Gyere velem. Jucus!

Gyula minden hájjal megkent anyja megint keresztbe szervezte a lányok szülinapját. Az ikrekét, akik már el is felejtették, mennyire szerettek volna a váci úti játszóházba menni vasárnap délután. Gyula anyja, aki pontosan tudta, hogy már megvettem a jegyeket, hiszen még meg is beszéltük szombaton, amikor váratlanul beállítottak. Nem szóltam, most se szólok, de érzek. Jó lenne, ha Gyula is látná, de őt nem nagyon érdekli a dolog. Őt már semmi nem érdekli. Én sem.
Tizenkét éve, amióta megszületettek az ikrek, szalad minden. Szalad a nappali, a konyha, de szalad a mosás, és szaladok én is, igaz, néha nem tudom hova, vagy éppen miért. Egyfolytában szaladok.
Háromkor kelek, hogy kitakarítsam a lakást, és reggelit csináljak Gyulának meg a lányoknak. Közben bedobok egy mosást, hogy a szárító is végezzen, mire a vasalódeszkát felállítom. Előre komponált jelenet. A neheze azután jön, hogy az ikrek felébrednek.
Mire felöltöztetem a lányokat, Gyula előmászik a hálóból, a hasát simogatja. Aztán jön az átöltöztetés, mert a Fruzsi ma nem akar kéket felvenni alulra, Fanni meg mégiscsak az Elzás pólóját akarja. Amíg a lányokat fésülöm, Gyula komótosan megreggelizik a tévé előtt. Mindig megnézi a reggeli híreket, hogy legyen miről beszélgetnie a munkatársaival.
Egyszerre indulunk. Gyula dolgozni, én meg a lányokkal az iskolába, azután dolgozni. Általában nem emlékszem, mikor öltözöm fel, de fésülködni már négy éve nem tudok, az fix. Mások azon izgulnak, ha elmennek otthonról, hogy kihúzták-e a vasalót, én meg azon, hogy végül vettem-e fel melltartót, mert azt nem lehet csak úgy ellenőrizni a vonaton. Felőlem az egész ház leéghetne, legalább nem szaladna tovább.
Évek óta nem pihenek, csak a gyárban, a futószalag mellett tudom kifújni magam napi hat órában. Teljes munkaidőben nem dolgozhatok, mert azonkívül, hogy Gyula megtiltotta, négyre oda kell érnem a gyerekekért, különben a napközis tanerő lesújtó pillantásának áldozataként vonulok be a történelembe. Azután jön az este, a pakolás, takarítás, a mosás, a vacsorakészítés, a mosogatás, majd a fürdetés, az esti mese és Gyula másnapi ingének kivasalása.
A napi mókuskerékből az egyetlen kiutat Péter jelenti, a félkegyelmű műszerész. Ha bekapja a szíjat a fogaskerék, valahogy mindig ott terem segíteni. Tudja, hogy a kimaradást levonják a béremből. Miközben kirángatja a szalagot, esetlenül mosolyog. Mindig megígéri, hogy megszöktet, és elvisz magával külföldre, ahol ketten élhetünk szerelemben, boldogságban ott, ahol kolbászból van a kerítés. Visszamosolygok, de az egész buta ábrándozással csak a szívemet szakítja meg. Arra gondolok, hogy az egész családomat, a lakást és mindent elcserélnék azért a bolondos ábránd szülte életért.
Ki érti meg ezt a gyötrődést? Ki érti meg, hogy ez mekkora teher? És a teher nem ott kezdődik, hogy hány kilós a szennyes kosár vagy a bevásárlószatyor, amit egyébként egyedül cipelek minden egyes szombaton hajnali héttől háromnegyed nyolcig haza a piacról. Háromezer-nyolcszázkilenc lépés, mert mifelénk nem jár a busz, kocsira meg nem telik. Ez a magyar valóság, nem a plakátokon vigyorgó gebék, akik bifiduszeszenzisszel tömik a fejüket! Én vagyok a valóság a dagadt bokámmal, a szilvaméretű táskákkal a szemem alatt, és a végtelen jámborságommal, hogy mindezért nem várok egyetlen jó szót sem.
Fanni miatt kicsit később érek a gyárba, mert nem tetszett neki az uborka a tízóraira csomagolt szendvicsében, és ki kellett szedegetnem egyesével, mielőtt otthagyom az iskolában. Fruzsi rémesen szégyellt, ahogy ott állok vajas uborkaszeletekkel az egyik kezemben. Látszott a tekintetén, amikor végre elindultak felfelé a lépcsőn a kapuhoz. A buszt persze lekéstem miattuk, és még puszit sem adtak.
A helyemen egy félbehajtott cetli fogad, valaki gondosan elhelyezte számomra a futószalagon. Csak három szó szerepel rajta. Egy pillanatra elmosolyodom, aztán a gép mellett álló szemetes kosárba hajítom egy almacsutka mellé. Gyuláék menjenek csak az anyjához vasárnap, én a játszóházban leszek.

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-08-09 18:38 Kelvin

Kelvin képe

A legjobb, amit mostanában itt olvastam. Nem azért, mert annyira tökéletesen van megírva, nem is azért, mert sosem látott élethelyzet, lelki vívódás jelenik meg az írásban, hanem a reménytelenséget felerősítő, mégis enyhítő Péter miatt. Nem tudom, lehet, hogy hülye vagyok, mert érzem én, hogy nem ezzel akartad megváltani a világot, de nagyon tetszett.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2019-08-11 20:37 mandarin

mandarin képe

Ez tényleg nagyon jó lett! Nem csak az a magyar valóság, amire az elbeszélő utalt, maga a nő is a magyar valóság. Ebben tényleg minden benne van!

"És veled mi van?"

sze, 2019-08-14 16:20 gabesz890

4

Üdvözletem!

A hangulata tetszett, nagyon jól adtad át, érezhető a családanya gyötrődése. Valószínűleg az én hibám azonban, hogy a csattanó nem jött át, mert ötletem sincs, mi állhatott azon a ceklin. :) Ettől függetlenül nyomok rá 4 csillagot. :)

sze, 2019-08-14 16:22 portartó

Gyere velem. Jucus!

sze, 2019-08-14 16:24 gabesz890

Igen, kb. egy perc múlva leesett, amikor a címre pillantottam, és egy csapásra összeállt a kirakós. :D
Lassan forognak a fogaskerekek, de azért őröl a malom. :D

cs, 2019-08-15 12:09 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Minden olvasást és gondolatot köszönök! :-)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2019-08-20 07:44 Kentaur

Kentaur képe
5

Nekem is nagyon tetszett. Tökéletesen teljesíti a szerzői ígéretet. Először arra gondoltam, hogy az anya élete kicsit túlzás, de aztán visszaemlékeztem, hogy nekem is volt szerencsétlenségem ilyen pasit ismerni, aki szerint ha véletlenül hozzáérne a házimunkához, azonnal leszáradnának a családi ékszerek... Apró dolog, ami adná magát, és nekem hiányzott: a gyárakban korán kezdődik a munka, és én is sokat ültem az üres és sötét iskolafolyosón kicsiként, mert anyám lerakott már hétkor, hogy nyolcra beérjen. Ez adhatna egy plusz okot az ikreknek duzzogni. A másik apróság, hogy azt írod: "mifelénk nem jár a busz", ennek inkább az az értelme, hogy úgy egyáltalán nem jár, ami ugye nem igaz, mert busszal megy be dolgozni. Inkább azt írnám a helyedben, hogy köztünk és a piac között nem jár a busz, vagy a hogy nem érinti azt a környéket, vagy hasonlót.
Jó volt!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2019-08-27 15:37 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Jogosak az észrevételek :) Köszi, hogy megosztottad velem.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)