeltet egy eddig sosem látott, és feltételezhetően ezután a büdös életben általam többet nem fellelhető nő vásárolt a múlt héten a leárazáskor. / Egy ilyen mondat után bizony felsejlik bennem a gondolat, hogy a maradék pár sorban sem lesz semmi érdemleges cselekmény - még egy iciri-piciri fülletépés se -, ami jobbá tenné ezt az írást. :( :)

Elillanó életünk egyetlen biztos pontja most a láthatatlan cipő, amely összetapaszt és néhány percig közös burokban tart minket. / Hümm, ezt nem Coelhótól nyúltad? :)

Kiérünk az utcára. Szakad a pillanat. / Nálam inkább a cérna, de már csakazértis végigolvasom...

– Viszontlátásra! – szólunk csaknem egyszerre.
Ő jobbra, én balra. / Tehát akkor, ha szemben álltok egymással, és te szólsz jobbra, akkor te balra vagy tőle, de akkor neki is jobbra kéne szólnia. Viszont ha ő balra szól, akkor te mégis mellette állsz balra, így tudsz neki jobbra szólni. Mármint ha egymás felé szóltok. Ha mondjuk egyikőtök csak úgy hányavetin a válla fölött szól jobbra vagy balra, akkor viszont... ;)

– Mit tudom én, egész délután jártam az üzleteket ebben a kurva melegben! / Na, ez jó példa arra, amikor egy szereplő egy oda nem illő mondat miatt hiteltelenné válik.

Az ajtók záródnak. A villamos elindul. Még látom, amint mutogat valamit az ablak mögött, aztán eltűnik egy kamion takarásában. / Először elütik-et olvastam. Meg is örültem neki, hogy legalább lesz egy jó lezárás.
De nem.

Egy kérdés mindenesetre felvetül bennem: Ezt miért írtad?

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2017-09-12 12:43 polgarveronika

polgarveronika képe

Ezt miért írtam?

Mert olyan édes, cuki , habos-babos volt a megtörtént dolog, hogy muszáj volt rákötnöm egy kis fekete masnit, amelyiknek kő van a közepén, azon pedig...stb.
És ha nem írtam volna, te sem töltöttél volna ennyi időt az olvasásommal.:)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-09-12 12:30 Suana

:)

Maga a realitás! Az ilyen eseményekre azért van szükség, hogy az örökké pörgő agyunk, néha megálljon.

: )))

Üdv: Sz

k, 2017-09-12 12:50 polgarveronika

polgarveronika képe

A történet messze nem arról szól, mint amit egy férfi kiérez belőle. A kérészéletű, olykor abszurd "barátságok"-ról, amelyre a női lélek egy cipő magaslatában is pillanatok alatt ráhangolódik, aztán elengedi, mint egy lufit. Ennyi. Semmi dráma, semmi világirodali megváltó törekvés.
Szappanbuborék.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-09-13 08:17 Roah

Roah képe

Na jó. A jelenség csajok körében gyakori lehetne, de olyat még én sem tapasztaltam, hogy lekapjuk egymás cipőjét, próbára, mert tíz nőből tíz - még élienek, kvázi idegenek is -, finnyás, és tart a mindenféle izéktől. (Én benne vagyok a tízből tízben. Annyira, hogy ha tehetném, a strandon is gumisúzt húznék, olyan lábfejeket látok néha csattogni hasalás, napozás közben, hogy rendesen egy King fikcióban, vagy esetleg sci-fiben érzem magam, mert azok már szinte nem is emberi lábak, talpak, sarkak! :D) Aztán ott van a méret - az enyém harminchat és nyolc között van. Nem a lábméretem változik az éghajlattal, hónappal, hanem a cipők vannak elméretezve, elszámozva, más egy magassarkú, egy bakancs, egy konverz, vagy csizma is, eme három méret váltogatja egymást, pölö esetemben. Megnézném én azt a csajt, aki Hamupipőke egyik tesójának képzelvén magát, belepróbálja gyömöszölni a negyvenes lábfejét a harminchatos magassarkúmba. :D Vagy a konverzembe. :D
Az oké, hogy felsőt kérnek próbálni, az nagyon gyakori, de a cipők valahogy intimebbek, olyanok, mint a fehérnemű, nem? Hogy nézne az ki, érted, hogy valaki egy öltözőben látja az elől-kapcsos csipkés melltartódat, ami hátul keresztpántos, és puha anyagú, és akkor benyögi, hogy de jó, hadd bújjak bele. :D Vagy mást szeretne felpróbálni rólad. :D (Olyan volt tavaly, hogy egy kolléganő a szőrös mellényemet látván beszólt: "Megsimogathatom a szőrt?" Egy másik kolléganőm sírva röhögve elrohant, otthagyott. :D Utólag, amikor már tudott beszélni a cserbenhagyó, így szólt: "Miért nem mondtad neki, hogy simizze a sajátját?!" :DD Polcba kapaszkodva sírtunk. :DD) Szóval voltam már kismilliószor öltözőben, meg hát irtó sokat öltözködtünk csajok egymás mellett, de cipőket még sosem akartak próbálni, szóval csak hesszölök itt most nagyokat. :D

Viszont egy olyan eset valóban máig paradoxont idéz elő, amit a barátaim közül máig nem értünk, legfőképp azok, akikkel megtörtént egy szilveszter éjjelen. :D Tudod, elmúlt éjfél, jó, talán már virradt, senki sem száradt ki, mindenki dülöngélt, és az egyik vendég, egy pár, csúnyán összevesztek a nemjózanság hatására. Nem buliztak, hanem egymást marták - a lány úgy döntött, lelép a Coronitába (közeli szórakozóhely volt), a fiú ezt nehezményezte. A lány begurult, fogalmunk sincs, min kattant be, hangos volt a zene, mindenki táncolt, szóval csak azt láttuk, hogy elviharzik, esélyem sem volt megállítani, csak annyit tudtam neki kinyögni a bejárati ajtóban, hogy küldjön valami életjelet, hogy hova megy, és hogy jól van-e, ilyesmik. Pasija persze rá tíz percre utána ment.
Bulinak reggelre vége volt, a fél bagázs a nappaliban beájult, volt, aki kádban talált fekhelyet, volt, aki hazament, persze. Délelőtt csörög a mobilom, az egyik lány volt - valami gond van csizmájával. Kérdem, milyen gond? Hát hogy a negyvenegyes csizmája harminckilences. :D Annyira nevettem, Vera, hogy kábé sírtam. Nagy nehezen kinyögtem, hogy ismételje meg, vétel :D, mert nem vagyok biztos benne, hogy azt hallottam, amit mondott. :D Újrázott.
Hát kérlek szépen az elviharzó barátnőm egy ladikban távozott a Coroba, a másik pedig valami Isteni csoda folytán egy két számmal kisebb csizmát húzott fel, amit egész egyszerűen nem vett észre, és lazán el is ment benne haza. :D

Szóval vannak érdekességek a csajok világában, ez tény. :D

Amúgy a kínai adidas nemadidas, arra valami habiszti nevet kellene írni, nem? Tudod, vagy úgy, írástechnikát bevetve (amit talán az egybe írt szavak miatt stílben is elbírna az írás) nájk, így, adidas helyett adidasz (ebben egyben is benne lehetne a gagyiság), vagy átnevezed, mint ríbákk, vagy ádidász, mitomén, valami ilyesmi.

Nők?! :D

https://www.youtube.com/watch?v=nf0oXY4nDxE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-09-13 13:16 polgarveronika

polgarveronika képe

Köszi, majd kitalálok valamit.
Amúgy tényleg, nem tudom, mi ütött belém, mert lekaptam a cipőt (fél gramm), a csajok meg tapizták.
Sztem agyunkra ment a hőség.

Kösz a zenét.
Na, jó...nem egy remekmű, csak egy nyári buborék, kicsit tojás alakú, kicsit nyúlós, de az enyém. :)

CRAZ:köszi a dorgálást a központozásért, tényleg régi motoros vagyok, és haragszom is ezért másokra és magamra is. Nincs mentségem.
Hacsak : 42 fok, nem iszom sört (ez gyenge érv). Fátylat rá!!!

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______