A ház

 

Peter a főutcán baktatott hazafelé. Be volt borulva, az eső szemerkélt. Éppen, a bankból jött, egy számlát fizetett be. Ahogy ballagott a saját, megszokott tempójában valamiért, ő sem tudta, hogy miért, de befordult egy mellékutcába. Sosem tért le a főútról, mivel mellette lakott, mégis valami vonzotta, valamiért be kellett menjen abba az utcába. Mintha nem tudott volna parancsolni a lábainak. Még életében nem járt azon a szűk, koszos helyen. A házak falai mellé szemeteskukák voltak tolva, és ontották az orrfacsaró bűzt. Szíve szerint visszafordult volna. A falak feketék voltak, néhol a vakolat is omladozott. Az utca vége zsákutca volt. Közvetlen a vége előtt azonban volt egy ház, egy nagy, öreg bérház. Peter megállt előtte. A kerítése öntöttvas volt, a kapu tárva nyitva állt. A macskakővel kirakott, rövidke út, egy lépcsőbe torkollott, ami felvezetett a hatalmas faajtóhoz. A keskeny ösvény körül a gyep zöld volt, ám a növényzet nagyon gyér. Csak néhány korhadt tuja élt meg a kerítésen belül. A lába megint csak átvette az irányítást, és elindult az ajtó felé. Végigment a lépcsőhöz vezető, matt fekete úton. A ház, mint már említve lett, egy régi bérház, a fala tégla, vakolat nem volt rajta. Csupasznak, sőt mi több, visszataszítónak találta a házat Peter, de mégis, úgy érezte, fontos neki ez a ház. Valami van bent, ami szorosan hozzáfűződik az életéhez, vagy talán a halálához? Ő sem tudta a választ. Fogalma sem volt arról, hogy mi lehet egy ilyen régi ház belsejében. Az ajtóra nem volt semmi írva, kopogás nélkül kinyitotta. A ház belül szép volt és rendezett. Az első, amit megpillantott, a piros szőnyeg, ami egy kör alakú terem közepéig haladt, majd belefutott, egy szintén piros, kör alakú szőnyegbe. Besétált a házba, és megállt a terem közepén. Körbenézett, és csak akkor vette észre a terem bal oldalán nyíló, kisebb, négyszögletű termet, ahol díványok foglaltak helyet, rajtuk pedig emberek ültek. Hangosan, tisztelettudóan köszönt. Semmi válasz. – Hátha csak nem hallották – győzködte magát. Újabb köszönés hagyta el a száját, feleslegesen. Az emberek meg sem moccantak, tudomást sem vettek róla, hogy ő ott van. – Ezeket meg mi lelte? – kérdezte magától Peter. A háznak az ablakai be voltak falazva, a fényt, a mennyezeten lógó lámpák adták. – Érdekes hely – mondta megint csak magának. A terem jobb oldalán, szintén egy fa ajtó. -  Ha ők nem vesznek tudomást rólam, akkor én sem róluk – mondta magában Peter, és otthagyva az embereket, elindult a második ajtó felé! Az ajtó előtt megállva, elolvasta a rajta függő feliratot: Krematórium. Peter megdermedt. Mit keresne ő egy krematóriumban? Ám a kilincsért nyúlt, és már nyomult is be. Egy lépcső fogadta, ami mélyen, az épület alá ereszkedett le. Elindult a lefele. A gyomra kavargott, nem bírta elviselni, a halottak látványát, de visszafordulni nem tudott. Valami vonzotta. A lépcső aljára érve egy kisebb terembe ért. A teremnek négy oldala volt, ám csak három oldalon volt ajtó. Peter, megérzésből, bement a vele szemközti szobába.  Ahogy bepillantott, orvosokat látott, ahogy éppen egy hullát boncolnak. Azt hitte, hogy elhányja magát, de amikor már nagyon rosszul volt, becsukta az ajtót. El nem tudta képzelni, mit keres ő, egy ilyen iszonyatos helyen. Jobb ötlet híján oda ment, a tőle balra lévő ajtóhoz. Bekukucskált. A látvány, ami fogadta, sokkolta. Egy ember állt a szoba közepén, mellette pedig egy kályha. Hatalmas, fekete, a szoba egyik falát teljesen beterítő kályha. Égett benne a tűz. A tűzzel még nem is volt gondja, sokkal inkább azzal, amit a tűzbe dobtak. Az ember kezében egy hatalmas lapát volt, amivel felkapott egy halottat, arról a hullakupacról, ami ott bűzölgött mellette, és behajította a lángok közé. Peter földbegyökerezett lábbal állt, még mindig az ajtóban, és nézte mi történik. Pár perc múlva, az ember odament a kályha egyik oldalához, és egy kis urnát, melyen egy név volt: Peter Medwin. – De hisz ez az én nevem! – Kiáltott fel elkeseredettem Peter. Ránézett az emberre, aki tudomást sem vett róla, meg sem hallotta a kiáltását. – Mi ez az egész – Mondta, már-már a sírás határán? – De hisz én nem vagyok halott, itt vagyok – üvöltötte! Dühösen csapta be az ajtót, és elindult fel a lépcsőn. A harmadik szobát meg sem nézte, nem érdekelte már semmi. A lépcsőn, kettesével szedte a fokokat. Felért, és amint kinézett az ajtón, a feleségét látta, amint ül az egyik díványon. – Hé! Emily! Itt vagyok – Kiabálta torkaszakadtából, miközben könnyek csurogtak le az arcán! Hiába kiabált, nem hallotta. Bármit csinálhatott, nem tudta megmásítani a sorsát. Halott volt. Egy rabló-gyilkosság áldozata lett, miközben hazafelé tartott. Nem tudta mit kezdjen magával, teljesen összetört lelkileg. Az emlékek rátörtek, egészen az utolsó pillanatig, amikor is mellkason lőtték, és kifosztották. Amint gondolkodott, összeroskadt. Érezte, ahogy a mellkasából vér kezd folyni. Érezte a lövés okozta fájdalmat. Nem tudta, hogy miért nem került Isten színe elé. Vallásos ember volt, azt hitte, hogy halála után a mennyekbe kerül. Világ életében jó ember volt, nem voltak bűnei. De újból csalódnia kellett. Nem volt se menny, se pokol, csak a kínzó fájdalom. Amint úgy ült, összeroskadva, évek teltek el. Szállt vele az idő. A krematóriumot lebontották, és egy temető került a helyére. Peter erőtlenül felállt, és elindult megkeresni, a saját sírját. Amint megtalálta, megállt előtte, és elolvasta a feliratot: Itt nyugszik Peter Medwin és Emily Medwin. Csak eddig olvasta el. A felesége öngyilkos lett, a férje halála után. Peter nem volt szomorú, már nem érzett semmit. A fájdalom elmúlt, a vér sem folyt többé a mellkasából. Úgy érezte, végre megnyugodhat. Beledőlt a sírba. Nem állította meg a föld vagy a koporsó fája. Belezuhant, a mély gödörbe, a felesége mellé, és a lelke végső megnyugvásra talált.

 

 

 

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2013-01-08 19:06 craz

craz képe

Peter a főutcán baktatott hazafelé. Be volt borulva, / Persze azon gondolkodom, Peter hogy volt beborulva. :)
Ahogy ballagott a saját, megszokott tempójában valamiért, ő sem tudta, hogy miért, de befordult egy mellékutcába. / De az biztos, hogy a művelethez legalább egy mellékutca földrajzi közelsége szükségeltetett.
Sosem tért le a főútról, / Ez a nem semmi, szerintem így nagyon bekorlátozta az életét, még jó, ha óvoda, iskola volt főúton a közelben. Csóri gyereknek szar lehetett pl. játszótér nélkül - az tuti nincs főút mellett, hiszen úgy rettentő balesetveszélyes lenne.
mégis valami vonzotta, valamiért be kellett menjen abba az utcába. / Most már kíváncsivá tettél, mi okozhat ekkora változást az életében.
A házak falai mellé szemeteskukák voltak tolva, és ontották az orrfacsaró bűzt. / Vajon a főutak szemeteskukái máshogyan illatozók? - gondolom gyakrabban ürítik őket.
A házak falai mellé szemeteskukák voltak tolva, / Ugye ezt azért öt percen belül háromféleképpen meg tudnád írni, hogy jobb legyen?
A falak feketék voltak, néhol a vakolat is omladozott. Az utca vége zsákutca volt / Egyszer volt, hol nem volt, sok volt volt.
Az utca vége zsákutca volt. / Ha zsákutca, akkor az egész utca zsákutca.
volt, volt, volt, volt :(
Csak néhány korhadt tuja élt meg a kerítésen belül. / Korhadt?, akkor jobb esetben is csak haldoklik, de nem él. Bár csak kezdő asztrobiológus vagyok, de kidőlt fák korhadnak, nem élők.
A lába megint csak átvette az irányítást, és elindult az ajtó felé. / De ugye ő is vele ment?
Végigment a lépcsőhöz vezető, matt fekete úton. / nkv
A ház, mint már említve lett, egy régi bérház / Könyörgöm, ne nézd hülyének az olvasót... :( Meg amúgyis egyperces. Mesélhetnéd aranyhalnak is, megértené.
Csupasznak, sőt mi több, visszataszítónak találta a házat Peter, de mégis, úgy érezte, fontos neki ez a ház. Biztos szavakat jól a raktad után egymás? ház, ház
Fogalma sem volt arról, hogy mi lehet egy ilyen régi ház belsejében. A., Mert a főutak mellett csak új házak állnak. B., Esetleg, lakások?, vagy teleportkapu, ami száz helyre nyílik, vagy semmi, csak szorosan egymás mellé épített vakolatlan téglák.
terem, terem
Semmi válasz. – Hátha csak nem hallották – győzködte magát.
kérdezte megától, mondta magának, mondta magában :/
Mit keresne ő egy krematóriumban? Ám a kilincsért nyúlt, és már nyomult is be. / Biztos, hogy egy krematóriumba benyomulni a legcélszerűbb. Mi van, ha nem ideális a belső elhelyezés, és a főhős egyből a hamvasztóba nyomul be?
Egy lépcső fogadta, ami mélyen, az épület alá ereszkedett le. Elindult a lefele. A gyomra kavargott, nem bírta elviselni, a halottak látványát, / Egy mélyen leereszkedő lépcső mellé hullákat raktak? Vagy a lépcső aljába?, az talán még látszik fentről, messziről, a magasból.
A lépcső aljára érve egy kisebb terembe ért. A teremnek négy oldala volt, ám csak három oldalon volt ajtó. / Mondom, hogy nem semmi a belsőépítész, hiszen lehetne a negyediken is ajtó.
Peter, megérzésből, bement a vele szemközti szobába. / Peter, megérzésből, bement, a, vele, szemközti, szobába. - így még rosszabb lenne.
Ahogy bepillantott, orvosokat látott, ahogy éppen egy hullát boncolnak. / Idáig úgy tudtam, egyszemélyes, unalmas meló.
Azt hitte, hogy elhányja magát, de amikor már nagyon rosszul volt, becsukta az ajtót. / Varázsajtó! Hányásmúlató!
A látvány, ami fogadta, sokkolta. Egy ember állt a szoba közepén, mellette pedig egy kályha. / Ez tényleg sokkoló?
Az ember kezében egy hatalmas lapát volt, amivel felkapott egy halottat, arról a hullakupacról, ami ott bűzölgött mellette, és behajította a lángok közé. / Egy átlagos hulla legyen nyolcvan kiló tokkal-vonóval, no de lapáttal? Speckó lapát, avagy speckó lapátóló izomember.
Peter földbegyökerezett lábbal állt, még mindig az ajtóban, / még egyszer leírod, hogy ajtó, és ordítani fogok
Pár perc múlva, az ember odament a kályha egyik oldalához, és egy kis urnát, melyen egy név volt: Peter Medwin. / Valamit kihagytál.
– Mi ez az egész – Mondta, már-már a sírás határán? / (ajaj) – Mi ez az egész? – kérdezte (Mondta), már-már a sírás határán.
– De hisz én nem vagyok halott, itt vagyok – üvöltötte! / – De hisz én nem vagyok halott, itt vagyok! – üvöltötte.
Dühösen csapta be az ajtót / Áááááááá! (megígértem)
– Hé! Emily! Itt vagyok – Kiabálta torkaszakadtából, / – Hé! Emily! Itt vagyok! – kiabálta torkaszakadtából, (Amúgy mi az, hogy "Hé!"?, kedves megszólítás - vagy már vállnak?
Hiába kiabált, nem hallotta. / Csendvarázs!
Bármit csinálhatott, nem tudta megmásítani a sorsát. Halott volt. / Ki?
egészen az utolsó pillanatig, amikor is mellkason lőtték, és kifosztották / Haladó, vagy profi rablók - egy pillanat alatt kifosztani valakit, nem semmi!

Túl hosszú ahhoz, hogy ne tagold. Kelvin Angyalkája jó úgy, tagolatlanul, de ez itt nem.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-01-09 14:40 Kentaur

Kentaur képe
1

Megvallom, azért néztem meg ezt az írást, mert van egy ugyanilyen című novellám, de ha már itt vagyok, fájdalmadra kifejtem a véleményem.
Meg ne haragudj, de ez borzalmas. Ha még szeretnél írni valamit is, ajánlom erősen a nyelvtankönyveket és helyesírás-dolgozatokat elővenni, már bocsánat, de általános iskolából is. Az is sokat segít, ha többet olvasol, és tudatosan figyeled, hogyan épül fel a nyelv, amikor szépen használják azt.
Én is voltam kezdő író, és követtem el nagyon rémes hibákat... Ez a szint azonban nem a kezdő íróé, hanem egy negyedikes gyereké. Ha valóban az vagy, tedd félre még egy kicsit az alkotást.
Az ilyen mondatok kifejezetten fizikai fájdalmat okoztak:"Nem tudta mit kezdjen magával, teljesen összetört lelkileg."
Az elnézhető veszőhiány mellett külön fontos ám, hogy lelkileg tört össze a lélek... Plusz ki kéne rakni, mint az érzékeltetés és hangulat-átadás negatív példájának princípiumát.
Ezeken sírva röhögtem:"Amint gondolkodott, összeroskadt."
Ez csak egy-két különösen fájdalmas példa, sajnos az egész tele van hasonlókkal.
Ami a történetet illeti, nem mondom, hogy sablonos (pedig az), mert sablonból is lehet jól megfogott előadással, karakterábrázolással fantasztikusat alkotni. De te még csak a közelében sem jártál.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2013-01-25 19:03 Veloka

Veloka képe
1

Teljességgel felháborító, hogy egy ilyen rémes írás egyáltalán kikerülhetett erre a színvonalas oldalra. Craz testvérem nagyon jól megfogalmazta ennek a műnek a hibáit. Kentaurnak pedig nagyon szívesen elolvasnám a Ház nevezetű művét, de sajna ma már nincs időm rá, megyünk Mohára, de majd legközelebb. Tehát én ezt a már megbocsáss, sz*rt 1 csillagra értékeltem. Köszöntem a figyelmet, Veloka balra el.

___________________________________________
De jó nektek hobbitok, hogy a munkátok a hobbitok.

p, 2013-01-25 19:19 Sepi

Szia Veloka!
Azért lehetett volna finomabban is véleményt mondani.
Tudod: "Le style, c'est l'homme".
Sepi

p, 2013-01-25 19:38 craz

craz képe

Nagyon kezdő írópalánta első írása (egy regényrészlet után), a t. szergesztő gondolja, hogy segít neki, hátha megfogad ezt-azt. Van, amikor érdemes próbálkozni, van amikor az írás elkövetője nagyívben tesz rá - most (mint a mellékelt ábra mutatja) utóbbi... :(

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-01-25 20:08 Sepi

De ugye ez nem mentség az alpáriságra?

p, 2013-01-25 20:11 craz

craz képe

Természetesen nem. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-01-25 20:41 Sepi

:-)

p, 2013-01-25 21:06 Rain

Rain képe

Hát már nagyon illene valami értékelhetőt írnom, bár nem tudom hogy van-e nekem ahhoz elég tehetségem. Majd elválik.

p, 2013-01-25 20:28 Sren

Sren képe

Teljességgel felháborító, hogy ilyen rémes komment egyáltalán kikerülhetett erre a színvonalas oldalra. Craz „testvéred” nagyon jól megfogalmazta ennek a műnek a hibáit… ergo véleménye nem szorul mankóra. (Továbbá, marhára nem illik egy szerkesztőt kompromittálni, következésképp ez volt az első és utolsó ilyes kommented.) Pussz a Karcon! Odafigyelj, hogy’ beszélsz. Kulturáltabb hangnemben kéretik fogalmazni. Kösz előre is.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-01-25 21:02 Veloka

Veloka képe

Köszönöm a felvilágosítást, kedves Sren. Jómagam is kerülni szoktam a durvább hangnemeket és a nem megfelelő megszólításokat. Megígérem, nem lesz több hasonló eset.

___________________________________________
De jó nektek hobbitok, hogy a munkátok a hobbitok.